A Fénysebesség mérése 1800-ig. Készítette:Prumek Zsanett

Galilei kísérlete A fénysebesség mérését többen megkísérelték, egyik első közülük Galilei volt, aki két távoli hegycsúcson egy-egy lámpást helyezett el. A kísérletben először Galilei nyitotta ki lámpásának ablakát, és mikor a segítője a másik hegycsúcson megpillantotta a fényt, ő is kinyitotta a sajátját. Galilei a kísérletet különböző távolságokkal megismételte, de nem kapott eltérést, így rájött, hogy a mért idő jelentős részét az emberi reakcióidő teszi ki. Annyit megállapított, hogy a fény sebessége igen nagy. Mások úgy próbálták elvégezni a mérést, hogy egy éjszaka elsütött ágyú fényének egy távoli tükörről visszaverődését figyelték. A kísérlet szintén csak annyi eredményt hozott, hogy a fénysebesség igen nagy.

A RÖMER-MÓDSZER Fénysebesség óriási értéke miatt a mérhetőségnek az a feltétele, hogy a mérés alatt a fény elég nagy (pl. csillagászati) távolságokat fusson be, illetve hogy kis (földi) távolságok esetén a technika elég fejlett legyen ahhoz, hogy kis időtartamokat is mérni tudjanak. Az első mérés Olaf Römer dán csillagász nevéhez fűződik, aki 1676-ban a Jupiter holdjainak fogyatkozási idejét tanulmányozta. Azt mérte meg, hogy a holdak, miközben a bolygó körül keringenek, mennyi időt töltenek a bolygó árnyékában. Römer úgy találta, hogy amikor a Föld az ábra szerinti A helyzetben van a J 1 Jupiterhez képest, illetve amikor a Föld és a Jupiter C és J 2 helyzetben van, akkor valamivel több, mint 10 perces különbség van a hold eltűnése és felbukkanása között.

Ennek megmagyarázásához feltételezte, hogy a fény véges sebességgel érkezik a Jupitertől a Földre, és mivel a Föld C -ben van legmesszebb a Jupitertől, a megfigyelt késés az az idő, ami a fénynek a többlet út megtételéhez szükséges. Mérései alapján 1000 másodpercre becsülte az időt, ami alatt a fény a Föld pályájának átmérőjével megegyező távolságot megteszi. Ebből a mérésből (akkoriban a földpálya sugarát sem ismerték pontosan) a fénysebesség ma ismert értékénél mintegy 30%-kal kisebb értéket kapott.

Élete és munkássága Jean Picard tanítványa és barátja volt. 1671 és 1681 között Párizsban Lajos trónörököst tanította, valamint az akadémiának is tagja volt, majd Koppenhágában a matematika tanára lett, ahol a Longomontanus által alapított Rundetårn csillagvizsgáló hírnevét gyarapította. Egyszersmind a város és az állam tevékeny szolgálatában állott, polgármester és államtanácsos is volt. Értékes meridián-megfigyelései 1728-ban a csillagvizsgáló leégése alkalmával majdnem teljesen elvesztek. Az ő javaslatára vezették be Dániában és Norvégiában a Gergely-naptárt.

James Bradley 1728-ban az angol James Bradley az aberráció jelenségét felhasználva már 301 ezer km/s értéket határozott meg fénysebességként. Bradley az aberráció jelenségével már 1% pontossággal határozta meg a fénysebességet. Ennek lényege, hogy ha a (hosszúkás) távcső a bejövő fénysugárra merőlegesen mozog, akkor a távcsövet nem pontosan a fénysugár irányába kell beállítani, hanem attól kissé ferdén.

Élete és munkássága Angol csillagász.A nagybátyától tanult csillagászatot aki Rev. J. Pound csillagász volt. 1718-ban beválasztották a Royal Societyre, és a 1721-ben tanított az University of Oxfordban. Ő volt a felfedezője a aberráció csillagfény, ami a fény véges terjedési sebessége és az orbitális mozgás a 1748-ban tárta fel csomóponti mozgást a Föld tengelyénél .

Köszönöm a Figyelmet! http://www.mozaweb.hu/Lecke-mozaWeb-A_feny-A_fenysebesseg_meresi_modszerei-99537 http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9nysebess%C3%A9g