Vajda János: Sirámok 1. Száll a hegyre barna felhő, Zúg alatta már az erdő. Észrevétlen langy lehellet Rázza a faleveleket. Hajaszáli a vadonnak: Hervadt levelek szállongnak, Fecske földet szántva röpdes, Minden oly merengő, csöndes. Erdő, mező, merre nézek, Egy nehéz, bús előérzet. Hosszú árny kisért a réten, Szél sohajt az erdőn, mélyen... Valami nagy, rejtett bánat Fogja el az egész tájat; Az a bánat, mit az ember Érez és nevezni nem mer - Az a nagy bú, amely téged Vádol, örök nagy természet; Mely kiégett szivvel kérdi: Mért születni? minek élni?... (1854) Reviczky Gyula: Számlálgatom Számlálgatom, találgatom, Hogy hány hetem vagy hány napom Van hátra még... Irgalmas ég, Esdek, ne légy fukar nagyon. Ó, hányszor hívtam a halált, Mihelyt a kedvem búsra vált. De most hogy itt Ólálkodik, Nem érzek mást, mint borzadályt. Meghaljak?... Ó, ne még, ne még, Agyam még eszme-tűzben ég. Forró szivem Jobban pihen A napon: ó, a sír setét. Vágy még hevít, kedv még emel, Ó, még sok dalt nem zengtem el. S eszméimet Mind a hideg, Sötét koporsó nyelje el? Toldjad meg hát, kegyelmes ég, A csüggedt költő életét. Hadd öntse ki Érzelmei Zengő, zsibongó tengerét. (1889)

Reviczky (1855-1889) verseiben szakít a divatos epigonizmus népnemzeti hangvételével,versei a befolyásosak ellenszenvével találkoztak. A hivatalos irodalom "kozmopolitizmus" bélyegét üti arra, aki ki akar szakadni a provincializmusból. Reviczky vállalja ezt. A fiatalok, a mást akarók ekkor már kezdik benne látni vezérüket. Nagyvárosi költő a nagyváros hangulataival, a mellékutcák szenvedő kisembereivel, az elesettekkel. Alázatos keresztényi szeretettel fordul minden megszomorított felé. Versei rendszeresen jelennek meg a 80-as években. Versesköteteinek sikere van. De a sok nélkülözés tönkretette egészségét. Az irodalmi élet középpontjában áll. Bánatos versei széles körökben népszerűek. Tele van munkakedvvel és életkedvvel, de már nem lehet segíteni rajta. A sírkövére is csak ezt a két sort vésték: "Ki sóhajtoz, ki mulat. A világ csak hangulat". Ez a léhaságában is férfias, tömör fogalmazású két sor őrzi leghívebben Reviczky költészetének dallamát és lényegét. Utolsó verseinek egyik legsúlyosabb kérdése, az emberi tudatnak a halállal való szembenézése. A természetben minden, mi születik s él, meg is hal. Az emberi létről van szó: amit kaptunk, anélkül hogy kértük volna, s amit elvesztünk, anélkül hogy ezt illetően bennünket megkérdeztek volna.  Vajda (1827-1897) az átmenet költője a magyar lírában, a Petőfi-féle polgári radikalizmus következetes hirdetője.  A szabadságharc bukása után a váli birtokon húzta meg magát, majd besorozták az osztrák császári hadseregbe és 1 év múlva bocsátották el.  Pestre került és különböző lapoknál dolgozott újságíróként. Politikailag teljesen elszigetelődött. Világos után úgy gondolta, hogy az újabb forradalom kivitelezése lehetetlen, ezért a 48-as eszmék árulójának kiáltották ki és szinte teljesen kiközösítették.  Az 1850-es évektől kezdve sorsa az ún. kiátkozott költők kelet-európai típusával egyezik, akik az átmeneti időszakban – melyet a polgárosodás és a régi eszmékhez való hűség egyszerre jellemez – nem találják helyüket.  Az '50-es évektől a magyar kultúrában a népnemzeti iskola esztétikai törekvései és uralma jellemző, s az ettől a platformtól eltérő költők légüres térbe kerültek, s ennek ellenhatásaként tudatosan irritálták környezetüket, a magánéletbe menekültek, de ott is csak „hiányt” tapasztaltak.  Ebben az időszakban látott hozzá elégia-füzérének, a Sirámoknak a megírásához. Vajda a romantika eszközeit úgy alkalmazta, hogy egyéni világa már a szimbolizmus előfutárának bizonyult. Ady joggal látta benne elődjét.

Műfaja himnikus, imaszerű ének Műfaja himnikus, imaszerű ének. Tárgya valamely istenség vagy az Isten dicsérete, megnyerése a segítségnyújtásra. A himnusz, így az ima is a XIX. sz. végén már nem csak vallásos tartalmakat fejezett ki, hanem bármely bölcseleti mondanivalót; és a hagyományos szerkezeti keretek is fellazultak. Reviczky könyörgő magatartással kezd, s ezzel állítja szembe ifjonti, könnyelmű halálhívásait. Most, hogy a körülmények (orvosok, gyógyszerek,) reális közelségbe hozták halálát, élete megtarthatásáért visszatér gyermeki s egyben utolsó, életvégi mentségkereséséhez, az égiekéhez. A cím: E/1-ű cselekvő, gyakorító ige: számlálgatom. A lírai én többször előforduló tevékenységét vetíti előre, de még nem tudjuk, mit számolgat. Pénzt? Napokat, éveket? Stb. Miért? A hangulatlíra és a szimbolikus kifejezésmód jellemzi finom árnyaltságú leíró verseit, melyeket rendszerint bölcseleti kérdés felvetésével zárja. Hangnemében a felfokozott pátosz és a szelídség egyaránt megjelenik. A műfaja népdalt idéző formában megírt filozofikus-látomásos tájleírással induló elégia. Az újkor óta elégia alatt a melankolikus hangulatú, emlékező jellegű, hol fáradt beletörődést, hol bizakodó megnyugvást sugárzó lírai költeményeket értjük. Olyan szomorkás hangulatú lírai mű, melyben a valóság és a vágyak kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással. A cím: Sirámok a sírással kapcsolatos szavak, hangulatok felébresztése a műfaji jellemzőkkel összecseng.

1. vsz. : kiderül, hogy az időt próbálja megszámolni, ami még életéből hátravan. Esedezik, kéri az Eget (valamely transzcendens lényt), hogy ne legyen „fukar”, adjon még számos hetet.  2. vsz: a múlt és jelen idősíkjának ellentétezése „hányszor hívtam a halált” –alliteráció- (Múlt) „De most hogy itt ólálkodik”, fél tőle. (jelen) Míg nem félt a haláltól, ha búsult vmiért, meg akart halni. A halál megszemélyesített osonó, megbújó, ólálkodó képe a rejtőzködő gyilkost juttathatja az eszünkbe.  3. Vsz: költői kérdés: Meghaljak? Ismétlés: „ne még, ne még” (erősítés, fokozás) 3-4. vsz. Érvek a halál ellen : „agyam eszme-tűzben ég”, „forró szíve a napot vágyja. Ellentét: Nap fénye, melege↔ sír setétje. „Vágy hevít”, „kedv emel”, dalt, eszmét akar még zengeni: kár lenne ezt nem megörökíteni: ”Mind a hideg koporsó nyelje el?”  5. vsz.: Összegző kérés E/2 sz. felszólítás:”Toldjad meg hát… a csüggedt költő életét.” Metafora: „hadd öntse ki érzelmei zengő, bongó tengerét. Felfokozott életigenlés A mű szerkezete: 1-2. vsz: természeti kép- megszemélyesítés: „száll a hegyre barna felhő, zúg … az erdő, langy lehellet rázza a faleveleket, metafora: hajaszáli a vadonnak= hervadt levelek: Őszt idéző hangulatot keltenek. Egyetlen élőlény: az ősszel búcsúzó fecske. Névszói állítmány: merengő, csöndes (minden) Szófajok: melléknevek, melléknévi igenevek (barna, észrevétlen, langy, hervadt, merengő, csöndes), igék: száll, zúg, rázza, szállongnak, röpdes. 3. vsz. : megjelenik a lírai alany E/1-ben: nézek; sejtelmes hangulat: „hosszú árny kisért”, „szél sóhajt” 4. vsz: A táj és az emberi érzés párhuzama (alakzata)- rejtett bánat a tájon- megnevezhetetlen bánat az ember szívében 5. vsz: Az örök természet vádolásának oka, hogy nem ad választ a lírai én egzisztenciális kérdésére: Minek megszületni, minek élni? A lírai én hangjából nem hallatszik az élni vágyás; inkább a schopenhaueri vágy nélküli élet, vagy az élet nem vágyásaként értelmezhető a vers.

Hangszimbolika: mélyhangrendű szavak: száll, barna, langy, vadon, szállong - eufónikus hangzásúak a l, nd, ng hangkapcsolatok miatt -magas hangrendűek: hegyre, erdő, észrevétlen,röpdes, kísért, szél, egész, nézek, születni – kakofón hangzás a „h”, és a zöngéstlen „sz”, „p” „t” „k” hangok miatt Szófajok aránya: névszók: 50 igék: 13 –lassúság - Hét mondat, melyből 6 kijelentő, egy, az utolsó kérdő mondat Hangszimbolika: mélyhangrendű szavak: Számlálgatom, találgatom, napom, nagyon, zsibongó- eufónikus hangzás (n, a, o, zs, lg-hangakapcsolatok), halál, borzadály, koporsó- kakofón hangzás: r, h, j-ly, p, k- zöngétlen felpattanó zárhangok és réshangok miatt  Magas hangrendűek: eszme-tűz, szívem, pihen, setét, sír, csüggedt- kakofón hangzás, élet, zengtem, emel- eufónikus hangzás Szófajok aránya: névszók: 30 igék: 19 11 mondat, egy kérdő mondat kivételével összetettek; többnyire kijelentő mondatok, felszólító v. felkiáltó árnyalattal.

5 négysoros versszakból áll - Verselése: 2 ütemű (felező) nyolcas és ugyanakkor trochaikus lejtésű (-u) sorok: Szimultán ritmus: egyszerre magyaros, ütemhangsúlyos és időmértékes a verselés. - Rímképlete: páros rím (aabb) /felhő-erdő, lehellet-faleveleket/ - Alliteráció: „langy lehellet”, „Minden oly merengő, Mért születni? minek élni?...” 5 db ötsoros versszakból áll, melyben a 3-4. verssor ketté van törve, így az 1-2. és 5. 8-8 szótagos sorok közreveszik a 4 szótagos, belső rímes 3. és 4. sort. Verselése: 2 ütemű (felező) nyolcas és jambikus (u-) lejtésű sorok. Szimultán ritmus. Rímképlete: aabba, (találgatom-napom,ég-még, nagyon) Alliteráció: ”hány hetem vagy hány napom van hátra még...”, „hányszor hívtam a halált…”