Délkelet Európa területi szerkezetének változásai Illés Iván MTA RKK

A fejlődés keretei A balkáni államok létrejöttét, kiterjedésüket, területi konfigurációjukat kezdettől fogva az európai nagyhatalmak érdekei és politikája határozta meg. Másrészt a balkáni kormányok politikáját is alapvetően a nagyhatalmakhoz való viszony határozta meg, e kapcsolatoktól, illetve a nagyhatalmi konfliktusok javukra való kihasználásától remélték ambícióik valóra váltását Ez a nagyhatalmi tértől való függés és az abban való lavírozás nemcsak általános helyzetüket, hanem területi politikájukat, fejlesztéseiket (pl. közlekedési hálózatukat) is jelentős mértékben meghatározta.

„Területfejlesztési politika” a kezdetektől 1945-ig Nagyon különböző politikai korszakokon és gazdasági rendszereken át a területfejlesztési célok bizonyos tartóssága figyelhető meg: A főváros európai szintű nagyvárossá való kiépítése A tengerekhez való kijárat és a kikötők megteremtése Az etnikailag homogén nemzetállam területi, települési feltételeinek megteremtése A változó területi nagyság és konfiguráció keretei között az integrált államterület megteremtése

Fővárosok kiépítése A mai balkáni fővárosok a 19. szd. első felében ezer körüli kisvárosok voltak, gyakran nem is az ország legnagyobb városai (Athén, Belgrád, Szófia). Az új nemzeti elitek első számú ambíciója egy „európai szintű” főváros kiépítése. A népességszám növekedése drámai. A kormányok számára fő cél a városok és centrumok fejlesztése, vidék ehhez képest másodrendű (kivétel talán Sztambolijszki és Maniu)

FŐVÁROSOK, NAGYVÁROSOK

Kijutás a tengerhez, kikötők A kikötők kiépítését még a török kormány kezdte (Tuna vilajet, mint fejlesztési „mintaterület”) Angolok építik a vasutat „Köstence” és a Cernavoda (1860), valamint Várna és Cernavoda, valamint Várna és Russe között Nemzeti kormányok ezt folytatják. Kereskedelem struktúrájának gyökeres megváltozása Ideológiai háttér megteremtése (Románok és bolgárok mint „ősi hajósnépek”) Szerbia tengerhez jutási törekvései, majd annak kiépítése (Bar)

Homogén és egységes nemzetállam Mindenütt jelentős nemzeti kisebbségek Város és falu etnikai és vallási összetételének különbségei. Főváros fejlesztésnek is nem utolsósorban célja ennek megváltoztatása. Földreformoknak hasonlóképpen. Egyes esetekben – főleg törökökkel szemben – ennél erőszakosabb módszerek is.

Egységes állam a változó határok között Határok gyökeresen megváltoznak. Egyetlen tartós határ a román-bolgár dunai határ egy része. Az állam első megalakulása és 1938 között: Románia területe 115,8 ezer km 2 -ről 295,9 ezer km 2 -re, 256 %-ra; Bulgária területe 62,7 ezer km 2 -ről 111,8 ezer km 2 -re, 178 %-ra; Görögország területe 49,2 ezer km 2 -ről 132 ezer km 2 -re, 268 %-ra; Szerbia területe 37,9 ezer km 2 -ről 255,8 ezer km 2 -re, 674,9 %-ra nőtt

Egységes állam a változó határok között A „növekmény„ területek különböző birodalmakhoz tartoztak, eltérő fejlettséggel, eltérő közlekedési és gazdasági orientációval. Feladat: hogyan lehet ezekből egységes országot létrehozni. A balkáni és közép-európai országok a nyugat európaiaknál hamarabb szembesültek a „területfejlesztés” problémáival. Koncepciók születtek, de megoldani eszközök és idő hiányában nem tudták őket.

Területfejlesztés a Balkán országaiban 1945 és 1990 között Valamennyi háború előtti területpolitikai cél követése továbbra is folytatódik, de azokhoz újak csatlakoznak, illetve bizonyos változások bekövetkeznek: Folytatódik a nagyhatalmi konstelláció kihasználásának politikája is, Főváros-fejlesztés prioritása folytatódik, de kisebb súllyal és csak az ötvenes évek végéig, utána inkább korlátozások. Tengeri kijárat fejlesztése továbbra is prioritás Homogén nemzetállami célok továbbra is érvényesülnek. Kitelepítések, áttelepítések itt is vannak, ha kisebbek is, mint Közép Európában (németek, magyarok, albánok, bolgárok, törökök)

Területfejlesztés a Balkán országaiban 1945 és 1990 között Új célok, jelenségek - elmaradott térségek iparosítása - egyfajta fejlettségi kiegyenlítésre való törekvés - önálló politizálás egyetlen megmaradt terepeként egyfajta „területi lobbizás”

Iparosítás, urbanizáció az agrárnépesség aránya a Balkán országaiban OrszágAgrár népesség 1930 % Agrár népesség 1980 % Változás % Albánia9060,3- 29,7 % Bulgária7433,3- 40,7 % Görögország6037,2- 22,8 % Jugoszlávia7737,4-39,6 % Románia7147,2- 23,8 %

Iparosítás, Urbanizáció A városba vándorlás méretei 1949 és 1966 között OrszágVárosi lakosság 1000 fő 1949 Aránya %Városi lakosság 1000 fő 1966 Aránya % Évi átlagos növekedé si ütem Albánia23318,062033,25,0 Bulgária173524, ,84,2 Jugoszlávia279716, ,04,6 Magyarország342736, ,01,6 Románia372023, ,03,8

Iparosítás, Urbanizáció Infrastruktúra nem tart lépést Munkahely-lakóhely elszakadása, vagy a városok „ruralizálódása”

„Kiegyenlítődés” A fejlesztés extenzív jellege: iparosítás, új üzemek, új területek és új munkaerő bevonása révén. Ez a kiegyenlítődés egyik tényezője. A másik a fejlettebb régiók fokozatos lemaradása a műszaki fejlesztésben, versenyképességben, a fő- és nagyvárosok „provincializálódása”.

Területi lobbizás Az egy-párti kommunista hegemónia mellett ez az önálló politizálás egyetlen eleme Annál is inkább, mert a fejlesztésnek más útja nincs, a források teljes mértékben centralizáltak A jugoszláv föderációban ez „intézményesítődik” a többi országban hallgatólagos, de legalább ilyen intenzív Ez egyben a „regionális identitás” első – bár torz – megjelenése a Balkánon Mindaddig ilyen nincs, a török uralom alatt a balkáni parasztság kizárólag településéhez, falujához kötődik. A török közigazgatás felsőbb szintjei és egységei teljesen idegenek számára. Ez eleinte az új független államokban sem változik lényegesen

Területi „fejlődés” a rendszerváltozástól napjainkig Első években erős hanyatlás, utána stagnálás vagy gyenge növekedés 2003-ig – Görögország és Albánia kivételével - egyik ország sem érte még el az évi GDP szintet. Rendszerváltás nehézségei az országok kiinduló helyzetétől, korábbi tapasztalataitól és politikai fejleményeitől függően nagyon különbözők Egyedi – de valamennyi országot bizonyos fokig érintő - dráma Jugoszlávia feldarabolódása és az azt követő erőszak

Területi fejlődés új elemei A népesség és egyben a városi lakosság általános csökkenése A korábbi kül- és belgazdasági kapcsolatok felbomlása és annak következményei A területi különbségek drámai növekedése Az EU regionális politikája és annak követelményei megjelenése az új tag, a jelölt és a jövőben belépni kívánó országokban

Demográfiai fejlemények népességalakulás és prognózis 1990 és 2005 között a lakosság száma – Görögország és a volt Jugoszlávia 3 köztársasága kivételével mindenütt csökkent, de a legdrámaibban Bulgáriában és Romániában 2005 és 2030 között Albánia kivételével mindenütt csökken. Ez döntően a természetes népmozgalom és részben a vándorlások következménye (Vajdaság esete).

Nagyvárosok népességcsökkenése

Gazdasági kapcsolatok megszakadása Külső kapcsolatok: hatása változó, főleg ott, ahol a KGST és szovjet kapcsolatok intenzívek voltak (Bulgária) Pénzügyi és adósságválság hatásai (Románia, Bulgária) Szétdarabolódás kereskedelmi hatásai (Szlovénia) Szétdarabolódás támogatási hatásai (Macedónia: „politikai gyárak”) Bosznia-Hercegovina: belső szétszakadás hatásai Balkáni háború és embargó hatásai (Bulgária, Románia, Görögország)

Területi egyenlőtlenségek növekedése

Ország Fővárosi régió A fővárosi régió részesedése a GDP országos növekményéből között Bulgária Yugozapaden 151 % Csehország Praha 65 % Magyarország Közép-Magyarország 58% Lengyelország Mazowieckie 35 % Románia Bucuresti 278 % Szlovákia Bratislavsky 38%

EU regionális politika és hatásai Programozási (NUTS2) régiók kialakítása megtörtént, de közigazgatási beosztás sehol sem fele meg annak (Bulgária) Az EU az új tagországokban a strukturális támogatásokat végül mégsem regionalizálja; Támogatás-elosztás alapja: abszorpciós kapacitás országok között, „berlini képlet” országokon belül Nemzeti területfejlesztési támogatás egyelőre a „szegények stratégiája” szerint kialakítva.

Köszönöm a figyelmüket