The Show Must Go On

A Queen-ről röviden

Alapítás 1970-ben alapította Freddie Mercury (ének), Brian May (gitár) és Roger Taylor (dob) 1970-ben csatlakozott John Deacon (basszusgitár) Első albumuk: Queen

A csúcspont Művészi csúcspontjukat az 1970-es évek első felében kiadott albumaikkal érték el. Amerikában az 1977-es News of the World és az 1980-as The Game albumokkal értek el a csúcsra.

Végjáték 1991-ben Freddie Mercury halálát követően egy karierösszegző lemezt jelentettek meg. John Deacon 1997-ben visszavonult a zenéléstől. Brian May és Roger Taylor 2005 óta a Queen+Paul Rodgers formációként; Paul Rogerssel koncertezik.

Sikerek Világszerte 150 millió albumot adtak el. (Csak az USA-ban 32,5 milliót) Greatest Hits válogatás- lemezük világszerte 25 millió példányban kelt el, és 450 hétig szerepelt a brit albumlistán. 2001-ben az együttest beszavazták az amerikai Rock and Roll Hall of Fame-be és 2004-ben az angliai UK Hall of Fame-be.

Zenei Stílusuk

Összegzés Zenéjükre a kései 1960-as évek és a korai 1970-es évek rockzenészei voltak a legnagyobb hatással (Beatles, Pink Floyd). A kiadó az új Led Zeppelin-ként reklámozta őket. Jimi Hendrix, mint gitáros Mayre, és mint előadó Mercuryra is nagy hatással volt. Tovább árnyalta a zenei palettájukat Mercury opera iránti szenvedélye, valamint Liza Minelli és Noel Coward iránti tisztelete.

Ének Nagyban meghatározta a zenei skálájukat a vokális teljesítményük. Mivel Mercury mellett May és Taylor is énekes volt, a dalok többségében ők hárman adták a háttérvokálokat. Természetesen Mercury volt a legképzettebb énekes, Taylornak egyfajta rekedt blues-hangja volt, emellett ő énekelte ki gyakran a legmagasabb részeket, May pedig az alacsonyabb részeken énekelt jól. Taylor így nyilatkozott a hármójuk kórusáról: „Brian nagyon mélyre tudott lemenni, Freddie-nek nagyon erőteljes hangja volt középen, én pedig a magas hangokban voltam jó".

Hangszerelés A dalaik alapvetően javarészt gitárra épültek. Jellemző volt rájuk a rétegezett gitárhangzás, amely nagyrészt a The Who hatására vezethető vissza Jelentősek voltak a zongoraalapú dalok is, ezek főleg Mercury klasszikus zongora neveltetésének tudhatók be. A hangszeres megoldások az 1980-as évekre jelentősen leegyszerűsödtek, a legtöbb effektust szintetizátorral képeztek le.

Dalszerzés A korai időkben általában elszigetelten dolgoztak a saját munkáikon, természetesen a felvételek során a tagok beleszólást kaptak a saját területük tisztázásába. Ritkán volt példa arra is, hogy egy dal zenéjét többen írták. Az 1980-as évek közepére egyre többet dolgoztak egymás dalain, az 1985-ös One Vision volt az első valóban mind a négyük által szerzett dal.

Dalszerzés

Dalszövegek Dalaikat általánosságban nem jellemezték összefüggő rendszerű dalszövegek. A Queen II album dalainak szövegei erős misztikus és mesés befolyással rendelkeznek. A Seven Seas of Rhye című dalban szó esik a Freddie által kitalált Rhye királyságról is. Roger Taylornak a korai időkben visszatérő témája volt a fiatalok lázadása, amelyet több dalában feldolgozott. Hasonló témája volt Brian Maynek az apa fiú kapcsolat. Az 1980-as években több társadalmi problémákat kutató dalt írtak. (White Man, Hammer to Fall, One Vision, Scandal)

Producerek Az együttes hangzását jelentős mértékben befolyásolták a producereik. Roy Thomas Bakerrel az 1973-as első albumtól az 1975-ös A Night at the Operáig dolgoztak együtt. 1976 és 1977 során producer nélkül dolgoztak, majd az 1978-as Jazz albumon újra Baker volt a társproducer. Az 1980-tól 1986-ig dolgoztak Reinhold Mackkel (Új elemek a stílusukban). David Richards 1986-tól 1995-ig volt a producerük.

Hatásuk a Könnyűzenére

Az együttes meglehetősen korlátozott keretek között érte el a népszerűségét. A szaksajtó általában vegyesen fogadta az albumaikat, a kritikusok gyakran nevezték túlprodukáltnak és ódivatúnak a zenéjüket. Angliában mindvégig jobban fogadták a zenéjüket, 1977-ben a Bohemian Rhapsody-t az utóbbi 25 év legjobb kislemezének szavazta meg a BPI, az albumaik rendre arany és platinalemez minősítést kaptak, Greatest Hits kiadványuk pedig a legkelendőbb angliai lemez lett. Több későbbi előadónak jelentős inspirációt jelentett életművük, ezek például: Green Day, Metallica, George Michael, The Smashing Pumpkins, Def Leppard, Nirvana, The Killers, Radiohead, Guns N’ Roses, Iron Maiden, Foo Fighters, Sweet, Extreme, Boston, Scissor Sisters, Queensrÿche.

Koncertek

Az együttes híres volt energetikus koncertjeiről. Az együttes az 1985-ös Live Aid koncerten adott fellépését minden idők legjobb élő előadásának választották. A koncertek húzóembere egyértelműen Mercury volt, aki karizmatikus előadásmódjával képes volt az egész koncert alatt fenntartani a közönség figyelmét.

És végezetül néhány szó a díjjakról és jelölésekről

Ivor Novello-díjak Grammy-díj jelölések 1975 – „Legjobb dalszerző”: Freddie Mercury (a Killer Queenért). 1976 – „Legjobb dalszerző”: Freddie Mercury (a Bohemian Rhapsodyért). 1987 – Az együttesnek, „a brit zene fejlődéséért végzett kiemelkedő munkájukért” (Outstanding Contribution to British Music). 1992 – „Legjobb kislemez”: These Are the Days of Our Lives. 1997 – „Legjobb dal szövegileg és zeneileg”: Too Much Love Will Kill You. Grammy-díj jelölések Az együttes eddig soha nem nyert Grammy-díjat, de négy jelölést kapottt: 1976 – „Legjobb vokális popzenekar”: Bohemian Rhapsody 1976 – „Legjobb énekhang”: Bohemian Rhapsody 1980 – „Legjobb vokális rockzenekar”: Another One Bites the Dust 1980 – „Az év producere”: Queen és Mack

Köszönöm a figyelmet!