A MATEMATIKA RENESZÁNSZA EURÓPÁBAN (XV. – XVI. század)

AZ ELSŐ KÖNYVEK A könyvnyomtatás feltalálásával megjelentek az első matematikai tárgyú nyomtatott könyvek: 1482-ben Velencében az euklidészi Elemek latin fordítása, majd Appoloniosz Konikája és Diophantosz Aritmetikája.

A RENESZÁNSZ MATEMATIKA TÁPTALAJA A reneszánsz képzőművészei, mérnökei, építői, ötvösei, fegyvermesterei és más iparosai kiharcolták maguknak, hogy a munkájukhoz megkívánt ismeretek a tudományok rangjára emelkedjenek. A matematika iránti új érdeklődés azokon a területeken jelentkezett, ahol felvirágzott a városi élet, az ipar, a hajózás, a csillagászat és a kereskedelem.

A RENESZÁNSZ MATEMATIKA SZÜLŐVÁROSAI A XV. és XVI. század matematikai központjai Itália nagy városaiban (Milánó, Firenze, Pisa, Siena, Genova, Ferrara és Velence ), valamint a közép-európai Bécsben, Nürnbergben és Prágában alakultak ki.

REGIOMONTANUS E korszak első nagy matematikusa a német REGIOMONTANUS (1436-1476) volt. Eredeti neve JOHANNES MÜLLER. Nagy műveltségű, széles látókörű tudósként foglalkozott a matematikán és a csillagászaton kívül műszer-készítéssel, könyvnyomtatással és fordítással is. Lipcsében és Bécsben tanult.

REGIOMONTANUS Ő készítette 1473-ban az első olyan csillagászati táblázatot, amely bármely időpontra meghatározta a Nap és a Hold egymáshoz viszonyított helyzetét. - előmozdította a trigonometria fejlődését. igen részletes szinusztáblázatot, sőt egy tangenstáblázatot is készített - kidolgozta a gyökmennyiségek műveleti szabályait. A Hold járásának kiszámítása. Regiomontanus kalendáriumából. Öt könyv mindenféle Háromszögekről 1533 Nürnberg

NICOLAS CHUQUET ( 1445 -1500?). Főként az ő vívmányaként a rövidítéseket, jelöléseket tervszerűen használó és fejlesztő ún. szimbolikus algebra.

GIROLAMO CARDANO (1501-1576) Itáliai orvos, filozófus és matematikus. harmadfokú egyenlet megoldóképlete valószínűségszámítás alapjai kardántengely

NICOLAUS COPERNICUS ( 1473 -1543) lengyel csillagász Fő műve a De Revolutionibus Orbium Coelestiumban, Az égi pályák körforgásairól című könyv. Az 1. könyv a Napközpontú modell általános ismertetése. A 2. könyv egy csillagkatalógust is tartalmazó csillagászati fogalomgyűjtemény és a csillagos ég bemutatása. A 3. könyvben a Nap látszólagos mozgása és a precesszió kerül megtárgyalásra.

NICOLAUS COPERNICUS ( 1473 -1543) A 4. könyv a Hold mozgásával és fogyatkozásaival foglalkozik. Az 5-6. könyv az egyes bolygók hosszúság illetve szélesség menti mozgását írja le. Kopernikusz e művekben bebizonyította, hogy a heliocentrikus világkép – szemben Ptolemaiosz geocentrikus modelljével – egyszerű és logikus magyarázatot ad a megfigyelt égi jelenségekre. A Földnek a többi bolygó közé sorolásával Kopernikusz megszüntette az éles különbségtételt a földi és az égi történések között. Felfedezésének zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy az összes matematikai nehézséget az euklideszi geometria segítségével oldotta meg, s az égitestek lehető legkevesebb mozgásával megmagyarázta a lehető legtöbb jelenséget. Felfogásának egyetlen hibája, hogy ragaszkodott a bolygók körpályájához.

RAFFAELLO BOMBELLI (1526-1572) bolognai mérnök-matematikus

RAFFAELLO BOMBELLI (1526-1572) Az első rész a gyökmennyiségek közti műveleteket ismerteti. A második rész az egyenletmegoldásokkal foglalkozik. A harmadik részben mintegy 300 feladat van.

MICHAEL STIFEL (1487-1567) német matematikus E műben fordul elő először a törttel való osztás szabályának megfogalmazásánál az osztó reciprokával való szorzás. A könyv nemcsak a törteknek, hanem a negatív számoknak is adja a műveleti szabályait.

SIMON STEVIN (1548-1620) holland matematikus Ő vezette be Európában a tizedes törteket 1585-ben.

JOOST BÜRGI (1552-1632) svájci matematikus A hosszadalmas és unalmas számítások elkerülése végett készítette el 1603 és 1611 között az első logaritmustáblázatot.

JOHN NAPIER (1550-1617) skót matematikus A csodálatos Logaritmustáblázat című könyvében 0°-tól 90°-ig növekvő szögek trigonometrikus számainak a 8 jegyű logaritmusai találhatók, miközben a szög 1 '-es ugrásokkal változik.

FRANCOIS VIETE (1540-1603) francia matematikus Ő értelmezte elsőként a szögfüggvényeket tetszőleges pozitív szögekre. 1584 és 1589 között. Az egyenletmegoldás általános módszereit kereste. Formulát tudott felírni a másodfokú egyenletek megoldására. Jelentős eredménye a végtelen sorozatok felfedezése. Egy ilyen sorozat segítségével határozata meg a p értékét 10 tizedes pontosságig.