Az orosz kultúra jellegzetessége

Evolúció és robbanás a kultúrában A keleti szlávok Egy állam kialakulása, a középkori kultúra konzerválása (17. sz.-ig). A „nagyorosz” – „kisorosz” – „fehérorosz” kultúra problémája (velikoroszy – maloroszy – beloroszy) Evolúció és robbanás a kultúrában A kultúra fejlődésének két modellje: fokozatosság (folytonosság) – evolúció robbanás (ugrás) – revolúció Működési területük: a kultúra belső fejlődésében, a külső kulturális környezetével való érintkezésben (az alacsonyabb / magasabb vagy az egyforma fejlettségű kultúrák között), a kultúra és a nem-kultúra közötti dialógusban. A kultúrák közötti kölcsönhatások (dialógus) formái: hatás, kölcsönzés, adaptáció, tanulás, stb.

Az orosz kultúra Az államiság kialakulása: varég és tatár-mongol elemek 6-7. sz.-tól – keletre kerülnek szláv törzsek 862. – a varégok behívása (Régmúlt idők krónikája szerint) 830-879. – Rjurik uralkodása és Rjurik-dinasztia kezdete (16. sz.-ig) 879.-912. – Oleg fejedelemsége (882. – Kijev megalapítása) v. 980.-1015. – Szt. Vlagyimir uralkodása (pogány panteon, 988 – kereszténység felvétele és a cirill írásbeliség bevezetése) részfejedelemségek és szeniorátus rend, belviszályok és polovec (kun) csatározások 12. sz. közepétől – a Vlagyimiri (északkelet) fejedelemség erősödése – a szeniorátus rend bomlása, „két központúság” 1237-40.-1480. – mongol-tatár hódoltatás A Moszkvai fejedelemség erősödése – vezető szerep a mongolok kiűzésében Rettegett Iván 1533.-tól – moszkvai nagyfejedelem, 1547.-től – minden oroszok cárja – 1237-40-ig Kijevi Rusz

„Moszkva – harmadik Róma” elmélet Az orosz ortodoxia és a hatalmi eszme bizánci indíttatása és növekvő izolacionizmusa → az egyeduralmi állami forma → a kultúra vallási jellege „Moszkva – harmadik Róma” elmélet A 17. sz. második feléig a világi kultúra szűk tere (folklór és a népi kultúra = „nem-kultúra“: igricek [szkomorohi, "скоморохи"]), „aszketizmus” (nem fejlődnek a kultúra esztétikumra orientált ágai: festészet, szobrászat, színház, líra), szó-centrikusság, kulturális korszakok kihagyása (Reneszánsz) és elhúzódó Középkor. Monomah-korona

Az átmeneti korszak – 17. század A 17. század közepe – az orosz állam és kultúra fejlődésének válsága. Okai: a 17. sz. eleji „zavargások kora“ (Смута = "szmuta") az egyházszakadás (раскол = raszkol). Folyamatok: A kulturális izolacionizmus fokozatos megszűnése A lengyel kultúra hatása (ukrán és fehérorosz közvetítéssel) Az „alacsony“ kultúra aktivizálódása Nagy Péter reformjai (adminisztratív, társadalmi, gazdasági, kulturális) → a kultúra robbanásszerű átalakulása. 1721. – Orosz Birodalom

A 18. századi orosz kultúra sajátosságai  A felvilágosodás-kori eszmék elterjedése és gyakorlatias felfogása (felülről kezdődő reform).  A felvilágosult uralkodó eszményképe és realizálódása Nagy Péter személyiségében  A kultúra intézmény-rendszerének tudatos felépítése (oktatás, életforma, társadalmi érintkezés, nyelv, és ezek intézményei) A kultúra szemiotizációja (ruha, küllem, viselkedés) Az antinómiák: saját / idegen, régi / új ↔ európai / orosz, magas /alacsony, vallási / világi kultúra, a kultúra központja / perifériája

Az orosz klasszicizmus barokkos és reneszánsz vonásai (felgyorsult fejlődés)  A kultúra többnyelvűsége. A 18. sz. végére beéri az európai kultúra fejlődési szintjét.