A pszichiátriai betegek munkaerőpiaci integrálása Prof. Dr. Szabó Lajos c. egyetemi tanár

pszichiátria felfogása A klasszikus 19.- 20. századi pszichiátria felfogása Fókuszban a szkizofréniához kapcsolódó nehézségek A szkizofrénia biológiai talajú ,fázisokban zajló, progrediáló gyógyíthatatlan betegség amely tüneti kezelésben befolyásolható akut pszichotikus szakaszokkal és kronicízálódási folyamattal jellemezhető. A munkaképességet a kronicízálódásból fakadó nehézségek jelentősen befolyásolják / patológia – deficit szemléleten alapuló megközelítés/. A kronicízálódás nyomán fellépő változások / „negatív tünetek”/ a munkatevékenységet korlátozó tényezők, amelyek kismértékben befolyásolhatók. A betegek gyakorlatilag kirekesztődnek a munkaerő piacról

befolyásoló negatív tünetek A munka tevékenységet befolyásoló negatív tünetek Indíték szegénység Apátia – erőfeszítés képtelenség, gátoltság A figyelem fluktuációja, disztraktibilitás A problémamegoldó gondolkodás nehézsége, rigiditás Megnehezült kapcsolatteremtés, visszahúzódás, passzivitás, spontaneitás hiánya, érzelmi rezonancia csökkenés Csökkent terhelhetőség Stressz reaktivitás

A rehabilitációs törekvések megjelenése a 20. sz. második felében A pszichofarmakonok alkalmazásának hatása A nagy munkaterápiás intézetek megjelenése: küzdelem a stabilitás megtartásáért és a kronicízálódási folyamat lassításáért Parciális gyógyulás és korlátozott rehabilitáció / „köldök-zsínóron” tartott betegek/ Nincs valós társadalmi reintegráció és a betegek gyakorla-tilag kívül mar adnak a munkaerőpiacon

A szociálpszichiátria előretörése és a pszichiátriai rehabilitáció kibontakozásának nagy korszaka Elmozdulás a hagyományos biológiai talajú patológia – deficit szemlélettől, és a szocioterápia eszköztárának gyorsütemű fejlődése A kórházi ellátás köré szerveződő rehabilitációs intézményrendszer kialakulása A pszichiátriai rehabilitáció mint multidiszciplináris tevékenység Reszocialízációs törekvések és védett foglalkoztatás Korlátozott jelenlét a munkaerő piacon

A pszichiátria válsága és a kiútkeresés: a biológiai pszichiátria feltámadása A kronicízálódási folyamat és a deficitek újraértelmezése a neurokognitív zavarok kutatása nyomán A modern neuropszichológiai vizsgálatok bevezetése: a „kognitív profil” feltérképezése A pszichofarmakológiai kutatások célkeresztjében a kognitív deficit Az érintett kognitív funkciók befolyásolása a modern kognitív viselkedésterápiás eszközök révén – a készségfej-lesztés előtérbe kerülése és a szociális kognicíó felé forduló figyelem / a modern pszichiátriai rehabilitáció kognitív pszichológiai elméleti bázisának megteremtése /

A kognitív zavarok jelenléte Szkizofréniában /forrás: Harvey és Keefe 1997./

Néhány következtetés a kognitív pszichológiai megközelítés nyomán Egyértelmű korreláció mutatkozik a neurokognitív zavarok jelenléte és a negatív tünetek megléte között A szociális kognicíó nehézségei jelentősen befolyásolják a szociális készségek és a szociális beilleszkedés alakulását A rehabilitáció szempontjából fontos felismerés, hogy a munkateljesítmény szorosan összefügg a neurokognitív zavar mértékével A versenyképes munkatevékenység facilítálóan hat a figyelemre, munkamemóriára és a problémamegoldó erőfeszítésekre. A neurokognitív zavar jelenléte prognosztikai támpont és fontos a relapszus kockázat szempontjából is.

A kognitív pszichológiai megközelítés gyakorlati alkalmazása a pszichiátriai rehabilitációban A korszerű kognitív viselkedés terápiás módszerek beemelése a rehabilitáció területére: a szociális készségfejlesztés komplex programja / Falloon és munkatársai 1993.,Bellack és munkatársai 2004., Lieberman 2006./ A közösségi ellátás mint keret: a rehabilitáció intézmény-rendszerének újraépítése a természetes élettérben A munkára felkészítés és a munkatevékenységet megalapozó készségek célzott fejlesztése /Bulyáki et al. 2002./ A „ bizonyítékon alapuló” eljárások preferálása Törekvések a társadalmi inklúzió erősítésére Törekvés a munkaerőpiaci integrációra /támogatott fogl./

Néhány kritikai szempont a kognitív pszichológiai megközelítés kapcsán A kognitív viselkedés terápiás „apparátus” alkalmazása nagy ráfordítású, idő és kapacitás igényes tevékenység A folyamatos monitorizálás, mérés a hazai szakmai kulturában idegen procedurákat hoz be és ellenállást szül. Magas a kockázata annak, hogy a program sablonossá válik, dehumanizálódik – a részkészségek tréningjei fragmentáltan jelennek meg, és nem érvényesül egy holisztikus megközelítés Nem a természetes emberi viszonyok között formálódnak a személyes célok és törekvések Nem figyel a munkakörnyezetre és nem kalkulál a közösségi tényezőkkel.

Válasz a kritikákra: megerősítő törekvések az integráció felé /„strenght modell”/ A természetes környezet mint befogadó erőtér A vágyak, törekvések, személyes célok normalizálása A belső erőforrások mobilizálása A befogadó környezet erősítése – a természetes kapcsolati háló fontossága Pozitív emberkép és értékorientáció: a személyköz-pontú megközelítés újrafogalmazása A munkakörnyezet mint „mikrokozmosz” A munka kultúra mint kulcstényező

A csapdába ejtő környezet Stigmatizál, kirekeszt Kapcsolatokat beszűkíti Beskatulyáz, személytelenít Nem veszi figyelembe a kliens vágyait, törekvéseit Nem ösztönzi a klienst hosszú távú célok elérésére Kevés a visszajelzés, korrekciós lehetőség Kevés a tanulási, fejlődési alkalom, sok az üresjárat A kliens elszigetelődik, izolálódik Elégtelenek az anyagi források

A megerősítő környezet Társadalmi befogadás Tágabb szociális mozgástér, gazdagabb kapcsolatok Az individualitás és egyéni szükségeletek figyelembe vétele Alkalmak, lehetőségek a realisztikus célok megvalósítására Realitás feedback, konstruktív visszajelzések Új kézségek, fejlődés és tanulás lehetőség Adekvát, elérhető anyagi források

Természetes és kreált környezet

A „felépülési modell”: régi bor új palackban? A személyközpontú pszichológia emberképe és értékorientációja A szociális munka területéről beemelt „empowerment” mint facilitáló megközelítés A támogató közösségi háttér jelentősége A társadalmi befogadás kulcstényezőinek szerepe A klinikai és személyes felépülés fogalmának megkülönböztetése

A klinikai felépülés kritériumai / Liberman és Kopelowicz 2002./ Teljes tünet remisszió Teljes időben vagy részidőben munkatevékenység vagy tanulás Életviteli függetlenség Baráti kapcsolatok, közös időtöltés Valamennyi szempont legalább két éve értékelhetően fennáll

A személyes felépülés /Slade 2009./ A változás olyan egyéni útja, amely visszavezet az elszakadástól az újrakötődéshez és új jelentést, célt ad az egyén életének A mindennapi túléléstől elvezet a belső fejlődésig, a passzív alkalmazkodástól az aktív megküzdésig A felépülés több mint gyógyulás, és történhet professzionális segítséggel vagy anélkül A felépülésnek egyedi útja van, és mélyen személyes A felépülés a reményt is újraépíti A felépülés visszaadja az egyén kontrollját élete felett A felépülés nem magányos utazás – fontos résztvevői a társak A felépülés nem lineáris folyamat, összetett, megtorpanásokkal, újra nekirugaszkodásokkal tarkított

Az út vége: visszatérés az alapértékekhez / Ghel üzenete/ Kis munkaközösségben és a környező társadalmi közegben való teljes befogadás, a közösséghez tartozás Emberléptékű, átlátható, kiszámítható munkakörnyezet Partnerség és elfogadás Biztonság Értékteremtés A személyes adottságok figyelembevétele és ahhoz igazodó feladatok, terhelés Pozitív megerősítés, az önértékelés erősítése Érzelmi elköteleződés