A kognitív pszichológia korai elméletei szerint két részből áll memóriánk, egy rövid és egy hosszú tartamú emlékezeti tárból. A kéttáras modell szerint az érzékszervekből jövő információ először a rövid tartamú memóriába (RTM) kerül, ahonnan tovább juthat a hosszú tartamú memóriába (HTM). Ehhez kellõ ideig fenn kell tartani az információt az RTM-ben, amit egyszerűen ismételgetéssel tehetünk meg.
Az emléknyom fokozatosan hanyatlik, elhalványodik, majd eltűnik; egy másik lehetséges indoklás szerint a befogadó kapacitás korlátozott, és ha a tár megtelik, az újonnan jövő információ csak úgy fér el, ha törli a korábbit.
A HTM esetén valószínűleg nincs felsõ korlát, nincs olyan, hogy “megtelt”. A rövid távú memória esetén más a helyzet. George Miller eredménye szerint az RTM kapacitása 7 ± 2 egység. Az információt vagy abban az egységben tároljuk, amiben kaptuk vagy tömbösítjük, egységekké alakítjuk és ezeket a nagyobb egységeket tároljuk.
Egy anyag megtanulását követően újabbat tanulva a két anyag interferálhat egymással, segíthetik vagy gátolhatják egymás felidézhetőségét. Azt a negatív interferencia jelenséget, amikor a később tanult gátolja a korábban tanult anyag konszolidációját, retroaktív gátlásnak nevezzük. Ennek fordítottja akkor következik be, amikor a korábban tanultak szorítják ki az emlékezetből a később tanultakat — ez a proaktív gátlás. Ezért érdemes az intenzív tanulás után pihenést beiktatni, és nem érdemes egyszerre két vizsgára készülni.
Craik és Lockhart feldolgozási szintek elmélete. Baddeley az RTM helyett a munkamemória fogalmat használja, ezzel is jelezve, hogy az általa leírt rendszer nem passzív, mint az RTM. –Komponensei a fonológiai hurok, a téri- vizuális vázlattömb és a központi végrehajtó.