Az első reformidőszak (1965/ ) ÁVF 2006.

Kiindulópont Téeszesítés –> A faluról városokba özönlő népesség az extenzív iparfejlesztés utolsó tartaléka A hatvanas évek közepére a munkaerő- utánpótlás kiapad, a mérsékelten centralizált rendszerre jellemző óvatos próbálkozások helyett valódi reformok kellenek

A válság legfontosabb tünete: a külgazdasági egyensúlyhiány Az 1959-ben még csak 1,6 md forintos adósságunk 1963-ra már 4,1 md-ra növekszik Oka, hogy összeomlik a magyar külkereskedelem „iparcikket nyersanyagért” stratégiája -A világpiaci színvonaltól mind jobban elmaradó magyar iparcikkek egyre kevésbé versenyképesek -Ezért a nyersanyagok mellett az iparcikkek importjára is egyre gyakrabban szorulunk rá –> eladósodás

Cél: egy új külgazdasági modell Eddig: széles spektrumú import-helyettesítő gazdaságpolitika volt jellemző Ettől kezdve: cél egy specializáltabb exportösztönző gazdaságpolitika Ez azonban a hagyományos tervgazdasági modell keretei között lehetetlen –> a reform kulcsfogalma a termelés „minőségi” jellemzőinek előtérbe állítása - vö. az eddigi tervgazdálkodás logikája: mennyiségi előírások, túlhajtott tervek, selejtes áruk (egyes vállalatoknál: 20-60%!!! felesleges készlet)

Közgazdasági reformkoncepciók a szocialista blokkban J. Liberman (SZU): „Nem az államnak kell a megrendeléseket elhelyezni … a vállalatoknak kell a megrendelésekre vadászniuk” Ota Šik (Csehszlovákia): „A vállalat egyedül, az értékesítési lehetőségeket értékelve dönt”

És a tényleges reformok Főleg Jugoszlávia, Csehszlovákia és Magyarország kísérelte meg az iménti reformok gyakorlatba való átültetését Elemei: -Kötelező tervutasítások csökkentése -Vállalati szabadság növelése -A bruttó termelés helyett a nettó termelésre helyezett hangsúly -Árreform

A magyar reform 1964 és 1968 között Nyers Rezső (Friss István és Pardi Imre) vezetésével megkezdődik a reform előkészítése Legfontosabb jellegzetessége az óvatosság: valódi piacot nem kívántak létrehozni, a reformokat szabályozókkal bástyázták körül („szimulált piac”) -ok: Jugoszláviában az 1965-ös reformok után elszabadult a munkanélküliség és infláció -Csehszlovákia: katonai beavatkozás 1968-ban Eredetileg kétlépcsős reform terve: -1968: „új gazdasági mechanizmus” -A radikálisabb második lépcsőre (1971-től) már alig-alig került sor

A kötelező tervutasítások csökkentése Tervjóváhagyási rendszer egyszerűsítése - Csökken a jóváhagyandó kötelező mutatók száma A tervek már csak a kormány számára voltak kötelező érvényűek, a vállalatok termelését már inkább szabályozók segítségével próbálták elérni

A vállalatok önállósága és az önigazgatás A vállalatok érdekeltté tételének kulcsa a fejlesztési és a részesedési alap : -Előbbi a fejlesztéseket és beruházásokat tette lehetővé -Utóbbi pedig a vezetők és az alkalmazottak személyes érdekeltségét teremtette meg A vállalatok önállósága azonban korlátozott: - Amortizáció 40%-a központosított marad -Bankhitelek felvétele csak állami jóváhagyással -Szabályozók tulajdonképpen a vállalatokat szabályozzák

A legfontosabb szabályozó: az árrendszer Világpiaci árak átültetése a hazai ipar jó részének tönkremeneteléhez, munkanélküliségre és inflációra vezetett volna -óvatos árpolitika: hatóságilag rögzített, maximált és szabad árak hármasa, illetve az utóbbi arányának fokozatos növelése a cél Főleg a fogyasztói árak elszabadulásának igyekeztek gátat szabni: a termelői és fogyasztói árak különbségét továbbra is különféle dotációkkal hidalták át

Az új gazdasági mechanizmus eredménye: A fékek ellenére a vállalatok piaci tevékenységének, érdekeltségének és ösztönzésének alapfeltételei megteremtődtek –>megszűnt az elad(hat)atlan áruk tömege közötti harmadik ötéves terv az addigi legpontosabban teljesített tervvé válik (az előirányzattól való eltérés fele az előző ötéves tervének)

Egy speciális probléma: a bérrendszer A jugoszláv példa alapján tartani kellett attól, hogy a termelés racionalizációja munkanélküliséghez vezet Egyszerre kell fenntartani a bérek ösztönző szerepét és elkerülni a munkanélküliséget -Megoldás : az átlagbérszínvonal-szabályozás (jobban fizetett alkalmazott mellé „vattaembert” kellett felvenni, fenntartandó az átlagbérszínvonalat) -Bátrabb lépés lett volna a bértömeg-szabályozás, de ezt a munkanélküliségtől való félelem miatt csak 1972-re, egyes vállalatoknál, kísérleti jelleggel vezették be

Önigazgatás a szövetkezetekben A teljes önigazgatás elvét csak a szövetkezeti szférában valósították meg: -Járási tanácsok megszüntetése (1971) -Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (TOT) -Melléküzemágak fejlődése -Új politika a háztájival kapcsolatban (háztáji árutermelés engedélyezése)

A magánszektor felé tett első lépesek Rendkívül korlátozott: kiskereskedelemben a legfeljebb 3 főt, vendéglátásban a legfeljebb 5 főt foglalkoztató üzletek bérlete válik lehetővé - Ez és az egyébként is differenciáló jövedelmek azonban lerombolják a szocialista egyenlőségmítoszt (8-9-szeres jövedelemkülönbségek)–> konzervatív ellentámadás lehetősége