A személyiség ösztönző – reguláló sajátosságcsoportja Rapos Nóra

Személyiségértelmezések Redukcionista Komplex Oktatás+képzés Nevelés+oktatás+képzés A személyiségértelmezés jelentősége a neveléstudományban Mint tudjuk, a pedagógiai munka egy tudatos tevékenység, előzetesen meghatározott, átgondolt célok szolgálatában áll. Ma a legfőbb pedagógiai célnak: a konstruktív életvezetésre képes, autonóm személyiség fejlesztését tekintjük. „…pedagógiai vagy nevelési érték az egyén konstruktív életvezetése. Konstruktív életvezetésen olyan életvitelt értünk, amely szociálisan értékes, de egyénileg is eredményes.”(Bábosik, 1994, 18.p.) A pedagógiai munka hatékonyságát, a pedagógiai folyamat eredményét mindig e kialakított személyiség tevékenységének, magatartásformáinak minőségén keresztül mérhetjük le, hiszen „…az ember magatartása és tevékenysége közvetlenül nem formálható. Ugyanis az emberi aktivitás nem determinálatlan jelenség, hanem egy meghatározott szubjektív feltételrendszer szabályozása alatt áll. Ebből következően, ha a magatartás- és tevékenységrepertoárra s ezzel az életvezetésre befolyást kívánunk gyakorolni, akkor az említett szubjektív feltételrendszert kell megfelelő szociális minőségben kifejlesztenünk. Ez a szubjektív feltételrendszer, a személyiség belső sajátosságainak rendszere, mint determináns fogja ösztönözni az egyént arra, hogy szociális és individuális értelemben is fejlesztő módon tevékenykedjék, vagyis konstruktív életvezetést realizáljon.”(Bábosik, 1994, 19.p.) A nevelő hatások sikere tehát a személyiség, mint belső feltételrendszer ösztönző erején áll vagy bukik. Ezeket a motiváló erőket, az egyén akarati mechanizmusát, szükségleteit kell kifejlesztenünk az autonóm, belső mozgatóerőtől vezérelt, konstruktív életvezetésre képes egyén nevelése érdekében. Az autonóm személyiségek nevelésének feltétele az intézményi autonómia is (Zrinszky, 1991, 19.p.), valamint azok a gazdasági és társadalmi viszonyok is, melyek az embert felszabadítják vagy elidegenítik. Ahogy például Mihály Ottó írja az 1948-tól a hatvanas évekig tartó időszakról: „[…] bárminemű tudományos paradigma helyett a neveléselméleti gondolkodást a politika uralma határozta meg. […] Ami létrejött, az a politika igényeinek transzformálása egy pedagógiai vezérfonallá […]” (Mihály, 1991, 25- 26.p.). tanfolyamjellegű szociomorális

Nevelési célok és emberkép A nevelési célok megfogalmazása teszi lehetővé adott korban, társadalomban, kultúrában, jog-, és szokásrendszer keretei között, hogy a kívánatosnak vélt magatartás-, és tevékenységformák, vagyis nevelési értékek kialakításának pedagógiai folyamata biztosított legyen. A nevelési célokkal tehát implicite nevelési értékeket fogalmazunk meg, saját korunk ás társadalmunk elvárásainak megfelelően. Ezek a nevelési értékek egy emberképben öltenek testet és határozzák meg az elvárt magatartás-, és tevékenységformák rendszerét. Az emberkép nem a személyiség egy idealisztikus leképezését jelenti, hanem az ember megfigyelt, felkutatott realitásait tükrözi.(Zrinszky, 1994, 8.p.)

Konstruktív életvezetés Nevelési értékek Konstruktív életvezetés Szociálisan értékes Egyénileg eredményes A konstruktív életvezetés mint nevelési érték Bábosik István szerint a neveléstudománynak tehát magának kellett megalkotnia saját nevelési érték definícióját, mert amíg ezt a politikai hatalom, vagy ideológiák szolgáltatták számára, addig devalválódott a tudomány. A neveléstudomány elfogadja az örök emberi értékeket, mint a szeretet, becsületesség, őszinteség, egészség… melyeket társadalmi, gazdasági igényeknek megfelelően hangsúlyoz. Ma a Nemzeti Alaptanterv három fő érték mentén gondolkodik: demokratizmus, nemzeti értékek és az európai humanizmus. A közoktatási intézmények helyi szinten, Pedagógiai Programjukban ezt az előírást figyelembe veszik, de a tanulókhoz, szülőkhöz, személyi-, és tárgyi feltételekhez, valamint a fenntartókhoz igazodva konkrétabbá, kidolgozottabbá teszik a nevelési értékek palettáját. A célkitűzések, a nevelési értékeken keresztül mindig egy bizonyos életvezetési forma kialakítására irányulnak (Bábosik, 1997/a, 9.p.). Bármilyen céltartalomról beszéljünk is, a nevelési cél mindig individuálisan és szociálisan is fejlesztő hatású. Ma a legfőbb pedagógiai célnak, nevelési értéknek: a konstruktív életvezetésre képes, autonóm személyiség fejlesztését tekintjük. „…pedagógiai vagy nevelési érték az egyén konstruktív életvezetése. Konstruktív életvezetésen olyan életvitelt értünk, amely szociálisan értékes, de egyénileg is eredményes.”(Bábosik, 1994, 18.p.) A valódi nevelési célok így mindenképpen konstruktívak, építő hatásúak, ami egyrészt az egyénileg eredményes életvezetés realizálódását, másrészt a közösségileg is hatékony és hasznos életvezetési modell kicsúcsosodását jelenti.

A rendszer elemei: konstruktív életvezetés (KMTR, KMTF) ösztönző – reguláló scs. szervező – végrehajtó scs. biológiai scs.

Az öszt. – reg. scs. elemei: szokás életvezetési modellek meggyőződés

1. A szokás: beidegzés, gyakorlás útján ösztönző funkciója van, de uralkodik is rajtunk konstruktív szokások intenzíven 10 éves korig veszély: habituális személyiség

A szokásformálás feltételei: A.) Széles tevékenységkínálat: reformpedagógia felismerése a gy. permanens tevékenykedtetése Mo.-on beszűkült tevékenységkínálat jellemző

A szokásformálás feltételei: B.) Motiválás : reformpedagógia az érdeklődésre épít Mo.-on nem tekintik fontosnak itt szükségletekre alapozva: játék, mozgás, változatosság, eredményesség, információ iránti szükséglet.

2. Életvezetési modellek: Fajtái: példakép életterv, életeszmény, ideál

Életvezetési modellek: Példakép konkrét személyhez kötött korán kialakul nem hosszú távú nem ismeri az életét lehet destruktív is

Életvezetési modellek: Életterv, életeszmény hosszabb távú racionálisan átgondolt életvezetési koncepció kapcsolata az önértékeléssel

Az életvezetési modellek alakításának feltételei: A.) Modellközvetítő személy legyen élményforrás többlet: jogi, ismeretbeli, esztétikai, fizikai B.) Együttes tevékenység

3. A meggyőződés: belső szükségletté vált norma kialakítása időigényes, de életre szól, felső tagozat rétegei: eszmei-, ideológiai-, alap meggyőződés,

Meggyőződés alakítása: - bizonyítékokkal tapasztalati tényekkel tapasztalaton túli tényekkel képi bizonyíték tárgyi bizonyíték dokumentumfilmek, videók memoárok, önéletrajzok

A tények bemutatása lehet: harmónia modell rövid távú, mert a meggyőződés leépül devalválja a meggyőző személyt közömbösségre nevel konfliktusos modell hosszú távú, mert a valósággal igazol a modellnyújtó hiteles marad erősíti a konstruktív türelmetlenséget meg akarja oldani a problémát

A rendszer elemei: konstruktív életvezetés (KMTR, KMTF) ösztönző – reguláló scs. szervező – végrehajtó scs. biológiai scs.

A szervező – végrehajtó és a biológiai scs. elemei: Szervező – végrehajtó scs. ismeret jártasság készség képesség Biológiai scs. adottság biogén szükségleti réteg vérmérséklet testalkat ösztönök neurohormonális alap

Bábosik István koncepciója Bábosik István elmélete A pedagógiai személyiségelméletek között egy valóban átfogó, alapos és pedagógiailag releváns elméletet nyújt Bábosik István. Elképzelése szerint a személyiség két sajátosságcsoportból áll: Ösztönző-reguláló sajátosságcsoport Szervező-végrehajtó sajátosságcsoport „Az ösztönző-reguláló sajátosságcsoport foglalja magában a motivációs-szükségleti képződményeket. A szervező-végrehajtó sajátosságcsoport lényegében az ismeretekből, jártasságokból, készségekből, képességekből épül fel.” (Bábosik, 1994, 42.p.) Mint említi, nem szabad egybemosni a két sajátosságcsoport elemeit, mivel ez a gyakorlat számára torz következtetéseket eredményezne. Könnyen belátható, hogy egy széles ismeretrepertoár még nem utal egyértelműen fejlett, autonóm személyiségre, vagyis közvetlenül nem determinálja a szociális életvezetés minőségét. A kapcsolat a két sajátosságcsoport között abban rejlik, hogy az egyén a szervező-végrehajtó sajátosságcsoport adta lehetőségeit, az ösztönző-reguláló sajátosságcsoportja révén - akár egyénileg, akár társadalmilag – hasznos, azaz konstruktív, vagy antiszociális irányban használja fel. Az elsődleges nevelési cél tehát az ösztönző-reguláló sajátosságcsoport fejlesztése, olyan szükségletek kialakítása, melyek egyénileg és társadalmilag is kívánatos magatartás-, és tevékenységformák produkálására késztetik az egyént, permanens önképzési bázist nyújtva ezzel a személyiségnek. Érthető, hogy Bábosik István továbbvizsgálta e sajátosságcsoportot, olyan komponenseket keresve, melyek megismerésével és fejlesztésével még hatékonyabbá tehető a személyiségfejlesztés folyamata. Tartalmi szempontból két motivációs-szükségleti réteget különböztetett meg. „A tartalmi ételemben eltérő rétegek a magatartás-, és tevékenységformák más-más változatait stimulálják és vezérlik (…)”(Bábosik, 1994, 43.p.) Közösségfejlesztő aktivitás szükségleti rétege – (…) ez a réteg azonosnak tekinthető a jellemmel, vagyis az etikai minőséggel bíró magatartás-, és tevékenységformák determinánsával. Ebből következik, hogy a jellem nem regulátora minden társadalmilag értékes magatartásformának, hanem kifejezetten az erkölcsi magatartást szabályozza. Önfejlesztő aktivitás szükségleti rétege: (…) mindenekelőtt az intellektuális-művelődési szükségletek (az intellektuális aktivitás szükséglete, az új információk és ismeretek iránti szükséglet, a teoretikus kutatás és konstruálás szükséglete). Az esztétikai szükségletek (az esztétikai élménybefogadás és az esztétikai alkotás igénye, az esztétikai jelenségek reprodukálásának igénye, az ember saját megnyilvánulásaival kapcsolatos esztétikai igényesség) és az egészséges életmód iránti szükségletek (a rendszeres testmozgás és testedzés szükséglete, az egészséges életritmus és a higiéniai szabályok betartásának szükséglete). (Bábosik, 1994, 44.p.) Bábosik István az értelmi, testi, esztétikai és erkölcsi nevelés közül elsődleges nevelési feladatnak a jellemfejlesztést, tehát az erkölcsi nevelést tartja. A fejlesztés hatékonyságának növelése szempontjából vizsgálat tárgyává teszi a jellemet és formai szempontból három pedagógiailag releváns komponensre bontja: szokás, példakép, meggyőződés. E komponensek általa meghatározott fejlesztési elveivel és lépéseivel hatékony erkölcsi nevelés valósítható meg a gyakorlatban.

Nagy József elmélete Nagy József elmélete Korszerű gondolatokat fogalmaz meg Nagy József is a személyiségről, melyet kompetenciák halmazának tekint. XXI. század és nevelés című munkájában a kompetenciát a következőképpen értelmezi: „A kompetencia meghatározott funkció teljesítésére való alkalmasság. Az alkalmasság döntések és kivitelezések által érvényesül. A döntések feltétele a motiváltság, a kivitelezéseké pedig a képesség. A kompetencia valamely funkciót szolgáló motívum-, és képességrendszer. (Nagy, 2000, 13.p.) A személyiségen belül három kompetencia területet különít el és határozza meg a hozzá tartozó pedagógiai feladatokat: Kognitív kompetencia fejlesztése: értelmi nevelés, a kognitív képességeknek, készségeknek, motívumoknak kifejlesztése, az információfeldolgozás pedagógiai kialakítása. kognitív motívumok: megismerési vágy, felfedezési vágy, játékszeretet, alkotásvágy, sikervágy, kötelességtudat, igényszint, ambíció. kognitív képességek: kognitív műveletek, kognitív kommunikáció, gondolkodás, tanulás. Szociális kompetencia fejlesztése: a szociális képességek, készségek, szokások, meggyőződések, a kommunikáció, a proszocialitás kialakítása. Fejlettsége az egyén, a másik ember, a csoport, a nemzet, az emberi faj létének feltétele. szociális motívumok: hajlamok, attitűdök, meggyőződések, előítéletek, szokások, magatartási minták. szociális képességek: kommunikáció, segítés, együttműködés, vezetés, versengés képessége. Személyes kompetencia fejlesztése: az önfejlesztés, az önállóságra nevelés, a személyes motívumok, képességek kifejlesztését jelenti. személyes motívumok: biológiai szükségletek, komfortszükséglet, mozgásszükséglet, élményszükséglet, önvédelmi motívumok (egészségvédő, identitásvédő), a szuverenitás motívumai (szabadságvágy, önállósulási vágy), önértékelési motívumok (önbecsülés, önbizalom). Személyes képességek: önkiszolgálási képességek, önvédelmi képességek, a szuverenitás képessége, önreflexív képességek (önértékelő, önfejlesztő képesség), szokások minták készségek ismeretek Mindhárom kompetenciát átszövi a speciális kompetenciák halmaza, mely a hivatáshoz, a szakértelemhez, szakmaszeretethez kapcsolódó, egzisztenciális felemelkedést is biztosító kompetenciák, motívumok, speciális képességek, készségek, szokások, minták és ismeretek rendszere. Valamennyi speciális kompetencia közös alapja az alkotóképesség és az adott kompetenciának megfelelő tehetség.

Jellemformálás, jellemfejlődés

A jellem: - morális szükségletekből álló személyiségkomponens tartalmi: morális tartalmak létrejötte szerkezeti: A szükségleti rendszer rendezetlen halmazból, strukturált hierarchia lesz

A jellem szerkezeti fejlődése: Kialakulatlan jellem fázis: Szimptómái: pótcselekvési hajlam álhatatlanság döntésképtelenség Kialakult jellem fázis: homogén viselkedés alá-, fölérendeltség domináns szükséglet