Az aridifikáció folyamatai a Duna-Tisza közén Kurcz Mónika ELTE-TTK II. földrajz-környezettan 2006. 11. 07.

Előljáróban Az antropogén eredetű globális klímaváltozás bizo-nyított ténynek tekinthető, ennek ellenére sokan vitatják jelentőségét, mértékét, következményeit A földtörténet során a Föld éghajlata sokszor változott természetes okok miatt Interglaciálisban vagyunk, lehűlés várható, nem felmelegedés Ne feledjük azonban, hogy a jelenleg végbemenő klímaváltozás fő oka az üvegházgázok légköri koncentrációjának antropogén hatásra történő jelentős megnövekedése. → természetföldrajzi következmények

A fokozódó aridifikációnak (szárazodásnak) külön-böző jelei tapasztalhatók a Duna-Tisza közén. Az éghajlat változásainak nyomon követése nehéz a klímaingadozások miatt. De a fent említett terület szárazodása olyan tény, amellyel foglalkozni szükséges.

A klímaváltozás és az elsivatagosodás Az aridifikáció folyamatai szorosan kapcsolódnak a tájdegradáció, ill. az elsivatagosodás folyamatához. Elsivatagosodás: nem sivatagok keletkezését jelenti, hanem az arid, szemiarid, szubhumid területek tájdegradációs folyamatait értjük alatta. Az elsivatagodás által érintett területet a csapa-dék (P) és a potenciális evapotranspiráció (PET) hányadosának értékei jelölik ki:

Az elsivatagosodás Magyarország jelentős területeit érinti, 0,03-0,20 arid 0,20-0,50 szemiarid 0,50-0,75 szubhumid A csapadék/potenciális evapotranspiráció (P/PET) arány változásai különböző hőmérséklet-emelkedési szcenáriók esetén Forrás: a feldolgozott cikk Az elsivatagosodás Magyarország jelentős területeit érinti, így számunkra sem közömbös, hogy a hőmérséklet emelkedé- sével csökkeni fog a P/PET arány.

A MEDALUS projekt Európában elsősorban a Mediterráneumot és a vele szomszédos területeket érinti az aridifikáció. → Európai Bizottság: MEDALUS-projekt MEDALUS I. (1991-1992) Lejtőn végbemenő természetföldrajzi folyamatok vizsgálata 7 mintaterületen (Portugáliától Görögországig) MEDALUS II. (1993-1996) 7 mintaterületből 3 kiválasztása; ott folyó tematikus kutatás a regionális léptékű munkát szolgálta MEDALUS III. (1996-1998) 4 cél: pl.: monitoring munka folytatása; időszakos vízfolyások és medrek fejlődésének kutatása (Mediterranean Desertification And Land Use)

Az aridifikáció kutatási programja MEDEAST: MEDALUS Magyarországon (Mediterrá-neum közvetlen szomszédságában) MEDALUS II. Mo.-on: Duna-Tisza közének vizsgá-lata MEDALUS III. Mo.-on: Gerje-Perje vízgyűjtőjének vizsgálata Az aridifikáció kutatási programja Forrás: a feldolgozott cikk

Az aridifikáció vizsgálata a Duna-Tisza közén Az alábbi szempontok alapján A talajvízszint ingadozása A talajdinamika változásai A növényzet változása

A talajvízszint ingadozása A vizsgált területen a természetföldrajzi folya-matok elsődleges irányítója mindig is a talajvízszint volt. Ennek magassága függ az éghajlattól, a vízki-vételtől, a növényzet vízfelhasználásától. 1960-as évek: talajvízszint átl. 2 m, évszakos ingadozása 0,5 m 1970-es évek: talajvízszint-süllyedések már kimu-tathatók 1983: legsúlyosabb aszály kezdete 1985-86: eddigi legalacsonyabb talajvízszint 1992: országos méretű aszály 1990-es évek vége: nedvesebb periódus kezdete

1990 tavasza: 60-70% a talajnedvesség a talaj felső 1 m-ében (sokéves átlag=100%) Vízkivétel: 1980-as évek második felében helyen-ként 20 m-t süllyedt a talajvíz Erdősültség: 1000: 25-30% 19. sz.: 6% ma: 10%

Jelentős mértékben csökkent a talajvízszint az 1970-es évektől az 1990-es évek végéig. A talajvízszint folyamatos csökkenését jelző ingadozása az ágasegyházi talajvíz kútban Forrás: a feldolgozott cikk

A talajdinamika változásai A talajvízszint süllyedése és a talajok nedvesség-tartalmának csökkenése befolyásolja a talajképző-dés folyamatait. Ez általában több évtized alatt megy végbe. Homoktalajok esetén ez érvényes, kivételek viszont a szoloncsák talajok, amelyek vízoldható sóinak szelvényen belüli átrendeződése rendkívül gyors és évszakos dinamikát mutat. → részlegesen vagy teljesen kiszáradt szikes tavak szoloncsák fenéküledék-összletének vizsgálata különösen jó a szárazodás nyomon követésére. ↓

A mélyre süllyedő talajvízszint és az általa kapilláris úton táplált talajnedvesség között megszűnik a kapcsolat, a szoloncsák talajdinamika megakad, sőt esetenként kilúgzás („sziktelenedés”) is fellép. → zártabb, kevéssé sótűrő növényzet telepedhet meg A vizsgált terület a Szappan-szék kiszáradt tómedencéje a Duna-Tisza közi futóhomokos minta-terület közvetlen szomszédságában (kiegészítheti a homokos térség későbbiekben bemutatott növény-szukcessziós kutatásait).

A kiválasztott talajszelvény minden szempontból megfelel A Szappanszék 1. szelvény alapvizsgálati eredményei a legmobilisabb talajjellemzők mennyiségi változásainak feltüntetésével Forrás: a feldolgozott cikk 1998. év bőséges tavaszi és nyári csapadékaitól megtelt a talajgödör, köze- lében fúrást kellett mélyíteni. A kiválasztott talajszelvény minden szempontból megfelel a nátriumsókat tartalmazó, felszínközeli talajvíz hatására kialakult hazai szoloncsákoknak.

A szódatartalom növeke-dése → pH növekedés A táblázatból levonható következtetések: A talaj összes sótar-talma a legfelső horizont kivételével jelentősen – harmadára-ötödére – csökkent Minden szintben nagy-mértékben megnőtt a szóda-tartalom, s ezzel párhuzamosan bő 0,5 (legfelül csaknem 1) értékponttal a pH Az említett talajjellem-zők mennyisége 70 cm-es mélységig folytonos – a legfelső két szint között ugrásszerű – csökkenést mutat Magyarázatuk: 1997-98 között bővebb csapadék → magas talaj-vízállás, ezért a sók többsége oldatba került, legtovább a szóda marad oldatban, amit a kapilláris zóna emelt vissza a felső talajszelvénybe. A szódatartalom növeke-dése → pH növekedés

Hosszabb idő távot vizsgálva A Duna-Tisza köze szoloncsák talajai szóda tartalmának tér- és időbeli eloszlása 1980/1 1980/2 1997 1998 Forrás: a feldolgozott cikk 1980: mindkét szelvény összsó- és szódatartalma a mé-lyebb szintek felé lassan, többnyire egyenletesen csök-ken; közeli lefutás → kb. azonos sóviszony 1997: előbbihez hasonló, ám feltűnő, hogy minden szint-ben alacsonyabb a sómennyiség 1998: a görbe lefutása jelentősen eltér, mert kiugró értéket vesz fel a felső 15-20 cm-es rétegben

Az előbb ismertetett tényekből levonható óvatós következtetések: A szárazodással még kevéssé sújtott (1980-as) szoloncsák talajok sótartalma és a sók szelvénybeli eloszlása nagy mértékben hasonló Hosszabb száraz periódust (1997-es) átélt szo-loncsák talajok szódatartalma az egész szelvény-ben kilúgzódik és minden szintben egyenletesen ala-csony értéket vesz fel (bizonyíték sziktelenedésre) A száraz években kialakult sóviszonyok egyes erősebben csapadékos években (1998) gyökeresen megváltoznak; magasabb talajvízszint → kapilláris zóna → sók felül koncentrálódnak

A növényzet változása Az élővilágnak a klímaváltozásra adott válaszreak-cióiban bizonyos fáziskésés figyelhető meg. Egy hosszabb időszakon belül egy kisebb, rövidebb klímaingadozás élővilágra gyakorolt hatása nem jelentős. Az előbbiek figyelembe vételével Fülöpháza közelében kutatást végeztek. Olyan növényfajokat vizsgáltak, amelyeknek egyedszám változása összefüggésben lehet az éghajlat szárazodásával. Talajvízhatástól független vegetációtípust válasz-tottak.

A vizsgált növények (nyílt, évelő homokpusztagyep alkotói): Pusztai kutyatej Mezei üröm Magyar csenkesz Homoki árvalányhaj A mezei üröm alkalmilag üde termőhelyen is előforduló szárazságtűrő növényeket, míg a többi három a hosszú száraz periódusú növényeket reprezentálja. → klímaváltozás kimutatására jók

A négy vizsgált növényfaj egyedszámának alakulása a mintaterület kvadrátjaiban, 1997-ben Forrás: a feldolgozott cikk Botanikai adatsorokból értékelhető következ-tetéshez hosszú időn át kell vizsgálatokat végezni. Az adott területen az újrafelvételezéseket éves rendszerességgel végzik továbbra is.

Ennek ellenére az utóbbi évek kutatásai bebizonyították: a homoki árvalányhaj dominanciáját a magyar csenkesszel szemben. Ez bizonyíték az éghajlat szárazodására, ugyanis az árvalányhaj mélyebb gyökérzetű mint a magyar csenkesz, ezért jobban tűri a szárazodást.

Összegzésül Az összes ismertetett eredmény egy rövid száraz időszakot értékel. A három vizsgált tényező közül a talajvízszint a fo-lyamatok irányítójaként fogható fel. A másik két tényező - a talajdinamika és a növényzet – bizonyos fáziskéséssel, ugyanakkor mégis gyorsan reagál a változásokra. Mindkettő hosszabb monitorozása szükséges. A bemutatott eredmények tehát egy kis lépést jelentenek a globális éghajlatváltozás felderí-téséhez vezető úton.

Forrás: Földrajzi Értesítő 2001. L. évf. 1-4. füzet, pp. 115-126. Kertész Ádám – Papp Sándor – Sántha Antal: Az aridifikáció folyamatai a Duna-Tisza közén

Köszönöm a figyelmet!