Színész Szerep Nézők
Színház lényege, ami nélkül, nincs színház Nincs színház Színész / szerep-be lépés, Néző (közönség), több ember Közös tér, Közös idő nélkül. Színházi kifejezőeszközök. Tér Játéktér Épület / Közeg Díszlet Kellékek (Rekvizitum) Világítás Zenei elemek Ritmus. Tempó. Zene Színész megjelenése Színész alkat Maszk / smink. Frizura Jelmez Hang Nonverbális (nem nyelvi) akusztikai Zaj / Effekt. Színészi játék / fogalmazásmód / játékstílus Akció Dikció Mimika Gesztus. Térbeli helyzet.
„Az előadás intenzitása abból fakad, hogy játék közben megérezzük, milyen illékony természetű az idő.” Brook Színháztörténet paradoxona (feloldhatatlan ellentmondása) tárgya a műalkotás, amit vizsgál, már nem létezik- Mintha „illattörténet” lenne. Sejtjük, sejtkhetjük, milyen lehetett a középkori város illata (bűze), ki is keverhetjük, de biztos nem lesz ugyanaz, mint amit a korabeli városlakók éreztek.
Színház alapanyaga Szó? Kép? Hang (zene?) „Színház időbeli művészet az időt ritmussá kell alakítanunk. Szakaszok egymást követő elemeinek szabályossága valósággal zenei jellegű ritmust hoz létre.” „Képzeletbeli világot behozza az emberi világba”. (A.Appia) „Érzelmessé teszi a teret” (A. Appia) Mindez a HATÁS része, De a legfontosabb A színház témája, „anyaga”: „az emberek közötti megtörténés” Tehát az EMEBER, a SZÍNÉSZ. Jean-Louis Barrault
Időnek kiszolgáltatott művészet – A pillanat művészete. Összművészet – számos művészeti ág kifejezőeszközeivel – hat. A legszubjektívebb művészet: Anyaga, témája, alkotója az ember – A színész, mint alkotó nem léphet el alkotásától, mint a festő a vászontól. Nem reprodukálható hatás, minden előadás más. (Ezt tudva játszottak a görögök egyetlen egyszer egy drámát). Közösségi művészet, lényege a hatásnak a közös befogadás.
Arisztotelész Kr.e Drama – Cselekedni szóból ered a műfaj elnevezése.