Természetvédelmi biológia

Fátlan élőhelyek védelme Gyepek

A gyepek jelentősége Magyarországon A XX. elején még az egész kontinensen elterjedtek voltak, de az utóbbi évtizedekben számuk riasztó mértékben megfogyatkozott. Füves élőhelyeink kiemelkedő jelentőségűek, védelmük, fenntartásuk a magyar természetvédelem egyik legfontosabb feladata. Minden gyeptípusnak sajátos szerepe van. A hagyományos állattartás és gyepgazdálkodás alakította ki. Az 1996. évi Természetvédelmi törvény alapján a természetközeli állapotú gyepek természeti területként kezelendők, gyepgazdálkodás a gyeptípusnak megfelelő legeltetéssel, kaszálással, vegyszerek mérsékelt, természetkímélő használatával történhet.

Történeti áttekintés A honfoglalás időszakában a füves élőhelyek kiterjedése kb. 30%. A népvándorlás korában és a honfoglalás után ez az arány növekedett. A török hódoltság idején az erdőterület rovására nőttek a legelők. XVIII. sz. a maradék löszgyepek feltörése, szántóvá alakítás. XIX. sz. folyószabályozás, mocsaras területek lecsapolása. Később a szántóföldi növénytermesztés szerepe nő, a gyepek fragmentálódása figyelhető meg.

A művelési ágak arányának alakulása az összes területből Szántó Gyümölcsös, kert, szőlő Rét, legelő 1000 hektár 1910 12 525 650 6135 1930 5 587 321 1669 1950 5 518 383 1475 1970 5 046 548 1281 1990 4 713 575 1186 Százalék 44,4 2,3 21,7 60,1 3,5 17,9 59,3 4,1 15,9 54,2 5,9 13,8 50,7 6,2 12,7 2011 48,4 3 16,4

Füves területek kezelése – általános információk Füves területek kialakításában az évszázadokon át alkalmazott kezelésnek, gazdálkodásnak döntő szerepe van. Csak így előzhető meg a szukcesszió: a cserjésedés, erdősödés. A legeltetés, kaszálás, égetés a szukcessziós folyamatok megállítását, őshonos gyepalkotó fajok terjeszkedését, idegenhonos fajok megtelepedését is eredményezi.

Gyephasználati módok Hagyományos gazdálkodási mód – A XX. sz. elejéig általánosan jellemző volt. Változatos földhasználat, alacsony intenzitás. Csak állati és emberi erő alkalmazása. Külterjes mezőgazdaság – Modern gépeket használnak, nagyobb hozamú fajtákat alkalmaznak, ez a természeti értékek számára kevésbé kedvező. Belterjes mezőgazdaság – Iparszerű eljárások, tápanyagtartalmat mesterségesen növelik, talaj- és vízviszonyokat megváltoztatják.

A gyepek történeti hasznosítása Extenzív legeltetés Extenzív kaszálás

Extenzív gyepgazdálkodás hatása Nagyobb a természetszerű vegetáció aránya, mint az intenzív rendszerek esetében. A talaj alacsonyabb tápanyagtartalma sok veszélyeztetett faj számára biztosít kedvező körülményeket. Nagyobb az élőhelyi diverzitás.

Intenzív gyepgazdálkodás hatása Gépi kaszálás hatása. Nehéz gépek miatt a talaj károsodik, a gyepek gyomosodnak. Az állattartásban új fajták jelentek meg. Nagy termőképességű teheneknél nem elég a legelés, kaszálásra tértek át. A műtrágyák a gyepek fajösszetételét befolyásolják. Gépekkel a gyepterületek könnyen feltörhetők, az ökológiai viszonyok megváltoznak. Vízgazdálkodási gépekkel a lecsapolás, öntözés egyszerűbb.

Gyepek veszélyeztető tényezői A gyepeket általánosan veszélyeztető tényezők természetes veszélyforrások antropogén veszélyforrások cserjésedés, erdősülés (szukcesszió) intenzív gyepgazdálkodás gyepek feltörése gyepek beerdősítése extenzív hasznosítás megszüntetése

Gyepek veszélyeztető tényezői Természetes veszélyforrások: Cserjésedés, erdősülés (szukcesszió) Ok: A korábbi művelési módok megváltozása, megszűnése, illetve háttérbe szorulása.

Cserjésedő/erdősülő terület

Gyepek veszélyeztető tényezői 2. Antropogén veszélyforrások Intenzív gyepgazdálkodás Gyepek feltörése Gyepek beerdősítése

Fiatal feketefenyves ültetvény homokpusztagyep helyén

A magyarországi füves élőhelyek rendszere Nedves rétek Száraz gyepek Löszgyepek Homoki gyepek Lejtőgyepek (lejtősztyeppek, pusztafüves lejtők) Sziklagyepek Láprétek Mocsárrétek Üde és nedves magaskórósok Üde rétek Sovány gyepek Félszáraz gyepek Sziki növényzet

Láprétek Veszélyeztető tényezők és a megfelelő gyephasználat tv. szempontjai A korábbi évszázadokban a nedves láprétek döntő hányadát lecsapolták. Kis állományaik fragmentáltak, sokféle veszélyforrásnak kitettek: nádasodás műtrágyázás, tápanyagbemosódás, -felhalmozódás kiszáradás, eljellegtelenedés, gyomosodás invazív lágyszárúak terjedése

Mocsárrétek Veszélyeztető tényezők kiszárítás, lecsapolás következtében jellemző és értékes fajaik eltűnnek túlzott emberi igénybevétel → szegényedő fajkészlet, zavarástűrő fajok uralma műtrágyák, vegyszerek bemosódása a szomszédos szántóterületek felől kezelés felhagyása → özönnövények (főként Solidago spp.) előretörése

Kaszált ártéri mocsárrét a Rába mentén

Üde rétek időszakos felhagyás következtében gyorsan erdősül Veszélyeztető tényezők időszakos felhagyás következtében gyorsan erdősül gazdasági szempontú felülvetés, trágyázás

Sziki növényzet (sziki gyepek) Veszélyeztető tényezők és a megfelelő gyephasználat tv. szempontjai A szikes puszták hagyományos használati módja a legeltetés. Kevésbé érzékenyek a legeltetési módra és intenzitásra. Veszélyeztető tényezők: legeltetés megszűnése belvízelvezetések, csatornázások A jobb fűhozamú sziki réteket egyszeri kaszálást követően nyáron legeltetéssel tartották fenn. Állományaikat itt a fentieken túl a beszántás, műtrágyázás is fenyegeti.

Löszgyepek Veszélyeztető tényezők A 20. század elejétől a legeltetés nagymértékű csökkenése következtében megindult a cserjésedés. Feldarabolódás (fragmantáció) → fajkészlet elszegényedése, gyomosodás

Homoki gyepek Veszélyeztető tényezők A korábbi évszázadokban különösen a zárt homokpusztagyepek sérültek leginkább, pusztulásuk mértéke a löszgyepekéhez hasonló magas állatlétszámmal történő legeltetés évszázadokon át homokmegkötést célzó kiterjedt fásítások (fekete- és erdei fenyő, akác) tájidegen fás- és lágyszárú fajok expanziója az épen megmaradt homoki gyepek felé katonai célú igénybevétel (esetenként hasznos is lehet!)

Cserjésedésnek indult nyílt és zárt homokpusztagyep együttese

Homokra telepített erdeifenyves az amerikai alkörmös tömegével

Lejtőgyepek Veszélyeztető tényezők kopárfásítási programok itt is jelentősek voltak vadállomány túltartása (taposás, legelés) legeltetés teljes hiánya → cserjésedés, majd lassú erdősödés ill. tájidegen fafajok előrenyomulása (akác)

Sziklagyepek Veszélyeztető tényezők kopárfásítás („terméketlen” kopárok fatermelésbe vonása, ált. feketefenyővel) túlnépesedett vadállomány (muflon, gímszarvas) bányaművelés (nyílt kőbányák) katonai célú igénybevétel (esetenként hasznos is lehet!) extrém sportok (crossmotorozás, quad, siklóernyő)

Mészkősziklagyep, lejtőgyep és karsztbokoreredő együttese a Vértesben

Az aktív kezelés módjai Legeltetés Kaszálás Égetés Gyepfelújítás Vegyszerezés Vízgazdálkodás Egyéb kiegészítő kezelések

1. Legeltetés A gyepkezelések legelterjedtebb módja, hatását hosszabb időn keresztül fejti ki, mint a kaszálás, égetés. A leginkább „természetközeli” használat. A gyepek mozaikos képének kialakításában nagy szerepe van. Az állatfaj, -fajta, -létszám, a legelés technológiája, időbeli beosztásának megválasztásával befolyásolni tudjuk a terület térbeli szerkezetét. Szelekciós hatás. Taposás hatása.

A gyepterület teherbírása és terhelése Túllegeltetés – alullegeltetés Az optimális állatlétszám kiszámítása A gyep termőképessége A termés időbeli eloszlása Növedék Regenerációs idő.

Legelő állatfajok Az egyes állatfajok és fajták a gyepet különböző mértékben és módon veszik igénybe. Az egyes állatfajoknak (fajtáknak) a gyepre egymástól eltérő specifikus hatásuk van. Az állatok szelektíven legelnek, ez meghatározza, hogy adott faj milyen hatással van a növényzetre. Különböző fajok legelés szokásai igen eltérőek lehetnek, gyakran a fajták között is nagy eltérések adódnak, más-más hatás a füves területekre is. Talajadottságok figyelembevétele. Szarvasmarha (+), Juh (–,+), Ló (+,–), Kecske (–,+), Vízi bivaly (–,+), Házi sertés (–,+), Házi lúd és kacsa (–)

Szabad láb alóli legeltetés Pányvázásos Szakaszolásos legeltetés Legeltetés módjai Szabad legeltetés Szabad láb alóli legeltetés Pányvázásos Szakaszolásos legeltetés Adagolásos vagy sávos legeltetés Rendszertelen legeltetés

a. Szarvasmarha legeltetése Szerepük kiemelkedő a fátlan élőhelyeink kialakulásában és fenntartásában. Magasabb, erősebb növényzetet fogyasztja, minimum 30 cm-es füvet igényel. Az egyedek a területen eloszlanak, egyenletesebben használják. Szelektíven legel, mozaikossá teszi a területet. Taposása viszonylag jelentős, de jóval kevesebb egyed fér el, így csökken a madárfészkek, ritka növények széttaposásának veszélye. Alkalmasabb nedves és üde gyepek, ill. magasabb füvű területek legelésére, gyep fellazítására, legelők állapotának javítására.

a1. Húshasznú szarvasmarha legeltetése Magyar szürke – Ridegtartásra és természetvédelmi célú gyepkezelésre alkalmas fajta. A szelektív legelés kevésbé érvényesül. Heck – Ridegtartásra és természetvédelmi célú gyepkezelésre igen alkalmas. Charolais – Nagytestű, ezért sokat tapos- és rág, ennek ellenére rideg tartásra alkalmas. A szelektív legelés kevésbé érvényesül. Magyar tarka – Közepes termetű, a szürke marhához hasonlóan legel, taposása jelentősebb.

a2. Tejhasznú szarvasmarha legeltetése Magyar tarka – Taposása jelentős a jól megválasztott legelő nyomás mellett is. Holstein fries – Intenzív gyephasznosítással jár. Egyéb kis testű szarvasmarhák – Kisebb mértékű a taposás. Nagyobb legelők legeltetésére nem alkalmasak.

b. Juh legeltetése A szárazabb fekvésű, rövidfüvű gyepterületek hasznosítására alkalmas. Talajhoz közel rágnak, a rövid- és lágyfüvű legelőket kedvelik. Mozaikos területet alakítanak ki. 1 cm-es magasságig mindent lelegelnek, sok faj visszaszorulását okozzák. Fás szárú fajokat nem fogyasztanak, így azok elszaporodhatnak. A taposási kár a legkisebb a többi fajhoz képest. A gyepes védett területek vízháztartásának természetvédelmi célból történő, részbeni rekonstrukciója után a juhlegeltetés nem megvalósítható. 

Juhfajták Racka – Száraz gyeptípusokra, laza talajra alkalmazható, mert kis testtömegű. Legkönnyebben kezelhető faj. Cigája – Száraz gyeptípusokra alkalmazható, a nedves területeken kevésbé sántul le mint a merino és racka. Közepes testtömegű. Merino – A legnagyobb testtömegű és a legkésőbb betelepített fajta. Védett természeti területeken legeltetése nem javasolt.

c. Ló legeltetése A ló a száraz füves puszták legelő állata. A rövidebb füvű élőhelyeket kedveli és szelektálva legel. Hajlamosak egyes területeket túllegelni, másokat érintetlenül hagynak. Legnagyobb mértékű taposást és gyomosítást okoznak. Az igen nagy kiterjedésű pusztai élőhelyeinket, viszonylag kis növénytani értékű területeket érdemes legeltetni velük. Domboldalak legelésére a legalkalmasabbak.

Lófajták Telivérek igényesek, nehezen kezelhetők. nagy mozgás igényű fajták legeltetése nem ajánlott. Hagyományos pónifajták Legjobbak természetvédelmi szempontból. Fás növényeket is fogyasztanak, felnyitják a felverődött, bokros területeket. Felhagyott területek helyreállítására különösen alkalmasak. A hidegvérű és kis termetű fajok, fajták (Przsewalszkij ló, Hucul) minden típusú legelőt legelnek és aránylag egyenletesen.

d. Kecske legeltetése Igen agresszíven, válogatás nélkül mindent lelegel. Ha cserjésedik egy gyepterület, annak megnyitására alkalmas. Fűféléket 3-5 cm-es magasságig rágják le, fák lombját 1,6 m magasságig képesek leenni. Szikesek, láprétek, sziklagyepek legeltetésére nem ajánlatosak. Nehezen kezelhetők.

e. Vízi bivaly legeltetése A Kárpát-medencében nem őshonos, de évszázadok ót tenyésztett. A szarvasmarhához hasonló módon legel. Előnyben részesíti az üde élőhelyeket, a nedvesebb gyepeket, tavak, tócsák, csatornák, erek környékét. Nehezebben kezelhető. Természetvédelmi szempontból inkább vizes területek kezelésében célszerű az alkalmazásuk. Csak rendszertelen legeltetésre alkalmas.

f. Házi sertés legeltetése A hazánkban tenyésztett fajták szeretik a víz közelségét és a vízhatásnak kitett vegetációtípusokat. A külterjes módon tartott sertéseknél a legeltetés akár teljes mértékben fedezheti a táplálék szükségletet. Túrásukból eredő gyepszerkezet sérülése. Mangalica: Nem válogatós, a rizómák kitúrásával nyílt és egyenetlen talajfelszínt hoz létre. A víz közelségét különösen igényli. Csak rendszertelen legeltetésre alkalmasak.

g. Házi lúd és házi kacsa legeltetése A házi lúd és a házi kacsa az alacsonyfüvű réteket kedveli, a füvet tövig rágja. A rétek fajkészletét tönkre teszi és trágyája kiégeti a legelőt. A legelő felhagyása után nitrofil gyomnövény vegetáció alakul ki, a terület nehezen regenerálódik.

Ősi jellegű háziállatfajták alkalmazhatósága

Ősi jellegű háziállatfajták alkalmazhatósága

2. Kaszálás Kézi kaszálás Lassabb, időben elnyújtott, egyes területeket minden évben más-más időpontban kaszálták. Mozaikos gyepet eredményez. Természetvédelmi szempontból előnyős kezelés. Gépi kaszálás A gépi kaszálás egyszerre távolítja el a növényzetet. A mozaikosság megszűnését okozza. Talajtömörödést okoz, megváltoztatja a felszíni vizek folyásának jellegét. A mélyen kaszált gyep nehezen sarjadzik, nyáron kiég, kiszárad, talaja megkeményedik, csupasz foltok keletkeznek.

Gépi kaszálás Forgódobos kasza Homogenizáló hatású és a zsombékos jelleg teljes eltűnését eredményezi. Sok taposással jár. Alternáló, ujjas fűkasza Homogenizáló hatású, de a zsombékos jelleg megőrizhető. Kevesebb taposással jár.

Kaszálások száma és ideje 2 évente kaszálás, évente egyszer, évente kétszer, évente háromszor. Évente egyszeri kaszálás kívánatos természetvédelmi szempontból. Botanikai értékek védelme érdekében a kaszálást az értékes fajok termésérése után lenne célszerű kaszálni. Javasolt a széna eltávolítása. Megfelelő technológiák alkalmazása. Vadriasztó használata. Földön fészkelő madarak fészkei körül nem szabad a költés befejezéséig kaszálni. Jó módszer a felhagyott területek helyreállításában, ill. bokrosodott, szúrós növényekkel teli legelők esetén. Lehetőség van mozaikos terület létrehozására.

Kaszálás módjai Bekerítéses kaszálás Sávos kaszálás Mozaikos kaszálás – A kórós és magasfüvű élőhelyekhez kötődő, vagy a kaszálás időpontjában szaporodó élőlények megőrzésében elsődleges szerepe van a kaszálókon. Mozaik nélküli kaszálás – Homogenizál és szelektál. Fűtarló „nélküli” kaszálás – A zsombékos jelleg teljes eltűnését okozza. Minimum 8-10 cm fűtarlót hagyó kaszálás – A zsombékos jelleg megőrizhető.

Esettanulmány – a hariskímélő gazdálkodás módszerei Rejtőzködő életmódot folytat, magas, 20 cm feletti füvet igényel. Fiókák túlélési esélye igen jó, a gyakorlatban a kaszálás miatt többségük elpusztul. Augusztus-szeptemberben az öregek vedlenek, átmenetileg röpképtelenek. Pusztulásának legfontosabb oka a gépi kaszálás elterjedése. A hagyományos kaszálás 35-40%-os pusztulást okoz, mely a haris kímélő módszerekkel 7%-ra csökkenthető. Kihasználják a haris rejtőzködő viselkedését, veszély esetén fűben szaladva próbál elmenekülni. A módszerek lényege, hogy a madarakat a tábla szélére vagy egy le nem kaszált területre szorítja.

3. Égetés Drasztikus beavatkozás, folyamatos alkalmazása gyep esetén nem javasolt. A zsombékos jelleg és a fűavar mennyisége csökken, hatása az élőlény-csoportok faji és mennyiségi összetételének változásában mérhető le. A gyepek regenerálódó képessége az élőhelytől függ. Többszöri égetés fajszegényedéshez vezet.

3. Égetés (folytatás) A gyorsan átszaladó tűz általában nem károsítja túlzottan a növényzetet. Leginkább a gerinctelen faunát károsítja. Könnyen kipusztíthat kis populációkat. Gyomosodott, degradált gyepek helyreállításakor kerülhet rá sor. Égetést vegetációs időn kívül, kis foltokban kell elvégezni.

Esettanulmány – Homoki gyep égetésének hatása (Hajdúbagos: Nagy-Nyomás) Mozaikos elrendeződésű homoki pusztagyepekre jellemző társulások, nedves gyepekkel váltakoznak. 1987 februárjában illegálisan leégették a magyar kökörcsines gyepfolt nagy részét. Márciusban a kökörcsinek fejlődésnek indultak, erőteljesen virágoztak, a termésprodukció pedig hatalmas volt. A védendő magyar ebnyelvfű tőlevelei is átvészelték a tüzet. Homoki vértő, homoki nőszirom is jól tűrte a tüzet. A legelő szélén az akácsarjak jobban károsodtak, sok nem hajtott ki.

4. Gyepfelújítás A gyep hozamának növelésére és a széna minőségének javítására alkalmazott módszerek. Kizárólag a legelő állatok trágyázása tekinthető természetvédelmi szempontból is egyértelműen pozitívan értékelhetőnek. Mechanikai beavatkozás – A talaj- és gyepszerkezet megváltozását okozza: mechanikai gyomirtás, fogasolás, tárcsázás, tömörítés. Fűfaj csere – A rétek fajösszetételének csökkenését okozza.   Szervesanyag utánpótlás – A rétek fajösszetételének kismértékű csökkenését okozza: szervestrágya-szórás, műtrágya-szórás, hígtrágyázás, legelő állatok trágyázása.

5. Vegyszerezés A gyepek élővilágának pusztulását és fajkészletének redukálódását okozó természetvédelmi szempontból káros beavatkozások. Hatásukra megváltozik a talaj tápanyag-összetétele. Fajszegényedéshez vezet, néhány fűfaj elterjedését segíti, visszaszorulnak a kevéssé kompetitív, ritka fajok. A törvény szerint műtrágya csak indokolt esetben, természetkímélő módon használható, egyes szerek természeti területeken betilthatók. Invazív fajok visszaszorítása. Gyomok és kártevők visszaszorítása.

6. Vízgazdálkodás A legértékesebb, legkevésbé átalakult gyepek esetében alapvető fontosságú a megfelelő hidrológiai viszonyok helyreállítása, ill. javítása. A legkisebb csatornák visszatöltése. A közepesek szakaszolása. A nagyobb csatornák műtárgyak elhelyezésével, vízelvezetés helyett öntözésre használhatók. Csurgalékvíz ↔ szántókról, folyókból eutróf és szennyezett vizek

6. Vízgazdálkodás (folytatás) Szikes gyepek őszi, tavaszi árasztásával kiváló táplálkozóhelyet létesíthetünk a vonuló vízimadaraknak. Hajdani természetes ártereken nem káros az árasztás, az élővilág képes átvészelni. A természetes időszakra, az őszi-tavaszi áradás, esőzések idejére kell időzíteni. Füves területek további csatornázását meg kell akadályozni.

7. Talajművelés Legelők, kaszálók mezőgazdasági célú kezelését az értékes gyepeken a védelmi igények figyelembevételével kell végezni. Sérült gyepeken csak szerves trágya kijuttatása célszerű. Boronálás tilos, mert megbontja a gyep szerkezetét. Gyomosodás ellen mechanikus irtás célszerű, magérés előtti kaszálással, vagy hagyományos gyomkiszúrással. Felülvetés, felszántás utáni újratelepítés kerülendő. A talaj bolygatása egyes gerinctelen fajok esetében (pl. egyenes-szárnyúak) fontos lehet. Kedvező élőhely alakítható ki ezzel a széki csérnek ill. az ugartyúknak.

8. Egyéb kiegészítő kezelések cserjeirtás szárzúzózás tájidegen fás- és lágyszárúak irtása nádaratás nyílt vízfelület kialakítása kotrással különleges esetekben történő kezelés ideiglenes és állandó építmények elhelyezése anyagnyerő hely létesítése vagy a föld felszínének eltávolítása gyepeken gépjárművel történő közlekedés területhatárok megjelölésének módja vadon termő gombák és gyógynövények gyűjtése a kaszálások során vadriasztó lánc használata természetvédelmi célú vadgazdálkodás jelenleg elterjedt vadgazdálkodás turista és lovagló útvonalak kijelölése sport tevékenységek

Esettanulmány A pusztaföldvári Nagytatársáncon lévő „ősgyep” fenntartása Fél hektáros „ősgyep”: löszpusztagyep. Fokozottan védett növénye a kónya zsálya. Ősi, bolygatatlan gyepek fajai élnek itt. Kezelési célok Veszélyeztető tényezők Alkalmazott kezelés

Esettanulmány Nyílt és zárt homokpuszta-felszínek fenntartása Fülöpházán Az itt található mozgó homokbuckás Közép-Európában az egyedülálló. A nyílt homokpuszta-gyepekben több ritka, védett növényfaj található. A tartós szegfű endemikus növény. Állatvilágában kiemelkedő jelentőségű a gazdag rovarfauna, az igen nagy denzitású homoki gyík, zöld gyík és fürge gyík állománya. Több fokozottan védett madárfaj fészkelése (szalakóta, gyurgyalag, ugartyúk).

Kezelési célok A mozgó és kötött homokbuckák mozaikjának megőrzése. Az értékes homokpuszta-gyepek és a buckaközi mélyedések flórájának és faunájának megőrzése. A boróka területen való fennmaradásának és természetes terjedésének biztosítása. A terjeszkedő nyárfajok és az akác visszaszorítása. A hagyományos gazdálkodási módok visszaállítása.

Veszélyeztető tényezők A hagyományos legeltetés megszűnése. Agresszív, tájidegen fajok terjeszkedése (pl. bálványfa, selyemkóró, átoktüske és betyárkóró). Nyársarjak intenzív terjedése többféle élőhelyen: homokbuckák oldalán illetve tetején, buckaközi mélyedésekben. Szárazodás, amely leginkább a buckaközi lápréteket fenyegeti. A mozgó buckákon, a csupasz homokfelszíneken a vegetáció megtelepedése.

Alkalmazott kezelési stratégiák A buckaterületek terelt nyájakkal való legeltetését fel kell hagyni. Rövid ideig tartó, intenzív legeltetés kecskékkel, kis területen, a nyárak visszaszorítására. Mozgó bucka fenntartása, létrehozása. Itt tíz kecskéből és öt rackajuhból álló kevert nyájjal legeltetve. Az erdőszéli sarjterjedés korlátozása nem oldható meg, mivel ehhez nagyobb kiterjedésű terület egyidejű kezelésére lenne szükség. Azokon a területeken, ahol a nyársarjak a buckaközi mélyedésekbe, illetve védett/ritka növények élőhelyére hatoltak be, területkímélő vegyszeres eljárásokat kell kidolgozni.

Esettanulmány – a gyertyánkúti rétek rekonstrukciója A kaszálás elhagyásával és a hegyi falvak állatállományának csökkenésével a hegyi réteken megindult, illetve felgyorsult az erdősödés. Számos védett és védelemre érdemes növényfaj él itt. A gyertyán- és a nyírújulat borításának növekedésével fokozódik a degradáltság mértéke. A nyolcvanas évek közepétől kaszálás, később a fiatal nyírek kivágása.

A kezelés célja A további beerdősülés megakadályozása, a gyepek újulatmentesítése. A kivágott gyertyán és nyír sarjai 2-3 évig tartó ismételt irtással és 1-2 évi kaszálással tűnnek el véglegesen. A gyepterületek növelése kaszálással, az erdőszélek vágásával. A munkálatok végén távlati célként a rétek egykori kiterjedésének elérése szerepel.

Esettanulmány Az Ásotthalmi Csodarét természetvédelmi kezelése Veszélyeztető tényezők A talajvízszint csökkenése a hosszan tartó aszály hatására. Gyomosodás: főleg az út mellett, a gyomos szántók felől. Műtrágya bemosódás a szomszédos szántókról, ami a gyomosodást is elősegíti. Nád terjedése.

Természetvédelmi kezelés A kaszálás időpontja. A talajvízszint-csökkenés ellensúlyozása. A gyomosodás visszaszorítása. A nád visszaszorítása. A területek tulajdonjogának megszerzése.