A 18. század „uralkodó eszméi” Magyar politikai gondolkodás története 2. félév

A 18. század politikai gondolkodása A 18. századi magyar politikai kultúra viszonyát az európai fejleményekhez 2 tényező határozza meg: Magyarország továbbélése és betagolódása a Habsburg birodalomba és annak következményei (egy állandó belföldi országos politikai nyilvánossági szint hiánya és lokális kulturális és politikai centrumok jelentősége; a protestánsok külföldi kapcsolatai és azok rendszeres állami korlátozása; a bécsi udvar meghatározó és kezdeményező szerepe politikai újításokban; viszonylag stabil belső viszonyok és így jelentős kontinuitás a politikai kultúra átörökítésében) Magyarország periférikus helyzete az európai politikai gondolkodás centrumaihoz képest (Németalföld, Nagy-Britannia, Franciaország stb.) és így rokon jelenségek a Portugáliától Kelet-Európán át Skandináviáig ívelő európai periféria helyi kultúráival

A politikai gondolkodás „fórumai” Kik, hol és hogyan gondolkodnak politikáról Magyarországon? az országos politikát befolyásoló és a birodalmi ügyekre is esetleg rálátó szereplők (arisztokrácia, országos hivatalok vezetői, főpapság) a vármegyei életben aktívan résztvevő nemesi réteg, akiknek vezetői esetleg megjelennek a diétákon is egyházi vezetők és protestánsok esetében az egyházi közéletben résztvevő világiak a társadalom működése iránt érdeklődő értelmiségiek, főként papok, tanárok, ügyvédek (a század második felétől különösen megerősödő számú rétegek) Ezek rangjuk, működési területük, vallásuk, életkoruk, műveltségük szerint másként és másként látják a politikát.

A természetjog A 18. századi politikai gondolkodás egyik meghatározó eleme, de nem egységes ideológia, a kapcsolat mindössze az, hogy az ember jogait és kötelességeit a természetben elfoglalt (istentől rendelt) helyéből, rendeltetéséből magyarázza jelen van a korabeli teológiai gondolkodásban egy alapvetően célelvű természetfogalomhoz rendelve. ez esetben többnyire a fennálló társadalmi intézményeket legitimnek tekinti, az embert ezek elfogadására bíztatja – a század folyamán vélhetően ez a legelterjedtebb formája megjelenik az 1750-es évektől az uralkodói hatalom kiterjesztését alátámasztó propagandában, ez esetben akár a fennálló viszonyok részleges kritikáját is nyújthatja, s azt fejezheti ki, hogy a statusquo sokszor a természetjoggal ellentétes elemeket tartalmazhat, amit a jó uralkodónak kötelessége eltörölni, itt Karl Martini wolffiánus természetjogi munkáira kell gondolnunk – a jogi felsőoktatás kötelező részévé válik a 19. század közepéig megjelenik az 1760-70-es évektől, de politikai eszközként csak az 1780-as évektől alkalmazzák a társadalmi-politikai viszonyok radikális kritikájában a francia filozófia hatása is, amely szerint a jobbágyság, a nemesi adómentesség és számos más létező jogi intézmény ellentétes a természetjoggal és el kell törölni – jellegzetes példája ennek Hajnóczy József és Batthyány Alajos munkássága

A kameralizmus Mi a kameralizmus? szűkebb értelemben a pénzügyi igazgatás tudománya a Habsburg birodalomban (a kameralizmus kifejezés szó szerint erre utal) tágabb értelemben az uralkodói hatalomnak új területekre való kiterjesztését, új módokon való gyakorlását a „közboldogság előmozdításával” igazoló felvilágosult politikai ideológia mindkét értelemben Joseph Sonnenfels nevéhez fűződik, aki Mária Terézia tanácsadója, esztéta, politikatudós és államférfi volt a kameralizmus célja egy a lehetőség szerint legnépesebb (ez, előfeltevései szerint a birodalom erejének legfőbb garanciája), igazságos és mindenkire egyenlően vonatkozó törvények alapján, bürokratikus úton azaz szakszerűen kormányzott, az állampolgárok helyes elvek szerinti nevelésére, egészségére, kultúrájára és jólétére nagy gondot fordító, katonailag erős birodalom kiépítése a kameralizmus alapelveit és gyakorlatát minden jogász magas óraszámban tanulta az egyetemen és akadémiákon, leginkább Sonnenfels Gundsätze der Polizey, Handlung, und Finanz című tankönyvéből vagy annak valamilyen átdolgozott változatából a kameralizmus hagyománya a birodalom bürokráciájának szemléletét (mindenekelőtt éthoszát) hosszú időre meghatározta a 18. század után is

Társadalmi szerződés A társadalmi szerződés elméletei a 17. századtól a politikáról való kora-újkori gondolkodás meghatározó elemei. Mi a társadalmi szerződés? feltételezni kell, hogy az ember természeti és társadalmi állapota különbözik feltételezni kell, hogy a kettő közötti átmenet során létezett egy olyan, a politikai közösséget megalapító aktus, amelyben megfogalmazódtak a társadalom működésének alapvető szabályai pl. Hobbesnál, hogy a szuverénnek garantálnia kell alattvalói biztonságát, Locke-nál, hogy garantálnia kell alapvető jogaikat A 18. század közepén a sokat kritizált elmélet újra népszerűvé válik, pl. Rousseau-nál, illetve a wolffiánus természetjogi gondolkodásban. A 18. századi magyar politikai gondolkodásban kétszer tölt be szerepet a társadalmi szerződés elmélete: Martini wolffiánus természetjogi koncepciója szerint az alattvalók minden jogaikat az uralkodóra ruházták, hogy az gondoskodjon róluk, s ez a teréziánus és a jozefinus politika egyik fontos ideológiai támasztéka az 1790-91-es, forrongó hangulatú diéta előtt és magát a diétán az ellenzék II. József uralkodását mint a rousseau-i módon értelmezett társadalmi szerződés, azaz a magyar alkotmány megsértéseként fogta fel, s ezzel – is - indokolták egyesek azt, hogy az örökösödés fonala megszakadt („filum interruptum successionis”), s a társadlami szerződés eszméje tovább él a jakobinus szervezkedők irataiban is

Csinosodás Mi a „csinosodás”? A 18. század társadalmi-politikai gondolkodásának egyik jelentős problémája az a kérdés, hogy mi az alapvető különbség a jelen és a múlt szokásai, erkölcsei között (a kifejezés Takáts József eszmetörténeti elemzéseiben kap először magyar témák kapcsán fontos szerepet). Ezt elsősorban a társas együttélés formáinak csiszolódásában, finomodásában látták, amelynek háttereként az európai fejlődés stadiális modellje szolgált. A stádiumelmélet szerint az emberiség fejlődése a halászó-vadászó életformától a (harcos, nomád államokat létrehozó) pásztortársadalmakon és a (jogrendszereket teremtő, civilizációkat létrehozó) földműves társadalmakon át a jelenkor kereskedelmi társadalmaiig halad, amelyet Európa csak a 17. század végén ért el. A csinosodás lehetett pozitív értelemben egy a korábbiaknál fejlettebb, vonzó állapot leírása vagy kritikailag felfogva egy a végső bukás előtt álló, romlott társadalom állapotainak leírása is, esetleg lehetséges volt szembeállítani a kétféle jelenségeket, s utóbbiakat elítélve az előbbieket pártolni. A csinosodás ideológiája az európai peremterületeken a saját helyzetnek elmaradottságként való értelmezéséhez és a belső viszonyok kritikájához, a felzárkózás iránti igény megfogalmazásához vezetett Magyarországon az 1770-es évektől a csinosodás gondolatköre jelenik meg a magyar nyelv kérdésének előtérbe kerülésében, a költészet, a tudományok előmozdítására törekvő programok megfogalmazásában, lásd például Bessenyei György vagy Kazinczy Ferenc munkáit, a csinosodás szó megjelenik Kármán József A nemzet csinosodása című írásában is, ami az Uránia című folyóirat programadó tanulmánya volt

Ősi alkotmány Mi az „ősi alkotmány”? a 18. századi Európában nem ritkák az ilyen ideológiák, amelyek az adott politikai közösség meghatározó elemének a múltból örökölt törvények és szabályok sajátos, csak az adott közösségre jellemző rendszerét tekintik, Edmund Burke például ennek megfelelően beszél a brit politikáról az 1780-as évektől a magyar politikai kultúrát addig is jellemző erős közjogi érdeklődés új formát kap, a jozefinus reformokat a régi magyar közjogi intézmények elleni támadásként értékelik és azok megerősítését tűzik ki célul az „ősi alkotmány” formulája az 1790-es évek elején jelenik meg, felváltva a „Magyarország törvényei és szabadságai”, a „régi szabadság” kifejezéseket, s ez az újítás arra utal, hogy minden korábbinál fontosabbnak tartják a politikai közösség önazonossága szempontjából a múltból örökölt jogi intézményeket és ezért hangsúlyozzák az „alkotmány” szóval egyes intézmények közötti kapcsolatokat, vagyis, hogy azok egyetlen összetartozó rendszer részei ugyanakkor válik a magyar politikai gondolkodás meghatározó elemévé az angol és magyar politikai berendezkedés közötti párhuzamok gondolata: egyik alkotmány sem írott, hanem a múltból örökölt, mindkettőben erős közjogi korlátai vannak a királyi hatalomnak, amelynek ellensúlya mindkét helyen a törvényhozás, a parlament

Köszönöm a figyelmet!