Analitika gyakorlat 12. évfolyam Környezeti analitikai vizsgálatok Fogarasi József 2009 TÁMOP 2.2.3-07/1-2F-2008-0011
A VÍZ LÚGOSSÁGÁNAK MEGHATÁROZÁSA Nos, miről lesz szó?
A természetes vizek jellemző összetétele A természetes vizekben jelenlevő oldott anyagok ásványi, illetve szerves eredetűek. A szerves anyagokhoz képest általában magasabb arányban előforduló oldott ásványi anyagok disszociált formában (anionok és kationok) vannak jelen. Ezek egy része lúgosan hidrolizál, ezáltal a víz pH-ját növelik: pH = 0 savasság lúgosság pH = 7 pH = 14
A lúgosság fogalma A víz lúgosságának meghatározása során csak azt vizsgáljuk, hogy a lúgos víz mennyi savval reagál. Lúgosság alatt értjük a vízben lévő, savval reakcióba lépő anyagok összességét, amely a titrálás végpontjának pH-értékétől függ. Kétféle lúgosságot definiálunk fenolftalein lúgosság (jelölése p lúgosság) metilnarancs lúgosság (jelölése m lúgosság) Metilnarancs-indikátor alkalmazásával, (4,4 pH-értékig) megállapított lúgosság. Fenolftaleinindikátor alkalmazásával, (8,3 pH-értékig) megállapított lúgosság. A lúgosság értékét egyértékű ionra számolva mmol/dm3-ben adjuk meg.
Keménység és lúgosság kapcsolata Ha a vízben nincs szabad lúgtartalom és nincsenek karbonátionok, akkor a lúgosság nem haladja meg a 8,3-es pH-t. Ekkor a víz p-lúgossága nulla. A víz lúgosságát ekkor a kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonátok okozzák. Vagyis azok az anyagok, amelyek a változó keménységet is okozzák! Emlékeztetőül: 1 mmol CaO/dm3 keménységű az a víz, melynek 1 dm3-ében 1 mmol CaO-dal egyenértékű keménységet okozó (Ca és Mg) só van feloldva. Meg kell tehát állapítani a CaO és a HCl közötti arányt!
Keménység és lúgosság kapcsolata A mmol CaO/dm3-ban kifejezett változó keménység tehát az m-lúgosság fele.