Járom az arctalan várost, Csak tudnám miért s kiért? Elhagyott életek s álmok Az utcák hideg kövén. Hát ébressz fel, vagy égess el, Had’ éljek még csak még egyszer.
A járdán egy homeless, Ahogy Jézus nyújtja felém kezét. Markában érmék, Szívében meddő imák s igék. Hát ébressz fel, vagy égess el, Had’ éljek még csak még egyszer.
A pocsolyák tükrében nézve halvány a kép. Az arc, akit látok csak emlék, rég nem enyém. Hát ébressz fel, vagy égess el, Had’ éljek még csak még egyszer.
Mondd lehet-e élni még jól ezután, Mondd tudok-e hinni úgy, mint bárki más.
Idő, remény, imák, igék, kísérj tovább a fény felé. A világ elég, a vágy mit ér? Egy új esély, egy új hitért. Ha elhagytál felelj, mondd hol rontottam el.
A pokolban elveszett lelkem nyúlna feléd, Nem ilyen álmot ígértél a legelején. Hát ébressz fel, vagy égess el, Had’ éljek még csak még egyszer.