A felvilágosodás természetismerete A biológia tudomány megjelenése

A XVII. század orvostudománya - elvész az orvostudomány középkorias, nemzeti jellege nemzetközi tudás alakul ki - amelyben a természettudomány szoros kapcsolatban van az orvostudománnyal, majd elválnak - biológiai kutatásokban érvényre jut az (addig ösztönösen alkalmazott) empirikus induktív eljárás

Bacon, Fr.: Novum organon (1620) munkája alapozta azt meg filozófiailag! nem elégséges a tények felsorolása (az empirikus tudományokban) = descriptio naturae hanem az legyen interpretatio naturae úgy, hogy ne legyen benne önkényes belemagyarázás ezért: a kutató feladata a tényekből való kiindulás a megismerés akadálya az, ha a kutató a megismerés határai mögé akar menni valamint, ha a célszerűségeket hajhássza a természet nem causa finálisokkal hanem causa efficiensekkel értelmezendő a tapasztalatból a tudomány csak a tények okainak felismerésével lehet s az okok kiderítésére az indukció szolgálhat a felismerést segíti: az analógiák megkeresése

a rendszer hiányossága: nem ismeri a hipotézist - a (régi) teológia elvetése és a fenomenológiára való áttérés jellemezi a kor bölcseleti rendszereit: Hobbes, Thomas (1588-1679), matematikai műveletek módjával képzeli el a gondolkodást Locke, John (1632-1704), orvosi szempontok Decartes, Réné ( 1596 - 1650), mechanikai nézőpontok - a természettudományokon alapuló filozófiák új alapot teremtenek a fizikának (Galilei, Newton, Leibnitz) csillagászatnak (Keppler) a vegytant (leválik az orvostudománytól és az alkimiától) anatómiának (Harvey) vérkeringésről szóló tan (ő nem ismeri a hajszálereket - Decartes igen) modern fejlődéstan alapja (petesejt) tudása induktív, kísérleti módszeren alapul teljesen!

a XVII. század orvosai a vérkeringés és a fejlődéstan Harvey-féle eredményeit tökéletesítik csupán pl. Cowper Vilmos (1666-1709) Reigner de Graaf (1614 - 1673) anatómiai oktatás eszközei gyrapodnak ( viaszmásolatok (moulage) jelennek meg) tudós társaságok a természettudományok művelésére, s folyóiratok a közlemények számára 1603 - Academia de Lincei (Róma) 1657 - Academia del cimento (Firenze) 1645 - Lábatlanok társasága (Boyle) ebből lesz a Filozófiai társulat, majd a Royal Society 1666: Philosophical Transaction-t jelentet meg 1652 - Academia naturae curiosorum folyóirata: 1670: Ephemerides meglehetősen arisztokratikus, exclusív társaságok!

a közorvoslás továbbra is galenista, arabizmus és skolasztika jellemzi asztrológiai és démonológiai ismereteket tartalmaz Testi orvosságok könyve, Csizió-k, Kalendáriumok Apáczai Cseri János: Magyar encyclopaedia (1653) Pápai Páriz ferenc: Pax corporis (1690) "Kövér ludakat jó pénzért most eladok, Vágom a fát, majdan tűzhöz futok, Förödök, de Asszonyommal nem hálok, Tisztulok, mert jó, és eret vágatok." Felviczky György fordította salernoi vers

paracelsusi tanok keverése theozófiával + bibliai tanokkal rózsakeresztesek magyar titkos társaság: XVII. sz. végén - Hermes Trismegistos patronussága alatt ( 1768-ban Mária Terézia rendelete tiltja majd be) Helmont, Johann (1578 - 1644) a legjelentősebb theozófus orvos filozófia - theológia - jogász - botanikus - orvos ismeretek! 600 orvosi munkát átolvasva megállapítja: az orvosi ismeret gyarló ezért választja: az alkimiát rendszert dolgoz ki - az orvostudomány nem közönséges természettudomány - empirikus úton nem ismerhető meg - a természet és a szellem egységét kell benne megkeresni (filozófiai és vallási képzetek nyújtotta alapon) spekulációs tanai alul maradnak Bacon-éin

- a természettudományok hangsúlyozása, a kémia, fizika eredményei, anatómia gyakorlása együtt kialakítja a XVII. sz. végi XVIII. századi két uralkodó orvosi iskolát iatrokémiai iskola sav és lúg arányától függ a szervezet egészsége rokonsága a galénusi nézetekkel! a terápia lényege a túlsulyban lévő vegyi jelleg közömbösítése iatromechanikai iskola a vérkeringés folyadékok törvényeivel magyarázható, tehát a többi funkciót is matematikailag igyekeznek értelmezni Santorio Santorini (1561 - 1636) - anyagcserevizsgálatok a hőmérő feltalálása a két iskola kíméletlen harcol egymás ellen ( az elmélet ráül az orvoslásra) - szükségszerű a hippokratizmus reneszánsza Sydenham, Thomas ('624 - 1689) az orvos feladata: a betegség lefolyásának a betegágynál való megfigyelése, valamint a beteg egyénnek s nem a betegségnek a gyógyítása, betegmegfigyeléskor a közönséges eseteket kell kereni, s nem a ritkaságokat botanizáló szisztematikus betegségosztályozást kísérel meg (felfogásában humorálpatológus!) a XVII. sz. drogjai: gummigutti, columbo gyökér, izlandi moa, ipecacuanha, kínafa növénykertek megjelenése Posoni kert Nadányi János: Kerti dolgok leírása Matthiolus: Herbarium lemaradó terület: sebészet, szülészet, oktatás Magyarországon nincs orvosi fakultás - peregrináció

A filozófiai hagyományok minden eredmény reneszánsz előzménnyel rendelkezik Francois Bacon: az elképzelttel szemben a valóságost kell vizsgálni Descartes: a módszer a kételkedés és a gondolkodás fizikai eredmények: kiindulási pont a mechanikai világkép és a heliocentrizmus Hobbes, Spinoza: vezető eszme a természetben keresendő (természetjog, természeti erkölcs, természetes vallás) angol szabadgondolkodók: deista elképzelései is a természetességet képviselik az empirionizmus tapasztalatkeresése közömbössé tesz a vallási problémák, Isten stb. iránt emiatt lesz egy irányzat, amely újraéleszti istent

Blaise Pascal (1623 - 1662) a matematika és a természettudomány az isteni lét megértésének eszköze Benedictus Spinoza (1632 - 1677) a tapasztalatot, az értelem további elmélkedése nélkül nem becsüli pantheista filozófus Istent anyagi formaként keresi George Berkeley (1685 - 1753), angol főpap a világ megismerhetőségét tagadja Jacob Böhme (1576 - 1624) német, cipészmester és költő misztikusan homályos ezek fogják a felvilágosodás (XVIII. sz.) előzményeit is szolgálni

Wilhelm Leibniz (1646 - 1716) német természettudós és filozófus csak részben ír latinul (inkább franciául) racionalista (Decartes hatása) a természet harmonikus, tökéletes (a lehetséges világok legtökéletesebbje) a világ metafizikai pontokból épül fel ("monasz"-okból) a monasz jellege: tevékenység, gondolkodás és anyagtalanság minden monasz a világegyetem kicsinyített mása, "örökös élő tükre" (=mikrokozmosz!) az anyag ezekből a lelkes, független kis egységekből áll össze, s az élő anyag is ezt az Isten által sugárzott összhang teszi lehetővé a természetben szakadatlan fejlődés van a monaszok által, semmi üresség vagy ugrás nem képzelhető el!

Természetbúvárok Francesco Redi (1626 - 1697), olasz természetbúvár, fizikus, költő, orvos (toscanai herceg) I. az ősnemzés megcáfolásának elegáns kísérlete (1668) (az ősnemzés arisztotelészi eredetű gondolat! s kb. XIX. századig hisznek benne) Harvey ezt már cáfolta (minden élet a petéből ered) - nézete nem terjed el 1. hússzeleteket helyez dobozokba, rothadni - nyűvesek lesznek 2. kontroll: sűrű szövésű kendővel zárja le a dobozokat II. a bélféreg petéit is kimutatja a bélben (száz évvel később Spallanzani ismétli meg e kísérletet - nem hisznek neki sem kétszáz évvel később: Pasteurnek sikerül) III. a májmétely fejlődési alakjait leírja (az átmeneti alak róla kapta a Redia nevet!) IV. "kísérlet" prioritása (a viperaméreg a véren át hatásos vagy másként is?)

Jan Swammerdam (1637 - 1680), holland orvos, biológus, később vallási fanatikus I. az ősnemzést akarja maga is cáfolni II. leíró rovartan (entomológia) kezdetei (a korai mikroszkopizálás tudója) - a "vértelen állatok" szisztematikus vizsgálója műve: posztumusz, Biblia Naturae, 1737) több ezer megfigyelés a preformáció elmélete (téves!) vajon ugyanaz az állat-e a hernyó és a belőle kibúvó lepke? "hernyócsonkításos" kísérletével (rosszul) bizonyítja: a metamorfózis tana igaz, s azaz a petesejt kicsinyítetten tartalmazza az utódját és az is, s így tovább ekkortól datálódik a "homunculus" ezt az elméletet kb. csak 100 év alatt győzi majd le az epigenezis elmélete! III. felfedezi (mint még sokan mások): vörös vértest, mozgó ondósejt , hajszálerek, nyirokerek

17. századi rendszerezési kísérletek nincs használható állat- és növényrendszertan az antik előzményeket igyekeznek használni (szűk kategóriák) előző század osztályozói sem érvényesek: Gesner, Belon, Cesalpino, Bauhin töménytelen sok név halmozódik fel de biztos, tudományos név nincs (tudományos név csak a XVIII. században lesz, Linné jóvoltából) Herman Boerhaave (1668 - 1738), holland orvos növényrendszertana a leghasználtabb Joachim Jung (= Jungius, 1587 - 1657), német természetbúvár, matemetikus, nyelvész, filozófus füvészkertet létesít a rostocki tudományos társulat megalapítója a növénymorfológia szakkifejezéseinek javát ő csinálta: ernyő, füzér, buga, sátor stb. Bachmann (= Augustus Quirinius Rivinus, 1652 - 1723), német orvos, botanikus Lipcse szabályos-szabálytalan s összetett, tökéletlen virágúak felosztást javasolna a növényeknél Rudolf Jacab Camerarius (1665 - 1721), német orvos, botanikus De sexu plantarum, 1694. - a növények nemét először világosan megmondja John Ray (=Rajus, 1628 - 1705), angol természetbúvár a virág szerkezete, a magvak száma alapján rendszerez Joseph Pitton de Tournefort (1656 - 1708) francia botanikus képes a fajok és a nemek elhatárolására

Magyar természetbúvárok fáziskülönbség (kb. 100 éves hátrány) világi értelmiségünk zöme jogi képzettségű peregrináció XVI. sz.: az elvilágosiadás kezdete XVII. században (ismét) egyházi jellegű lesz az értelmiség a természettudománnyal foglalkozók megbecsültsége rendkívül alacsony XV. század: Johannes Regiomontanus Galeotto Marzio Pühler Kristóf XVI. század Padovában tanultak Dudith András Carolus Clusius Jordán Tamás Jeszenszky János Verancsics Faustus Krakkóban (s más lengyel egyetemeken) tanultak Szepcsi Csombor Márton Frölich Dávid Wittenbergben (s más német egyetemeken) tanultak: Szunyogh Gáspár Fridel János Lányi György Angol és holland egyetemeken tanultak: Csanaki Máté Apáczai Csere János Pápai Páriz Ferenc

17. század természetbúvárai már igényelik a rendszerezést A rendszerek 17. század természetbúvárai már igényelik a rendszerezést sem természetes sem mesterséges rendszereik azonban nem válnak be (Cesalpino,Rivinus, Ray, Boerhaave) nincs önálló értékű mű sem 1735: Carolus Linné (=Linnaeus) holland egyetemet végez (Boerhaave tanítványa) az első kiadott rendszertana 10 oldalnyi a 12. kiadás már háom kötet (állat-növény-ásványok) mesterséges rendszertan (a lamarck-darwini lesz majd a természetes) alapja: a birodalmak osztályokra, azok rendekre, majd nemekre s végül fajokra oszthatók a fajok alatti szintek (al-, fajta, változat stb. nem maradandóak, de átemeneti formák a növénytanban sikeres az eljárása (jól választotta ki ott a kritériumoit: ivarszervek jellege) 24 osztály a porzók alapján. ezeken belül a termővel különíti el a rendeket tudja, hogy mesterséges rendszert alkot, ideálja, hogy eljut a természetes rendszerhez ! újítása a kettős nevezéktan 1335: Species Planatrum első szó: a nem neve második szó: a faj neve hiszi, hogy annyi faj van, ahány teremtetett (fixista tanokat hiordet) gyorsan terjed Linné mesterséges rendszere néhányan nem hisznek a fajok fixáltságában, s a fajátlakulás lehetőségét nem zárják ki

1749.: Buffon gróf Biblia teremtéstörténete helyére új időszámítást állít 74 832 évvel korábban keletkezik a Föld Bernard de Jussieu: trianoni füvészkertigazgató, a növények származástani rendszerének első hívője Charles Bonnet, genfi biológus, a zöld hidrák egyik vizsgálója, a szüznemzés fölfedezője a lények létrája: alapja: Leibniz kontinuitás-tana és az organikus világkép (a természetben nincs ugrás, "középszülemények" töltik li a hiátusokat) középszülemények pl.: korall, félékeny érzőke, majom Linné merev határaira ráirányítja a figyelmet (ámbár maga is misztikus) s maga is mechanikus alapú a preformáció elmélet hive (dobozolás) (a másik Lazzaro Spallanzani abbé volt, az ősnemzés Redi utáni megcáfolója) grádics-elméletét a botanikában Adamson (francia) fejleszti tovább: faj nincs, csak egyed 1793: Természetrajzi Múzeum, Párizs (egyetemi szinre emelték) tanárai: Lamarck, Cuvier 1802: a biológia szó megszületése (Trevarius valamint Lamarck írják