Az egyed feletti szerveződési szintekkel foglalkozó szünbiológia Humánökológia 9. előadás
A vizsgálódás köre Az ökológia szó első használója: Ernst Haeckel, zoológus, 1869. (Oikosz = ház, élőhely, lakóhely, gr.) Haeckel az ökológiát az egyedek és élőlények kapcsolatának tekintette Következő említő: Warming, dán botanikus, 1895. 1970-től sokan a biológia részének tekintik - az élőlények egymás közötti és az élettelen környezet kölcsönhatásait vizsgálja - az egyed feletti szerveződési szinteket vizsgáló szünbiológia részének tudják - ágazatai egyedi v. autökológia populációs v. demökológia életközösség (biocönózis) v. szünökológia
Élő környezeti tényezők Életfeltételek Élettelen tényezők hőmérséklet víz szubsztrárum (talaj) mechanikai hatások Élő környezeti tényezők Ökoszisztémák az energiaátalakítás, -áramoltatás, az anyagforgalom színtere: az életközösségek egymással és a környezetükkel kapcsolatban vannak fajtái: termelők (producensek) fogyasztók ( konzumensek) lebontók (reducensek)
Táplálkozási kapcsolat
A Föld csapadékmintázata
A Föld növényzeti térképe
Az élőlények egyed feletti szerveződési szintjei Populáció ( egy fajhoz tartozó, együtt élő, termékeny utódot létrehozni képes csoport) Társulás (=biocönózis) Biom Az életközösség (=ökoszisztéma) csoportjai szabályozás szerint: természetes félkultúr kultúr ökoszisztémák
Az ökológia értékkategóriái Komplexitás (sokféleség) Stabilitás (sokféleség fenntartása) Diverzitás (biológiai sokféleség) E három jellemző sokszor konfliktusban áll egymással pl. alacsony diverzitású nagy stabilitású: félsivatagi gyepek
Az ökológia alaptörvényei Barrie Commoner, amerikai ökológus formulái: Minden kapcsolatban van minden mással. Valahová mindennek mennie kell. A természet jobban tudja! Nincs ingyenebéd!
Az élővilág zonális elrendezése Sarkvidék Tundra Mérsékelt égövi boreális erdők (fenyvesek) Lomberdők Füves, szavanna, préri területek Sivatagok Trópusi esőerdők
Extrazonális elrendeződés Tengerszinttől – a magas hegységekig Vizek mélységi zonációja