A víz
A legjelentősebb szervetlen vegyület Az élet kialakulásának színtere Minden élőlény teste tartalmaz vizet Medúza: 98 – 99% Emberi test: 60 – 70% (10% elvesztése már halálos) Száraz magvak, csontok: 5 – 15% Kémiai szerkezete: dipólus molekula Vízmolekulák között H-hidak alakulnak ki
A víz szerepe és tulajdonságai Jó oldószer, jó diszpergáló közeg Szabad ionok, poláros oldalláncok, poláros molekulák Hidratálás, H-kötések kialakítása Reakciópartner Hidrolízis: vízfelvétellel való bomlás Kondenzáció: vízkilépéssel kötés jön létre Szállító közeg A kicsi belső surlódás teszi lehetővé Nagy felületi feszültség Vízcsepp, lebegő sejtek gömb alakúak Nagy fajhő Tengerek, óceánok termosztáló hatása Nagy párolgáshő Felesleges hő gyorsan távozhat – test hűtése Nagy hőkapacitás Hőstabilizátor: sejtekben nincs erős hőingadozás
Diffúzió: Ha egy oldatban nem egyenletes az oldott anyagok koncentrációja, akkor a magasabb koncentrációjú helyről az alacsonyabb koncentrációjú hely irányába egy lassú anyagmozgás indul el, amely egy bizonyos idő elteltével a koncentráció kiegyenlítődését eredményezi. Ozmózis: Koncentráció kiegyenlítődésre való törekvés, mely során a kis molekulájú anyag – általában az oldószer – áramlik át egy féligáteresztő hártyán. Megakadályozhatjuk, ha a töményebb oldatra nyomást fejtünk ki, ezáltal kipréseljük a vizet, így a beáramló és a kiáramló víz mennyisége azonos lesz. A rendszer egyensúlyi állapotba kerül. Ez a nyomás az ozmózisnyomás. Az élő sejt ozmózisnyomásával megegyező oldat izotóniás, kisebb: hipotóniás, nagyobb: hipertóniás Izotóniás oldat: 0,9% NaCl-oldat (fiziolóógiás sóoldat)