Őstörténet és nyelvrokonság © N. Fodor János, 2012

A nyelvrokonság kritériumai   latin olasz francia portugál spanyol román lac, lactis ’tej’ latte lait leite leche lapte octo ’8’ otto huit oito ocho opt factum ’tett; tény’ fatto fait feito hecho fapt nox, noctis ’éj’ notte nuit noite noche noapte L. még részletesen Honti László: A történeti-összehasonlító nyelvtudományról dióhéjban. In: Honti László főszerk., A nyelvrokonságról. Bp., 2010. 15–31.

  magyar finn osztják vogul ház kota kat faz(-ék) pata put pōt kéz käte ket kät száz szata szàt šāt lúd lintu lont lōnt had kunta χɒntəγ χònt

A finnugor (ugor) alapszókincsbeli fogalomkörök testrészek: fő, száj, áll, fül, szem, fog, láb, mell, máj, bőr, ágyék, far, epe, here rokoni kapcsolatok: apa, anya, fiú, leány, meny, ángy, öcs, vő, férj elemi cselekvések: él, hal, lesz, szül, van, áll, megy, ül, eszik, fal, lát, les, dug számok: egy, két, három, négy, öt, hat, hét, száz természet tárgyai, jelenségei: csillag, ég, világ, jég, hó, esik, fagy, víz, ár, hab, tó, hegy

növények, növényi részek és állatok: ág, fa, odu, tő, fenyő, nyár, meggy, egér, hód, sün, hal, kígyó, holló, lúd, varjú, légy, méh, nyű, ló stb.) ház körüli eszközök, használati tárgyak: ágy, ajtó, fal, ház, zug, fazék, háló, kés, íj, ideg, nyíl, nyereg, kengyel

A magyar nép útja az Uráltól a Kárpátokig

(Kr. e. I. évezred kezdete — Kr. u. 895–900 (Honfoglalás) Előmagyar kor? Ősmagyar kor (Kr. e. I. évezred kezdete — Kr. u. 895–900 (Honfoglalás) Belső korszakhatár: Kr. u. V–VI. század (korai és kései ősmagyar kor) Nyelvemléktelen időszak ótörök (volgai-bolgár, csuvasos) nyelvi kontaktus iráni jövevényszavak törzsi nyelvjárások (s-ező, cs-ző) írásbeliség: rovásírás (ró, betű, ír)

A térképek forrása: Róna-Tas: A honfoglaló magyar nép. Bp., 1996. Kr. e. I. évezred kezdete Kr. u. V. sz. Kr. u. 670 után A térképek forrása: Róna-Tas: A honfoglaló magyar nép. Bp., 1996.

1235. Julianus barát útja (Biljar – a volgai bolgárok fővárosa) 1960. Bolsije Tigani: honfoglaló magyar temetkezéshez hasonló sírok 1984. Csisztopoli sírkő felirata: Izmail apja Madzsar Forrás: mindentudas.hu

A magyarok elnevezései Forrás: mindentudas.hu

A honfoglalás előtti iráni és ótörök jövevényszavaink mint a társadalom- és művelő-déstörténet forrásai

A nyelvi kontaktus feltétele: időbeli és térbeli érintkezés A népek és annak nyelvhasználói történetük során számos néppel és nyelvvel érintkeznek.  nyelvi kontaktus: areális nyelvi hatás, lexikális hatás (szókölcsönzés) A nyelvi kontaktus feltétele: időbeli és térbeli érintkezés A szóeredet-magyarázatokban igazolni kell, hogy a két nép egyidőben és egymás mellett élt az átadás-átvételkor. (Pl. a sumér-magyar szómagyarázatok ezért is problémásak!)

A jövevényszóvá válás kritériuma: az idegen eredetű szó alkalmazkodik az átvevő nyelv rendszeréhez  fonetikai és grammatikai alkalmazkodás A hanghelyettesítés (fonetikai) kritériuma: az átvevő nyelvből hiányzó hangokat helyettesíteni kell olyan hanggal, amely a hiányzótól lehetőleg egy képzési mozzanatban (tulajdonságban) különbözik.  Csak az átvevő nyelv hangjaiból épülhet fel az átvett szó. Grammatikai kritérium: az átvett szavak igazodnak az átvevő nyelv struktúrájához.  A jövevényszavakra is vonatkoznak a mondat-szerkesztési szabályok.

A nyelv rendszerébe történő teljes beilleszkedés kritériumai: A jövevényszó fogalma A jövevényszó olyan más nyelvből átvett szó, amely az átvevő nyelv rendszerébe teljes mértékben beilleszkedett, az anyanyelvi beszélők számára az idegen eredete teljesen felismerhetetlenné vált. A nyelv rendszerébe történő teljes beilleszkedés kritériumai: illeszkedés a nyelv hangrendszeréhez (pl. pláza) illeszkedés a grammatikai rendszerhez (pl. plázában) szócsalád létrehozása (pl. plázaépítés, plázacica, plázázik)

Grammatikai analógia: A jövevényszavak beilleszkedésükkor az adott kor nyelvállapotának alaktani szabályait követik. Pl. fólia : fóliá-t (fóliat)| Minta: alma : almá-t Megkapják az aktuálisan produktív képzőket: pl. –l vagy –z (faxol, ímélezik) A szófaji rendszerbe történő beépülés is végbemegy. A jövevényszavak többsége a főnév, ige, melléknév közé tagozódik be. (A nemeket ismerő nyelvekben nembe sorolás is történik!)

Az iráni jövevényszavak A honfoglalás előtt több időszakban is volt ó- és közép- és újiráni nyelvi érintkezés (yüech-chih, szaka, alán, perzsa, kwārezmi). 1) Az Urál déli lejtőjére húzódó magyarság új ismereteket sajátít el – keletiráni nyelvi hatás : nomád életforma: ló < ugor *loγз < keletiráni (yüech-chih) *loγǝ ‘ló’, nyereg, fék ‘kötőfék’ hitvilág: isten < keletiráni *yaśten ~ yaśtεn, imád > keletiráni *vimand ‘liturgikus szövegeket elmondani’, menny, ég (Harmatta 1996: 73) egyéb keletiráni jövevényszavak az ősmagyar kor első századaiban: arany, úr, kedv, kéj, kaj-ált ‘kiált’, szó, üstök stb. az ősmagyar kor közepén: köles, ín, kés, hús, szekér, vászon, réz, gógány ‘huszárvár: földdel kitöltött, vesszőből font kettős falú erődyítmény állatok védelmére’, bűz, fizet, özvegy, nemez

Hunor és Magor története (alán lányrablás) 2) Vándorlások korában (V–VI. sz.-tól VIII. sz.-ig) Hunor és Magor története (alán lányrablás) a Kaukázustól és a Fekete-tengertől északra, a Kubán folyó vidékén alán eredetűek: er ‘férfi’ < alán *ēr ‘nemes, férfi, ember’, asszony < aχszin ‘úrnő’ (vö. oszét äχsīn ‘úrnő’), gazdag, híd, kert?, keszeg (más finnugor nyelvekben is!), legény, verem, kaliz ‘khorezmi’ további (főként kwārezmi és kwārezmi alán) szavak: egész, idegen, üveg, méreg, részeg?, fény, vért, kincs, tölgy kereskedelmi kapcsolatok révén perzsa szavak: vám, vár, vásár, ing?, hang, gaz

Török jövevényszavak csoportjai A magyar nyelv kialakulása előtt is volt török nyelvű népekkel való érintkezés  ősi, alapnyelvi eredetű szókészlethez tartozik. Ótörök nyelvek: csuvasos és köztörök Török népek: csuvas; onogurok, volgai bolgárok, kazárok, türkök, kunok, besenyők, oszmán törökök 1) Dél-uráli őshaza területén: harang, homok, ér ‘megérint, érkezik’ 2) Vándorlások kora (Kr. u. V–VI. sz.-tól) erős nyelvi-kulturális hatás 3) Kárpát-medencei letelepedés után: kun, besenyő 4) Oszmán-török (XVI–XVII. sz.)

Az ótörök nyelvi kontaktus helye A nyelvi kontaktus ideje Kr. u. V–VI. század—IX. század

Az ótörök jövevényszavak jellemzése szókészletünk lényeges része  ugor-török „háború” 491 biztos lexéma (össz.: 561) (Róna-Tas, 2011) (TESz.: 224; EWUng.: 325) széles körű és mély műveltségi hatást tükröznek  A török népek jól szervezett lovas-nomádok, nagyállattartók, vándorló életmódúak voltak, de voltak állandó szálláshelyeik, ahol földművelést folytattak. sokféle fogalomkört érintenek az átvett szavak

A csuvasos és a köztörök eredet hangtani alapon elkülöníthető: 1) Őstörök (PT) *r > csuvasos r ikir ‘ökör’ > köztörök z ikiz (öküz) A magyarba bekerülő szavak főként csuvasos jellegűek: borjú, iker, karó, ökör, sár, tenger, térd, ír, gyűrű, sárkány stb. 2) őstörök *j> csuvasos szj v. sz > köztörök j Csuvasos eredetű: szél ‘légáramlat’, szérű, szőlő

3) őstörök *j > biz. csuvasos nyelvekben dzs  a magyarban ma gy (gyapjú, gyékény, gyertya, gyöngy, gyümölcs, gyűrű, gyűszű) 4) őstörök *l > csuvasos l (~ lč ~ č) > köztörök š [s] A magyar dél, dől, kölyök csuvasos eredetű. L. még: bölcső, erkölcs, gyümölcs; bocsát (HB. bulcsássá), búcsú (~ Búlcsú), tanács 5) őstörök *š [s] > csuvasos š [s] > köztörök si-, sa- [szi] csuvasos: sárkány, serke, sárga köztörök: szúnyog

tejfeldolgozás: köpű, író, sajt, túró 1) testrésznevek: kar, gyomor, köldök, szakáll, szeplő, boka, csipa, térd 2) tulajdonságok: apró, bátor, gyarló, gyáva, gyenge, kék, kicsi ~ kis, orv, öreg, tar, erő 3) állattenyésztés szavai: szarvasmarhatartás: bika, ökör, tinó, borjú, ünő juhtenyésztés: kos, üvecs, toklyó ‘két éves juh’, gyapjú, ürü kecsketartás: kecske, olló ‘gida’ sertéstenyésztés: disznó, ártány, serte > sertés; baromfi: tyúk (Fiastyúk) tejfeldolgozás: köpű, író, sajt, túró

gabonafélék: árpa, búza, komló kapcsolódó fogalmak: karám, ól (1211: Bureuohul), béklyó, gyeplő 4) földművelés: gabonafélék: árpa, búza, komló Feldolgozás: dara, eke, őröl, sarló, arat, szérű, tarló, kéve, kepe, boglya, ocsú, szór konyhakerti növények: borsó, komló, torma gyümölcstermesztés: gyümölcs, alma, körte, som, dió, szőlő borászat: szőlő, szűr, bor, söprő 5) lakóhely: sátor, karó, kút, kapu Berendezés: szék, bölcső, kancsó, gyertya, szapu

6) öltözködés: ölt, illik, saru, süveg, csat, ködmön, köpönyeg, bársony, gyöngy, gyűrű, kép, tükör; kender  tiló, orsó, gyűszű, csepű 7) mesterségek: szűcs, ács, szatócs, tolmács Kapcsolódó fogalmak: csavar, gyárt, gyúr, teker, tűr ‘összehajt’, balta? 8) társadalmi és állami élet: temetkezési szokások: tor, gyász, koporsó hadviselés: sereg, gyűl, tömény ‘tízezer emberből álló hadi egység’; bátor, gyáva, érdem jogi fogalmak: törvény, tanú, bér, barom ‘vagyon’, kölcsön, orv, bocsát

9) hitvilág: id ‘szent’ > *idház > egyház (An.: Igfon) táltos, bölcs, boszorkány, bossz(ankodik), bűvöl, bájol, ige, gyaláz, gyón, sárkány 10) halászat-vadászat: gyertya, süllő, tok, hurok, tőr 11) természeti környezet: nyár, homok, árok, dél, sár, szél, tenger Állatok: teve, görény, borz, bölény, ölyű, turul, sólyom, torontál, Növények: gyertyán, kőris, kökény, bojtorján, torma, csalán 12) műveltség: ír, betű, könyv?, szám, idő, kor

„A nyelv egy nép kultúrájának leggazdagabb okmánytára, él és emlékezik „A nyelv egy nép kultúrájának leggazdagabb okmánytára, él és emlékezik.” (Tompa József) Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. Bp., 20012. 45–55, 64–79. Magyar nyelvtörténet. Szerk. Kiss Jenő–Pusztai Ferenc. Osiris, Bp., 2003. 188–203. Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bp., 1996. 239–41, 243–50.