Vízminőség-szabályozás műszaki eszközei

A vízminőség-szabályozás műszaki eszközei Tisztítás: a szennyvíz vagy egyéb hulladék-anyag szennyező anyagainak kivonása, átalakítása, ezek szennyezést nem okozó környezeti elhelyezése Újrafelhasználás és visszanyerés: a használt, illetve szennyvizek újrahasznosítása, illetve a hasznosítható anyagok visszanyerése Technológiai-változtatás: a technológia oly módon történő változtatása, hogy a szennyezőanyag-kibocsátás megszűnjön, vagy legalább mérséklődjön Termékmódosítás: olyan helyettesítő termékek bevezetése, anyagtulajdonság módosítása, melynek eredményeként szennyező hatásuk csökkenthető vagy kezelhető legyen

Megszüntetés: valamely, a vizeket szennyező anyag gyártásának, forgalmazásának megszüntetése, és a szennyező anyagok vízbejutásának megakadályozása. Szétszórás: a szenny- vagy használt vizek nagy területén diszperz módon történő szétszórása talajba helyezése, vagy nagy víztömegben való elosztása Késleltetés: a szenny- vagy használt víz kibocsátás időszakos leállítása, tározása, és ezeknek a befogadó szempontjából kedvezőbb időszakban történő bejuttatása Átvezetés: a szennyvizeknek más szelvénybe, vagy más nagyobb vízhozamú vízfolyásba való átvezetése Hígítás: az oldott szennyvíz térfogat növelése, a káros hatások csökkentése és az öntisztuló képesség fenntartása céljából Környezeti tisztítás: a befogadó élővíz mint környezeti elem tisztítása a bevezetett szennyező anyagok eltávolítása, káros hatásuk csökkentése.

Műszaki beavatkozások szennyvíztisztítás újrafelhasználás technológiai víztisztítás szennyvíz tározás regionális csatornázás kisvízhozam szabályozás befogadók tisztítása

Szennyvíztisztítás A tisztítás célja a szennyvizek olyan mértékű kezelése, melynek eredményeként a tisztított szennyvíz, minősége alapján a befogadó élővízbe károsodás nélkül, ártalommentesen bevezethető. A folyamat három fő részre bontható: elsőfokú (elsőrendű) vagy mechanikai tisztítás másodfokú (másodrendű) vagy biológiai tisztítás harmadfokú (harmadrendű) kémiai illetve fizikai - kémiai tisztítás

Az újrafelhasználás a kibocsátandó víz egy részének az előző használattal azonos vagy más célú felhasználása, a vízkészletek mennyiségi és minőségi tehermentesítése érdekében. Az újrahasznosítás során az egyik vízhasználó által kibocsátott használt víz, vagy különböző fokozatokkal tisztított szennyvíz, általában kisebb minőségi igényű vízhasználó által történő hasznosítására kerül sor. Ez mind a vízminőség szabályozás, mind a vízkészlet gazdálkodás szempontjából előnyös megoldás, ugyanis csökkenti a használt, illetve a szennyvíz bevezetések számát, illetve a befogadó szennyvízterhelését.

A technológiai változtatás a termelési eljárás, az ehhez kapcsolódó vízgazdálkodás, továbbá a termékfelhasználás módjának módosítására irányuló tevékenység, melynek célja a szennyezőanyag kibocsátás csökkentése, vagy megszüntetése. A módszerhez kapcsolódó beavatkozás a termékmódosítás oly módon történő végrehajtása, hogy a vizekre kevésbé káros termékszerkezetet alakítanak ki. Pl. a foszformentes detergensek gyártására való áttérés, és ugyancsak termékmódosításnak tekinthető az egészségre káros klórozott szénhidrogén alapanyagú növényvédőszerek (DDT, HCH, aldrin, dieldrin, stb.) használatának és gyártásának betiltása.

A szennyvizek tározása a vízkibocsátás tervszerű visszatartása, majd szabályozott leeresztése a befogadó minőségi állapota illetve hidrológiai viszonyai szempontjából kedvezőbb időszakában. Ez a beavatkozás az esetek többségében a tisztítatlan, vagy jelentős költséggel tisztítható szennyvizeket a befogadó kisvízi időszakában visszatartja, majd a nagy vízhozamú időszakban megfelelő hígítási feltételek mellett vezetik be a befogadóba. Ez a módszer csak ideiglenesen elfogadható beavatkozásnak tekinthető.

A regionális csatornázás nagyobb területre kiterjedő, több település szennyvizét összegyűjtő szennyvízcsatorna rendszer, amellyel megszüntethetők az egyedi szennyvízbevezetések és fejlett technológiájú központi szennyvíztisztítóval védhető a befogadó minőségi állapota. Korszerű és hatékony, ugyanakkor meglehetősen költséges megoldás. A nagyszámú egyedi szennyvízbevezetést felszámolják, és a befogadó tehermentesítésére központi szennyvíztisztító telepet alakítanak ki, melyeken harmadlagos tisztításra is sor kerülhet az eutrofizálódás megakadályozása céljából. Ilyen megoldást alkalmaztak a Velencei tó térségében, amelynél a tavat körülfogó gyűjtőcsatornával, illetve központi szennyvíztisztító művel kiváltották a nagy számú egyedi bevezetést.

A kisvízhozam szabályozás a befogadó vízminőség szempontjából kritikus, kisvízhozamának meghatározott mértékű növelése, az öntisztító képesség fenntartása, fokozása, illetve a szennyezések hígítás hatására bekövetkező csökkentése érdekében. A vízfolyások kisvízhozama mind minőségi, mind mennyiség szempontjából kritikus a vízhasználók szempontjából. A megoldás tározók létesítésével, vagy más vízgyűjtőből való átvezetéssel oldható meg. Tekintettel arra, hogy ez a megoldás nem a szennyezőanyag befogadóba való bejutását akadályozza meg, hanem a bejutott szennyezőanyag ártalmasságát mérsékli hígítóvíz hozzáadásával, ez a beavatkozás passzív jellegűnek tekinthető.

A befogadók tisztítása olyan beavatkozás, melynek során az adott vízfolyás teljes vízhozamát tisztítás-technológiai vagy egyéb módszerekkel kezelik, a vízminőség javítása céljából. Ritkán alkalmazott eljárás. Alkalmazása akkor indokolt, ha a szennyeződést okozó szennyvíz tisztítása valamilyen okból nem lehetséges. A módszer két probléma megoldását célozza. Az egyik a lebegő anyagok ülepítéssel, illetve hordalékfogással történő csökkentését jelenti. A másik módszer az oxigénháztartás egyensúlyának szervesanyag szennyezés hatására bekövetkező felborulásakor kerül alkalmazásra. Az oxigénháztartás egyensúlyának felbomlása az öntisztuló képesség csökkenését, vagy megszűnését okozza.