Általános lélektan Az észlelés

Az információ-felvétel sémája az észlelésben érzékelés észlelés

Érzékelés (szenzáció) Észlelés (percepció) az érzékelés a környezet (külső-belső) ingereire adott idegi válasz, az információ regisztrálása az érzékszervek (pszicho-fizikai rendszerek), a környezetből fizikai, kémiai ingereket fognak fel receptoraikkal. az érzéklet az érzékszervből az agyhoz érkező idegi információ. állandó az észlelés az érzékszervi benyomások tárggyá, jelentéssé szerveződése. azon pszichológiai folyamatok összessége, amelyek útján felismerjük, szervezzük és jelentéssel ruházzuk fel az észleletet. az érzékszervek segítésével a környezeti információ tárgyak, események, hangok, ízek, stb. élménnyé alakulnak. éréssel, tapasztalattal fejlődik

Az észlelés funkciói Az észlelés az érzetek integrációja, egészleges szerveződés: tárgyakat látunk, dallamot hallunk, stb. Funkciók: - téri lokalizáció: hol van a tárgy? - mintafelismerés: mi az a tárgy? Az agyban külön lokalizációs rendszer és felismerési rendszer működik. Az észlelés a tárgy jelenlétében zajlik.

Az ember vizuális rendszere

A látás információ-feldolgozási sémája

Mintafelismerés (Selfridge, 1959)

A téri lokalizáció problémája a tárgyakat képesek vagyunk elkülöníteni a háttértől: ha egy inger két vagy több elkülöníthető területet tartalmaz, akkor egyik részét általában figurának, a másik részét háttérnek látjuk. A figura-háttér viszony megfordulhat ==> ez nem a fizikai valóság, hanem az észlelőrendszer sajátossága.

A figura-háttér elve

A figura-háttér elve a képzőművészetben

A formaészlelés

Alaklélektan: az egész több mint a részek összege Az alaklélektan képviselői az érzékleteket egységekbe szervező „szabályok” iránt érdeklődtek. A statikus mintázat szerveződési törvényei (Gestalt-elvek): proximitás (közelség) elve jó folytatás elve zártság elve hasonlóság elve közös sors elve

A proximitás elve az egymáshoz közel lévő elemeket együvé tartozóként észleljük

A jó folytatás elve egy forma körvonalába eső elemeket együvé csoportosítjuk

A zártság elve az észlelőrendszer a hiányos ábrákat kiegészíti

A hasonlóság elve a hasonló mintázatokat együvé csoportosítjuk

A közös sors elve az együtt elmozduló pontok együvé tartoznak

A statikus mintázatok Gestalt-elvei

A látszólagos mozgás (phi-jelenség) phi(Φ) -jelenség: ha két fizikailag mozdulatlan felvillanó fényfolt között < 100 ms idő telik el, mozgást észlelünk. Az élmény nem felel meg az inger fizikai tulajdonságainak.

korábbi tapasztalatok Az észlelést befolyásoló tényezők együttes bemutatása Viselkedés, alkalmazko-dás érzék-szervek osztályozás „értelmezés” ingerek szelekció készenlét elvárások korábbi tapasztalatok szükségletek

Az észlelés bottom-up szakaszai detekció: az inger jelenlétének észrevétele, konstatálása, a lokalizáció fázisa megkülönböztető fázis: a figura és háttér elkülönítése azonosítás: perceptuális modellhez hasonlítjuk értelmezés: a folyamat lezárása, a jelentés tisztázása

Felszálló és leszálló információ feldolgozás az észlelőrendszer mindkét irányban képes az információk feldolgozására: a környezet explorációja inkább felszálló jellegű, de bőven akad példa top-down jellegű megismerésre is. A kontextus meghatározó a mintafelismerésben.

A távolságészlelés (monokuláris jelzőmozzanatok) a retinális nagyság: minél nagyobb, annál nagyobb a tárgy, nagyság-távolság invariancia relatív nagyság: a tárgyak méretéről való előzetes tudásunk befolyásolja

takarás: ha egy tárgy eltakar egy másikat, akkor az előbbit közelebbinek, az utóbbit távolabbiként látjuk relatív magassági helyzet: a képen magasabban elhelyezkedő tárgyakat távolabbinak látjuk

lineáris perspektíva: a párhuzamos vonalak összetartónak látszanak a távolság növekedésével levegőperspektíva: a távolabbi tárgyak elmosódottabbak a képen

textúra gradiens: a felszín távolodásával az elemek egyre közelebb kerülnek egymáshoz mozgásinformációk: a hozzánk közelebb eső tárgyak mintha gyorsabban mozognának, a távoliak lassabban

A távolságészlelés (binokuláris mozzanatok) A két szem távolságából adódóan különböző helyeken alakul ki a kép a retinán a tárgyak egyes pontjairól. binokuláris parallaxis: minden látható pontot a két szem egy kicsit eltérő szögből tekint binokuláris diszparitás: a tárgynak a két retinán kissé különböző képe jön létre

A diszparitás jelzőmozzanat

A diszparitás jelzőmozzanat, ahogy a retinán megjelenik bal retina jobb retina

Észlelési illúziók

Észlelési illúziók

A perceptuális konstanciák Az észlelt tárgyak viszonylag állandóak maradnak, függetlenül az észlelés változó körülményeitől. világosság és színkonstancia: A visszavert fény mennyisége a tárgy látszólagos világossága. A konstancia azt jelenti, hogy az észlelt tárgy világossága és színe alig változik, még akkor is, ha a róla visszavert fény mennyisége jelentősen nő vagy csökken. Más tárgyak is vannak a háttérben, ezért a visszavert fény viszonylagos aránya a mérvadó.

alak és helykonstancia: az észlelt forma állandó marad, annak ellenére, hogy a retinális kép változó. A téri lokalizációban is van konstancia, az álló tárgyak helyzete változatlan marad, mert az észlelőrendszerünk saját mozgásunkat és a retinális kép változását egyszerre figyelembe veszi.

A mozgásészlelés phi-jelenség: egy fénypont felvillanását ha rövid időre rá egy másik pont felvillanása követi a fénypont elmozdulását látjuk. Indukált mozgás: a háttér mozgatása a figura elmozdulásának illúzióját kelti.

A valódi mozgás észlelése a mozgást a látókéreg speciális sejtjei kódolják: ezek egyes mozgásokra kisülnek, másokra nem szelektív adaptáció: az egyirányú mozgásra a mozgásérzékenység csökken, mert a sejtek kifáradnak, de más irányú mozgásra az érzékenység nem csökken ==> mozgási utóhatás (pl. gyorsan forgatott kerék mintha megfordulna)