A SENKI SZIGETE: ADA-KALEH ...egyszer volt,, hol nem volt a Vaskapu közelében, Orsovától három km-re a Dunán egy me-sébe illő, közel egy négyzet-kilométernyi sziget...

Jókai Mór  „Aranyember” című regényének egyik központi helyszínére, az utó- pisztikus és idilli életkörülményeket bemutató ”Senki szigetére” talán mindenki emlékezik kötelező iskolai olvasmányaiból. A társadalomtól és az üzleti világtól elzárt dunai ködben megbújó szigetről az olvasó azt hinné, hogy csak az író fan-táziájában született meg, holott maga a „nagy mesélő” vallotta be „Utóhangok” című írásában, hogy a „jogilag sem a magyarokhoz, sem a törökökhöz sem tar-tozó” szigetrő Frivaldszky Imre természettudós mesélt neki egy al-dunai geoló- giai túráját követően. A szóban forgó sziget ráadásul Európa lakói előtt sem volt ismeretlen Ada-Kaleh első említése 1430-ból származik a teuton lovagok feljegyzéseiben, Saan szigetként említik, aminek 216 lakosa volt. Történelme során sokszor cserélt nevet és gazdát. A görögök Cotinusanak (vad olajbogyók földjének), a törökök Ada Kaleh-nak (Erődszigetnek), a Monarchia idején pedig Carolinának nevezték. Lakói kézműves és kereskedő törökök voltak. Utoljára 1972-ben látták, amikor a vízierőmű gátjának megépítésekor el-nyelték a gyűjtőtó hullámai. A gát megépítésekor az épületek egy részét a közeli Simian-szigetre költöztették beleértve az erõd katakombáit, a mecsetet, a bazárt, Mahmut pasa házát, a temetõt és egyéb építményeket. Ennek ellenére, a sziget közössége nem akart áttelepülni a Simian-szigetre, helyette Törökországba, kissebb részük pedig Dobrudzsába költözött, ahol szintén török kisebbség élt.    

A sziget legendája szerint Ada annyira szép volt, hogy a szultán otthagy-ta háremét, és erre a lakatlan szigetre költözött, hogy kizárólag imádott nőjével lehessen. Ada azonban boldogtalan volt, és egy utazás alkalmá-val a Dunába vetette magát..... A „Török-Orsova” lakói különleges jogokkal rendelkeztek: adó- és vám-mentességet élveztek, hadkötelezettségük nem volt.  Az Ada-Kaleh területén gyártott erős dohány és a locum (török rahát) igen keresett volt akkoriban. Sodrás előtt a dohányt katakombákban szárították, abból készült a több mint 15 féle cigaretta és szivar, amivel kereskedtek. A dohányon és édességeken kívül ékszerkészítéssel is foglalkoztak kis tételben, illetve - a kedvező földrajzi helyzetet kihasználva – csempé-szetből éltek.   A sziget növényzete paradicsomi volt, szőlő, füge, és egyéb mediterrán növények ékesítették. Minden növény, virág, Törökország dél-nyugati részéből származott. Erről is részletesen olvashatunk a regényben..... S most nézzük, hogy milyen is volt valójában a sziget, amit számtalan képeslap tanusít:

A sziget térképe 1870-ben

....majd 1918-ban....

.... és 1835 körül..

Ada-Kaleh képeslapokon:

VASKAPU SZOROS 2006-BAN

A VÍZLÉPCSŐ MŰHOLDAS FELVÉTELRŐL

VASKAPU I. VIZLÉPCSŐ, ÉPÜLT 1964-1972 KÖZÖTT

VÍZLÉPCSŐ-VIZIERŐMŰ-HAJÓZSILIP

Az író: Jókai Mór A mű fóliójának egy lapja A Szent Borbála és utasai című fejezetből

Képkockák az Aranyember c. filmből....

S utoljára egy vers a Hitelfolyóirat.hu oldalról: KENÉZ FERENC: Ada Kaleh látképe Sokáig ott hevert a képeslap a kis tükör-asztalkán. A dinnyeföldön a csőszök éjszaka már botra támaszkodva állva aludtak. A pilótasapkás Szúrd bácsi oldalkocsis motorbiciklijével megtért újabb titokzatos útjáról. A vendégbuvész tizenöt kalapot húzott elo egymás után a szégyenkezo kisdiák fenekéből. Hétről hétre, minden pénteken a lottó ötösröl álmodott éjszaka az egész kisváros. A képeslap ott hevert a kis tükör-asztalkán. „Drága szülejim, a tegnapi kiránduláson nagyon megáztunk, s elmosódott a kép! Nem baj?” állt a képeslap hátán. Készítette: Tóth ldikó 2012. Forrás: internet