Távhőfejlesztési Cselekvési Terv koncepció Dr. Toldi Ottó főosztályvezető helyettes Nemzeti Fejlesztési Minisztérium A Nemzeti Energiastratégia végrehajtásáról szóló Országgyűlési határozat alapján (77/2011 (X. 14.) többek között Távhőfejlesztési Cselekvési Tervet kell készíteni, ami támogatás esetén Kormányhatározattá válik. A cselekvési terv szakmai, közigazgatási és társadalmi egyeztetésekre alkalmas munka-anyagának elkészítési határideje 2012. június 30. A Kormány általi elfogadás után következik a jogszabályi környezet stratégiai célokhoz történő igazítása, mely alapját jelenti majd a támogatási, pályázati és pénzügyi rendszerek kialakításának. TÁVHŐSZOLGÁLTATÁSI KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS A MATÁSZSZ ÉS A PÉCSI TÁVFŰTŐ KFT. Pécs, 2012. május 9-11.

Nemzeti Energiastratégia 2011-2030 Az Országgyűlés 2011. október 3-án elfogadta a Nemzeti Energiastratégia 2011-2030 dokumentumot melynek mottója: „Függetlenedés az energiafüggőségtől” A függetlenedés fő eszközei: ● energiatakarékosság és energiahatékonyság fokozása ● hazai megújuló energia a lehető legmagasabb arányban ● biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció ● kapcsolódás az európai energia infrastruktúrához ● a hazai szén- és lignitvagyon, valamint az anyagában nem hasznosítható háztartási hulladék környezetbarát felhasználása Ellátásbiztonsági szempontból legfontosabb körülmény, amely mind a Nemzeti Energiastratégia, mind a készülő cselekvési tervek kiindulási pontját jelentette az, hogy hazánk fosszilis energiahordozó import függése miatt energetikailag sebezhető. Ezért meg kell próbálnunk csökkenteni a függőséget, amely a földgáz szektorban a legkritikusabb. Erre öt eszközünk lesz: (i) energiatakarékosság, (i) megújuló energia a lehető legmagasabb arányban, melynek alapja olyan kétpólusú mezőgazdaság létrehozása, amely piacorientált flexibilitással tud váltani az élelmiszertermelés és az energetikai célú biomassza előállítás között (iii) a biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció, (iv) egységes Európai energia infrastruktúra, energiapiac és energiapolitika, és végül (v) a hazai szén- és lignitvagyon fenntartható, környezetbarát felhasználása. Hazánk energiaellátását tehát mindenképpen egy biztonságosan, előre kalkulálható és megfizethető áron beszerezhető energiahordozóra, vagy energiahordozó mixre kell alapozni. Ellátás-biztonsági megfontolásból ezért minél előbb előtérbe kell kerülnie a hazai szén- és lignitvagyon környezetbarát felhasználásának, új hazai kőolaj-, konvencionális- és nem konvencionális gázlelőhelyek művelésbe vonásának. Nem beszélve arról, hogy a hazai szén- és lignitvagyon egyben a magyar energetika krízishelyzeti tartalékát is jelenti, hiszen segítségével nem tolerálható mértékű piaci áremelkedések, tartós hiány, és egyéb szükséghelyzetek esetén bármely más energiaforrás kiváltható.

Energiastratégia, mint keretrendszer Megkezdődött a stratégiai keretrendszerbe illeszkedő cselekvési tervek kidolgozása is, amelyek tartalmazzák majd a megfogalmazott célok eléréséhez szükséges részletes intézkedéseket, azok ütemezését, a fejlesztések forrásigényét. Az Energiastratégiához illeszkedő cselekvési tervek: ● Erőműfejlesztési Cselekvési Terv ● Távhőfejlesztési Cselekvési Terv ● Ásványvagyon Készletgazdálkodási és Hasznosítási Cselekvési Terv ● Energetikai Iparfejlesztés és K+F+I Cselekvési Terv ● Szemléletformálási Cselekvési Terv Ezt követi a jogszabályi környezet stratégiai célokhoz történő igazítása, melyre ráépülhetnek majd a támogatási, pályázati és pénzügyi rendszerek. Szöveg a dián! Az első három cselekvési tervet nyárra, az alsó kettőt ősszel szeretnénk véglegesíteni.

A Távhőfejlesztési Cselekvési Terv munkaanyagának tartalomjegyzéke Felhatalmazás: a Nemzeti Energiastratégia végrehajtásáról szóló OGY határozat alapján (77/2011 (X. 14.) Célrendszer: definiálja az TFCsT céljait, szükségességét, felhasználási lehetőségeit és „célközönségét” Indikátorok: a távhőszolgáltatás fejlesztési tendenciáinak nyomon követésére a hazai energiapolitikai szempontjait figyelembe vevő indikátorokat azonosít A távhőszolgáltatás versenyképességének a feltételei: elemzi a hazai távhőfejlesztésre ható legfontosabb külső és belső gazdasági és energiapolitikai adottságokat, tendenciákat A zöld távhő koncepció: azonosítja a földgázimport függőség és az ÜHG kibocsátás csökkentés céljainak megfelelő optimális eszközrendszert Intézkedési terv: felsorolja azokat a rövid- és hosszú távú intézkedéseket, amelyek révén a magyar távhőszektor akkut problémái nagy valószínűséggel kezelhetők Kedves Kollégák, Kedves Vendégeink, a következő 20 percben az Távhőfejlesztési Cselekvési Tervet az ábrán látható szempontrendszer szerint fogom Önöknek bemutatni: (lásd ábraszöveg)

A Távhőfejlesztési Cselekvési Terv célrendszere Tudatosítanunk kell, hogy a környezetbarát távhő szolgáltatás országos energiapolitikai eszköz, az Országgyűlés által elfogadott 2030-ig irányt mutató Nemzeti Energiastratégia végrehajtásának fontos eszköze. Kiváló lehetőség a klímavédelem és a fenntartható fejlődés szolgálatában, ezért jogi szabályozással is erősíteni kell a nemzeti vagyon részét képező távhőrendszerek védelmét. ● Mindezek alapján célunk, hogy a földgázalapú központi fűtéssel versenyezni tudó, kompetitív távhő szektort hozzunk létre.   ● Célunk továbbá, hogy a távhőszolgáltatás fokozatosan a földgáz import kiváltás egyik eszközévé alakulva egyéb, elsősorban megújuló- és anyagában nem hasznosítható kommunális hulladék energiaforrást alkalmazva a környezettudatos fogyasztók zöld szolgáltatásává alakuljon. Tudatosítanunk kell, hogy a környezetbarát távhő szolgáltatás országos energiapolitikai eszköz, az Országgyűlés által elfogadott 2030-ig irányt mutató Nemzeti Energiastratégia végrehajtásának fontos eszköze. Kiváló lehetőség a klímavédelem és a fenntartható fejlődés szolgálatában, ezért jogi szabályozással is erősíteni kell a nemzeti vagyon részét képező távhőrendszerek védelmét. A távhő rekonstrukciójához, a szükséges fejlesztésekhez tehát elengedhetetlenül szükséges az integrált közgondolkodás és rendszerszintű energiapolitika irányába való elmozdulás. Tudatában kell lennünk annak, hogy a fentiek híján a nemzetgazdaságnak növekvő primerenergia-felhasználással, növekvő CO2-kibocsátással, növekvő földgázimporttal, hiányzó áram- és hőtermelő kapacitással és dráguló távhővel kell szembenéznie. Mindezek alapján célunk, hogy a földgázalapú központi fűtéssel versenyezni tudó, kompetitív távhő szektort hozzunk létre.   2007-ben a forróvíz-rendszerekben termelt hőmennyiségnek több, mint 93%-át állították elő földgázból: Célunk, hogy a távhőszolgáltatás fokozatosan a földgáz import kiváltás egyik eszközévé alakulva egyéb, elsősorban megújuló- és anyagában nem hasznosítható kommunális hulladék energiaforrást alkalmazva a környezettudatos fogyasztók zöld szolgáltatásává alakuljon.

A Távhőfejlesztési Cselekvési Terv indikátorai ● Az indikátorok elemzése megteremtheti a szakmai alapot a Kormány esetleges közvetlen beavatkozásához, amennyiben energiapolitikai céljainkkal nem összeegyeztethető tendenciákat tapasztalunk. ● Egy lehetséges indikátor készlet (összhangban az EU prioritásaival): megújuló energia aránya; üvegházhatású gáz kibocsátás mennyisége és fajlagos értéke; a fosszilis és biomassza alapú hőtermelés tényleges átlagos hatásfoka; az egyedileg szabályozható hővételezésbe bekapcsolt fogyasztók aránya; a tényleges hőfogyasztáson alapuló ármegállapítás alapján fizető fogyasztók aránya; - Szöveg a dián!

Távhővel ellátott lakások számának alakulása (1960-2007) A magyar távhőszolgáltatás létrejöttekor még az ipari hőszolgáltatás szerepe volt a meghatározó. A lakossági felhasználás a 60-as években indult lakásépítési programokkal kezdődött, de 1990-ben az összes értékesített hőnek még mindig valamivel több, mint a fele volt ipari célú. Az ipari felhasználás azonban már a 80-as évek második felétől a gazdasági válság, majd a rendszerváltás után a cégbezárások, valamint a korszerűtlen, veszteséges gőzrendszerekről történő leválások, illetve utóbbiak megszűnése következtében rohamosan csökkent, és 2009-ben már csak az 1990. évi értéknek az egynegyedét tette ki. Magyarországon 1990 óta mindössze 2,5%-kal nőtt a távfűtött lakásszám. A távhőszolgáltatásra kapcsolt lakások száma 2009-ben az Energiaközpont adatai szerint 655 ezer volt. Ez az érték közel azonos a 2005. évivel. A közbenső időszakban az ellátott lakások száma a bizonytalan jogi-gazdasági háttér miatt átmenetileg csökkent, majd újra nőtt, hol a leválások, hol a rákötések kerültek túlsúlyba. A korábbi építészfelfogás az volt, hogy a házgyári épületek – statikai és épületszerkezeti okokból – egyenletes fűtöttséget igényelnek. Az egyedi, eltérő fűtöttségre történő szabályozást a szakemberek nem tartották megengedhetőnek. Ezért elégséges, sőt kívánatos műszaki megoldásnak az egycsöves fűtési rendszerek alkalmazása tűnt, amelyben csak csekély beavatkozási lehetőség van a fűtés szabályozására. Az egycsöves, a szabályozási lehetőségeket nélkülöző fűtési rendszerek létrehozása egybevágott a korszak másik törekvésével: minél több és minél olcsóbb lakást építeni. Az energia olcsónak tűnt és a lakások használói a tényleges fűtési költségeknek csak kb. 1/3-át fizették. A tényleges költségek és a fogyasztói díjak különbségét az állam dotáció formájában egyenlítette ki a szolgáltató vállalatoknak. Így alakult ki az a helyzet, hogy a 650 ezer távfűtött lakásból 380 ezer egycsöves fűtési rendszerű, és ebből 140 ezer az ún. átfolyós, ahol a fűtésszabályozás tekintetében semmilyen érdemi beavatkozásra nem nyílik lehetőség. Forrás: OrbánT., Metzing J. (Főtáv Zrt.)

Értékesített hőmennyiség 1960-2010 A történeti áttekintés azzal összegezhető, hogy a 60-as években indult, majd a 70-es évek közepétől a 80-as évek közepéig – a panellakótelepek építésével összefüggésben – rendkívül dinamikusan növekedett távhőszolgáltatást a rendszerváltozást követően a visszaesés és a stagnálás jellemzi egészen napjainkig. Az ezredforduló után a visszaesés egyik új eleme a piac (a fogyasztói létszám) látszólagos stabilizációja mellett markánsan megjelenő hőértékesítési volumencsökkenés a lakossági és ipari fogyasztók csökkenő hőfelhasználása miatt. Forrás: OrbánT., Metzing J. (Főtáv Zrt.)

A jövedelmezően funkcionáló finn távhőrendszer néhány jellemző paramétere a felzárkózó országokra jellemző adatok tükrében finn adat: felzárkózó gazdaságok átlaga: Hálózati hőveszteség (%): 6 - 9 15 - 40 Vízpótlás volumen/év: 1 10 - 50 CHP arány (%): 76 30 - 60 Megújuló arány (%): 38 0 - 10 Üzembiztonság (%): 99,98 99%-nál alacsonyabb Munkaerő hatékonyság: 20 1 - 4 (GWh/alkalmazott) Jövedelmezőség (%): 10 – 20 alacsony v. negatív Nem halasztható tovább a távhő szolgáltatás műszaki színvonalának emelése (távlatilag összekapcsolható szigetüzemek, hosszabb távon az alacsony hőfokú szekunder szolgáltatásra való áttérés, távhűtés lehetőségének vizsgálata, szolgáltatási minőségellenőrzési rendszer kialakítása, hatékonysági kritériumrendszer felállítása, egyedi szabályozhatóság és mérés, falusi távfűtőművek fejlesztése). Az épületenergetikai beruházások miatti csökkenő hőigény a hőtermelés csökkenéséhez vezethet. Ez a távhőszolgáltatók jelentős fix költségei miatt az egy fogyasztóra jutó költségek növekedésén keresztül akár versenyképtelenné is teheti a távhőellátást egyes településeken, amennyiben nem lesz olcsó, vagy támogatott megújuló-alapú hőforrás. A távhő rendszerek műszaki fejlesztésére ezért csökkenő hőigény mellett is szükség lesz, hiszen a hatékonyságnövelés fontos lépés lehet a jövedelmezőség irányába. Az ábra adatai – amely a fejlett finn távhőrendszer adatait veti össze a felzárkózó gazdaságok jellemző paramétereivel – akár iránymutatásként is értelmezhetők a műszaki fejlesztés irányait illetően. Forrás: Finnish Cleantech - Finpro 2011

A kompetitív távhőszolgáltatás létrehozása A távhőszolgáltatás kompetitívvá tételének fő akadálya az, hogy a távhő fogyasztók jelentős részének a távhő díj fizetése nehézséget okoz. A távhő drága a fogyasztók jövedelméhez képest és drága – a fogyasztók vélekedése szerint – a gáz (központi) fűtéshez képest. Ez utóbbi, relatív drágaságra, ismertek a magyarázatok: ● a fix és a változó költségek aránya nem optimális a távhő szolgáltás fejlesztése szempontjából, ● nem tudatosul kellő mértékben, hogy a földgáz alapú fűtési rendszerek fenntartási és karbantartási költségei sokkal nagyobb arányban terhelődnek a fogyasztókra (ezek nincsenek benne a fűtési számlákban), mint a távhő rendszerek esetében, végül ● a hazai távhő rendszerek túlzottan magas költségszinten működnek. A korábbi építészfelfogás az volt, hogy a házgyári épületek – statikai és épületszerkezeti okokból – egyenletes fűtöttséget igényelnek. Az egyedi, eltérő fűtöttségre történő szabályozást a szakemberek nem tartották megengedhetőnek. Ezért elégséges, sőt kívánatos műszaki megoldásnak az egycsöves fűtési rendszerek alkalmazása tűnt, amelyben csak csekély beavatkozási lehetőség van a fűtés szabályozására. Az egycsöves, a szabályozási lehetőségeket nélkülöző fűtési rendszerek létrehozása egybevágott a korszak másik törekvésével: minél több és minél olcsóbb lakást építeni. Az energia olcsónak tűnt és a lakások használói a tényleges fűtési költségeknek csak kb. 1/3-át fizették. A tényleges költségek és a fogyasztói díjak különbségét az állam dotáció formájában egyenlítette ki a szolgáltató vállalatoknak. Így alakult ki az a helyzet, hogy a 650 ezer távfűtött lakásból 380 ezer egycsöves fűtési rendszerű, és ebből 140 ezer az ún. átfolyós, ahol a fűtésszabályozás tekintetében semmilyen érdemi beavatkozásra nem nyílik lehetőség. Ennek a következménye, hogy: lásd dia szövege

Versenyhelyzet alakulása ma (lakáskorszerűsítés előtt és után) Látható, hogy a távhő esetében a költségek 67%-át az energiaköltségek (vásárolt hő, földgáz, villamos energia), további 10%-át pedig az értékcsökkenés és a különféle adók teszik ki, és, a nyereséggel együtt is csupán alig a költségek 23%-át jelenti a távhőszolgáltató működési költsége. Megállapítható tehát, hogy a szolgáltató által közvetlenül befolyásolható költségek kevesebb, mint 1/3-át teszik ki a közvetlenül nem befolyásolható költségeknek (a miniszteri ármegállapítás hatálya alá tartozó termelői hőáraknak, a földgázáraknak, az ÉCs-nek és az adóknak). Ebből pedig logikusan következik egyrészt az, hogy az energiárakban bekövetkező emelkedés – a fogyasztói árak növekedése híján – a működési költségek csökkentésével szinte biztosan nem ellensúlyozható, másrészt pedig az, hogy a költségekre, és ezen keresztül a versenyhelyzetre alakulására meghatározó befolyással bír a hazai távhőben több, mint 80%-os részarányt képviselő földgáz ára és áraránya. Az ábrán látható, hogy a távhőszolgáltatás – Budapesten legalábbis – a lakossági (a nem Áfa visszaigénylő) szektorban a kedvezményes Áfa-kulcsnak köszönhetően jelenleg mintegy 8% mértékű versenyelőnyben van a gáz-központi fűtéssel szemben, amennyiben azonban az Áfá-t figyelmen kívül hagyjuk, az Áfa-visszaigénylő szektorban mintegy 9% versenyhátrány állapítható meg. Ez a versenyhátrány szerencsére még nem elég nagy ahhoz, hogy a meglévő nem lakossági fogyasztók tömegesen elhagyják a szolgáltatást, azonban nyilvánvalóan mutatja, hogy miért is kell(ett) a távhőszolgáltatóknak különféle engedményeket adni az ilyen jellegű új fogyasztók távhőre csatlakoztatása (piacbővítés) érdekében. Az ábrán feltüntettük az adott épület korszerűsítését (fűtéskorszerűsítés és hővédelem javítás) követően kialakuló helyzetet is, amely tovább árnyalja a képet. Megállapítható ugyanis, hogy egy korszerűsített épületnél a kedvezményes Áfa-kulcs nem elegendő a versenyelőny biztosításához, azaz egy ilyen épületnél a távhő már a nem Áfa-visszaigénylő (lakossági) szektorban is versenyhátrányban van. Forrás: OrbánT. (Főtáv Zrt.)

A távhő versenyképességét javító tervezett intézkedések 1.) Át kell tekinteni az ÁFA és az energiaadó kérdését. Meg kell teremteni ezek összhangját és a távhőszolgáltatás méltányos, de nem indokolatlan mértékű kedvezményezésének lehetőségét. 2.) Támogatni kell a városi távhő szigetüzemek összekapcsolására szolgáló gerincvezetékek kiépítését elsősorban Budapesten, de a többi olyan településünkön is ahol ennek a társadalmi haszna kimutatható. 3.) Meg kell teremteni az átalány díjas fizetéshez hasonló, de mégis a ténylegesen elfogyasztott hőmennyiség alapján kalkulált, transzparens számlázás és a hőszabályozás feltételeit 4.) A távhőszolgáltató cégeknek rövid és középtávú fejlesztési tervet kell készíteni - a hőszigetelési programok következményeinek a beépítésével – amelyet a MEH ellenőriz és értékel. 5.) A távhőrendszerekből kilépők továbbra is kötelesek legyenek hozzájárulni a távhőrendszerek fix költségeihez, ösztönözni kell a középületek, lakóparkok, bevásárló központok, új ipari létesítmények távhőre csatlakozását. 6.) Vizsgálni kell az anyagában nem hasznosítható kommunális hulladékok hőtermelésbe és ezen keresztül a távhőszolgáltatásba való bevonásának lehetőségét. - Szöveg a dián!

Alternatívája-e a távhőellátás jelenleg a gáz központi fűtésnek? Földgázkiváltási alternatívák a hőtermelésben: ● megújuló hőenergia ● tisztított biogáz közvetlen betáp-lálás ● forróvíz előállítás éjszakai árammal ● hőenergia előállítás anyagában nem hasznosítható hulladék égeté-sével támogatjuk, hogy a hulladéktüze-léssel termelt energia 50 %-a megújulóból termeltnek számítson Forrás: Orbán T., Metzing J. (2007) „A TÁVHŐSZOLGÁLTATÁS, A HAZAI ENERGETIKA MOSTOHAGYERMEKE” A távhőszolgáltatásban is meghatározó energiahordozó a földgáz. 2007-ben a forróvíz-rendszerekben termelt hőmennyiségnek több, mint 93%-át állították elő földgázból. Sajnos fel kell készülnünk arra, hogy a földgáz világpiaci árának további várható növekedése elsősorban a távhőszolgáltatás fogyasztói körének döntő hányadát kitevő lakossági fogyasztókat fogja sújtani. Az ellátásbiztonság hosszabb távú biztosítása érdekében ezért szükséges a földgáz jelenlegi részesedésének csökkentése a hőelőállításban. A fentiek alapján megállapítható, hogy a kiemelkedő környezetvédelmi- és fosszilis energia kiváltó potenciállal rendelkező távhőellátás jelenleg nem alkalmas az elvárt klíma- és energiapolitikai célok megvalósítására. Ezért a hőtermelésben szükséges a megújuló energiaforrások részarányának illesztése a Nemzeti Energiastratégia, illetve az NCsT célértékeihez. A decentralizált, lokális termelési mód elterjesztése miatt szükséges továbbá a megújuló energiaforrás és távhőrendszer kapcsolatok topográfiai felmérése, és illesztése, illetve a távhőellátó rendszer körzetében a geotermikus energia illetve a biomassza potenciál felmérése, a hasznosítás lehetőségeinek feltárása, műszaki megoldások, költségek és gazdaságosság elemzése.

Zöld távhő koncepció A Nemzeti Energiastratégia szerint a megújuló energiaforrások részesedése 20%-körüli értékre növekszik 2030-ig ● A megújuló energiaforrások bevonását a távhőfejlesztésbe az NCsT és a Nemzeti Energiastratégia célszámai tükrében kell megvalósítani. El kell készíttetni a rendszerhez illesztés műszaki megoldásait. Cél, hogy a jelenlegi földgázalapú hőtermelés megújuló alapúvá váljon. ● A lokális élelmiszer-, takarmány és megújuló energia termelés integrációján alapuló Energiafarm koncepció kidolgozásán keresztül támogatni kell a kisvárosi-, falusi távfűtés technológiai alapjainak fejlesztését. ● Az engedélyezési és szabályzási eljárást eközben egyszerűsíteni kell (egyablakos ügyintézés) A megújuló energiaforrások bevonását a távhőfejlesztésbe az NCsT és a Nemzeti Energiastratégia célszámai tükrében kell megvalósítani. El kell készíttetni a rendszerhez illesztés műszaki megoldásait. Cél, hogy a jelenlegi földgázalapú hőtermelés megújuló alapúvá váljon. A lokális élelmiszer-, takarmány és megújuló energia termelés integrációján alapuló Energiafarm koncepció kidolgozásán keresztül támogatni kell a kisvárosi-, falusi távfűtés technológiai alapjainak fejlesztését. Az engedélyezési és szabályzási eljárást eközben egyszerűsíteni kell (egyablakos ügyintézés)

Távhő „zöldítés” biomassza hasznosítással A második generációs energianövények potenciális energiahozamai (GJ/ha) Európában Az Imperial College (London, UK) tanulmánya szerint a Közép- és Kelet Európai régióban összesen 40-50 millió hektár mezőgazdaságilag művelhető terület áll parlagon. Ennek a területnek a jelentős része, valamint azok a mezőgazdaságilag marginális területek, amelyek a gyenge termőtalaj, vagy a belvíznek való kitettség miatt soha nem kerültek művelésbe integrált, regionális hasznosítással jelentős forrásai lehetnének az EU zöldenergiával való ellátásának. Az energetikai célú növénytermesztés esetén különös figyelmet kell fordítani az ökológiai hatásokra, a talaj- és vízgazdálkodásra, illetve a földhasználat-változásból eredő ÜHG kibocsátás változásra.

Távhő „zöldítés” geotermális energiával 2020-ra több mint háromszorosára nőhet a geotermikus energia fűtési célú hasznosítása Forrás: MOL A hazai megújuló energiaforrások részarányának növelése az energiamixben szintén fontos eszköze a fosszilis energiahordozók importjától való függés csökkentésének. Hazánk elsősorban a biomassza hasznosítás és a geotermális potenciál tekintetében rendelkezik átlag feletti lehetőségekkel. A geotermikus energia vonatkozásában a magyar geotermikus gradiens közel másfélszerese a világátlagnak, ami az ország egyik természeti kincse A Nemzeti Megújuló Cselekvési Tervben részletezett módon a meglévő bázisról kiindulva megduplázódhat a geotermális energia primerenergia részesedése – 4,5 PJ-ről – 9,0 PJ-re 10 év alatt (lásd grafikon) és 2020-ra több mint háromszorosára nőhet a geotermikus energia fűtési célú hasznosítása. ● A Nemzeti Megújuló Cselekvési Tervben részletezett módon a meglévő bázisról kiindulva megduplázódhat a geotermális energia primerenergia részesedése – 4,5 PJ-ről – 9,0 PJ-re 10 év alatt, és 2020-ra több mint háromszorosára nőhet a geotermikus energia fűtési célú hasznosítása.

A megújuló energia leggazdaságosabban hőtermelésre hasznosítható Részesedése a hőtermelésben 12%-ról 32%-ra nő, miközben az össz-hőenergia felhasználás 20-23%-al csökken Összefoglalva A megújuló energia leggazdaságosabban hőtermelésre hasznosítható A Nemzeti Energiastratégia adatai alapján a hőtermelésben a megújuló energiaforrások aránya a jelenlegi 12%-ról 32%-ra nő, miközben az össz-hőenergia felhasználás 20-23%-al csökken.

Épületenergetikai program – mit jelent ez a távhő szektor szempontjából? ● Épületenergetikai programok: 111 PJ primerenergia megtaka-rítást jelentenek 2030-ig átla-gosan 60%-os felújítási mélység-gel számolva (ebben az új épületek is benne vannak) Alkalmazkodni kell az utólagos hőszigetelés programjához, annak következményeit szolgáltatóknak be kell építeni a fejlesztési terveikbe. A kihasználatlan kapacitások megjelenése csökkentése érdekében irányítottan, adminisztratív eszközökkel is támogatni kell a távhő terjeszkedését a nagy hősűrűségű belvárosi területek irányában, támogatni kell a középületek, lakóparkok, bevásárlóközpontok, új ipari létesítmények távhőszolgáltatásra való kapcsolódását, településenként vizsgálni kell a távhűtési szolgáltatás kialakításának lehetőségét.

Zöld távhő koncepció megvalósítása érdekében tervezett legfontosabb intézkedések 1.) Országos katasztert kell készíteni a geotermia és a biomassza bevonására a hőtermelésbe az NCsT és a Nemzeti Energiastratégia célszámai tükrében. 2.) A lokális élelmiszer-, takarmány és megújuló energia termelés integrációján alapuló Energiafarm koncepció kidolgozásán keresztül támogatni kell a kisvárosi-, falusi távfűtés technológiai alapjainak fejlesztését. 3.) A hulladéktüzeléssel termelt energia 50 %-a megújulóból termeltnek számítson. 4.) Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a kapcsolt hő- és villamosenergia termeléssel összefüggésben adódó CO2 kereskedelem haszna vissza-forgatható legyen a távhőszolgáltatás korszerűsítési feladatainak támogatására. - Szöveg a dián!

Köszönöm a figyelmet! Várjuk a javaslatokat! otto.toldi@nfm.gov.hu