Nem feledjük,nem feledjük azt az esztend ő t, Amikor szép Magyarország darabokra tört,
Szomorú szél rohant-rohant hegyen-völgyön át, Fekete felh ő kbe vonta a magyar hazát. Anyák sirtak,apák válán,milljó zokogott, Bús öregek némán néztek,szívük sajogott,
! De volt néhány,aki mondta,nem és nem soha, Nem így van a kőbe vésve,eme nép sorsa! Ama kőbe az van vésve: MINDIG és ÖRÖKKÉ! Azt a követ kell keresni, Mindig és örökké.
Nem feledjük,nem feledjük azt az esztend ő t, Amikor szép Magyarország darabokra tört, Szomorú szél rohant –rohant,hegyen –völgyön át Fekete felh ő kbe vonta a,magyar hazát.
Ismeretlen szép emberek egymást ölelték, Bánatukat, könnycseppekben a földre ejtették, De volt néhány aki mondta:nem és nem soha, Nem így van a fába róva eme nép sorsa!
Ama fába az van róva: MINDIG és ÖRÖKKÉ! Azt a vén fát kell keresni, mindig és örökké!
Nem feledjük,nem feledjük azt az esztend ő t, Amikor szép Magyarország darabokra tört, Szomorú szél rohant-rohant,hegyen-völgyön át, Fekete felh ő kbe vonta a magyar hazát.
A harangok sok templomban,nagy bút kongattak, Utána lassan halkulva csendben álmodtak, De volt néhány,aki mondta, nem és nem soha, Nem így van a könyvbe írva eme nép sorsa!
Ama könyvbe az van írva, MINDIG és ÖRÖKKÉ Azt a könyvet kell keresni, Mindig és örökké!
Nem feledjük,nem feledjük azt az esztend ő t, Amikor szép Magyarország D A R A B O K R A tört, Szomorú szél rohant-rohant,hegyen –völgyön át, Fekete felh ő kbe vonta a magyar hazát!
Ma már sokan érzik azt,hogy vannak testvérek, Elszakitva a törzst ő l,mint tépett testrészek, S van néhány,aki mondja,nem és nem soha! Nem így van szívbe szorítva eme nép sorsa!
MINDIG ÖRÖKKÉ Ez a szív azt dobogja! MINDIG ÉS ÖRÖKKÉ! Ezt a szivet kell ő rizni, Mindig és örökké, Mindig és örökké!