Pólya György és én Tusnády Gábor Békéscsaba, november 19.
Pólya György: A problémamegoldás iskolája II. kötet 112. oldal A tanítás nem tudomány, hanem művészet. Ennek a véleménynek olyan sokan és sokszor adtak hangot, hogy megismétlése kissé már zavarba hoz. Ha az elcsépelt általánosságokat elhagyjuk, és szemügyre vesszük a részleteket - valójában itt ezek a fontosak -, akkor foglalkozásunk néhány mesterfogásába nyerhetünk tanulságos bepillantást.
A tanításnak meg a színművészetnek sok közös vonása van. Előadunk például valamilyen bizonyítást. Jól ismerjük, hiszen az előző években a megfelelő osztályokban olya sokszor mondtuk már el, hogy szinte a könyökünkön jön ki; de ezt nem mutathatjuk az osztálynak. Ha a tanárról lerí az unalom, akkor unatkozik az egész osztály. Színészkednünk kell egy kicsit. A bizonyítás elején úgy kell viselkednünk, mintha azon törnénk a fejünket, hogy vajon mi is jöhet ki belőle. A kidolgozáskor úgy teszünk, mintha ötleteink támadnának. A befejezéskor pedig, mintha meglepődnénk és elégedettek lennénk. A diákok érdekében kissé színészkednünk is kell olykor-olykor. Néha a tanár magatartásából többet tanulnak, mint az előadott anyagból.
Az ötszög szimmetriái
A szamár a legrövidebb úton megy a patakhoz inni, és aztán hűsölni a fa alá. »Nagyon süt a nap Itt a szamár Itt a fa Ez a patak
»Nagyon süt a nap Itt a szamár Itt a fa Ez a patak Itt ivott a szamár
–Legyen egy háromszögben r a beírt kör sugara, R a háromszög köré írt kör sugara és M a háromszög legnagyobb magassága. Akkor r + R ≤ M. –Ezt az állítást kell bebizonyítanunk vagy megcáfolnunk; „bizonyító feladat” áll előttünk.