EURÓPAI TÖRTÉNELEM és KULTÚRA Vándor János 2009 .

.

Alapkérdések: Létezik-e Európa. Létezik-e egységes Európa Alapkérdések: Létezik-e Európa? Létezik-e egységes Európa? Létezik-e „európaiság”? Európai identitás? Létezik-e európai történelem? Létezik-e európai kultúra? Honnan jöttünk? Hová megyünk? Mit viszünk a batyunkban? A kurzus fókuszában ott áll Európa, DE a cél nem bármiféle konkrét európai esemény, tény, vagy adat feldolgozása, hanem a földrésznek a humán történelemben betöltött szerepének olyan jellegű vizsgálata, amelyen keresztül a Hallgatóknak a világról, annak alakulásáról alkotott véleménye a korábbitól általánosabbá, elvontabbá, mondjuk úgy, rendszerszerűbbé válik. A lehetséges gondolatformáláshoz keretet mégis csak - központi kérdésként – Európa nyújt majd. Ezért lesz majd gyakran érintett kérdés,hogy mi adja az európaiságnak, a társadalom európai létezésmódjának minden mástól megkülönböztetett értelmét? Tehát, ezekre a kérdésekre keressük a választ a nagyobb összefüggések rendszerén belül!

Honnan jött, hová tart a humán társadalom? Milyen a humán társadalom környezete? Milyen rendszerben is élünk? Az emberi társadalom születését – mindenekelőtt a fizikusok, de még inkább a rendszerfilozófusok – nem az emberi faj színrelépésével kötik össze. Az emberi társadalom eredetét sok millió évvel korábbra, mondhatni a földi élet, sőt, a Föld élhetővé válásának kezdetével, sőt, az első elemi és energia kombinációktól a fejlettebb szervezetek kialakulásáig vezetik vissza. Ez végtelenül hosszú, sok millió éves folyamat, amely – a véleményünk és ismereteink szerint – legfejlettebb élő szervezet (az ember) megszületéséig jut el. Beszélhetünk-e „érett”, esetleg „végleg kialakult” emberiségről, emberi (humán) társadalomról? Ha azt mondjuk (elfogadjuk?), hogy a humán társadalom nem a fejlődése végső szakaszához elérkezett közösség? rendszer? akkor választ érdemel az a kérdés is, hogy mi az, ami „mobil”, mi mozog, és merre? Mi mozog, a test? az emberi szellem? Mindkettő? Merre mozog: előre, hátra, stagnál? Az ember „születése” – majd a társadalmi viszonyok kialakulása: a testi és szellemi tulajdonságok átalakulása A „humán társadalom” kialakulása (Előzetes fogalom „körvonalazás”: A társadalom, alapvetően, de nem kizárólag az emberek csoportjára, közösségére alkalmazott fogalom, amely jelzi, hogy egyének – bizonyos kulturális, politikai, gazdasági, és/vagy egyéb tényezők által, de szervezetileg mindenképpen összetartó közösségéről van szó. –L. pl. a hangyabolyt, mint szervezett közösséget, a méhek társadalmát, stb.!) (Emberi társadalom, a földünket benépesítő emberi faj legáltalánosabb, az élő szervezetek más csoportjaitól való elkülönülését jelző fogalma. Az emberi társadalom számos megfontolás alapján részegységekre bontható.) A humán társadalom általános környezetét a külső (földünkön kívüli) és földi feltételek összessége adja. Az ember – ismereteink szerint – az egyetlen élő szervezet, amely saját környezetét képes tudatosan alakítani, e képesség összes pozitív és negatív tulajdonságával egyetemben! Milyen rendszerben élünk? Természetesen, alapvetően társadalmi rendszerben, tehát egy, az emberek által alkotott közösségben, amelyet számos egyéb – valamilyen tekintetben azonos kötődésekkel, de nem feltétlenül azonos tulajdonságokkal rendelkező elemek révén alkotott „halmaz”, rendszer egészít ki. Az előbbieket részben átformálva mondhatjuk, hogy az emberiséget körbevevő környezet különféle elemekből, részekből összeálló, egymással szoros összefüggést kialakító rendszerekből tevődik ki. Ezek, az egyik oldalon, objektív és természetes – többnyire nagyméretű, átfogó, de esetenként apró – rendszerek, míg a másikon szűkebb, a részek kapcsolódásaira épülő, ugyancsak egységes rendszerek, esetenként önmagukban alrendszerként jelentkező rendszerek. (Minderre az előadás további részeiben keressük a választ!)

Mi is a rendszer? Rendszernek tekintjük az egymáshoz szorosan kötődő, külön-külön egymással teljes egészében nem (vagy nagyon ritkán) azonosítható elemek halmazát, közösségét, együttesét. A rendszer elemei egymással hatást/ellenhatást eredményező viszonyban állnak, és különbözőségük ellenére minden elemet jellemez - legalább egy – közös, minden mástól elkülönítő, de magukat az elemeket mégis összekötő tulajdonság. Az elemek a rendszerben minimum egy, esetleg több struktúrát alakítanak ki. Az EU példája: maga az Unió a rendszer (a globális humán társadalom egyik alrendszere), amely olyan dinamikus kölcsönhatásban álló alkotóelemek szervezett együttese, mint az uniós intézmények, a közösségi és egyéb politikák. Ezek külön-külön (is) elemei a rendszernek, és együtt alkotják magát az új, sajátos és egyben elkülönítő tulajdonságokkal rendelkező (EU-s) rendszert. Az alkotóelemek önmaguk egyrészt a rendszer alkotói, másrészt maguk is részrendszerek. Leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy kizárólag a rendszer legkisebb (szóló) eleme nem képes alrendszert alkotni. (Pl. a társadalomban az egyedi ember.) Az elemek tehát képezhetnek alrendszert (pl. az EU Tanács, pl. az „EK”, mint első pillér), de együtt adják a konkrét rendszert. Ezeket az elemeket, még ha (rész)rendszerként is jelentkeznek, közös tulajdonságuk (az európai és uniós kötődés) tartják össze, teszik valóságos rendszerré. Az elemek között többnyire mellérendeltségi viszony van, de lehet közük alá és fölérendeltség is (hierarchikus elrendeződés) (l. a Tanács viszonyát az EP-hez, Bizottsághoz, politikákhoz) A rendszert nem az elemek puszta összessége, tömege, hanem az alkotóelemek egymáshoz viszonyított, a kölcsönhatások jellegét is eldöntő, sajátos elrendeződése határozza meg. A rendszer elemeinek kapcsolódási módja és formája adja a rendszer struktúráját Pl. az EU és a globális rendszer vagy „azonos” (de nem pontosan ugyanolyan) hierarchikus szinten az USA vagy a NATO, stb. A rendszert határvonal öleli körül: ez választja el környezetétől.

Mi is a rendszerelmélet és mi a haszna? A rendszerelmélet egyes fogalmai: elemek környezet folyamat struktúra materiális – absztrakt rendszer statikus – dinamikus rendszer működő – nem működő rendszer zárt – nyílt rendszer a rendszer leírása A rendszer: (Valamilyen megfontolás alapján) összetartozó, egymással szorosabb vagy lazább kölcsönhatásban álló elemek olyan halmaza, amely önmagában egészet alkot. A rendszer elemei: az egymástól elkülönült, de mégis bizonyos – rendszer- - tulajdonságok alapján egymáshoz kapcsolódó részek ///EU: pl. Bizottság, Tanács, politikák, stb./// A rendszer környezete: minden, ami a rendszeren kívül van, de annak működését befolyásolja ///EU: a világrendszerek/// A rendszer folyamata: a rendszerben végbemenő állapotváltozások sorozata. Ennek során a rendszer elemei különböző kapcsolatban lehetnek egymással ///EU: az integráció fejlődése, vagy éppen az EP pozíciójának módosulása/// Végtelenül fontos, hogy a rendszerben lehetséges fejlődés, stagnálás, hanyatlás, és ezek függvényében lehet robbanás/forradalom/stb./// A rendszer struktúrája: egy adott rendszer elemeinek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, az alkotórészek pillanatnyi állapota, azaz annak megadása, hogy milyen elemek tartoznak a rendszerbe, és ezek között milyen kapcsolatok állnak fenn ///EU: belső viszonyai/// Materiális rendszer: az anyagi világ jelenségei, azaz anyagi, valóságos rendszerek ///EU politikái, mindennapi tevékenysége/// Absztrakt rendszer: tudatbeli, elvont, elméleti, gondolati rendszer ///EU: integrációs elméletek/// Statikus / dinamikus rendszer: ha a vizsgált rendszer szerkezete a vizsgálat szempontjából nem szűkül, nem bővül új elemekkel, elemei nem cserélődnek más elemekre, akkor a rendszer statikus, egyébként dinamikus ///EU belső helyzetének alakulása/// Fel kell figyelni arra, hogy a rendszerelmélet szerint, a statikus rendszer – hosszú távon – pusztulásra van ítélve. Viszont a változás nem feltétlenül jelent előrelépést! ///L. a történelmi eseményeket!!!/// Működő / nem működő rendszer: ha a rendszer elemei közti kapcsolatok változnak, akkor működő rendszerről beszélünk Zárt / nyílt rendszer: nyíltnak nevezzük a rendszert, ha az a környezetével anyagot – pl. energiát, információt - cserél, különben zárt A rendszer leírása: meghatározzuk, hogy mely elemekből áll, és hogy az elemek közt milyen kapcsolatok vannak. Elvileg minden rendszer leírható, de ahhoz jól kell meghatározni (körülhatárolni) a rendszert A rendszer vizsgálatának szempontjai: rendeltetése, funkciói (feladatai), viselkedésmódja, a határán megfigyelhető kölcsönhatások (anyag-, energia-, információ- és egyéb csere stb.) felépítése Milyen rendszereket ismerünk? Miközben vannak a természetes – mondjuk úgy – objektív, az emberi tudattól független rendszerek, az összességében végtelen számú rendszerek fogalmát az ember formálta ki, formálja. Ennek megfelelően az osztályozás alapját is számtalan megfontolás képezheti. Az alaprendszerek közé sorolhatjuk pl. a fizikai-kémiai rendszert (pl. elemek atomjai), a biológiai rendszer(eke)t (pl. vírusok), az élő szervi rendszereket (pl. többsejtű organizmusok), a társadalmi-ökológiai rendszereket (pl. kultúra nélküli vagy kultúra előtti társ.), szociokulturális rendszert (pl. emberi/társadalmi r.), szervezeti rendszerek (pl. specializált szerepegyüttesek, amelyeket az emberek hoznak létre spec. céllal)

A rendszerelmélet ismeretének jelentősége – vizsgálódásaink tekintetében A jelen kurzusnak egyik alapvető célja annak tudatosítása, hogy világunk fejlődésében a rendszereknek, és azon belül is a társadalmi rendszernek, mint a legfőbb, legnagyobb hatást gyakorolni képes rendszernek, döntő szerepe van. A rendszerek – a társadalmi rendszer kialakulásáig – természetes módon fejlődtek, de a kifejlett értelemmel bíró emberi közösség megjelenése óta az egyébként mindenkor létező kölcsönhatás új dimenziókat öltött. Vizsgálódásaink tekintetében az (is) nagyon fontos, hogy a fejlett tudattal rendelkező ember, miközben - tudatosan vagy öntudatatlanul, de saját akarata révén - formálja saját világát (rendszerét), más rendszereket is „tudatosan” befolyásol. Ráadásul, ez a formálás nemcsak átalakíthatja, de pusztíthatja is környezetét, ezen belül a többi rendszert. Egyesek álláspontja szerint elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs pozitív előjelű visszafordulás. ///Ld. A környezetvédelmet, éghajlatváltozást, stb./// Eljutottunk ahhoz a ponthoz, amelynél a rendszer belső egyensúlya megbillent, és drámai módon kibillent. Ennek következménye a rendszer átalakulása, amelynek irányát nem tudjuk, nem tudhatjuk, amint azt – egy adott állapotot követően - befolyásolnunk is igen nehéz! Feltétlenül kutatást érdemel az a kérdés, hogy a társadalmi rendszer – vagy esetünkben Európa és az EU - milyen irányban fejlődik. (És persze miért ebbe az irányba? Lehetne-e más irányú is a fejlődés?) Az eddigi folyamatok alapján felvázolható valamiféle trend/folyamat, de – persze – korántsem biztos, hogy az következik be, illetve igen komoly, tudományos vizsgálatokat igényel annak felvázolása, hogy mivel kell/lehet számolnunk. (Konkrétabban, pl. mit hoz magával a globalizáció, a globális kulturális fejlődés, az európai integráció, stb.) Végül is, a rendszerelmélet (is) segíthet annak megértésében, hogy miként alakul Európa, illetve annak – számunkra fontos – megjelenítője, az Európai Unió sorsa. A rendszerek alrendszerekre (sub-system) osztódnak, de az egész betagozódik további környezeti rendszerekbe (over-all-system).

A társadalom fogalma A társadalom fogalma: Köznapi értelmezés: nagyobb embercsoport, amely egyfajta rend szerint együtt él. A társadalom kifejezés a „társ” szóból született a latin societas („társadalom”) mintájára, amely a „társ” jelentésű socius szó származéka (ez a magyarban is használatos a „szocio-” előtagban). Így a társadalom jelentése viszonylag közel áll a „társ”, „társas”, „társaság” szavakéhoz. Társadalomtudományi meghatározás: Anthony Giddens (Szociológia) „A társadalom a politikai uralom egy adott rendszerének alávetett, különálló területen élő és a körülöttük lévő csoportoktól eltérő identitással rendelkező emberek csoportja. Egyes társadalmak, mint például a vadászó és gyűjtögető közösségek, nagyon kicsik, csak néhány tucat emberből állnak. Más társadalmak rendkívül nagyok, népességük sok millióra tehető …” A társadalomtudományok a társadalom kifejezést használják félig zárt (vagy félig nyitott) társadalmi rendszert alkotó emberek csoportjára, amelyben a legtöbb interakció a csoporttagok között történik. Még elvontabban a társadalom önálló egyedek közötti kapcsolatok hálózata. A társadalom kifejezést szintén gyakran használják kölcsönösségi viszonyrendszeren alapuló közösségekre. Politikai értelmezés: magától értetődik a társadalom jelentésében, hogy a tagjai egyetértőlegesen megosztanak egymással valamilyen kölcsönös érdeket vagy hasznot. Ennek alapján a kifejezés alatt gyakran egy ország állampolgárainak közösségét értik. Sőt, amikor a polgári jólétet biztosító nemzeti intézmények vonatkozásában használják, a társadalom kifejezés magának az országnak lesz a szinonimája. A társadalom legtágabb jelentése az egész emberi faj, amely az állatvilágból kiemelkedve új típusú létformákat hozott létre. A történelem fogalma: az emberi társadalmi rendszeren belül végbemenő, nem pusztán az emberekhez közvetlenül kapcsolódó, de mégis az emberiség sorsát valamilyen mértékben befolyásoló események folyamata

A társadalmi rendszer / társadalom Kialakulása Fogalma Fejlődése A humán társadalom rendszerének kialakulása ahhoz – a beazonosíthatatlan – korhoz kötődik, amikor emberek egy elkülönült csoportja hozzáfogott a belső munkamegosztás tartósításához, amikor a társadalmi (közösségi) lét elemei megjelennek. Bármennyire nem ismert az ősközösségi ember élete, az igazolt, hogy „megszületik” a társadalom, de ekkor megkezdődik a tágabb természeti környezet (rendszer) tudatos átalakítása is. Tudományos igénnyel azonban „csak” az emberi közösségek letelepedése, a földművelésre való áttérés óta foglalkozhatunk a társadalmi rendszerek kérdésével. Az ősi városok feltárásával igazolást nyert, hogy az ottani közösségek rendszerben éltek, gondolkodtak. (Rendszeren értve itt a társadalmi munkamegosztást, hierarchiát is, stb.) A fogalom: (Hans Gerd Schütte definíciója Sári alapján) A társadalmi rendszer az emberi faj egyedeinek önmagában tagolt, tagjainak bizonyos fokú munkamegosztására épülő közössége. Elemei ///egyedei és működése is/// egymástól függnek. A rendszerek bizonyos célok megvalósítására, vagy rendeltetésének betöltésére irányulnak, elemeik az integrációnak csak minimális fokát mutatják fel. Önfenntartásra és stabilitásra irányuló törekvéseket mutatnak. A rendszert környező világban végbemenő változások olyan alkalmazkodási folyamatokra vezetnek, amelyek biztosítják a rendszer azonosságát mindazon esetekben, amikor nem következnek be drámai események.” Társadalmi fejlődés: a tudatra ébredt, a közösségi létből fakadó feladatokat szervezetten megvalósító, célirányosan mozgó emberi közösségek kibontakozása A szociológia megkülönbözteti a primer és a szekunder közösségeket. A primer közösségek természeti eredetűek (a vérség, a szomszédság közösségei). Többnyire kisebbek, tagjai egymást ismerik, egymáshoz közvetlenül kötődnek. (L. pl. arab klánokat/törzseket!, ezek viselkedését!!!) A szekunder csoportok mérete korlátlan, tagjainak nem kell egymáshoz „vérségi”. Köztük a kapcsolati viszonyokat teljesen más feltételek határozzák meg. Mindenki a személyiségének csak egyik oldalával fordul a csoport felé, azzal, amelyikkel a közösséghez tartozik. A szekunder csoportok/közösségek létrejötte megváltoztatja az élet egész szerkezetét. A társadalom bonyolult rendszerré válik, amelyben az egyes ember köözvetlenül csak saját körzetét tudja áttekinteni A szekunder társadalmi szervezet nem addició (pl. születés) útján jön létre egymáshoz hasonló kisebb csoportokból, hanem funkcionálisan megkülönböztetett elemek fogaskerékszerű összekapcsolódása útján. Az új szervezetnek új politikai társadalmi formák felelnek meg. Mindenekelőtt az európai újkor „találmánya” a nemzeti állam, sőt, egyáltalán a nemzet és az állam. Az etnikai csoportok laza összefüggésrendszere most forr össze nemzetté: ez a keret, amely a szekunder társadalmi közösségeket gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan összefogja, mint a legmagasabb és legnagyobb szerves szekunder közösség. Ugyanúgy a másodfokú szervezetnek felel meg a modern állam is, amely szintén nem azonos korábbi idők és más területek hatalmi képződményeivel. Az újkori Európában keletkezett az államnak az a fogalma és létformája, amely nem csupán elterpeszkedik a társadalom fölött, hanem a társadalmi élet mindenszeletében meghatározó erőként lép fel. Sajátosan európai jelenség az állam egyetemességének gyakorlati megvalósítására szolgáló üzemszerű hivatali szervezet (bürokrácia), amelynek európai formája rendkívül különbözik más társadalmak hasonló szervezetétől (((Számunkra itt és most, alapkérdés, hogy nem léptünk-e át, esetleg legalább részben, a tercier-csoportok korába, amikor felbomlanak a korábbi kötöttségek és vonzerők, és mindennek helyébe a globalizmust tükröztető kapcsolatok jönnek létre: ezeket példázzák, (példázzák?) a globális és univerzális szervezetek, intézmények, az egyéni kötődések, stb.

A történelem A történelem fogalma: az emberi társadalmi rendszeren belül végbemenő, nem pusztán az emberekhez közvetlenül kapcsolódó, de mégis az emberiség sorsát valamilyen mértékben befolyásoló események folyamata A történelem: Hegel szerint: a szellem, az eszme egységes, törvényszerű, belső szükségszerűségek által meghatározott önfejlődési folyamata Köznyelvben használtak szerint: az emberi társadalomban végbement események, folyamatok leírása, elemzése, a jelennel való összevetése a jövőre vonatkozó előrejelzések levonásának segítése érdekében.

A társadalmi rendszer alakulása = az emberiség fejlődése = Európa kiemelkedése A társadalmi munkamegosztás – a helyi sajátosságok ellenére – a világ minden tájékán nagy hasonlatosságok mellett alakult. A társadalmi hierarchia nagy átfedésekkel bontakozott ki. A történelem kezdete igazán a humán társadalom kibontakozásához köthető, és segít végigvezetni a fejlődést az események folyamatán. I.sz. előtt a 8-6. évezredben jöttek létre az első humán – állandó – települések, jelezve a tudatos rendszerszemléletű letelepedés igényét. A feltárt városok (Úr, Uruk, stb.) világosan jelzik a társadalom rendszerként való szervezését. … fokozatosan érvényesülnek a társadalom működésének politikai, hatalmi, katonai-védelmi, gazdasági, pénzügyi, közigazgatási dimenziói, szabályozása. Az emberiség kb. 12 ezer éves – markánsabban feltárható – történetének (történelmének) középső szakaszától jól dokumentálható a társadalom és környezetének rendszerszerű szemlélete. A jelen felé haladva egyre bonyolultabb társadalmi felépítményeket, szerkezeteteket, emberi téri alkotásokat, termelési rendszereket, viszonyrendszereket fedezhetünk fel. Az emberiség történelme folyamatában a társadalom és természet kölcsönhatásának összefüggésében a természeti környezeti rendszereket mind inkább „bekebelezi” a mesterséges, épített környezet, korunkra a természet rendszerei veszélybe kerülnek az azokat kizsákmányoló társadalmakkal szemben. …. A fejlődés során a természet és társadalom közötti kölcsönhatás mértéke egyre jobban eltolódik abba az irányba, hogy bizonyos vonatkozásban a társadalmi tevékenység hatása lesz a meghatározó” A társadalmi rendszer a későbbi korokban – rendkívül felgyorsultan – fejlődik tovább. Erre von. tűzzük napirendre az európai paradigma kérdését! A rendszerelmélettől kevesebbet váró, de rendszerben gondolkodók körében a történelmi időszak, amelyet már mi is vizsgálni törekszünk, Európa korává lesz. A ciklikusan fejlődő (emelkedő és hanyatló) történelem képét – bizonyos antik illetve Ibn Khaldúntól származó előzmények után – a XX. században Oswald Spengler vázolta fel A Nyugat alkonya című munkájában. Spengler nyomán A.J. Toynbee is jelentős történelemfilozófiai megállapításokra jutott, továbbárnyalva a ciklusos történelemképet. Velük és a történelem haladását valló gondolkodókkal szemben Julius Evola az emberiség, a kultúra és a társadalom involúciós (degenerálódó) folyamatát vélte felismerni. A XX. század végén Francis Fukuyama A történelem vége című munkájában úgy vélte, az emberiség a globalizálódott világgal, és a kommunista és a kapitalista világrend nagy szembenállásának megszűntével eljutott történelmének végére. Samuel Huntington azonban a történelem lehetséges folytatásának a kultúrák közti háborúk kialakulását látta (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása). A történelemfilozófia további alakulását azonban alighanem maga a Nyugat jövője határozza meg, hiszen néhány – bár jelentős – kivételtől eltekintve ez a gondolkodási forma jellegzetesen a Nyugathoz mint sajátos kulturális entitáshoz kötődik. Vizsgálódásunk tárgya: az európai történelem alakulása = Európa kiemelkedése – majd hanyatlása

A kultúra A kultúra fogalmának kialakulása Eredet: latin „colere” – művelés (elsődlegesen földművelés) igéből ered. Az elsők között használja Cicero (i.e. 106-43): „cultura animi … philosophia est” = a filozófia a lélek művelése Középkorban: cultura Christi, cultura Dei, stb., majd a ciceroi jelentésben feltűnik a kultúra fogalom a 15. szd-ban XVIII. sz. megjelennek a kulturáltság és a műveletlenség közti differenciálás jelei, elsődlegesen még csak a származásbeli különbségekre utalva … Ennek velejárója a társadalom műveltekre és műveletlenekre osztása, amely viszont magával hozza az igényt a művelődés kiszélesítésére és szabaddá tételére E században a „kultúra” és a „társadalom” kulcsszóvá válik, és a kultúra fogalma dinamikusan önállóbbá válik … Mirabeau „nyelvi leleményeként” megjelenik a civilizáció (civilisation) (((Ne feledjük, ez már a polgáriasodás-kapitalizálódás kora, amelyben teljesen új társadalmi környezetben, új erők igénylik a hatalmat, lépnek színre és uralják el a politikai és gazdasági színteret))) Az ily módon értelmezett „kultúra” lehetővé teszi, hogy fogalmilag megragadjuk az emberiség egységét és egyetemességét az egyes társadalmaknak és történelmi korszakoknak sokféleségében, és az őket jellemző jelentős különbségek ellenére. Ugyanakkor azonban távolságot és új megosztásokat is teremt. Amikor felbomlottak a társadalmi függőség személyes (vagy legalábbis megszemélyesített) formái és viszonyai, s velük együtt eltűntek azok a szervezett közösségi események és alkalmak (ünnepségek, ünnepi játékok, karneválok, nyilvános szertartások stb.) is, amikben mind az alsóbb, mind a felsőbb rétegek (noha különböző szerepben) egyaránt részt vettek, a „kultúra” fogalmi eszközt kínált az egyazon társadalom tagjai között fennálló idegenség érzésének artikulációjára (és legitimációjára), a közöttük lévő szakadék tudatossá tételére. A kultúra társadalmi jelentés-összetevője eredetileg a „barbarizmus” természeti állapotából kiemelkedő népek és nemzetek életfeltételeit és általános életmódját jelölte. Az emberiség ily módon értelmezett kulturális nevelődése a felvilágosodás egyik népszerű - és hevesen vitatott - témája volt. A jelentés további módosulása az 1770‑1780-as évek német vitáiban következett be (bár implicit módon ezt már a francia felvilágosítók írásai is előrevetítették). A „kultúra” most már nem valamely társadalmi csoport fejlettebb és választékosabb létezésmódját vagy egy nép ezt valódi emberi értelemmel egyedül felruházni képes szellemi és erkölcsi alkatát fejezi ki, hanem mindazon „műveknek” összességét kezdi jelölni, melynek létrehozása és használata lehetővé teszi az ilyen közös magatartás vagy mentalitás elsajátítását és fenntartását. A „kultúra” az emberi alkotó tevékenység mindazon tárgyiasult eredményének szinonimájává válik, mely által és melynek következtében az emberi indivíidumok „természeti alkata” -- velük született szükségleteik, ösztöneik és hajlamaik -- módosul, fejlődik és gazdagodik, és amelyet minden egyes nemzedékre saját tevékenységei során elsajátítandó és megváltoztatandó örökségként elődei hagyományoznak.[...](Márkus) A kultúra fogalma 1. mindazon anyagi és szellemi értékek összessége, továbbá létrehozásuk, felhasználásuk és továbbadásuk mindazon módjai, amelyeket az emberiség társadalmi-történelmi gyakorlata során megteremtett. (Filozófiai Kislexikon, Bp. Kossuth, 1976) Létezik anyagi kultúra (technika, termelési tapasztalat, stb.) és szellemi kultúra (tudomány, művészet, irodalom, filozófia, erkölcs, hagyományok, stb.) (Fil. Kislexikon, 1976) 2. A kultúra általános fogalmát meghatározhatjuk egyrészt valamiféle olyan teremtő tevékenység felől, amely egyfajta belső viszonyulást és magatartást fejez ki, másrészt e tevékenységek motivációi, tehát a vallás és az állam, a művészet, a tudomány, a nyelv, a jog, stb. felől is. Azaz, a kultúra fogalma magában foglal mindenfajta teremtő tevékenséget és azok eredményeit, ekképp valamiféle értéket is. … Az érték elválaszthatatlan az emberi értelemtől, annak mind szellemi, mind pedig anyagi természetű produktumaitól; egy kultúra jelenségeinek megértéséhez is egyfajta értékítéletre van szükség. S nemcsak valamiféle normarendszer értelmében beszélhetünk az érték fontosságáról, hanem az emberi tevékenység, mint alkotás is szorosan kapcsolódik ahhoz. … ma a kultúra fogalma magába foglalja valamely közösség olyan „műveinek összességét” mely művek létrehozása és fenntartása lehetővé teszi e közösség tagjai számára, hogy a közösségre jellemző magatartást, mentalitást elsajátítsák. … Az európai kulturális felemelkedés menete: a gótika kialakulása – az első lépések megtétele Nem pusztán egy új építészeti és művészeti stílusról volt szó a gótika kialakulásában, hanem egy olyan új világlátásról és mozgalomról amely az élet minden területét áthatotta, támaszkodott a társadalom mélyében végbement változásokra, s megteremtette az új fejlődés feltételeit. Suger – Saint-Denis apátja A megelőző korban a vallás nem az emberek tömegeihez szólt, hanem néhány emberhez, egy bizonyos elithez … más esztétikát hirdetett meg Suger. Istent mindenekelőtt mint lelket fogta fel, s a fény analógiájában ábrázolta …. ///technikai újítások: csúcsíves ablak, bordázat …/// A fény természetesen felülről jön, a világ hierarchikus elrendezésű, a vertikális dimenzió felismerhető rendező elvvé válik, a horizontális dimenzió pedig a társi rétegződésnek megfelelően tagozódik. Ez az elgondolás is helyet ad a kiismerhetetlen titoknak (Isten végtelen fenségének), de – éppen mert a világot hierarchikus rendben tagolja – nem ellenkezik a logikával, a természettel, az emberrel. A gótikától folyamatosan felgyorsult ütemben haladunk a gondolati szabadság erősödésének kora(i) felé …. Reneszánsz Felvilágosodás Protestantizmus - amely éppen olyan keretet teremtett, amelyben a vallás is megmarad, de a gazdasági racionalizmus is teret kap, sőt éppen a szorgalmas, gazdaságilag hasznos tevékenység jelenik meg az Istennek leginkább tetsző cselekedetként. (Iparosodás, tudományos forradalom) A kultúra szerepét illetően maga az esemény is fordulatot jelent. A gőzgép feltalálása (majd később az elektromosságé, az atomenergiáé, a számítógépé, stb.) elsődlegesen kulturális tény, tudományos esemény. A kultúrának az egész életre való hatásában tehát egy új mechanizmus jön létre a technika szerepének megnövekedése által … … (Erikson) ……..az egyén valamely kulturális intézményben vagy egységben való részvétel útján alakítja ki a maga csoportidentitását. Csakis úgy tartozhatunk valamely csoporthoz, ha ismerjük kultúráját, és részesei vagyunk – ha ez nem történik meg, pusztán óhajról vagy szimpátiáról van szó, nem valóságos azonosságtudatról. Az identitás a modern társadalomban mindenképpen többrétegű … különböző síkjai vannak. A közösséggel való azonosulás szintjei (többek között) a családdal, a szomszédsággal, az azonos szakmába tartozókkal, az osztállyal, a vallási felekezettel, a világnézeti közösséggel, a nemzettel való identitás. … A társi viszonyokkal való identitáson nem pusztán azt kell értenünk, hogy valaki egyetért-e az országában fennálló társi rendszerrel. Alapvetőbb dologról van szó: a társi viszonyok lényegének felismeréséről, a vele való azonosulásról vagy a tőle való idegenségről.

_____________________________________________ Ókor Középkor Újkor Legújabbkor _____________________________________________ Kozma László: Tudomány-technika-társadalom. Az ezredforduló kihívásai. PTE TTK FEEFI, Pécs, 2002 115. O. alapján Itt már a folyamat gyorsasága sem lesz másodlagos jelentőségűvé! A természeti és társadalmi környezet egymáshoz való arányának és viszonyának változása az emberi történelem folyamatában*

A földtörténet … és az ember eredete A földtörténet: A világegyetem keletkezése: kb. 13,7 md. éve Naprendszerünk keletkezése: kb. 9 md. éve Földünk keletkezése: kb. 4,6 md. éve Az anyag fejlődésének kozmikus stádiuma: az ősfelhő több részre válik szét, amelyekből gömbök tömörülnek. Az összehúzódás hőt fejleszt, és a gömbök izzó csillagokká válnak. A magas hőmérséklet lehetővé teszi a magerők érvényesülését --- az anyag, amely kezdetben hidrogén volt, héliummá, majd szénné alakul. Ez a csillag-stádium, az evolúció első lépcsője. … A Föld kérge kb. 4 md. évvel ezelőtt képződött, majd az ásványi fejlődés (ásványok kialakulása) szakaszán ment keresztül: a földi környezet széntartalmú anyagaiból – a napsugárzás hatására – különböző szerves vegyületek képződnek. Ekkor indul be a biológiai fejlődés folyamata! A földidőtani beosztások (időbeni tagolás/szakaszolás): eonok – idők – időszakok – korok – korszakok – alkorszakok – regionális korszakok Ősidő (archaikum) - 4600 – 2600 millió évvel ezelőtt kémiai evolúció: szerves molekulák; biológiai evolúció: szerves élő rendszerek Előidő (proterozoikum) - 2600 – 570 millió évvel ezelőtt élővilág: eukarióták, majd gyűrűsférgek, stb. Óidő (paleozoikum) - 570 – 235 millió évvel ezelőtt egyes állatoknál megjelenik a szilárd váz, benépesül a szárazföld, megjelennek a kétéltűek, hüllők Középidő (mezozoikum) - 235 – 65 millió évvel ezelőtt gerinctelenek, gerincesek, madarak, emlősök, stb. Újidő (kainozoikum) - 65 millió évvel korábról máig a/ harmadidőszak (tercier) - 65 – 2,5 millió évvel ezelőtt b/ negyedidőszak (kvarter) - 2,5 millió évvel korábbról máig az ember evolúciója Az evolúció során megdöbbentő a tökéletesség foka. A legegyszerűbb élőlények milliárd atomja hoz létre milliárd struktúrát, amelyek közül csak kevés bizonyult életképesnek. … az élet valóságos kihívás a valószinűségszámítás törvényei ellen. … a biológiai lottóban a nyerő számok a vegyi anyagok által elért szintek … egy korszak lezáródása rendszerint a következőnek a kezdetét jelzi. Amikor például az oxigén megjelenik a légkörben, nem méregnek kell-e tekinteni? Aminthogy számos élőlény számára az is. És sok faj számára az oxigén megjelenése a kipusztulást jelenti. És arra kényszeríti az életet, hogy legyőzze a nehézségeket. A biológiai mechanizmusoknak hosszú időn át csak alárendelt szerepük volt a földi életben. … a földtörténeti ókorvalójában a kambriumot megelőző kort – bolygónk múltjának ez a 85 %-ára rúg – követte. Ez tartalmazta a földtörténet ásványi fázisát és a biológiai hősi korszakát. (Ducrocq,89) … A biológiai jelenségek csak ekkor kezdenek komolyabb szerephez jutni … … a hosszú biológiai fejlődés során a legcsodálatosabb kihívás a főemlősöknek jutott: felegyenesedtek. Innen is a fejlődés kora még hosszú, de felgyorsuló. … A harmadkorban kezdődik meg az a differenciálódás, amely biológiailag elvezet az ember kialakulásához. A gondolkodás azonban csak a Homo sapiens-szel válik erőteljesebbé, mindössze néhány tízezer éve. --- a földi evolúció nagy hőskölteményében az ember csupán egy átmenet pillanata, amely jelzi azt, hogy a véletlen elleni küzdelem túljutott az élőlényen. … Az ásványi és a biológiai fázis után a Földön íme megkezdődik az intellektuális fázis, amelynek során a gondolkodás irányítja az anyagot. A negyed- és ötödkor közti különbség valójában sokkal nagyobb … mint a régebbi korok között volt. Az evolúció a biológiai gyökér birtokában más támaszt használ. A negyedkor a gondolkodáskambriuma. Az ötödkorban a fejlődés az életen és az embereken túl folytatódik. Nem az ember a Világegyetem célja. Az emberi test megjelenése a biológiai korszakban egyáltalában nem jelenti a földi kaland végét, mint ahogy egy könyv egyik oldalának utolsó sora sem jelenti a könyv végét … Az emberben ugyanis egyesül a biológia minden előnyös szerzeménye, de egyúttal a korlátai is megtestesülnek benne. A természet valójában sohasem volt statikus. A természet a véletlen elleni állandó küzdelem azokkal az eszközökkel, amelyeket önmaga ellen előállít, és amelyek hatóterülete szünet nélkül növekszik. … Az emberiség életműve azoktól a mély változásoktól várható, amelyeket a tevékenysége jelenleg kivált. A biológiai evolúciónak valóban egy mozgatóereje volt: a harc a létért. A környezet ellenséges volta kényszerítette a fajokat arra, hogy felülmúlják egymást. Az ötödkor a védelmezett Földön a mozgatóerő nélküli haladás kora lesz…. (Végtelen naivitás, a társadalomba szorult ember végtelen félreismerése!!! – VJ.) Van-e realitása, hogy felfedezünk hozzánk – értelmi szintben – hasonló v. fejlettebb világegyetemi partnereket? – Eleve a kommunikációs idő miatt is ez szinte kizárt! (Tekintve a kommunikáció gyorsaságának a fénysebességhez való viszonyát, valamint a távolságok függvényében ez szinte kizárható!) Elődeink és kialakulásunk: …. főemlősök rendje (Primates) félmajmok (Prosimii) és emberszerű majmok (Anthropoidea… emberszerű majmok csoportja: újvilági majmok óvilági majmok emberszabású alakúak (Hominoidea) ---- ebből származunk mi is! egy kis gén-térképezés: az ember genetikai térképe leginkább a csimpánzéhoz hasonlít – valószínűsíthető, hogy a kromoszómák alakulásában bekövetkezett „rendellenességek” vezettek az „emberi eredményhez” A földi fejlődés ütemét illetően él a feltételezés, hogy minden egyes következő állomást nagyjából két és félszer rövidebb idő alatt érjük el, mint az előzőt. Louis Leakey szerint a modern ember 600.000 évvel ezelőtt született. A hozzánk hasonló embertől 250.000, a Homo Sapiens első megnyilvánulásától 100.000, a fejlett Homo sapienstől – a barlangok megvilágításának és a művészi alkotásoknak idejétől – 40.000 esztendő választ el bennünket. A sorozat az újkőkorszakokkal (15.000), az első civilizációkkal (6.000), és a görög csodával (2.400 év) folytatódik. A preindusztriális időszakban, a XII. században következik be a nagy kulturális áttörés (a párizsi Sorbonne és az Oxfordi Egyetem alapításának dátuma 1120, ill. 1130). 1780-ban indul el az ipari forradalom ….(Uo.134) … (Ha elfogadjuk a fentieket, akkor hány évünk van, és mire??? – VJ.) … és az ember eredete

Európa fogalma Európa: földrajzi fogalomként: nehezen meghatározható, Atlanti-óceántól … meddig is? politikai fogalomként: sokszínű politikai rendszerektől tarkított, részben egységes kulturális fogalomként: (némiképpen elvontan, de ) létezik egy európai kultúrkör, amely Európára (és részben Észak-Amerikára volt hosszú időn át jellemező, de amely napjainkra vesztett kisugárzásából Európa neve: Homérosz szerint Európa kezdetben Közép-Görögország, majd egész Görögország neve volt. (Görög mitológia szerint: Európé föníciai hercegnő volt, akit Zeusz bika alakjában csábított el) Az európai kötődés kibontakozása ……

Az európai paradigma. minden közösség (nép, nemzet, stb Az európai paradigma * minden közösség (nép, nemzet, stb.) megkülönbözteti magát másoktól * a „mi” tudat átalakulása/fejlődése * Európa kiemelkedése Paradigma: (görög) ragozási minta A paradigma a gondolatoknak, vélekedéseknek, értékeknek és módszereknek egy adott társadalom vagy szűkebben egy tudományos közönség minden tagja által elfogadott összegzését jelenti. A paradigma jelentősége abban áll, hogy az ember néha krízisbe, konfliktusba kerül meglévő véleménye, beállítottsága, hiedelemei, gondolatai, ismeretei stb. ellentmondásossága miatt és szerint, amelyet sokszor ezek átfogó (paradigma méretű) megváltoztatásával tud csak feloldani (paradigmaváltás). A társadalmi méretű paradigmaváltásra akkor szokott sor kerülni, ha a lakosság nagy részében áll fenn hasonló konfliktus, és csupán a "gondolkodás, hozzáállás megváltoztatásával", amely viszonylag kevés pszichikai energiaráfordítást igényel, aránytalanul nagy alkotó energiákat lehet az elérendő közösségi célokra felszabadítani. A tudományok fejlődése szükségszerűen paradigmaváltásokkal jár, míg egy adott időpontban egymást nem kizáró, több paradigma is lehet érvényben ugyanazon a területen, mint például az orvoslásban és gyógyításban, a gazdaságtanban és a politikában, a számítástechnikában és a programozásban stb. (vö. a kizárólagosságra törő ideológiákkal). Európa fogalma a változás függvénye. Eredete a messzi múltba nyúlik vissza, de tényelegesen ahhoz kapcsolható, hogy más földrajzi térségektől eltérő társadalmi-gazdasági-politikai viszonyokat hozott magával, mutatott fel. Az antik korban itt – más területektől igen sok tekintetben (de nem feltétlenül mindenben) elkülönült – feltételek, környezet jöttek létre: az árutermelés, a magántulajdon antik formája, a városi civilizáció, az autonómia, a racionalizmus, az autonóm filozófia és művészet, és nem utolsó sorban az egyistenhit, továbbá a közösségi (népi?) identitás. A középkorban erősödik az Európa-princípium, amennyiben a színre lépett kereszténység mellett a gazdasági alap, a mezőgazdaság forradalmi átalakulása – melynek során megindult a felhalmozás, amely viszont kitermelte az árutermelést, a városiasodást, a polgárosodást, és mindez elvezetett az újkori, a kapitalista Európához. A „mi” tudat értelmezéséhez: az antik világban (is) birodalmi/városközponti + civilizatorikus felsőbbségi érzet a középkorban előbbihez csatlakozott, majd teret nyert a vallás (kereszténység) későbbiekben – újkorban – az Európa-jelenség mind erőteljesebben érvényesült. Vico, Rousseau, az enciklopedisták, Herder, Kant, Hegel történelemfilozófiájában Európa sajátos szerepe mind nagyobb figyelemben részesült. Lényegi megfontolás: az újkori Európa mintegy fókuszba gyűjti az emberiség addigi társadalmi-gazdasági-kulturális fejlődésének eredményeit, majd ennek alapján gyökeresen, minőségileg újat hoz létre minden korábbi társadalmi formációhoz képest, és ezért minden további fejlődésvonalnak ebből a fókuszból kell kiindulnia (Hegel, Marx)

Az őskori és ókori Európa Középkor Újkor Legújabb kor „Európa” fejlődése Az őskori és ókori Európa Középkor Újkor Legújabb kor Már az ókori „Európa” mutatott sajátos, más területektől – az utókor általi összehasonlításban jelentkező – eltérő jegyeket: másként alakult az árutermelés, a magántulajdon, más irányokba fordult a városiasodás (v.ö. távol-keleti városokkal, birodalmakkal!), kialakult az autonóm filozófia (v.ö. nem egyedi jelenség, l. Kína, Buddha megjelenése, de alapvető az egyén, a „polgár” szerepének eltérő megítélése), a művészet, az egyistenhit, a társadalmi/népi identitás, stb. ) Középkor: a gazdasági fejlődés teljesen sajátos irányba fordul --- minden mástól eltérően alakul a társadalom szerkezetének változása (alapvető a parasztság, mint „osztály” megjelenése), a városiasodás – polgárosodás – kapitalizálódás/felhalmozás/kiterjedt, meghatározóvá váló árutermelés a kereszténység egyesítő szerepe (szemben pl. a keleti despotizmussal, amely ciklikus hatalmi váltásokkal egyhelyben toporog) ///Itt is látszik a rendszer-mozgás jelentősége: Kínában a rendszer elemei mozognak, de nem hoznak létre igazi robbanást, míg Európában igen!/// Újkor: a korábbiaknál is elmélyültebb gazdasági, politikai-társadalmi, és nem utolsó sorban kulturális változások (l. utóbbira vonatkozóan a „kultúra” fogalmának előtérbe kerülését!) Az európai gondolkodók, akik a világon talán egyedül tudtak igazán „globális” kitekintéssel és keretekben gondolkodni, a szellemiek terén is megalapozták az Európa-központúságot. Az újkori kapitalista-gyarmatosító hátterű – „túlművelt” európai képes összeszedni, csokorba gyűjteni, elemezni, majd formálni és magába szívni – az emberiség addigi társadalmi-gazdasági-kulturális eredményeit --- majd mindezek alapján teljesen új társadalmi (al)rendszert hoz létre Ne feledjük, eközben a világ más részei is rengeteg „tapasztalattal” járulnak hozzá a „világtársadalom” fejlődéséhez. Sőt, van amit Európa azonnal/lassabban/egyáltalán nem tudott feldolgozni, pedig hasznos lett volna. Sőt, tanúi lehettünk a pusztításnak is! (Pl. 930-ban születik meg a világ első parlamentje, Izlandon!) Legújabbkor: külön!!!

„Európa” fejlődése 2. A gazdasági-társadalmi „kiugrás” A kultúra és művészet --- a racionális gondolkodás kiemelkedése Hétköznapi élet kultúrája A gazdasági-társadalmi viszonyokban alapvetően meghatározó lett, hogy új termelési mód, termelési viszonyok jöttek létre, amelyek megmutatkoztak: - a munkamegosztás, - a tulajdonviszonyok, - az értékviszonyok terén. A tulajdonviszonyokat illetően nemcsak az fontos, hogy az új tulajdonforma magánjellegű, hanem, hogy a személyek birtoklását a dolgok/tárgyak birtoklása váltja fel. (V.ö. a rabszolgatartó társadalommal, ahol néha nemcsak a rabszolga, de a szabad polgár is áru tárgyát képezte, ahol a föld – gyakran – nem tényleges tulajdon, hanem „csak” a kötődés zálogát jelentette! Most a tulajdon a dologi oldalról /többnyire a pénzen keresztül/ köti egymáshoz a termelés szereplőit! A tulajdonosok /nemesek, tőkések/ osztálya mellett megjelenik a dolgozók, munkások rétege, majd osztálya is! Létrejön, uralkodóvá válik az árutermelés, ami korábban inkább kivételt jelentett! (Függetlenül attól, hogy az „áru” cseréje évezredek óta bonyolódott, de teljesen eltérő feltételrendszerben!) Felgyorsul a munkamegosztás, kezd kialakulni az üzem, a gyár, a gépi nagyipar, a munkásosztály --- és nem utolsó sorban ezzel összhangban – a magánélet átalakul, kialakulnak pl. a háztartások! A módosult gazdasági körülmények módosult struktúrákat hoznak létre a társadalomban: önálló szervezetként megerősödik (a persze mindenkor létező) bürokrácia, közigazgatás, a hivatalok hálózata, a kormányzás új módszere! (((Itt érdemes végiggondolni, hogy milyen különbségek lehettek a közép- és újkori kínai v. éppen japán bürokrácia és az erurópai tisztviselői kar között! Lásd a minisztériumok, pl. a külszolgálat kialakulását!) Létrejöttek az új típusú városok (Nem érdektelen, hogy ezzel párhuzamosan kerül sor a tudomány és technika, valamint a kultúra előretörésére!) Az európai fejlődés egyik meghatározó eleme a gondolkodás, sőt, racionális gondolkodás megerősödése. Korábban mind a gondolkodás, mint annak egyik „oldalága”, a művészetek, irodalom, egészében a kultúra „gúzsba volt kötve”, most kezd felszabadulni. L. St. Denis apátságot! L. az irodalom, a képzőművészet közreműködését! A műalkotás bemutatása és élvezete elválik a hittől, nem kapcsolódik össze semmilyen más jelenséggel: önmagáért való lesz. …Tartalmi szempontból az autonómia azt jelenti, hogy a művészet az ember autonómiáját (a személyiség és a közösség autonómiáját) fejezi ki és szolgálja. A korábbi társadalmakban a művészet nem érte el ezt az autonómiát. (Kétségtelen, még Európán kívül is a „művészetek” szűk társadalmi rétegeket, uralkodót, vallást, stb. szolgálták!) A vallás ugyan a polgári társadalom kibontakozásával veszített közvetlen hatalmából, de autonómiát nyert általa. Bármi volt az előzmény, a polgári társadalom elve az állam és az egyház szétválasztása lett. Minden más társadalomtól eltérően kialakul, általánossá lesz a hétköznapi élet kultúrája. Nemcsak az elmélyült művelődés vált autonómmá, hanem vele párhuzamosan, mintegy ellentételként felszabadult az élvezetekre, köztük a szellemi (művészeti) élvezetekre való képesség, éspedig nemcsak az uralkodó osztályok törpe kisebbsége számára (az mindig érvényesült), hanem legalábbis tendenciájában a társadalom minden s rétege számára. A munkaidő-szabadidő felosztása szintén európai „találmány”. Az benne a leginkább újszerű, hogy az idő egyáltalán racionálisan beosztható, úgy kezelhető mint a gép: előre meghatározhatjuk, hogy mire mennyit fordítunk. Második társadalmasulás: … Arisztotelesz óta közhely, hogy az ember „társadalmi lény” (zoón politikon), vagy ahogy Herbert Spencer megfogalmazta: „society is prior to man”… Többről van itt szó, a társadalom az egyes ember számára nem csupán külső, valamiféle keret, hanem belső is. A társadalom a nyelv, a fogalmi rendszer, a kultúra útján mintegy be van építve az egyénbe, az ember úgy társadalmi lény, hogy a társadalmon kívül mint állat sem életképes. (((És most elérkeztünk oda, hogy „mankind is prior to everything else” azaz elérkeztünk a harmadik (két és feledik???) társadalmasulás szintjére, ahol a korábbi megosztó elemek felolvadnak – VJ.))) … az ember első társadalmasulása … a letelepedés, a földművelés, az állattenyésztés, a tűz, a kerék, a kerámia, a vasművesség ----előbbiek eredménye többféle társadalmi szerződés. ------ majd gyökeresen másfajta társadalom alakul ki az európai újkorban. … maga a termelés is társadalmi termelésként szerveződik meg …. Korábban a termelés uralkodó formája a kisüzem volt, még nagy számban is azonos munkát végzők egyesültek. …. A nagyüzem teszi általánossá és a társadalmi lét minden területén uralkodóvá az árutermelés és a piaci gazdálkodás viszonyait, átalakítva ezzel az egész emberi életet és világot. Ezt nevezhetjük az ember második társadalmasulásának, ami nemcsak a szekunder csoportokat hozza létre, hanem összefoglalóan a társ. egész szekunder típusú szervezetét … a szekunder társi szervezet: az üzem, a város, az állam, a nemzet behálózza az egész társadalmat … A kétféle (primer és szekunder) szervezetkülönbségeit és egységét nem könnyű felismerni, még nehezebb hozzá alkalmazkodni. Más tudás, más gondolkodás, más magatartás, más erkölcs, más értéktudat, más érzelmi viselkedés, más reflexrendszer, más filozófia, más művészet, más hit, összefoglalóan, más kultúra szükséges hozzá. Ez az európai kultúra lényege. Az Európa-paradigma egyik lényeges sajátossága és alapvető ellentmondása: az újkori Európa gyökeresen új társadalmi viszonylatrendszert, társadalmi állapotot hozott létre, de ezt a gyökeres újat csak korlátozottan és elégtelenül tudta megvalósítani. A kettő (az új és az elégtelenség) együtt adja sajátos szerepét az emberiség történelmében. az egész világra kiterjedő fejlődésvonal 1. utóbbi évtizedek tudományos-technikai fejlődése, forradalma 2. az Európa-paradigma ma már nem korlátozódik pusztán Európára, de még Euro-amerikára sem (((azaz kezd globálissá válni)))

A műszaki-tudományos fejlődés és a társadalmi haladás összefüggése – a technológiai fejlődés tükrében .

A műszaki-tudományos haladás (1) I. Őskor a kezdetek – a kőkorszak (kb. i.e. 3000-ig) legelső közösségek városok kialakulása (kb. i.e. 3000-500) kézművesség réz és bronz öntözés városi kézművesség építés tudás átadása az antik Görögország és Róma hozzájárulása a műszaki fejlődéshez (kb. i.e. 500 – i.sz. 500) vasmegmunkálás műszaki szerkezetek alkalmazása mezőgazdaság építkezés egyéb területek Homo faber – eszközkészítő ember Homo sapiens – gondolkodó ember Új-kőkorszak: gabonát termel, őröl, süt, állatot tenyészt, volt kutyája, sertése, marhája, szőtt Istenek születése: a félelem szülte őket!

Altamira (1868)

Tigris és Eufrátesz közti mocsaras terület. A sumérok: feltalálják a kereket, a kocsit, a fémek ötvözését faekét A homo fáberből homo sapiens lett Megjelenik: számolás (tízes számrendszer, 1-60-ig, majd onnan a 6-os számrendszert; volt szorzótábla, tudtak négyzetre emelni, gyököt vonni, területet számítani, sőt, a kör kerületét és megközelítőleg kiszámíthatták) írás (kezdetben piktogram - leegyszerűsített képecskék -, majd ideogram – már nem a tárgy, hanem annak tágabb fogalmi köre jelenik meg – majd a rajzolásból akkor lesz írás, amikor kialakul a fonogram – a sematikusan lerajzolt tárgy már nem magát a tárgyat jelenti, hanem a hangot, amely eredetileg a tárgyat jellemezte! (B,23) A sumérek eleinte kb. 2000 hangjelet használtak, majd ez lecsökken 600-ra. (Eközben a kínai képjelek száma nem csökken, hanem inkább nő!) mértékek a naptár(a napot 24 órára osztották, használták a napórát és vízórát) harci szekeret plusz a hivatalnoki réteg (bürokrácia) DE nem ismerték a pénzt! Megjelenik az első törvénykönyv! Gilgames eposz

Stonehenge

Egyiptom hatalmas teljesítmények, majd leragadt fejlődés Az egyiptomi kultúra mindvégig a halál, és nem az élet kultuszát hirdeti

Görögország – Hellász Városközpontú államok (polisz) Az írás általánossá válik (Suméroknál kialakul az írás, majd i.e. 9. szd. a föníciaiak megalkotják a betűírást. Ez a „tudományuk” kerül majd tovább a zsidókhoz, görögökhöz, akiknél egyrészt kialakul a mai görög ábécé, illetve az itáliai hellének között a majdani latin A pénz: nem a görögök találják fel, de – a számoláshoz és íráshoz hasonlóan – ők modernizálták a pénz használatát Görög gondolkodás

A B C D E F Z H I K L M N O P Q R S T V X Babilon – Szemiramisz függőkertje ---- Bábel Szanszkrit – egyiptomi hieroglifák – latin ábécé (7. szd.) – kínai írásjelek – görög ábécé Az eredeti latin ábécé i. e. 7. sz. körül: A B C D E F Z H I K L M N O P Q R S T V X Az ábécé és a civilizáció: Két nagy terület: Földközi-tenger melléke, ill. Kína és környéke A hangoknak folyamatosan képi megjelenítést adnak. Kezdetben a kép dominál, hasonlít a szó által lefedett tartalomra, majd „torzul”, ami lényegében egyszerűsödésként is értelmezhető. Fokozatosan megjelenik az ábécé. Kína: ideografikus (fogalom-)írás. Itt minden fogalmat rajz - a kulcs és a hozzá kapcsolódó elem – jelöl, amelyhez a beszélt nyelvnek semmi köze. Az ideografikus írás befagyasztotta a gondolkodást, mert megfosztotta attól a hatalmas gazdagító tényezőtől, amelyet a nyelv fejlődése jelent. A (könyv)másolók időszaka - kevesen olvastak, kevesen írtak – a könyv szent (vallási) dolog Nyomtatás – eredete Kína, ahol az írásjelek pontos ismétlése fontos. Korea, Japán, már VIII. szd.-ban nyomtatott szöveg! Papíros - 105-ben Caj Lun készít papírt, de az eredet valószínűleg korábbi! Viszont: Az első újság: Prága, 1597-ben Első rendszeres folyóirat: Frankfurt, 1612 Első francia napilap: Párizs, 1777

Alexandria – a Ptolemaiosz dinasztia korában hatalmas könyvtáraiban kb. 1 millió könyvtekercset őriztek iskolái egyenlők a mai egyetemekkel modern kórházak csillagvizsgálók állat- és növénykertek színházak és cirkuszok tornatermek, fürdők a tudósok állami támogatásban részesültek, bent laktak a Muszeionban – az egyik könyvtár neve – és teljes ellátást kaptak

Római vízvezeték

Mohammed Feltételezhetően valamikor az i.sz. VI. században utolsó harmadában született. Ez onnan számolható vissza, hogy róla először 150 évvel a halála után íródtak az első életrajzok, melyek ráadásul nagyrészt régi elbeszéléseken alapultak. Mohamed a legenda szerint közvetlen leszármazottja volt Ábrahám prófétának, a három világvallás ősatyjának elsőszülött fián, Iszmáelen keresztül. Mohamed tehetős családba született, a kuraisi törzsbeli Abdallah és Amína fiaként, Mekka környékén a mai Szaúd-Arábiában). Főleg a karavánok kiszolgálásából éltek. Korán árvaságra jutott, nagybátyja, Abú Talib nevelte fel. Mohamed foglalkozása kereskedő volt. Huszonöt évesen feleségül vette munkaadóját, a 40 éves özvegyet, Khadídzsát, attól kezdve rengeteget utazott. Nyolc gyermeke volt első feleségétől: négy fiú (mindannyian fiatalon hunytak el) és négy lány, köztük Fatima, a kedvence, akinek a férje, Ali később Mohamed utódja lett. Khadídzsa halála után tíz felesége volt, többségüket politikai szövetségek érdekében vette el; a kedvencet Ajsának hívták, ő egyik legfontosabb szövetségesének, Abú Bakrnak a lánya volt. Tizenöt év elteltével egyre gyakrabban tért vissza a Hira hegyre, itt jelent meg előtte Gábriel arkangyal, hogy 20 éven keresztül ismertesse vele Isten szavait. Ezeket 114 szúrába, fejezetbe gyűjti, és Koránnak nevezi el. Ekkor már jelentős csoport alakult körülötte, melynek tagjai moslimunnak (aki átadja lelkét Allahnak), azaz muzulmánnak nevezik magukat. Összeütközésbe kerültek a többisten hívő Mekka lakóival, így 622-ben Medinába menekülnek. Ettől számítják a muzulmán időszámítást. 630-ban Mohamed győztesen tért vissza Mekkába. Lerombolta a régi jelképeket, és méltó helyre állította a Ka'aba (Kába) kövét, melyet állítólag Ábrahámtól kapott. Életrajzai kiváló tömegszónokként és kivételes képességekkel megáldott hadvezérként emlékeznek rá. Az arab térségben a középkor kezdetén még virágzik a tudomány és kultúra. Az arabok nagy érdeme, hogy rengeteg ókori görög kéziratot emeltek át a feledés homályából, valamint közvetítették a keleti tudomány eredményeit. Így pl. az indiai tudományból közvetíttették a nullát (0), a számolás/matematika elengedhetetlen elemét!

A műszaki-tudományos haladás (2) II. A középkortól 1750-ig középkori haladás (500-1500) újítások erőgépek mezőgazdaság és kézművesség építészet katonai technológia közlekedés távközlés a nyugati technológia kiugrása (1500-1750) a reneszánsz a gőzgép kohászat és bányászat új termékek mezőgazdaság közlekedés és távközlés kémia A középkor tudósainak egy része saját tapasztalatait nem Arisztotelész tapasztalataival és érveivel állította szembe, hanem csak Arisztotelész tekintélyével. Azon egyszerű okra támaszkodva, hogy „ipse dixit”, azaz „Ő” mondta. Évszázadokon át a tudomány csendben, halkan halmozza fel a tudást és az ismereteket, hogy majd „kitörjön” a megfelelő időpontban! Ez az idő lesz a reneszánsz, az újjászületés. Milyen a reneszánsz: izgága, önfejű, útkereső, sokoldalú, kíváncsi, tiszteletlen, a hagyományokkal szemben türelmetlen, új eszmék iránt fogékony A reneszánsz ember-ideál: uomo universale – a minden iránt érdeklődő ember Eközben a világ maga is kitágul: felfedezik Amerikát, Kopernikus heliocentrikus világképe megjelenik - Luther és Kálvin fellázad az „egyetemes” kereszténység ellen megújul az irodalom (Dante, Petrarca, Boccaccio) a zene (Monteverdi) Az uomo universale legtökéletesebb példánya Leonardo da Vinci, a festő, ötvös, lantjátékos, mérnök, ünnepi játékok szervezője, hadmérnök, geológus, geofizikus, a növénytan- és állattan tudósa, csillagász, filozófus A reneszánsz ember azt hiszi el, amiről meggyőződik

                  Miközben a középkorban Európa készül a szellemi és anyagi „világuralomra”, a világ más részein sem állt le a fejlődés. Ld. Például Kínát és Cseng Ho admirális utazásait A Kincseshajó (Treasure ship) (ez a hajó típusa volt). Cseng Ho flottájában 62 ilyen típusú hajó is volt. Ezek közül némelyik elérte a közel 150 métert! A flottában 27 ezer matróz szolgált, köztük navigátorokat, orvosokat, munkásokat, katonákat, stb. Más forrás szerint a Kincseshajó a vezérhajó volt, , kilenc vitorlával, kb. 120 méter hosszú, 50 méter széles. A legnagyobb hajó vízkiszorítása 1500 tonna volt. 80 évvel később még a legnagyobb európai hajóméret kb. 150 tonna volt!!! A kínai krónikák szerint Cheng Ho legalább hét nagyobb utat tett meg. Az 1405. évi expedíció 27.800 emberből állt, 62 hajóval és 190 kisebb hajóval. A flottában volt külön hajón szállítottak utánpótlást, élelmiszert, javító anyagokat, víztartályokat, stb. A tengerészeti egységekről Marco Polo is beszámolt!

                                                         A ma Kolumbusz 1492. augusztus 3-án három hajóval hagyta el Spanyolországot. A három hajón 104-en (más források szerint csak 87-en) szolgáltak. A három hajó: Niña, Pinta, és Santa Maria. A zászlóshajó, a Santa Maria széles, lassú, áruszállításra tervezett hajó volt, kb. 100 tonna vízkiszorítással. Hosszúságát történészek 18 méterre, merülését 3 méterre teszik! Három vitorlája volt.

A XV. század Olaszország évszázada. Velence, Milánó, Padova …. A kereskedővárosokban hatalmas tőkék halmozódnak fel. Bankok tucatja létesül. Megszületik a firenzei arany – florentinus, forint Létrejön a nagypolgárság (popolo grasso), de itt van a kispolgárság (popolo minuto) is! Habzsolják az élvezeteket, és jelen van a uomo dilettante – aki nem dilettáns, hanem a tudományok és művészetek élvezője és pártfogója

XVI. szd. – véresen komoly század lesz Európa egészét megrengető háborúk dúlnak majd, amelyek megváltoztatják a földrész egészének arculatát: vallási ellentétek (reformáció és ellenreformáció) török térhódítás Itália hatalma lekonyul, helyébe Anglia és Németalföld lép, majd Franciaország csatlakozik hozzájuk A fejlődő kereskedelemmel, gyarmati gazdálkodással, manufaktúra-iparosodással együtt végbemegy a polgáriasodás. Ez a kezdetben marginális, alárendelt szerepű réteg lassan a társadalom meghatározó erejévé válik. A vagyon, a pénz segítségével uralkodók hajolnak meg képviselői előtt! Cromwell (1599-1658) köztársasága nem számolta fel a királyságot, de megszüntette a királyi egyeduralmat (abszolút monarchiát, amely folyamatnak kezdetei persze korábbra nyúlnak, pl. a Magna Chartához), és hatalmi tényezővé tette a parlamentet! A vallási fanatikusnak titulált Cromwell előmozdította a vallásszabadságot, pénzügyi megfontolásokból visszacsábította a zsidókat Angliába, stb. XVII. század Ebben a században születnek meg az első akadémiák (Académie Française, 1635 – Richelieu bíboros; Académie des Sciences, 1666 – Colbert; Royal Society, 1663) Shakespeare miközben gyarmatosítás folyik rabszolgakereskedelem Németalföld – és Anglia – teret hódít Anglia szétveri a spanyol Armadát és eközben robbanásszerűen tágul a tudomány, a gondolkodás

Eppur si mouve Cogito ergo sum Galileo Galilei (1564 – 1642) René Descartes (1596-1650)

Otto Guericke és a magdeburgi félteke bemutatása (1654)

Az Enciklopédia címlapja 1751 - 1772 Az Enciklopédia címlapja XVIII. század, a felvilágosodás kora, amikor a franciák irigykedéssel vegyes csodálattal nézik Angliát, ahol szabad a gondolat, ahol a nemes nem élvez védettséget a törvény előtt a polgárral és paraszttal szemben, ahol érvényesül a vallási liberalizmus, … A kor – több – ellentmondása közül kiemelhetjük: A gyarmatosítást azok az országok teljesítik ki, amelyeknél a legerősebbek a demokratikus hagyományok. (Az ellentmondás feloldására „találják ki” a civilizatorikus küldetést!) A polgárosodással elérkezik az „európai identitás”, és a nacionalizmus beívódása a tudatokba Majd a század második felében felemelkedik egy új óriás: Amerika, amely – lassan, óvatosan, de – kezdi kiszorítani Európát, miközben maga szinte minden tekintetben „európaibb” Európánál: gazdaságában, társadalmi fejlődésében, majd bel- és külpolitikájában is! Felemelkedése azért eltart másfél-két évszázadig Még Európánál maradva: Jean-Jacques Rousseau (1712-1778), az első, aki rámutat a fejlődés/civilizáció hátulütőire; foglalkozik a magántulajdon meghatározó szerepével. Alapműve „A társadalmi szerződés”. Alapgondolata: az ember szabadnak és egyenlőnek születik, de a magántulajdon azonban megfosztja az egyenlőségtől, biztonságát veszélyezteti. Ezért a polgár önként lemond szabadságáról annak a szerződésnek fejében, amely jogát védi, és így az egyenlőséget visszaállítja. A voltaképpeni irányító hatalom a népakarat! Carolus Linné (1707-1778) és a természet (állat- és növényvilág) rendszerezése

Szélmalom hajtotta őrlőgép (Agostino Ramelli rézkarca, 1588)

A műszaki-tudományos haladás (3) III. Az ipari forradalom gépesítés szélmalom gőzgépek elektromosság belsőégésű motorok kőolaj az ipar fejlődése kohászat gépészet textilipar vegyipar mezőgazdaság általános mérnöki tevékenység/építészet közlekedés és távközlés katonai technológiák A XIX. század a történelem leghosszabb évszázada, mert elkezdődik 1789-ben, és befejeződik 1914-ben (míg a XX. század talán a legrövidebb!) Bevezetői közé tartozik Adam Smith „A nemzetek gazdagsága” (1776) alapműve David Ricardo a közgazdaságtan kibontakozása, majd a társadalomtudományok élre törése Paradox módon nem a nagy és közvertlen (gazdasági vagy egyéb) hasznot hozó fölfedezések és találmányok váltottak ki nagy visszhangot, hanem amelyek felkavarták az embereknek életükről, világukról és hitükről vallott gondolatait! … a civilizáció kényelmét könnyebb megszokni, mint az évszázados-évezredes előítéleteket leküzdeni. Charles Darwin (1809-1882) – A fajok eredete, 1859 – az evolúció tör utat. A kiindulópont: a változékonyság! A véletlen változatok tömegéből a létért folyó küzdelem választja ki a legalkalmasabbakat

James Watt gőzgépe, 1788 A gőzgépek folyamatos változáson mennek keresztül 150 éven át

Information supplied by T. Brogden, Macclesfield 22.5.98 1803 Trevithick London Steam Carriage                                                                                                                                                                                                                                                   A R. Trevithick által tervezett vasúti jármű rajza és példánya (Coalbrookdale, 1803 . Technical Data. The engine is a high pressure simple expansion steam engine with feed water pump, heater and steam blast. A cylindrical boiler is mounted overhanging the rear axle, made from 6.5 m.m. thick wrought iron. Single cylinder, double acting, mounted horizontally, inside the boiler, made from cast iron. Spring operated four way valve for steam. The engine runs in one direction only. Engine. Working pressure: 2 bar Cylinder bore: 140 m.m. Stroke: 762 m.m. Capacity: 11.7 litres x 2 Power: 3 h.p. (2 kW at 50 rpm) Fuel: coal Steering: Tiller directed to single front wheel. Transmission: Separate gear drive to each rear wheel. Driver can select drive to either or both wheels. Brake: Driver operated lever applying a block to the rim of the flywheel. Speed: 13 kilometres per hour. Range: About 15 km with 180 litre water tank. Dimensions. Length: 4,905 m.m. Width: 2,184 m.m. Height: 3,454 m.m. Driving wheel diameter: 2,438 m.m. Weight empty: 1.9 tonnes. Chassis: Wrought iron and wood sandwich. Body: To carry up to eight people. Cost in 1803. For building the coach less the engine: Ł207. Shipping engine from Falmouth to London: Ł20 14s 11d. Cost of engine: Not known. Information supplied by T. Brogden, Macclesfield 22.5.98 return to list

A műszaki-tudományos haladás (4) IV. A XX. század fejlődése 1900-1945 tűzelőanyagok és áram iparosodás és innováció élelmiszeripar és mezőgazdaság építészet közlekedés távközlés katonai technológiák űrkor (space age) technológia (1945 után) energiaforrások anyagmegmunkálás automatizálás és számítógépek élelmiszertermelés közlekedés és hírközlés katonai technológiák (hadiipar) űrkutatás a technológia és a környezet nukleáris technológia népesedési problémák társadalmi feszültségek környezeti problémák Az emberiség műszaki-tudományos fejlődése egészen a XX. század második feléig egyértelműen követhető trendet írt le. Miközben a legelső időszakban (őskor, ókor) a helyi közösségek – lokális szinten – viszonylag magas, és többnyire az európainál magasabb fejlettségi szintet értek el, addig az ókor végére alapvetően módosult a helyzet. Európa nem egyszerűen kiemelkedett a világ térségei közül, hanem a „Központtá” (centrum) vált, amely évszázadokon keresztül diktálta a fejlődés ütemét és irányát. A jelzett évszázadokban egyetlen térség tudott – idővel – lépést tartani Európával, az önállósodó USA. A XIX. század elejétől-közepétől az USA – szép csendben, de folyamatosan – a műszaki-tudományos területeken (is) ledolgozta hátrányát Európával szemben. Először „csak” egyenlővé vált az óhazával, de ez részben látszólagos volt, mert az USA már ekkor is számos területen az élre vágott. Az európai „világhatalmak” ereje, befolyása azonban még töretlennek tűnt. A hangsúly a látszólagosságon van, hiszen az USA már a XIX. szd. közepén fejlettebb társadalmi struktúrákkal (kiépült – bár csak részlegesen érvényesülő – polgári demokráciával, versenyképes gazdasággal, oktatási rendszerrel, szilárd politikai és külpolitikai erővel, stb. stb.) rendelkezett, mint Európa. Az USA már ekkor kiebrudalta az európaiakat az amerikai földrészről, Ázsia egyes területeiről (pl. Fülöp-szigetek), illetve az európai hatalmakkal azonos helyzetbe kormányozta magát (pl. Japán, Kína, stb.). A világ átalakulása az első világháborút követően tűnt elő igazán, hogy majd a két világháború között, és még erőteljesebben azt követően egyértelművé váljon. A XX. szd. nem egyszerűen az USA évszázada, hanem az amerikai tudományé és társadalomé is!

A műszaki-tudományos haladás (5) A XX. század második felének műszaki-tudományos fejlődése: áttörés minden szinten a génektől az ősrobbanás reprodukálásáig Az elmúlt 40-50 év műszaki-tudományos fejlődése – miközben mindenki számára érzékelhető – csak úgy írható le, hogy nem volt olyan területe a természet-, de a társadalomtudományoknak sem, ahol az ismeretek ne kényszeríttették volna ki teljesen új fejezetek megnyitását a kutatásokban. Amint a műszaki-tudományos fejlődés – mint a kultúra átalakulásának – meghatározó eleme mindenkor kapcsolódott a társadalmi viszonyok formálódásához, ez érvényesült a jelzett időszakban is. A társadalmi lét különböző területei közti szerves kölcsönhatások révén jelentős párhuzamok vonhatók Európa műszaki-tudományos fejlődés terén való háttérbe szorulása és (globális) hatalmi (politikai, gazdasági, kulturális) pozíciói romlása között. Azt lehet mondani, hogy az az Európa, amely egykor alulról jött, most meglehetősen mélyre száll vissza, hacsak ….

A műszaki-tudományos haladás (5) A XXI. század technológiája - merre tartasz ember(ke)??? A XX. századra a tudomány fogalma minden korábbinál egyértelműbben kötődött az ismeretek, a világról szóló információk birtoklásának felfogásához, amelyet az emberek egy különleges csoportja (tudósok, filozófusok, stb.) használ fel sajátos módszerek (tudományos kutatás, vizsgálódás) révén. A XX-XXI. században a tudomány fokozatosan elválik a technológiától, sőt, napjainkra egyre inkább megfogja az emberek képzeletét/gondolkodását („techniscience”)("techknowledge„) Számunkra az egyik alapkérdés az: hol van e fejlődésben Európa helye?

Miként képes (képes-e) talpon maradni Európa a globális versengésben? Európa és a XXI. század Miként képes (képes-e) talpon maradni Európa a globális versengésben? Miként alakulhat az európai társadalom? Van-e – egyáltalán – (tovább)fejlődési lehetőség az emberiség számára? Európa talpon maradása alapvetően – mint történelmileg eddig is történt – attól függ, mennyire lesz képes „kulturálisan” megkapaszkodni az élbolyban. Azaz mennyire lesz képes a – globalizáció feltételei által determinált – kor társadalmi és tudományos igényeinek megfelelni. Ezt részben úgy is megfogalmazhatjuk, hogy miként lesz képes a globális társadalmi rendszerben olyan alrendszert (önálló elemet) létrehozni, amely a többi elemhez való viszonyában képes az egyenrangúsági viszonyt kialakítani/fenntartani, tehát a „komplex, önszerveződő globális rendszer komplex, differenciálódó regionális alrendszereinek evolúciójában” részt követelni magának.

Köszönöm figyelmüket!