10. A harmadik köztársaság és az 1948 februári puccs Csehszlovákia története 1918–1948

Támadás a magántulajdon ellen Újabb nemzeti irányultságú földreform 1945. jún.–júl.: elnöki dekrétumok kobozzák el az árulók, nm.-k és m.-ok földjét és osztják szét szláv telepesek között 2,0m hektár nm. és 0,9m hektár egyéb földet koboztak el 300e család kap földet, ebből 188e a Szudéta-vidéken a Szudéta-vidékre összesen 1,8m fő költözik a németek házaiba, e telepesek a CSKP legfontosabb bázisává válnak 1947. júl.-ban meghirdették az 1919-es földreform felülvizsgálatát, amely 50 ha-os max.-t tervezett, de végül csak 1948-ban alkalmazták Államosítás és a kétéves terv 1945. okt. 24-én elnöki dekrétumok államosították a bányákat, bankokat, biztosítókat, az 500 főnél többet foglalkoztató vállalatokat (3000 céget) ez az ipari kapacitás 2/3-át érintette (a teljes nehézipart, a könnyűipar felét); az ipari dolgozók 63% állami szektorba került, de a többi magáncég számára garantálták tartós fennmaradásukat (cél a német nagytőke felszámolása) 2-3 éven át az állami és magánszektor között éles küzdelem zajlott le 1946. okt. 29 elfogadták az újjáépítés kétéves tervét (kezdete: 1947. jan. 1.) 70 md korona befektetése a cél; ennek 36%-a ipari, 22%-a közl.-i és 35% egyéb infrastr. beruházás, az agrárszérára csak 7% jutott a tervet a nehéziparban túlteljesítették, a textiliparban és mg.-ban kudarc fizetési egyensúly megbomlott, 1947-es rossz termés után jegyrendszer is

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Az INGY megválasztása és létrejötte (1945. okt. 28.) összehívását alkotmányerejű elnöki dekrétum írta elő aug. 25-én tagjait a nemzeti bizottságok jelölték paritásos alapon (minden párt 50-50 képviselőt, így a 300 tagból 100 kommunista volt) csak a Nemzeti Front pártjai kapnak helyet, nincs ellenzék az első közt.-ban működő felsőházat nem állították vissza az INGY célja a törvényhozói hatalom gyakorlása a választásokig Az Ideiglenes Nemzetgyűlés működése megerősíti Beneš elnöki pozícióját; jan. 28-án jóváhagyta összes dekrétumát törvény a csehek és szlovákok szabadságharca (1938 szept.–1945 okt.) során elkövetett cselekmények jogosságáról (máj. 8.) jogosnak minősíti a nácik ellen elkövetett szabotázsokat, merényleteket valamint a háború utáni erőszakot és törvénytelenségeket is az Alkotmányozó Nemzetgyűlés előkészítése, választójog kérdései két évre választott testület, melynek fő feladata egy új alkotmány kidolgozása új választójogi törvény nem született, hanem a régi alapján bonyolították le, az 1946-os demográfiai helyzethez alakított választókerületekkel a németek és magyarok nem kaptak választójogot mód volt üres szavazólapot is bedobni, ha egyik pártot sem támogatta valaki a választás előtt nem sokkal a korhatárt 21-ről 18 évre szállították le a pártok megegyeztek, hogy a választás után is nagykoalícióban működnek, így csak az erőviszonyok belső megoszlása volt a tét; ellenzéki erők nem indultak

Szlovákia 1945–46 során A két nagy párt belső átalakulása a DP I. kongresszusa 1945. júl. pártelnökké választotta Lettrichet, s addigi forradalmi nézetei helyett agrárpártosodott, közeledik a katolikusokhoz is fokozatosan távolodik a SzlKP-tól programja, céljai terén is a CSKP vezetése a DP erősödését a SzlKP gyengeségével magyarázta, így Šmidke helyett a centralista Širokýt állította a párt élére a „reakció” elleni fellépésben a SzlKP egyre inkább a CSKP alá rendelődik a CSKP nem támogatott egy korai földreformot, így a SzlKP bázisa nem nőtt 1946. márc.: a DP megegyezik a klérussal („áprilisi” egyezmény): a DP vezetésében 7:3 arányban katolikusok kerülnek többségbe, a vál.-i listákon pedig 2:1 arányban, a katolikusok lemondtak az önálló párt szervezéséről Új pártok létrejötte 1946 első hónapjaiban a DP hatalmát a CSKP új, katolikus párttal kívánta csökkenteni, amely ua. együtt is működne a komm.-kal, ezért a püspökök kihátráltak mögüle Vavro Šrobár ua. létrehozott egy centralista polgári erőt (Szabadságpárt) Ivan Dérer pedig egy centralista szocdem. pártot alapított (Munkapárt) A második prágai egyezmény, 1946. ápr. 9–11. az első egyezmény homályos pontjainak tisztázása érdekében kinevezési, kegyelmi jogkörök a SzlNT-tól visszaszálltak a közt. elnökre viták ellenére megerősítik az első egyezményt, bár a SzlNT törv.-t nem, csak rendeletet adhat ki ezután; a megbízottak és min.-ek egyeztetnek egymással

Perek a Nemzeti Bíróság előtt Nem foghatták már perbe… a halott Heydrichet, az öngyilkos Henleint és Emanuel Moravecet, illetve a börtönben 1945. jún.-ban furcsa módon meghalt Háchát sem Karl Hermann Frank pere (Prága, 1946. márc.–máj.) a Protektorátus volt szudétanm. államtitkárát halálra ítélték, nyilvánosan akasztották fel; jó prop.akció volt az összes német bűnösségének biz.-ára A Rudolf Beran elleni eljárás (Prága, 1947. ápr.) bár 1939. ápr.-ban lemondott és kapcs.-ban állt az ellenállással (1942-ben a nácik 10 évre ítélték), nemzetellenes vádakkal 20 évre ítélték (1954: meghalt) Jozef Tiso és társai (Pozsony, 1946. dec.–1947. ápr.) az Ausztriába menekült szlovák vezetőket 1945. okt.-ben kiadták Čs.-nak a hívő szlovákok közt a cseh komm.-k által fogva tartott vezér szimpátiát váltott ki, mozgalom indult megmentésére; még Lettrich is hatása alá került és kísérletet tett legalább az halálos ítélet elkerülésére (hivatalos kérvény) a két komm. párt (CSKP, SzlKP) viszont megegyezett a szigorú ítéletben Szlk.-szerte tüntetések (csehellenes jelszavak is) Tiso szabadulása mellett, amire válaszul komm. ellentüntetések zajlottak le Tisot és a távol lévő Ďurčanskýt halálra ítélték, Beneš a szlk. kérés ellenére sem adott kegyelmet, ápr. 18-án Tisot kivégezték, Sidor (távollétében) 20 év, Mach pedig 30, majd csak 25 év fegyházat (1968-ban szabadult) Tukát már 1946 nyarán kivégezték, Štefan Tiso életfogytiglant kapott

Az 1946. májusi választások A cseh pártok önmeghatározása 1946 elején CSKP VIII. kongr. 1946. márc.: nyilvánvalóvá tette, hogy célja a szovjet rsz. erősen nacionalista; új alkotm., kétéves gazd.-i terv, újabb földreform ígérete Néppárt 1946. ápr.-i kongr.: nem szocialista párt, cél: ker.szociális reformok; plakátjain a terror és a totalitás ellen szólalt fel Választási eredmények, 1946. máj. 26. Csehország: CSKP 40%, Nemz. Szoc. 24%, Népp. 20%, SzDP 16% Szlovákia: DP 62%, SzlKP 30%, Szab.p. 4%, Munkapárt 3% össz.: komm. 38%, NSzP 18%, Népp. 16%, DP 14%, SzDP 12%, üres 0,5% a komm.-kra adott szavazatok nyugat felé haladva egyre nagyobbak, főleg a Szudéta-vidék új telepesei között; Morvao. zömében a Néppárt győzött Következmények új kormány alakult Klement Gottwald vezetése alatt; a SzlNT élére újra Lettrich, a Megbízottak Tanácsa élére ismét a komm. Gustáv Husák került pol.-i ellentét alakult ki az országos és a szlk.-i szervek összetétele között kudarcba fulladt a DP megosztása, Szlk.-ban a centralista pártok létesítése is a DP okozta „jobboldali veszély” miatt a CSKP is beáll a központosítást szorgalmazó cseh pártok sorába, megkezdi a DP elleni harcát is a SzlKP is egyre inkább a CSKP segítségére szorul, alárendelődik új fejezet nyílt a cseh–szlovák viszonyról szóló vitákban is, ezt az ügyet a CSKP leplezetlenül alárendelte saját hatalmi törekvéseinek

A cseh–szlovák vita kiéleződése Harmadik prágai egyezmény, 1946. jún. 27. jelentősen megvágták a szlk. hatásköröket a CSKP követelései nyomán a SzlNT csak az országos törvények keretei közt hozhatott rendeleteket, miután azok tervét a korm. elé tárta; utasítására rend.-t kellett kiadnia a Megbízottak Testülete csak a korm.-nak felelős eztán, esküjét a me. előtt tette le (bár hivatalosan tagjait a SzlNT nevezi ki) egyedül a DP próbálta óvni a szlk. szervek jogkörét A Demokrata Párt elleni támadások kezdete 1947. tavasz: a Tiso-per halálos ítéletének mellékes célja a DP-on belüli szakadás kierőszakolása; a katol. szárny csalódott, de a párt nem szakadt Lettrich az ítélet miatt a SzlNT-ban elérte a Nemz. Bír. elnöke visszahívását, de a kormány látványosan felülbírálta, jogi érveit lesöpörték 1947 nyara: államellenes „összeesküvési” vádakat koholt az StB Mikuláš Ferjenčík belügyi megbízott 1947 szept.-ben leplezte le azt: a vád szerint az emigráns Ďurčanský kapcsolatban állt a DP ľudák csoportjaival és államellenes akciókat, Beneš elleni merényletet, Szlk. elszakadását tervezték ekkor jelentős személyeket még nem vádoltak, de a „munka” folyt tovább Ursíny min.eln.-helyettest sajtóreferense révén belekeverték; lemondott letartóztatták a DP két főtitkárát, Ján Kempnýt és Miloš Bugárt a közellátási és a mg.-i megbízottat vádolták a gazd.-i nehézségek miatt is a támadások nem értek el célt: a DP összezárt (nem volt beépített baloldal!)

Külpolitika: a „hídszerep” realitásai Keleti kapcsolatok szoros szövetségi, baráti kapcsolat a Szovjetunióval, Čs. az ENSZ-ben is lojálisan támogatja Moszkvát elsőként ismerte el a lengyel lublini kormányt 1945 végéig az amerikai és a szovjet hadsereg is kivonult az országból, de 1946 máj.-ban a vál.-ok előtt a szovjetek újra át akartak vonulni Čs.-n 1947. szept.-től a CSKP a Kominform alapító tagja Mo.-gal szemben 1949-ig ellenséges viszony, kisantant-szimpátiák Nyugati kapcsolatok az USÁ-val hűvös viszony a német kitelepítés, ill. a SzU támogatása miatt 1946. júl.-tól Fro.-gal barátsági, együttműködési szerződésről tárgyaltak ezt Sztálin sem ellenezte A Marshall-segély ügye 1946. jún. 5-én hirdette meg az USA külügymin.-e Európa újjáépítési tervét Sztálin és csatlósai rövid gondolkodás után elutasították a prágai kormány (Gottwald is) ennek ellenére a részvétel mellett döntött júl. 8-án Moszkvában Sztálin nyomatékosan felszólította a čs. delegációt (Jan Masaryk, Gottwald részvételével), hogy lépjen vissza a párizsi konf.-ról Masaryk: „független állam minisztereként mentem Moszkvába és Sztálin szolgájaként tértem vissza”

A CSKP támadásai A Nemzeti Front egységének felbomlása a választások után a CSKP bejelenti: célja 1948-ban az 50% elérése ennek ellenére parlamenten kívüli eszközökkel lép fel koal. társai ellen heves viták a parlamentben (gazdaságpolitika, földreformtervek, sajtó) – tömegharc az utcán; a nem komm. pártok végül mindig meghátrálnak a háborús bűnösök elleni pereket az StB a koalíciós pártok (és a hazai ellenállás) lejáratására is felhasználja különösen erős támadás éri a Demokrata Pártot (ľudák kapcsolatokkal vádolják) A mosti és a krčmáňi ügy mindkettő az StB provokációja volt krčmáňi eset (1947. szept.) : több miniszter (Masaryk, Prokop Drtina, Petr Zenkl) levélbombákat kapott; senki sem sérült meg, kiderült: a küldemények a CSKP olomouci szervezetétől érkeztek, még egy illegális fegyverraktár létére is fény derült mosti ügy: vezető nemz. szoc. funkcionáriusokat próbáltak megvádolni provokatőrök segítségével (az illegális „Észak” csoport) a vád: állam- , ill. kommunistaellenes összeesküvés előkészítésével Drtina ig.ügy-miniszter vizsgálatot rendelt el, de a CSKP megvétózta 1948. máj.-ban 22 „összeesküvőt” ítéltek el az ügy kapcsán növekvő feszültség, konfliktusok a kormányon belül is

Az 1947 őszi válság Puccs Szlovákiában, 1947 nov. 1947 okt. 30. Pozsony: az üzemi és dolgozói tanácsok kongresszusa köve-telte a Megbízottak Testülete (MbT) lemondását, ill. átszervezését Husák le is mondott 4 komm.-val és a párton kívüli Ferjenčíkkel együtt, majd az egész testületet lemondottnak tekintette okt. 31-én a SzlNT (a DP távollétében) új MbT létrehozására kérte fel Husákot. A DP tiltakozott, a döntéseket érvénytelennek tekintette. nov. 5-én a kormány is a MbT újjáalakítását sürgette, Gottwald nov. 8–10. közt győzködte a DP-t, hiába; Lettrich ellenállt a nyomásnak tömeggyűlések, földműves-kongresszus követelt ált. sztrájkot nov. 17–18-án a Nemzeti Front országos tanácskozásán a DP meghátrált, elfogadta az új testület feláll.-t, ahol 9 helyett 6 tagja maradt, akik helyett a kis pártok és pártonkívüliek kaptak posztokat a CSKP még nem győzött, de az 1946-os választási eredm.-t sikerült átírni A cseh pártok szlovák-ellenes egységfrontjának felbomlása belátták, hogy a CSKP akciói az ő létüket is fenyegeti; Lettrich ekkor a fejükre is olvasta, hogy eddig miért nem védték meg a szlk. demokratákat eztán nem is támogatták a DP elleni akciókat, emiatt őket is támadás éri nov.: az SzDP-ben Fierlinger helyett a nyugatos Bohumil Laušmann az elnök (remény egy antikommunista egységfrontra)

Az 1948 februári válság kirobbanása A válság kezdete és okai vitás kérdések: újabb államosítás, földreform, közalkalmazotti bérek de főleg Nosek belügymin. prágai rendőrségen belüli tisztogatásai (8 nem komm. vezető felfüggesztése, akik helyére komm.-k kerültek) febr. 13. Nosek beteget jelent, amikor mindezért Drtina igazságügyi min. kérdőre akarta vonni (és vizsgálatot indítani) febr. 17-én a nem komm. miniszterek sztrájkba léptek, a CSKP pedig népi milíciákat, üzemi tanács- és földműves kongresszusokat szervezett febr. 20-án Beneš bátorítása után 12 nem komm. miniszter lemondott A kormányválság alkotmányos háttere és lehetséges kimenetelei a kormány megbukik, ha a min.-ek fele lemond; ebben az esetben előre-hozott választást tartanának (ez a CSKP visszaszorulását hozta volna) 26 miniszter volt, a lemondottak az SzDP-tagok (és talán Masaryk) lemondására is számítottak, de ők maradtak, így a kormány nem bukott meg Benešen múlt, hogy elfogadja-e a lemondásokat vagy sem ha igen, a maradék tagok új kormányt alakíthatnak; ha nem, a kormány marad Fejlemények Szlovákiában a válság elején már febr. 17-én vádolták a DP-ot a demokrácia elleni támadással 21-én egy pozsonyi nagygyűlés követelte a demokraták lemondását, majd Husák arra hivatkozva, hogy prágai kollégáik lemondása rájuk is vonatkozik, leváltotta a DP megbízottait (akik nem mondtak le, hanem tiltakoztak)

Kommunista hatalomátvétel Tömegmozgalmak hatására Beneš beadja a derekát febr. 21-én a prágai Óvárosi téren Gottwald reakciós fordulatról, újabb München fenyegető veszélyéről beszélt, országszerte akcióbiz.-ok kellenek ezek hamarosan 28e „reakciós” alkalmazottat űztek el állásából 22-én országszerte tüntetések, az üzemi tanácsok kongr.-a is a CSKP mellett 23-án létrejött a „Nemzeti Front Központi Akcióbizottsága” 24-én egyórás általános sztrájk; aktivizálódott a Népi Milícia/Munkásőrség és a partizánok (és az állami rendőrség, ill. hadsereg alakulatai is) tisztázatlan a SzU szerepe, de Valerian Zorin épp 19–26. között volt Prágában 25-én Beneš elfogadta a miniszterek lemondását győzelmét Gottwald láthatóan részegen jelentette be az Óvárosi téren Győzedelmes február (vítězní únor) vagy puccs? Lettrich SzlNT-elnök febr. 26-án lemondott, emigrált; utóda Karol Šmidke Gottwald 27-én új kormányt hozhatott létre a CSKP-val együttműködő politikusokból; formailag most is koalíció alakult, de 23 miniszterből 11 komm. és csak 6 volt (társutas) polgári politikus a SzlNT pár képv.-t is kirúgták, néhányan lemondtak, de a SzlKP nem került többségbe (a megmaradók viszont már nem mertek ellene szavazni) a DP szétesett, de soraiból társutas párt alakult (Szlovák Megújulás Pártja) márc. 6-án új MbT-t neveztek ki, 14-ből 10 kommunista taggal nem egy szokásos kormányválság, hanem a hatalom kisajátítása zajlott le!