6. A Szudétanémet kérdés és München Csehszlovákia története 1918–1948

Csehszlovák belpolitika 1935–37 között Masaryk lemondása és Beneš elnökké választása (1935. dec. 14–18.) 1935. nov.-ben vették rá a lelépésre; utódnak Benešt ajánlotta Beneš kénytelen volt Esterházy Jánosra és Hlinkára támaszkodni, akiknek számos kedvezményt ígért (utóbbinak az ország decentralizálását is) nagy többséggel (340 voks) meg is választották, de sokaknak nem tetszett támogatta a CSKP is, ellene csak a cseh fasiszták és Henleinék voksoltak A Hodža-kormány létrejötte (1935. nov. 4.) és működése a szlovákok lecsillapítása: az első szlovák kormányfő, de 1936-ra nyilvánvaló lett, hogy autonómiát ő sem tud elérni (a koalíciós pártok ellenállása miatt) a Hlinka-párt pöstyényi kongr.-án (1936. szept.) fr. fasiszta és nm. náci vendégek is, Hlinka újra auton.-t követelt; előretörtek a nástupisták Hlinka saját kormányát vádolta a materialista ideológia és a „judeobolsevik anarchia” képviselőivel való együttműködés miatt a Német Ker.szoc. Párt belépett a koalícióba (1936. júl.) Hitler rajnai bevonulása után előkészületeket tettek az 1920-as alkotmány felfüggesztésére és egy új, diktátori jogokat lehetővé tevő alaptörvényre a határmenti 25 km-es sáv militarizálása, minden politikailag megbízhatatlan személy kiűzése, a rendőrség teljes egészében cseh vezetés alá helyezése stb. 1937 elején megígérték, hogy növelik a nm.-ek közig.-i arányát, több részt kapnak a kult. és jóléti összegekből, a hiv. közleményeket nm.-ül is kiadják ez megijesztette Henleint, de a cseh bürokrácia nehézkessége, gyanakvása és a kétnyelvű hivatalnokok kis száma miatt ebből kevés valósult meg

„Tízmillió német érdekei” Hitler új programja (1938. febr.) és végrehajtás kezdete a Birodalom megvédi a határain kívül élő tízmillió németet ennek első lépése lett a márc. 13-i Anschluss, amivel szemben sem Au., sem Nbr. nem tiltakozott, de lényegében a NSz sem márc. 11-én Göring biztosította a berlini čs. követet, hogy No. nem akarja Čs.-t megtámadni, s ezt később Ribbentrop és a prágai nm. köv. is megismétli ua. Hitler márc. 28-án Henleint Berlinbe rendelte, ápr.-ban pedig Keitelt utasította a Čs. elleni haditerv (Fall Grün) kidolgozására márc. 22–24-én a két nm. aktivista erő, a Gazdapárt és a Ker.szoc. P. is feloszlott, csatlakozva Henleinhez (Spina és Mayr-Harting visszavonult) egyedül a Nm.SzDP tart ki Čs. mellett, bár idős zsidó vezetője (Ludwig Czech) helyett a fiatalabb (nem zsidó) Wenzel Jaksch-t választják élére (Henlein nyomására Czech távozott min.-i posztjáról is) Henlein és a karlsbadi nyolcpontos program, 1938. ápr. 24. 1934-ben közig.-i decentralizálást akart Henlein, 1936. jún.-ban faji alapon álló szöv.-i tart.-okat, s 1938 ápr.-tól teljes pol. autonómiát és náci rsz.-t karlsbadi pártkongresszusán a náci világnézet kifejezésének szab.-t, az 1918 óta fennálló igazságtalanságok felszám.-t (és kárpótlást), újabb spec. kisb.-i jogokat követelt, pl. teljes önkorm.-i és jogi auton.-t a Szudétavidéknek, német hivatalnokok kinevezését, továbbá teljes külpolitikai irányváltást máj. elejére paramilitáris alakulatot állított fel (Freiwilliger Schützkorps)

A májusi válság Előzmények Csehszlovák részleges mozgósítás, ill. okai „Hűek maradunk” petíció, máj.-tól egymillió aláírással Henlein máj. közepén Londonban elsősorban helyi auton.-t követelt népének, de ha ez nem sikerül, népszavazás kell és egy nemzetközi biz. döntése. Ha egyik sem, háború lesz – vélte. Nbr. mindkét „békés” megoldást támogatta Beneš híreket kapott a határ közelében zajló német csapatösszevonásról Csehszlovák részleges mozgósítás, ill. okai máj. 20-án behívtak 200ezer tartalékost, készültséget hirdettek ki, a čs. egységek bevonultak a Szudéta-vidékre; Beneš: „készen állunk a harcra” No. tiltakozott, provokációról beszélt (Hitler a čs. helyi választás befoly.-ról is) a németeknek igazuk volt, csapataikat nem vonták össze sehol a čs. ügynökök tévedtek vagy a prágai elhárítás értelmezte rosszul őket? legvalószínűbb, hogy Benešt tudatosan ültették fel, talán a szovjetek Čs. elszántsága: nem tudták, hogy a hír hamis? Tudatosan élezték a válságot? ha volt titkos terv, sem a szovjet, sem a Beneš-féle nem vált valóra Következmények: nem tört ki háború, de… máj. 28. Hitler utasítást ad a Fall Grün véglegesítésére, támadási nap: okt. 1. Henleint utasítja, hogy tárgyaljon, de elfogadhatatlan követelésekkel a községi választásokon a nm. területen Henlein pártja 91%-t ért el Čs. bebizonyította eltökéltségét, de Beneš „háborús uszító” lett a Ny előtt

Az appeasement felülkerekedése Anglia: már régóta cél volt Németország megbékítése a versailles-i béke túl szigorú volt, enyhíteni kell a feltételeken különösen a tory Chamberlain miniszterelnök és Halifax külügyminiszter nem akart harcolni egy távoli, ismeretlen, etnikailag vegyes ország érdekében Fro. ingadozása és átállása Anglia mellé márc.-ban Gamelin tábornok úgy véli, a nm. védelmi vonalat nem lehet áttörni Belgium nem járult hozzá, hogy Fro. területén átvonulva támadjon ápr.-ban új francia kormány (Daladier; külügymin.-e Bonnet) Daladier nem kételkedett Hitler valódi céljaiban, de Anglia támogatása nélkül egyedül nem mert (nem akart) szembeszállni vele minden tárgyaláson igyekezett rávenni a briteket a keményebb fellépésre, de hiába vele szemben Bonnet a megbékítés híve volt és már máj. 17-én javasolta, hogy Beneš adjon meg minden engedményt Henleinnek kettős célja: elkerülni Fro. háborúba sodródását és a čs. szöv.-i szerződés felrúgását a májusi válság hatására mindkét ország (22-én) megismételte e javaslatot ennek ellenére a realitásérzékét elvesztő Beneš még júl.-ban is bízott Fro. szövetségesi támogatásában Az appeasement értékelése utólag a gyengeség, gyávaság és az árulás szimbólumává vált 1938-ban azonban tömegek éltették; két rossz közül lehetett csak választani; Hitler valódi szándékait csak kevesen látták meg (pl. Churchill)

Runciman küldetése Lord Walter Runciman és küldetésének okai Hitler az önrendelkezés jogára és békés szándékaira hivatkozik; türelme azonban fogyóban van, kéri a Ny közvetítését, Benešt okolja a válságért júl. 26-án jelöli ki Chamberlain Runcimant közvetítőnek németbarát felesége miatt ő elfogult volt, Jan Masaryk londoni čs. követ ellenezte is szerepvállalását (habár apjának barátja és támogatója volt a lord) Runciman tárgyalásai Csehszlovákiában aug. 3-án érkezett Prágába németbarát küldöttséggel; nem volt hajlandó az aktivista Jaksch érveit elfogadni; szud.nm. előkelőségek vendéglátását élvezte Henleinnel aug. 18-én tárgyalt, követeléseit megalapozottnak vélte folyamatosan tárgyalt Benešsel is, aki a nyomásnak engedett is František Moravec ezredes, a hírszerzés vezetője meggyőződött róla, hogy London mindenáron megbékítést akar, nem fog hallgatni Beneš érveire Beneš ún. harmadik terve négy német etnikai kantont javasolt, Henlein ezt visszautasította a német terület megosztását ellenezve szept. elején Beneš negyedik terve elfogadta a karlsbadi pontokat: a szudéta-nm. vezetők megdöbbentek, de Hitler összetűzések provokálását javasolja szept. 7. provokált zavargások során egy cseh rendőr lelőtt egy német tüntetőt, ennek ürügyén a tárgyalás másnap megszakadt; elszabadult az erőszak különösen Hitler 12-i nürnbergi beszéde után (13-án újabb halottak Cheb-ben) egy levert német puccs után 15-én Henlein No.-ba menekült, Runciman bejelenti (másnapi) hazatérését

Berchtesgadentől Godesbergig Runciman jelentése a tárgyalások megszakadásáért kizárólag Henlein és Frank felelős ennek ellenére követeléseik jogosak; a két nép együttélése lehetetlen a nm. területeket népszavazás nélkül Németo.-hoz kell csatolni Chamberlain tárgyalása Hitlerrel (Berchtesgaden, szept. 15.) a nm. többségű területet át kell adni, a vegyes területeken népszavazás lesz Brit–francia nyomás és ultimátum (szept. 21.) Beneš hajlandó volt három tisztán német „kantont” átadni, de sem párizsi, sem londoni követét nem fogadták Daladier és Bonnet Londonban 18-án elfogadta Berchtesgadent szept. 19-én jegyzékben követelték Čs.-t ennek azonnali teljesítését Beneš időt kér, hogy tárgyaljon a čs. vezetőkkel: Hodža elfogadná, Beneš szovjet segítséget kér, Moszkva válasza azonban késik 20-án este Beneš ennek ellenére elutasítja a jegyzéket éjjel 2 órakor a brit és fr. követ ultimátumot ad át: Beneš háborús uszító, akit magára fognak hagyni (a SzU válasza: Fro. vagy a NSZ kérésére segít) többórás vita után Beneš és kormánya meghátrált, elfogadta az ultimátumot Hitler újabb követelései (Bad Godesberg, szept. 22.) személyesen Chamberlain vitte Hitlernek a jó hírt de ő a teljes terület okt. 1-jéig való átadását követeli (népszavazás nélkül); a szlovák autonómiát és a magyar, lengyel igények kielégítését is felvetette

A müncheni diktátum A csehszlovák elszántság és a remény napjai Prágában tüntetések; 23-án Hodža lemondott, utóda Jan Syrový tábornok 25-én Čs. elutasította Godesberget és teljes mozgósítást hirdet ki Fro. is mozgósított, háború esetén Nbr. is támogatást ígért, Beneš tárgyalt a légi úton nyújtott szovjet segítségről Hitler visszatáncolása (szept. 26.) és az olasz „közvetítés” „egyetlen csehet sem akarok”; ez „az utolsó területi követelésem” patthelyzet; D. Grandi londoni olasz követ 27-én közli Mussolini segítségét a prágai fr. és br. követ jelzi: Čs. érdekeit Chamberlain fogja képviselni… A müncheni konferencia, szept. 29. csak a négy nagyhatalom tárgyal Mussolini elnökletével; tárgyalóasztal helyett fotelek, díványok; nem volt napirend, se ülésrend Hitler előtárta követelését, s eztán csak a hogyan és mikor volt kérdés, az nem, hogy mindezt elfogadják-e a német területet népszavazás nélkül okt. 1–10. közt No.-hoz kell csatolni (négy kijelölt zónát 7-ig azonnal, a többi túlnyomóan német területről 10-ig egy ötfős „nemzetközi biz.” dönt, amiben Čs. is képviseli magát) a čs. kormány felelős a sértetlen átadásért (főleg a katonai építményekért) nem provokált támadással szemben a br. és fr. kormány garantálta az új határt (No. és Olo. csak a lengyel és magyar igények rendezése után; ha ez 3 hónapon belül nem rendeződik, a négy hatalom újra összeül)

Csehszlovákia első reakciói A határozatok átvétele Vojtěch Mastný berlini követtel közlik: nem is várnak választ Prágától Krofta küm.-t a német követ ébresztette; a térképért menjen a br. követségre Beneš is pizsamában olvasta el, döbbenten árulásról beszélt és arról, hogy ennek ellenére a Nyugat sem fogja elkerülni a háborút A prágai vezetés tárgyalásai, szept. 30. Beneš behívta Alekszandrovszkijt és kérte a SzU hivatalos véleményét; ő nem tudott (akart?) időben üzenni és a válasz is késlekedett a kormány, a vezérkar és még a kommunista Gottwald is tárgyalt a teendőkről a katonai vezetők úgy vélték, Beneš elhibázott külpolitikája vezetett idáig Syrový (me. és hm. is) közölte, hogy az erődök még nincsenek készen, s még ha segítene is a SzU, már késő lenne. Ludvík Krejčí vezérkari f. egyetértett egy másik tbk. szerint a kat.-i terveik az Anschluss nélküli No. kétfrontos harcára, alapultak, feltételezve, hogy Mo. ellen pedig minden kisantant állam fellép, Lo. és Ro. pedig átengedi a szovjeteket… egyetlen tbk. (az orosz származású S. Vojcechovski) javasolt csak ellenállást délre elfogadták az egyezményt ezután jött Alekszandrovszkij követ, de már nem kérték tőle a Kreml válaszát (később Gottwald híresztelhette, hogy Sztálin segített volna) Még a Közt. Védelmi Tanácsa előtt is be kellett jelenteni a hírt: Beneš sápadtan, akadozva beszélt a Nyugat árulásáról. Gottwald úgy vélte, még a mezítlábas etiópok is harcoltak az olasz túlerő ellen. Ladislav Rašín is harcolna

A külvilág reakciói Nyugat-Európa és Németország Chamberlain, a közvélemény, de a Népszövetség is a békét ünnepelte, Benešt jelölték a béke Nobel-díjra is! okt. 1-jétől a német csapatok bevonultak az első négy zónába felállt a nemzetközi bizottság, amely dühös kiabálással „működött” Beneš próbálta elérni, hogy csak a 75%-nál nagyobb arányban német ter.-t csatolják el, ill. hogy ne tartsanak a belső nyelvszigeteken népszavazást az elcsatolt lakosság 79%-ban német, de 700e cseh is; Cseho.-ban marad 260e nm. Lengyel igények és kielégítésük okt. 1-jén ultimátumban követelték Teschent, ennek teljesítése után okt. 2–12-e között meg is szállták csapataik a területet (a legnyugatibb sáv kivételével) Magyar igények és megoldásuk aug. 22: Hitler rá akarta venni Mo.-t Čs. megtámadására, egész Szlk.-t ígérve Hitler felháborodott Bp. óvatosságán és a kisantanttal folyó bledi tárgy. miatt az óvatossággal csak szept. közepe után szakított Mo., de csak diplomáciai szinten (Londonban, Varsóban stb. egyeztet) 28-án követelte Bp. a magyar területek visszaadását, Szlk. autonómiáját okt. 1-jén Budapest még csak a tárgyalás megkezdését követelte ez végül csak okt. 9-én Komáromban indult meg, tk. már Mo. és Szlk. között, de 13-án eredmény nélkül végződött. nov. 2-án az első bécsi döntés 12e km2-t csatolt Mo.-hoz (870e lakos, 87% m.)

Az első köztársaság bukása A veszteségek összesítése elvesztette ter.-e 30%-t, lakossága 1/3-t; GNP-je 40%-t, szene 2/3-t, textil-term.-e 80%-t, vasipara 70%-t; gazdasági és hadi értelemben életképtelen Beneš lemondása, okt. 5. Hitler is követelte távozását, de belső nyomás is volt rá – főleg miután gyen-gesége miatt No. több területet kapott, mint Hitler remélte 4-én Syrový lemondott, de Beneš ismét őt bízta meg kormányalakítással az elnök 5-én este a rádióban mondott leköszönő beszédet, s még aznap elhagyta a Várat és Sezimovo Ustí-i házába ment, ahol ágynak esett. minden felelősséget személytelen körülményekre, külső tényezőkre hárított. Čs. áldozatát aránytalanul nagynak és igazságtalannak tartotta. a haza veszélyben van – figyelmeztetett, de igyekezett reményt kelteni: végre nemzeti államunk lesz, s még sokan vagyunk és erősek. Tovább harcol – ígérte Szlovákia autonómiája 3-án Matúš Černák, a szlk. miniszter 24 órán belül auton.-t követelt ennek lejárta után pedig lemondott, ezzel a kormány is megbukott 5-én este a Szlk. Néppárt bejelentette, hogy másnap Zsolnán nyilatkozatot fognak kiadni a szlovák nemzet önrendelkezési jogával kapcsolatban Tiso lett Szlovákia minisztere (Hlinka még aug.-ban meghalt), s további 4 min.-t nevezhetett ki 6-án Zsolnán be jelentette a a szlk.-ok szuverenitását, saját tört.-nek kezdetét a Csehszlovák Köztársaság véget ért, kezdetét vette a 2. Cseh–Szlovák Közt.