Gazdaságpolitikáról mindenkinek. Infláció.

Gyakorlatban ez fogalom nem olyan egyszerű Az infláció fogalma Fogalom: Az inflációnak a pénz értékvesztését nevezzük. Pénzünk„elinflálódik” , ha ugyanannyi pénzért egyre kevesebb árut tudunk vásárolni. Fordítva meghatározva: Inflációról beszélünk, ha a jószágok pénzben kifejezett ára egyre növekszik. Gyakorlatban ez fogalom nem olyan egyszerű Meg kell határozni, milyen áruról vagy jószágról van szó. Milyen súllyal szerepeljenek a termékcsoportokban az egyes termékek

AZ infláció fogalma Az infláció monetáris jelenség Nem befolyásolja a reáljövedelmet Reáljövedelem: A jövedelem az érte vásárolható termékeken mérve, más szóval a jövedelem vásárlóértéke.

Az infláció mérése Az infláció mérőszámaként különféle árindexek szolgálnak Fogyasztói árindex: Olyan termékcsoportnak az árindexe, ahol a lakosság egészének fogyasztása szerepel súlyrendszerként. A pénzjövedelem reálértéknek változásáról tájékoztat. Probléma: Átlagtól való eltérés Pénzjövedelem reálértéke nem azonos összes fogyasztás reálértékével (életszínvonallal).

Az infláció mérése Életszínvonalat meghatározó szolgáltatások: Vásárolható javak Nem vásárolható javak –nem mutatkoznak meg a vásárolt fogyasztásban Nem korlátosak (pl. levegő) Közjavak (pl. rendőri szolgáltatás, közvilágítás) Sok olyan termék és szolgáltatás van, amiért a múltban nem kellett fizetni, ellenben most kell. (Pl. Parkolás) Meg kell oldani az átmeneteket! Megoldás: Összevontabb jószágcsoportok

Az infláció mérése Mérési problémák: - Újonnan megjelenő jószágok - Eltűnő jószágok Az inflációs statisztika célja az, hogy az egységnyi pénzért vásárolható jólétet mutassa, akkor a gyors termékváltás ezt a mutatót torzítja.

Rövid távú áringadozás és azok kiszűrése Maginflációs statisztikák: -Infláció hosszú távú elemeinek figyelésére szolgálnak. -Szélsőségesen ingadozó árú termékek (pl.: zöldségárak) kiszűrésére, elterjedt árindexek. Az áringadozás az adott jószágra jellemző piaci típustól függ. Piaci típusok. --aukciós vagy árkövetõ --differenciált vagy ármeghatározó -További finomitás: regurált árú jószágok kiszűrése Nem fenntartható információ: -Gazdaság politikához kötődik. -Fenntarthatónak nevezzük azt az inflációt, amelyrõl elhihetõ, hogy a gazdaságpolitika fenn tudja tartani.

Az infláció költségei Az infláció sok kárt, költséget okoz. A költségek kétféle típusát szokták megkülönböztetni: -mindenképpen az infláció velejárója -megnehezíti az árinformációk feldolgozását, gyakran változnak az árak -az embereket a szükségesnél nagyobb kényelmetlenségre, fáradságra, költségbe kényszeríti annak érdekében, hogy minél kevesebb pénzt tartsanak -váratlanságból származó költség -->bizonytalanság--> pl.: kevesebb hitel felvétel Sok olyan megállapodás vagy szabály van, amely nem változtatható az infláció függvényében Pl.: adórendszer  

Az infláció költségei A magas infláció általában azzal jár, hogy az infláció üteme is jobban szóródik. Ezért a magas infláció megnöveli a vállalkozások és általában a vagyonnal való gazdálkodás kockázatát. Tehát az inflációnak költségei és kockázatai -->csökken a vállalkozói hajlandóság -->akadályozzák az erõforrások optimális allokációját Magas infláció --> alacsonyabb ütemő gazdasági fejlőség Alacsony infláció --> magasabb ütemű gazdasái fejlődés

Pénzmennyiség és árszínvonal Az infláció oka  Pénzmennyiség és árszínvonal Nevezõ: a gazdaság teljesítménye határozza meg:   -a termelési tényezõk (munka, tõke, természeti adottságok) és azok termelékenysége.

Az infláció oka Számláló: A mai világban közvetlenül a pénzpolitikától függ, vagyis attól, hogy a kormány vagy annak intézménye a központi (nemzeti) bank mennyi pénzt bocsát ki :   -Pénzkibocsájtást az állam bankja, a központi bank hajtja végre. - hitelt folyósít, amelynek nincs betéti fedezete. -nyeresége képzõdik -A nyereséget a központi bank befizeti az államháztartás kincstárába -speciális adóbevétel - pénzállomány adója (seigniorage)

Az infláció oka ez a nyereség az államháztartás bevételének 0.2–0,6 százalékát teszi ki (inflációmentes gazdasági növekedés esetén) Az inflációt a modern korban a pénzpolitika hozza létre, az infláció gazdaságpolitikai kérdés.

Reálszféra és monetáris szféra A gazdaságot fogalmilag két részre osszuk, az ún. Reálgazdaságra és a monetáris gazdaságra   Reálgazdaság : -termelés szintje - a termékek egymáshoz viszonyított ára – azúgynevezett relatív árak – - a reáljövedelmek -a reálkamatláb monetáris szféra: -Ettől függ a pénz mennyisége -az árszint - a jövedelem szintje - a kamatláb

Reálszféra és monetáris szféra hosszú távon a monetáris és reálszféra egymástól független   az inflációt hosszú távon a monetáris politika határozza meg. rövid távon ez a függetlenség nem áll fenn. Az infláció nem egyszerûen a pénzpolitika „terméke”, hanem a gazdaságot érõ külsõ hatásoknak és a gazdaságpolitika egészének kölcsönhatása Pénzjövedelem != Reáljövedelem Az infláció nem feltétlen jelenti a reáljövedelem csökkenését

AZ infláció előnyei Az infláció rejtett adó   Az infláció rejtett adó A pénzkibocsátás adóbevételt helyettesít Infáció legfőbb okai : -Háború -állami intézmények szervezettsége felbomlik -költségvetési deficit

Az infláció „előnyei” A monetáris politika befolyásolja a reáljövedelmet az inflációt meghatározó alapösszefüggés cask hosszabb távon érvényesül A termelés szintje hosszabb távon nem befolyásolható a pénz mennyiségével Rövid távon azonban a monetáris politikával manipulálni lehet a termelés és ezáltal a reáljövedelem szintjét az árak csak lassan reagálnak a kereslet változására   A kereslet növelésével létrejövõ termelésélénkítés mindig csak ideiglenes lehet Az a nyereség, ami az infláció felélesztésével létrejött, elvész akkor, amikor az inflációt meg kell szüntetnünk

Rövid és hosszú táv; a jegybank függetlensége A monetáris politikának ez a rövid távú hatásossága visszaélésre csábít   Ezzel a gazdaság hosszú távú – árstabilitási – érdekeit feláldozzuk a GDP-növekedés rövid távú és csak a jövõbeli GDP kárára megvalósítható ösztönzése érdekében A pénzteremtés adóhelyettesítõ hatása hasonló visszaélésre adhat módot Szükség van egy független szervezetre : JEGYBANK A jegybank független a mindenkori politikai kurzustól. az infláció nem rendelhetõ a jegybank egyedüli felelõssége alá

A várakozás viselkedés szerepe   A pénzmennyiség csak akkor hat a termelésre (reáljövedelemre), ha meglepetésszerûen változik minden, az infláció rovására végrehajtott gazdaságélénkítés a jövõ rovására történik Az inflációs várakozást befolyásoló tényezők: -a körülmények várható változása -a pénzpolitika erre való várható reakciója  Az, hogy a pénzpolitika hogy reagál az eseményekre, az a politika elveitõl, illetve az elvek alapján folytatott gyakorlattól függ.  ha a piac ismeri ezeket a reakciókat és várja azokat, akkor a reakció elveszíti azt a hatását, amit a politika eredetileg el szeretett volna érni  A reáljövedelem növeléséhez, a politika eredeti céljának eléréséhez a politikának nem elég a korábbinál nagyobb inflációt gerjesztenie, hanem annál is nagyobbra van szükség, mint amit a piac vár.

Dezinflációs politika Infláció csökkenésének folyamatát nevezzük dezinflációnak Dezinflációs politikának az inflációs várakozások csökkentésére irányuló politikát nevezzük. Az infláció csökkentése vagy kialakulásának megakadályozása általában politikai cél, pénzpolitikai eszközök használatával.   A 'meglepetést' okozó pénzpolitikának van reálhatása (pl.: termelési veszteségek), tehát fontos, hogy a piac résztvevőit 'meglepetés' nélkül győzzük meg arról, hogy a politika beavatkozása sikeresen csökkenteni fogja az inflációt. Így elkerüljük a termelési veszteségeket.

Dezinflációs politika Módszerek: Kereslet 'meglepetésszerű' csökkentése: az eladókat kudarcok révén meggyőzzük, hogy áraik túl magasak, ezért árcsökkentést kell betervezniük ('meglepetés' miatt nem célszerű') Piac szereplőinek fokozatos 'tanítása': egyéb eszközöket használ a piac szereplőinek fokozatos arra való ráébresztésére, hogy a kereslet és így az infláció is csökkenni fog (minél sikeresebb ez a módszer, annál kisebb a termelési veszteség).

A kereslet csökkentése – Költségvetési politikával A kereslet csökkentésének egyik módszere a költségvetési politika alkalmazása   A kereslet csökkentésének dezinflációs hatása: a megtermelt árut nehezebb lesz eladni a piacon, ami árcsökkenést eredményez, azonban a költségvetés egyenlege nem azonos a kibocsátott pénz mennyiségével. Ha a mérleg javulására a jegybank nem reagál pénzkibocsátás-csökkentéssel, akkor az infláció nem változik.

A kereslet csökkentése – Költségvetési politikával Ha javul az egyenleg: a) ||kamatcsökkenés → ösztönzően hat a beruházásokra és fogyasztásra → magánszféra keresete a kiesett állami kereslet helyébe lép → megszűnik a fiskális politika hatása|| vagy b) ||jegybank állampapírokat ad el (pénzt 'szív' be a piacról → dezinflációs hatás) → kamatláb eredeti szintje megmarad → magánszféra kereslete nem változik||   Fontos, hogy a keresletcsökkenésen alapuló dezinflációs politika a váratlanságon alapszik, az olyan változások, melyekre a piac számít, legfeljebb strukturális változásokat okoznak. pl.: előre ismert adónövelés nem okozza a kereslet visszaesését, mert az emberek előre alkalmazkodnak hozzá

Kereslet csökkentése – Monetáris restrikció A kereslet csökkentésének másik módszere a monetáris politika alkalmazása, azaz a pénzmennyiség befolyásolásának politikája.   A pénzmennyiség befolyásolhatja az árszintet, változtatásával dezinflációt érhetünk el. A módszer problémája, hogy csak hosszútávon működik. A monetáris politika közvetetten, értékpapír/devizapiacon keresztül befolyásolja a pénzmennyiséget, értékpapír vétellel/eladással. E műveletek hatása attól is függ azonban, hogy a piac hogy reagál rájuk. Pénzmennyiség csökkenést csak akkor érnek el, ha a várakozások jó indulatúan hatnak rájuk.

Kereslet csökkentése – Monetáris restrikció jóindulatú értelmezés szerint a piac a kamatemelést dezinflációsnak tekinti, ha az alkalmazkodás azonnali, elég a pénzcsökkentési szándék híre is ahhoz, hogy az árak és a pénzkereslet csökkenjen rosszindulatú értelmezés szerint a piac úgy gondolhatja, hogy a kamatemelés az infláció várható növekedésének jele, ezért növeli az árakat, hiteleket vesz fel, a dezinflációs kísérlet az ellenkezőjébe torkollik A tényleges folyamat általában e kettő eset közé esik.

Keresleti politika, egyensúlyi arányok, hitelesség Magyarországon több éves tapasztalat alapján a gazdaságpolitikának olyan híre lett, hogy a feszültségeket szereti inflációval oldani, ezért nálunk a kereslet csökkentése növelheti az inflációs várakozásokat. ↓ Előfordulhat, hogy az elért hatást kiegyenlíti, vagy meghaladja az inflációs várakozásnövekedés, ezzel fordított hatást, nagyobb inflációt érünk el, mint amilyen a kiindulóhelyzetben volt.

Strukturális aránytalanságok az árarányokban és a keresletben: ||reálkamatláb növekedése nem párosul a fiskális kiadások megszorításával és a várakozásokat befolyásoló egyéb tényezők kedvezőtlenek → csökken a beruházási kereslet, felértékelődik a hazai valuta (szolgáltató szektorra lassan hat) → a gazdaságnak maradnak olyan szegmensei, melyeket a kereslet visszafogása nem érint közvetlenül → az export költségei nem csökkenek azonos ütemben a bevételeivel → folyó fizetési mérleg romlik → az ország külső adóssága nő → a piac úgy gondolhatja, hogy a kormány nem fogja következetesen végigvinni a dezinflációs politikát → az inflációs várakozás növekszik → ellentét a gazdaságpolitika és a piac várakozásai között → az ellentét kimenetele attól függ, hogy a kormánynak mennyire sikerül meggyőznie a piacot eltökéltségéről az infláció leszorításával kapcsolatban → sikertelen meggyőzés esetén a dezinfláció egyáltalán nem valósul meg/ha hosszú 'harc' után sikerül a meggyőzés, akkor a dezinfláció megvalósul, azonban kérdéses, hogy az áldozat megéri-e egyáltalán||

Friedman – Phelps -féle várakozások ||nincs szerepe a piac meggyőzésének → dezinfláció költsége múltbeli adatok alapján számítható → a kibocsátási veszteség akkora lesz mint a kibocsátási nyereség amit az infláció hozott → nincs kockázat → el kell dönteni, hogy a nyereséget érdemes e feláldozni az árstabilitás helyreállításához|| (bonyolultabb várakozási hipotéziseknél a dezinfláció azonban nem származtatható múltbeli adatokból)

Várakozások közvetlen befolyásolása Ideális esetben a dezinfláció költség nélkül megvalósulhat: ||a kormány megadja az infláció csökkentési tervet, ha ezt mindenki feltétel nélkül elhiszi és elfogadja, a dezinfláció fájdalommentesen, költségek nélkül megvalósul (ehhez persze szükséges a politika abszolút hitelessége)||

Egyensúlyi és történeti feltételek -A hitelesség történelmileg alakul ki, a piac a gazdaságpolitika tettei alapján ítéli meg -A dezinflációs politika ebből a szempontból rossz induló pozícióban van. -A hitelesség feltétele, hogy az eredetileg kialakult infláció okait megszüntessük. Okai a különböző arányok megbomlása, pl.: -bérek és profitok arányának megbomlása -valuta árfolyam és a hazai árszint arányának megbomlása -belsõ és külsõ adósság állomány arányainak megbomlása

Egy dezinflációs cél akkor lehet hiteles, ha nem a beteljesülõ várakozás az egyetlen szál, amely a megvalósulását biztosítani tudja. - Ha a politika el tudja hitetni, hogy bármilyen költséget vállalni tud, hogy megvalósuljon a célja, akkor hiteles lesz. - ha a politika „tartaléka” nagy akkor könnyen elhihetõ, hogy hajlandó ezekbõl feláldozni valamit a dezinfláció érdekében. Ellenkezõ esetben kiszolgáltatott helyzetbe kerül. - Ezen feltételek teljesülése esetén lehet elkezdeni a politika jó hírnevének fokozatos kialakítását.

Horgonyok: költségvetési politika, árfolyam és jövedelempolitika. A, - Az infláció horgonyainak nevezzük azokat a nominális értékeket, amelyek meghirdetésével nagyfokú eltökéltségét demonstrálja. - Ezek iránymutatóul szolgálhatnak a piacnak, meggyõzve a résztvevõket arról, hogy ha saját áraikat nem ezekhez igazítják, akkor tévesen áraznak. B, Nagy eltökéltséget jelent - Ha a költségvetés az adott inflációs céllal összhangban tervezi meg kiadásait - egy csúszó leértékelési ütem elõre deklarálása C, A legfontosabb horgony a bér. - A munkabér közgazdasági tartalma azonos az árral, hiszen az a munka ára. - Az árakat a bér mintegy kétharmad részben meghatározza.

Horgonyok: költségvetési politika, árfolyam és jövedelempolitika D, Nagy szerepe lehet a költségmentes dezinflációban a központi bérmegállapodásoknak. - Ez csak olyan országokban lehetséges ahol nagy szerepe van a szakszervezeteknek a bérmegállapodásokban. - Valamint ahol a szakszervezetek központosítottak.(Pl. Franciaország) -A franciaországi infláció leszorításában az 1980-as években nagy fontosságot tulajdonítottak a kormány jövedelempolitikájának E, A horgonyok alkalmazásának van egy kockázata: - Ha az egyensúlyi és történeti feltételek hiányoznak, vagy ha éppen a keresleti politika nem támogatja õket, akkor a hitelesség nem javul, hanem romlik.

A stratégiaválasztás szempontjai: A, A dezinflációs politika kulcsa tehát a piac meggyõzése a dezinflációs politika sikerérõl. Ez kétféle stratégia mentén lehetséges: - Az egyik, Orthodoxnak nevezett stratégia - Lényege, hogy meggyõzzük a piacot arról, hogy készek vagyunk a kereslet minden áron való csökkentésére. - A másik stratégia közvetlenül a várakozásokat veszi célba. - Lényege, hogy az inflációs várakozásokat nemcsak a többletkereslet hozhatja létre, hanem a piac várakozási viselkedése önmagában is. B, Az, hogy melyik stratégia a jobb függ: - A társadalom tűrőképességétől - A kockázatvállalás árától - A gazdaságpolitika hitelességétől. C, A várakozásokat közvetlenül célzó stratégia kudarca nem jár költséggel, azonban hatásossága is csekélyebb. Orthodox stratégia esetén ezzel szemben a „megfutamodás” nemcsak hitelességveszteséggel jár, hanem kibocsátás veszteséggel is, kockázatosabb mint a várakozásokra építő stratégia.

Árfolyam, infláció és termelékenység A, - Hosszú távon a piaci verseny kikényszeríti, hogy az árak a költségekkel legyenek arányosak, valamint valuta árát is a piacnak ez a tulajdonsága határozza meg. - A valuta árát a külfölddel versenyzõ ágazatok költségei határozzák meg. B, - A valuta árfolyama több tényezõ szorzatából adódik: - a külföldi és a belföldi általános infláció aránya. - a külfölddel versenyzõ szektorok relatív inflációja az általános inflációhoz képest.

Néhány általános gazdaságpolitikai tanulság A fenntartható inflációról még egyszer Az infláció csökkentése költséges Minél kevésbé tudjuk meggyőzni az embereket a csökkenés bekövetkezéséről annál nagyobbak lesznek ezek a költségek Kétféle inflációt különböztethetünk meg, a fenntarthatatlan és a fenntartható inflációt. Fenntarthatatlan Valójában nincsen, csupán a nagy költségéggel fenntartható rátát nevezzük így. Akkor nevezzük így az infláció egy adott ütemét, ha az emberek annyira nem hisznek a fennmaradásában, hogy a gazdaságpolitika nem vállalja a meggyőzésük költségeit.

A fenntartható inflációról még egyszer Mikor nem hisznek az emberek egy inflációs ütem fennmaradásában? Ha az inflációt rövid távú tényezők tartják alacsonyan, melyek megszűnését a gazdaságpolitika nem képes ellensúlyozni Makroökonómia aránytalanságok. Pl.: az árak szerkezeti aránytalansága A 90-es évek közepén, hatósági árként alacsonyan tartották az energia és a valuta árát. Ennek következtében az energia a fogyasztói árban közvetve és közvetlenül 20%-s a valuta az import és a külfölddel versenyző termékeken keresztül 30-40%-os súllyal szerepelt. Ezek az árak a statisztikailag mért inflációt alacsonyan tartották, azonban egyes árak hatósági korlátozása nem fékezi a gazdaság többi szektorában az árakat. >> Áraránytalanságok>> Megszüntetésük indokolttá vált.

A fenntartható inflációról még egyszer A megszűntetésnek két lehetséges módja létezik. ◦ Egyrészt keresletcsökkentő politikával, a piac azonban nem ad hitelt a gazdaságpolitika utólagos, elmulasztott keresletkorlátozó intézkedéseire ◦ Másrészt a regulált árak korrigálásával (= statisztikai infláció növelése) <árregulációval, mint egyedüli módszerrel való visszaszorulását a fenntarthatatlan helyzetek közé soroljuk. A fenntarthatatlan inflációs ráta fogalma újabb értelmezési lehetőséget ad a hosszú és rövid távú inflációnak.>> Ha egy infláció csökkenés fenntarthatatlan akkor rövidtávúnak nevezhető. Ami egy új maginfláció-fogalom értelmezésére ad lehetőséget. (maginfláció: az olyan inflációt nevezzük maginflációnak, ahol nem alakul ki áraránytalanság.

A fenntartható inflációról még egyszer 1993-94. évi sikereket felmutató dezinfláció nem volt fenntartható, mivel a valuta és az energia aránytalanul alacsony volt. Ezek korrekciója 1995-ben újra megnövelte az inflációt. Az ,,egyes infláció”-nak nevezett árak a teljes fogyasztói árhoz képest 1993-94-ben jóval kevésbé csökkentek, vagyis az inflációs mag csökkenése kevésbé volt látványos, mint az infláció csökkenése. (A csökkenés csak a gazdaságpolitika hitelességének növekedésével indult meg)

A monetáris politika függetlenségéről még egyszer A dezinfláció költségein keresztül az infláció elválaszthatatlan a gazdaság egyéb teljesítménymutatóitól. A gazdaság teljesítménye függ: az állampolgároktól (mint piaci szereplők) a kormány lépéseitől a jegybank lépéseitől. Piac: nem hiszi el a gyors dezinflációt. Jegybank: - fokozatos meggyőzés - évről-évre növeli politikáját, szavának hitelét >>lassú árstabilitás alacsony dezinflációs költségek Kormány: - ha a kormány szerint az államháztartás nagyobb deficitet is megengedhet magának Jegybank: - lehetőségei korlátozottak -milyen termelési veszteség árán ragaszkodhat a dezinfláció céljához >Nyitott gazdaságban az államháztartás egyenlege és az infláció közti kapocs nem a többletkiadások hatása jelenti, hanem a külső eladósodás >> az eladósodás miatt a hitelezők elvesztik bizalmukat a valuta leértékelődik. Az infláció a valuta leértékelődése után következik be.

Az infláció függ a kibocsátott pénz mennyiségétől Tiltsuk meg a jegybanknak, hogy a változatlan árszint biztosításához szükségesnél több pénzt bocsásson ki. Az inflációs várakozásokat figyelmen kívül hagyó monetáris megszorítás, nagy termelési áldozatokkal jár. Az infláció nem csupán a jegybank magatartásától, hanem a gazdaságpolitika egészétől függ.

A csúszó árfolyamrendszer, mint a vállalt korrekciók határa A Magyar Nemzeti Bank politikája: >A dezinfláció fenntartani kívánt ütemének és a valuta árfolyamának meghatározott leértékelési ütemével való deklarálása. >Stabil támaszt nyújtani a minimális költségű dezinfláció végrehajtásához. Monetáris intervenció, mely hatással van a kamatlábra. ◦Ha valutát vesz, növeli a kamatlábat. ◦Ha valutát ad el, akkor csökkenti. Azonban a kamatlábat nem a jegybank, hanem a forintkötvény iránti kereslet határozza meg. A befektetők értékelik az ország helyzetét, a kockázattól függ, hogy a magas, vagy alacsony-e a kamatláb. > A kamatpolitika nagyobb „önállósodása”vagyis a piaci megítélés lényeges jegybanki „felülbírálata” olyan mértékû nemzetközi pénzmozgásokat gerjesztene, amelyek a valuta árfolyamsávjának feladását kényszerítenék ki. Ez pedig megsértené a fokozatos, fájdalommentes dezinfláció elvét. > A piac helyzetmegítélése gyakran nagyon hektikus. Napról, napra változhat egy ország meígtélése, azonban soha sem független az ország specifikus gazdasági helyzetétõl.

A gazdaság általános egészsége és a várakozások   Ha a nemzetközi piac megítélése gazdasági következményeiben elviselhetetlen magasságokba kényszeríti a külföldi valuta árfolyamát vagy a kamatlábakat, akkor az infláció felélesztése politikailag szükséges >A jegybanknak nincsen korlátlan lehetősége, hogy a piac inflációs várakozásaival dacoljon. >A külföldi befektető, ha a forint értékét veszélyben látja kivonja pénzét, így a forint valóban veszít értékéből. > Az inflációs várakozásokat a gazdaság egészének helyzete határozza meg, vagyis mindazok a tényezõk, amelyek egy jövõbeli inflációs veszélyt sejtetnek. > A gazdaság egészségét meghatározó belső tényezők: Relatív árak belső árak belső adósságállomány külső adósságállomány gazdasági növekedési potencia

A gazdaság általános egészsége és a várakozások > A gazdaság egészségét meghatározó külső tényezők: a világpiac hektikus ingadozásai befektetői szeszélyek cserearány változás globális termékpiaci, vagy exportpiacunkat érintő eseméyek Kisebb betegség esetén az infláció nincs veszélyben, az adott rendszerben szinte automatikus korrekciós folyamatok indulnak el: emelkedhetnek a kamatok, romlik a valuta árfolyama a sávon belül.   Nagyobb betegség esetén azonban az infláció elkerülhetetlen.

A prudens gazdaságpolitika fogalma és követelménye A 70-es évek végén 80-as évek elején sok fejlődő ország kölcsönt vett fel fejlődésük gyorsításának finanszírozására. >A kalkulációjuk ugyan az akkori helyzetre optimálisak voltak, azonban a nemzetközi kamatlábak növekedtek. Így a vártnál lassabb fejlődésük során fokozatosan eladósodtak. >Ez hitelt nyújtó és felvevő félnek súlyos veszteségeket okozott. >Sok gyorsan fejlődő országban a makrogazdasági politika ma sem kellően óvatos a külső eladósodás problémájával kapcsolatban. >A 90-es években újabb válsághullám következett be mely Magyarországot is érintette. > Magyarországon is elõfordul, hogy az eladósodottság optimális mértékét arról az oldalról próbálják megközelíteni, hogy vajon „mennyit hajlandó meghitelezni a külföld”. Ez nagyon hibás megközelítés. A külföld sokat hajlandó meghitelezni, de nem tudjuk, hogy idõben meddig, és mennyiért, és nem tudjuk biztosan, hogy a hitel felhasználása tényleg olyan profitábilis lesz-e, mint gondoljuk. >> Nem tervezhetünk várható értékkel, mert a kedvezõtlen kimenetel sokkal nagyobb veszteséggel jár, mint a kedvezõ eset nyeresége

A prudens gazdaságpolitika fogalma és követelménye > „Nyugodtan növelhetjük eladósodásunkat, mert az ország hitelképes, és elegendõ külföldi tõke áll rendelkezésre.” >> Ez a következtetés hibás, mert az eladósodás optimális mértékét nem a külföld hitelezési hajlandósága határozza meg, hanem az a kockázat, amellyel a hitelre támaszkodás jár. Ugyanis sokkal többet veszítünk, ha hitelbõl terjeszkedünk, mintha saját forrásból tennénk. >Az egyes piaci hitelek sorsa – visszafizethetõsége – a gazdaság egészének egészségi állapotától függ. Ha a gazdaság egészének egészsége leromlik, az ország valutája leértékelõdik, és a felvett külföldi hitelek értéke visszafizethetetlenül nagy lesz.

A prudens gazdaságpolitika fogalma és követelménye >A külföldi hitelt felvevõ vállalkozónak sok elkerülhetetlen bizonytalansággal kell számolnia. Ha ezt makrogazdasági kockázatokkal tetézzük, akkor az lényegesen visszafogja a vállalkozási kedvet, és csökkenti a gazdasági növekedést. >A makrogazdasági politikának kell, hogy legyen egy eladósodási politikája, vagyis készen kell lennie arra, hogy ha a magánszektor magatartása a túlzott eladósodás felé halad, akkor azt saját megtakarításaival korrigálja A külsõ eladósodás mértéke egyik fontos mutatója a gazdaság általános egészségének. Változása a piac bizalmának egyik meghatározója, a piac bizalomvesztése pedig szükségszerûen az infláció vagy recesszió gazdaságpolitikai dilemmáját hozza létre. A dilemmát a piac is ismeri, ezért megnõnek inflációs várakozásai.

A jelenlegi Magyarországi infláció története: Az 1990-1991-es inflációs robbanás összefüggése a múltunkkal:   A, Az adott évi infláció sohasem magyarázható, az adott évi eseményekkel, és az akkori monetáris politika szándékaival. (pl. Termelés növelése, ill. csökkentése.) a, 1946-os hiperinfláció (általában 50%-nál nagyobb infláció) Érdekesség: -Nehéz megindokolni, hogy ez meglepetés infláció volt-e, esetleg a monetáris politika hatása, (utólag mérhetetlen adatok hiányoznak, pl. Az inflációs várakozás.) -legnagyobb eddig mért infláció -Magyarország – havi 41900 billió százalék <ez az 50%-os hiperinflációs határt teljesen kielégíti> -„a talicskányi egynapi fizetését munka után sietve hazatolta, de felesége egy óra múlva már csak két tojást kapott érte” (korabeli riport) -1 kg kenyér ára 1945 augusztusában: 6 pengő 1946 júniusában: 5 850 000 000 pengő (Forrás: www.wikipedia.org) b, 1950-es évi inflációk -„Magyarországon a politika pedig száműzte az infláció fogalmát, mint olyan jelenségét, amely szocialista viszonyok között értelmezhetetlen.” (Forrás: Erdős Gyula: Árszínvonal, árfolyam, infláció - 222. oldal) c, 1979-1980-as évi árreform – a hazai árakat közelíti a világpiacihoz, árrendszer kétszintűségének visszaállítása, rugalmasságának növelése d, 1988-as kétszintű árrendszer bevezetése, az akkori struktúrális árváltozások külömbségének az árak emelésével való kiegyenlítése. -az adókulcsok számának növelése (átlátható költségkalkuláció, kétszintű árrendszer) -teljeskörű átárazás szükséges, Infláció

A jelenlegi Magyarországi infláció története: Orthodox kísérlet A, Nem volt még akkoriban hatásos dezinflációs politika. -külső piaci struktúra megváltozása -ártámogatások felszámolása -a változás aránytalanságokat hozott létre a hozzáadott érték megoszlásában a munkabér javára, cöskkentve a gazdaság versenyképességét - a gazdaság egyszerre élénkítette a belföldi keresletet, és csökkentette az export versenyképességét (reál-felértékelő árfolyampolitika) -ez rövid távon leszorította ugyan az inflációt, de növelte az inflációs várakozásokat B, Dezinflációs politika kedvezőtlen fordulatai: 1. kiszámíthatatlan gazdaság-fejlődés 2. gyorsan növekvő külső és belső deficit 3. termelési visszaesés folytatódott, mindenfajta eltökéltség látszatát felrúgva C, Az infláció csökkenésének elmaradása nem az akkori gazdaságpolitika hibája volt. -a bizonytalanság inflációs várakozásokat gerjesztett -hiba: ellentmondásos stratégiával mégis megpróbáltuk csökkenteni az inflációt -mai szemmel figyelembe kell vennünk: - a külföldi befektetők hitelezési hajlandóságát, - a külföldi hitelezésekből történő befektetések kockázatosságát

A jelenlegi Magyarországi infláció története: III. 1994-re kiderült, hogy az infláció csökkenésének a mértéke nem tartható -piac bizalma folyamatosan csökkent -struktúrális átalakulás lelassult -1994 nyarától a valuta kényszerű leértékelődése meghaladta az inflációét -külföldi bizalmatlanság -> a mexikói válság miatt tőkekivonás Magyarországról IV. A, 1995-re visszajutott az infláció oda ahonnan indult -a tapasztalatok reménytelenné tették egy újabb Ortodox kampány lehetőségeit (5 éve tartó életszínvonal csökkenés, elégedetlenség = egy ilyen kísérlet mindenképpen súlyos árat vonna maga után, függetlenül sikerességétől) A, Stabilizáció feladatai: -helyrehozni a relatív arányok torzulását, ami az inkonzisztens (ellentmondásos) dezinflációs kísérlet következménye képpen létrejött -makrostruktúrális (szabad szemmel is látható szerkezet, nemzetgazdasági szinten) romlások átalakítása, a gazdaság növekedését helyreállítani -államháztartás adósságok és -külföldi adósságok helyreállítása -nem csökkentette a keresletet, csak annak szerkezetét változtatta meg az export javára, a fogyasztás és államháztartás kárára - az infláció csökkentése csak a relatív piaci -árak, és –kereslet arányának helyreállítása után kerülhetett napirendre

A jelenlegi Magyarországi infláció története: B, a gazdaságpolitikai hitelesség elnyerésének lépései - -a gazdaságpolitikai vállalások teljesítése a, csúszó leértékelés ütemének tartása b, államháztartás pénzügyi fegyelmének biztosítása c, előzetes inflációs számítások nagy pontosságú megközelítése -az infláció nem becsülhető pontosan, a modell eléggé leegyszerűsített -a külső és belső adósságok folyamatosan csökkentek -kialakult növekedési politika egyre nagyobb mozgásteret adott a keresleti politikának (politika erőteljesen felléphet a kereslet szabályozásában) - Magyarországon a csökkenés üteme 1995 óta évente 4,7 % (2002 előtti adat) - MNB: a 2009-es évi infláció mértéke 4,5 %, 2010-ben 4,1 % (Forrás: www.magyarorszag.hu)

A jelenlegi Magyarországi infláció története: V. A gazdasági egészség új normái és az inflációs politika: A, Az 1998-as oroszországi válság -egy válságsorozat utolsó eleme -a válság 1997-ben indult Mexikóból, és végigfutott Kelet-Ázsián is -nyomot hagyott a világpiacon: megváltozott a pénzügyi kockázatok megítélése (bizalom egy ország felé, eladósodás) -kamatprémium fogalma: „A kamatprémium vagy kockázati prémium az a kamatfelár, amit az értékpapír kibocsátójának fizetni kell azért, mert papírját a piac kockázatosabbnak tartja, mint másokét.” (Simon András : A Gazdaságpolitikáról mindenkinek - Infláció) -1995 utáni tartós piaci bizalom gyengült, és nem tért vissza a korábbi szintre B, A dezinfláció fenntartása elég nehéz prudenciális (jelentése: előre tervezett) folyamat - ennek az előre tervezésnek a fenntartásában a nemzetközi gazdaság segítséget nyújt (nem anyagi forma, hanem a kockázatosság megítélésében – ez része az Európai Közösség feltételeinek), ezzel Magyar nemzeti érdekeket szolgál.