A bensőséges kapcsolatok művészete T.P. Malone – P.T. Malone

A könyv központi kérdése: hogyan lehetünk önmagunk, miközben közel vagyunk egy másik emberhez? Vagy kicsit másképp: hogyan lehetünk úgy a másokkal közös térben, hogy közben saját terünkben is megmaradhassunk? A szerzők szerint a szeretettel úgy vegyük körül a másikat, hogy ő ebben a térben szabadon lehessen, növekedhessen, változhasson!

Hiszen ami nem tud növekedni, változni, az tulajdonképpen halott.

A könyv írója apa és fia, két pszichiáter Az én három funkcióját írják le: az aktív, a passzív és az igazi ént. Szó van benne az intimitásról a szeretetről, a kapcsolatokról, szexualitásról, kreativitásról, a változásról, az elfogadásról

Intimitás Amikor intimitásról beszélünk, azt fontos megkülönböztetni a közelségtől. Lehetünk úgy közel valakihez, hogy ne legyen köztünk valódi, bensőséges kapcsolat. A közelség hatására közös pszichológiai egység jön létre. A közelség hatására rendszerek fogságába kerülünk, és mindaddig, amíg nem tudjuk megélni igazi énünket is, fogságban is maradunk.

Intimitás Az intimitás a bensőm, a valódi önmagam, az az én, akit csak én ismerek. Lényege, hogy kapcsolatba kerülök lényem legbelsőbb magjával. Újfajta tudatossággal tapasztalhatom meg, hogy ki és mi vagyok. A legmélyebb tudatosságot akkor tapasztaljuk meg, amikor egy másik emberhez fűződő kapcsolatunkban nyilvánulunk meg!

A szeretet önmaga jutalma, nem az, hogy viszontszeretnek!

A szeretethez fel kell NŐNI, úgy szeretjük a másikat, ahogy van! Az ALÁZAT szeretetet szül! A szeretet felszínre hozza az embert és összetöri a szerepeket! – a felvett álarcok lehullanak Ha nem szeretünk, annak félelmetes és hatalmi okai vannak!

Nagyon sok jó és rossz érzést tévesztünk össze a szeretettel: az odafordulást, az elfogadást, az áldozathozatalt, az izgatottságot, a megértést és még számtalan mást! a gondoskodást, a megbocsátást, a toleranciát, az elfogadást, a függést, a közelséget, a barátságosságot,

Szeretet Ezek az érzések nemcsak, hogy nem egyenlők a szeretettel, de ritkán részei annak. Részei az együttélésnek, de nem részei a valaki iránti szeretetnek. Csak összezavarjuk a kapcsolatokat, ha azt mondjuk: "szeretlek", miközben azt akarjuk mondani: "aggódom érted" vagy "sajnállak". Sokféleképpen gondoskodhatunk az emberekről, és ugyanilyen sokféleképpen törődünk velük.

Szeretet Tolerancia: azokat toleráljuk, akikkel szemben felsőbbrendűnek érezzük magunkat! Az elfogadás: a szeretet szerves része. A megbocsátást: néha szeretetnek érezzük, pedig nem az. A szeretettel leggyakrabban összetévesztett érzés a "gondoskodás" olyasvalakiről, aki tőlünk függ.

Aktív én, Passzív én Ha azt gondoljuk vagy mondjuk: "én", akkor teljesen más az érzésünk, mint amikor azt mondjuk, vagy gondoljuk: "magam" Az én az a belső, AKTÍV személy, aki kinéz a világra. A cselekvő nem a múltban vagy jövőben, hanem a jelenben létező. Ezzel ellentétben a PASSZÍV ÉNnel megtörténnek a dolgok. Mások "hagyják, hogy megkapjam", "leértékelnek engem", "szeretkeznek velem" - dolgok történnek velem.

Aktív én, Passzív én Az aktív én cselekszik, a passzív én érzi a fájdalmat és a boldogságot! Az aktív én kifelé néz, a passzív én befelé tekint! Az aktív én dönt a hogyanról, a passzív én dönt, hogy mit kellene tenni.

Aktív én, Passzív én Miért mondjuk, hogy "magamon kívül voltam" és mit jelent ez? Mind az aktív én, mind a passzív én megtapasztalása más, mint az igazi éné! Nem a passzív én van magán kívül, hanem az aktív én!

Igazi én Az igazi nehézség abból adódik, hogy az igazi én nagyon homályos, titokzatos és leírhatatlan. Az igazi én sokkal inkább spirituális mint az aktív én (a személyiség) vagy a passzív én (jellem). Sokkal közelebb áll a természethez. Az igazi én megfoghatatlan kapcsolat az aktív és passzív én között. Természeténél fogva jobbára leírhatatlan: láthatjuk álmokban, a nem verbális kommunikációban, a módosult tudatállapotokban

Az igazi én híd a lélekhez!

Igazi én Ha az aktív ént egyszerre érzékeljük a passzív énnel, az az igazi énünk! Az intimitásban az igazi én megtudja, mi a különbség az egyedüllét és a magány között, és így változhat a személy. Jelenlegi kultúránkban a pszichoterápia befelé irányít, azaz passzívén-orientált. ("meg kell valósítanom önmagam") Az igazi énről szóló lélektani írások ritkák és félreérthetőek.

Aktív én tér kizárására: Az alkoholista, a kokainfüggő, a depressziós ember saját térbe húzódik vissza, érdektelensége, apátiája, ingerlékenysége a belső világával való elfoglaltsága által elszigeteli magát másoktól; a fóbiás gyakorlatilag kizárja magát az aktívén -tér jelentős területeiből.

Hogyan lehetünk önmagunk, miközben közel vagyunk egy másik emberhez? Jóhiszeműen élni a világban: Hogyan lehetünk önmagunk, miközben közel vagyunk egy másik emberhez? Hogyan lehetünk egyszerre közeli és személyes viszonyba?

közeli és személyes viszony Az határozza meg a kapcsolataink minőségét, hogy a kettőt egyszerre milyen gyakran tesszük meg. A mindkettő megtételére való képesség forrása a bensőséges igazi én! Ha együtt tapasztalom meg az aktív énemet (a kapcsolatomat), a passzív énemet (saját személyemet) akkor IGAZI ÉNEMET tapasztalom meg!

Változás Mivel nincs élet változás és növekedés nélkül, az intimitás alapvető, létfontosságú adaléka a kapcsolatoknak!

Az igazi én csak bensőséges helyzetekben tapasztalható meg. A valóságban a legtöbb bensőséges élményünk nem emberekkel történik: könnyebben megtapasztalhatom egy virággal, folyóval, zenével vagy verssel, mint egy másik emberrel. könnyebben megtapasztalhatom egy idegennel, mint egy hozzám közelállóval. (ez szomorú, hogy mi emberek könnyebben vagyunk önmagunk tárgyakkal és idegenekkel, mint akiket a legjobban szeretünk) A személyes ismeretség úgy tűnik akadályozza az intimitást!

Kreativitás A másságra való képesség teszi lehetővé Azt jelenti, hogy úgy gondolkozunk, érzünk és cselekszünk, ahogy eddig még soha. A kreativitás egyenlő a mássággal - a másság pedig érzékenyebb passzív ént, tudatosabb aktív ént és biztosabb igazi ént jelent Intimitásból származó igazi én élmény a kreativitás (az intimitásban az igazi éné a főszerep)

Szexualitás Az intimitás lényege az, hogy valaki megtapasztalja önmagát (igazi énjét) a másik ember közvetlen jelenlétében, akihez szoros kapcsolat fűzi. az aktívén jellegű szex, amiben jobban figyelek a másikra, mint saját érzéseimre, egyszerűen nem működik hiányzik belőle a szenvedély. Az intimitás utat enged a szenvedélynek, a bensőséges szexualitás egyszerre személyes és szenvedélyes.

Elfogadás Alapvetően fontos az embereknek, hogy úgy fogadják el őket, ahogy vannak. Az engedékenység nem elfogadás, hanem épp az ellenkezője. Akkor érzi magát idegennek az ember, ha nem fogadják el

Elfogadás

Fogadj el, ahogy vagyok és akkor majd talán más lehetek. Elfogadás Fogadj el, ahogy vagyok és akkor majd talán más lehetek. csak éreztesd velem, hogy nem fogadsz el feltétel nélkül, és nem tudok változni szeress és fogadj el, ahogy vagyok, és akkor tudok küzdeni, hogy más legyek veled ha csak akkor fogsz szeretni, ha más leszek, mint ami vagyok, akkor nem szeretsz. Fogadj el még akkor is, ha nem szeretsz így, ahogy vagyok, és akkor növekedhetek, más lehetek és javulhat a kapcsolatunk is Az igazi elfogadás ereje valóságos csoda - egy pillanat alatt megváltoztathat dolgokat, amelyek évekig holtponton voltak.

Elfogadás

A bensőséges kegyelem spirituális, és meghaladja a rendszer! Szeretni, hogy szeressenek, az emberi, de szeretni a szeretetért, az angyali.

Köszönöm a figyelmet! Perger Aletta 2013. május 5.