LIFE Nature program LIFE00NAT/H/7162 Az emlõs nagyragadozók hosszútávú védelmének megalapozása Magyarországon LIFE Nature program LIFE00NAT/H/7162

A program résztvevõi Európai Unió LIFE Nature programja /támogató/ Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal /partner és támogató/ Szent István Egyetem Vadbiológai és Vadgazdálkodási Tanszék /koordinátor/

A programmal kapcsolatban felmerülõ legyakoribb kérdések: Mi az a LIFE program? Az emlõs nagyragadozók hosszútávú védelmének kiépítése Magyaroszágon I. nyertes hazai LIFE Nature pályázat Miért pont a nagyragadozók? A program részletei

További információk: http://europa.eu.int/comm/life Mi az a LIFE program? A LIFE az Európai Unió pénzügyi eszköze a környezetvédelem fejlesztésére, a közösségi környezetvédelmi politika és törvényhozás fejlesztésére és végrehajtására. Magyarország 2001 február 1.-én csatlakozott a programhoz. A LIFE program fõ tevékenységei három területet ölelnek fel: környezetvédelem, természetmegõrzés, és fejlõdõ országok problémái. A program lehetõséget ad, hogy természetes és jogi személyek egyaránt pályázhassanak támogatásra, melynek elõnye, hogy így a LIFE figyelmet tud fordítani a kis léptékû, helyi szintû, nem kormányzati kezdeményezések társfinanszírozására is. Részletek További információk: http://europa.eu.int/comm/life

Az európai Unió LIFE programja /részletek/: A LIFE program az Európai Unió pénzügyi eszköze a környezetvédelem fejlesztésére, illetve a közösségi környezetvédelmi politika és törvényhozás fejlesztésére és végrehajtására. A LIFE 1992-ig nyúlik vissza és szakaszokban valósul meg. Az elsõ szakasz 1992-1995 között zajlott le, a második szakasz 1996-tól 1999-ig tartott, teljes költségvetése 450 millió ECU volt. A jelenleg futó LIFE III. szakasz 2000-tõl 2004-is lesz érvényben 640 millió EURO költségvetéssel. Közép- és keleteurópai országok közül a második szakaszban csak Románia vett részt. 2001-tõl Szlovénia, Észtország és Magyarország is csatlakozott a programhoz. 2000. július 17-én az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 200/1655/EC sz. rendeletet a környezetvédelem (LIFE) pénzügyi eszközeirõl, amelyet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában 2000. július 28.-án kihirdettek. A LIFE három fõ tevékenységi területet felölelõ eszközrendszer, melyek a következõk: környezetvédelem, a természet megõrzése, és a harmadik országok. Miközben mindhárom terület a környezet javítását célozza meg, megvannak saját prioritásaik is. Az EU és Magyarország közötti Társulási Tanács határozata, valamint a 2001. február 1.-vel életbe lépett kormányrendelet értelmében tehát Magyarország is részt vesz az EU LIFE III programjában. 2001-tõl Magyarország is csatlakozott az Európai Unió LIFE közösségi környezetvédelmi programjához. A LIFE – Természetvédelem a természetes élõhelyek, a vadon élõ növény- és állatvilág megõrzését szolgáló tevékenységekkel kapcsolatos pályázatokat támogatja. Magyarország az Európai Unió költségvetéséhez a LIFE programban való részvételre évente 2 280 000 EURO-t fizet 2001-tõl. A tagdíj összege nem függ össze az elnyerhetõ pályázati támogatások nagyságával, több sikeres pályázat esetén az utóbbi meghaladhatja a nemzeti befizetés összegét. A nemzeti hozzájárulás összegének közel 50%-át az éves nemzeti PHARE program fedezi, a fennmaradó részt pedig a nemzeti költségvetés finanszírozza. A nemzeti hozzájárulás költség vetésbõl fizetendõ része évente 1 235 000 EURO, az ennek megfelelõ mintegy 328 millió forintösszeg a Környezetvédelmi Minisztérium költségvetésében áll rendelkezésre. A program lehetõséget ad, hogy természetes illetve jogi személyek egyaránt pályázhassanak támogatásra, amelynek elõnye, hogy hogy a LIFE figyelmet tud fordítani a kis léptékû, helyi szintû, nem kormányzati kezdeményezések társfinanszírozására. Ily módon olyan szervezetek is Uniós támogatáshoy juthatnak, amelyek az elõcsatlakozási alapok által nyújtott támogatásokat nem vehetik igénybe. A tavalyi év folyamán 5 természetvédelmi LIFE pályázatot nyújtott be Magyarország. Ebbõl mindössze egy, a Szent István Egyetem és a KöM Természetvédelmi Hivatala által közösen kidolgozott farkas és hiúz védelmi pályázat nyert. A program teljes költsége közel 400 000 EURO, azaz 100 millió forint. Ebbõl 35% az önrész, a többit az EU fedezi. Ennek keretében elkészül a farkas és a hiúz két nagyragadozónk védelmére kidolgozott akcióterv, monitorozási, rádiótelemetriás, oktatási és ismeretterjesztési programok indulnak. Az akciótervet a nemzetközi elõírásoknak (EU, nemzetközi természetvédelmi egyezmények) megfelelõen az érintett hatóságok (TvH, FvM), a kutatók, (Szent István Egyetem Vadászati és Vadbiológiai Tanszék) civil zervezetek,(Magyar Vadászkamara, WWF Magyarország) és területi szervek (NP Igazgatóságok) közremûködésével dolgoztuk ki.

Miért pont a nagyragadozók? A nagyragadozó emlõsök - a tápláléklánc csúcsán betöltött szerepüknél fogva - mindíg is fontos helyet foglaltak el az erdei életközösségekben. Vadászataik során kiválogatják a szarvas és õz csapatokból a gyengébb, sérült egyedeket, így megakadályozzák azok mérték nélküli elszaporodását. Ezzel hozzájárulnak az erdei életközösség egyensúlyának fenntartásához. A Kárpát medence nagyragadozói közül a farkas és a hiúz valaha Magyarországon is állandó lakónak számítottak /ellentétben a medvével/ a XX. század közepére azonban, részint az élõhelyek puszulása, részint intenzív vadászatuk miatt számuk aggasztóan lecsökkent. A század végére mindkét állatfaj eltûnt az ország területérõl, csupán elvétve lehetett hallani egy-egy átkóborolt példányról. Az 1980-90-s évektõl kezdve azonban egyre több ilyen eseti megfigyelésrõl lehet hallani: megjelent, néhol meg is telepedett néhány állat a hazai erdõkben. Megindult a nagyragadozók visszatelepülése Magyarországra. Megjelenésük ugyanakkor sok nehézséggel jár együtt. Az állattartó gazdák a jószágokat, a vadgazdák az értékes vadat féltik a farkasok-, hiúzok fogaitól. Még az átlagember képzeletében is vérszomjas, veszedelmes fenevadként jelenik meg ez a két állat. A rossz hírnévre pedig egyik sem szolgált rá. Az embert lehetõség szerint kerülik, rendkívül óvatos állatok. Sem a farkas, sem a hiúz nem öl kedvtelésbõl, kizárólag akkor, ha éhes. A nagytestû ragadozók szerepe pedig nélkülözhetetlen az ökológiai körforgásban, védelmük mindannyiunk közös érdeke. Néhány tudnivaló a farkasról és a hiúzról

Farkas (Canis Lupus) Hiúz (Lynx lynx)

Farkas (Canis Lupus) Elterjedés Az Európai farkas (a továbbiakban farkas) Európa második legnagyobb emlõs ragadozója. Nagyfokú alkalmazkodó képességének köszönhetõen Eurázsián és Észak-Amerikán át húzódó elterjedési területén rendkívül változatos habitatokban él. Az elmúlt néhány évszázad során a kíméletlen irtás és az élõhelyek romlása miatt állománya lényegesen megcsappant, elterjedése szaggatottá vált. Különösen súlyos a helyzet Európában. A kontinens nyugati felérõl eltûnt a faj, szigetszerû popuációi élnek az Ibériai és az Appenin-félszigeten. Kelet-Európában a Balkánon, a Kárpátokon, a Lengyel síkságon és Skandinávián húzódó vonaltól keletre nagyobb populációi maradtak fenn, ám mivel a nagy háborítatlan erdõségek errefelé is egyre ritkábbak, az állományok itt is többnyire izoláltak. Az utóbbi néhány év állomány-növekedésével párhuzamosan újabb területeket hódít vissza. A hazai farkasállomány a XIX. sz. végére jelentõsen megcsappant, az ország nagy részérõl kiirtották. A XX. sz. során szórványos elõfordulásait regisztrálták a Dunántúl és a Duna-Tisza köze déli részérõl valamint az Északi-középhegység Mátrától keletre esõ területérõl és Szabolcs-Szatmár-Beregbõl. Aktuális elõfordulásáról kevés, rendszertelen és esetenként ellentmondó adat áll rendelkezésre. Valószínûnek látszik, hogy a XX. sz. végére elõfordulásának két gócpontja alakult ki, amely mind a betelepülõ példányok származásában mind élõhelyi adottságaiban különböznek. Észak-Kelet Magyarországon vannak a stabilabb és gyakoribb elõfordulások. A visszatelepülés a kárpáti populációkból történik. Aggtelek és a Zemplén hegység térségében valószínûleg stabil, szaporodó populációi élnek. Az itt található élõhelyeket a szlovák populáció migráló példányai töltötték ki. Szórványosan megjelenik az Északi-középhegység más területein például a Bükkben is. Az észlelések szerint a hegyvidék belsejének zárt erdõségeit foglalja el. Az itt található erdõk nagyrészt gazdasági célúak, a fahasználat mellett a nagyvadgazdálkodás is jelentõs. Az elmúlt másfél évtizedben a román határ mentén valamint Szatmár-Beregben, a nyitottabb síkvidéken szintén voltak elõfordulások. A Duna-Tisza köze déli részén, Bácskában Jugoszlávia területérõl bevándorló egyedek telepedtek meg. Itt az erdõk túlnyomó része telepített, intenzíven mûvelt fõként akác–, feketefenyõ–, nyárerdõ. Mindemellett ez az ország egyik legnagyobb összefüggõ erdõterülete. Az itteni elõfordulások rendszertelenebbek, de kölyköt nevelõ egyedeket innen is ismerünk Állománynagyság   Bár az európai állomány nagyságáról megbízható becslések - különösen a kontinens keleti felén - nincsenek, valószínû, hogy egész Európában kevesebb mint 25 000 példány él. Létszáma a hosszú csökkenés után az utóbbi idõben növekszik. Az információhiány ill. a rendelkezésre álló adatok kétes megbízhatósága a magyarországi állapotokra is igazak. Létszámbecslés az elmúlt négy évtizedben nem történt. A rendelkezésre álló kilövési adatok, kérdõíves felmérési eredmények és a szórványos terepi megfigyelések alapján a hazai populáció létszáma az elmúlt három évtizedben rendkívül változó, ám emelkedõ trendet mutat. Az egyes észlelések során 1-3 együttmozgó egyedet figyeltek meg. Jelenlegi ismereteink szerint a 15-25 közötti egyedszám reális lehet, de a szaporító családok száma max. 2-5 közé tehetõ, a szaporulat nagysága nem ismert.

Védelmi helyzet   A farkas helyzetének megítélése rendkívül ellentmondásos. Bár a faj veszélyeztetett, és az Európai Unióban védett (Berni Konvenció, 92/43/EEC Európa Tanácsi Direktíva a Természetes és Vad Fauna és Flóra Megõrzésérõl), jogi helyzetében a korlátozás nélküli vadászattól a teljes védelemig minden megtalálható. Ennek hátterében a ember-farkas konfliktusok, a károkozások országonként eltérõ súlyossága húzódik meg. Magyarországon a farkast a kilencvenes évek elejéig kipusztultnak tekintették. Mivel nem szerepelt a védett fajok listáján a vadászati hatóság eseti engedélyével és a természetvédelmi felügyelõségek hozzájárulásával kilõhetõ volt. A spontán visszatelepülést követõen 1993-ban védetté, majd 2001-ben fokozottan védetté nyilvánították, eszmei értéke 250 000 Ft. A farkas elterjedése Európában és hazánkban

Hiúz (Lynx lynx) Elterjedés Az Európai hiúz (a továbbiakban hiúz ) speciális élõhelyi igényei és sérülékenysége miatt, mind az európai, mind a hazai elõfordulása szûk, szigetszerû területekre korlátozódik. Európai állományai északon valamint a magas hegységekben, így Skandináviában, az Alpokban, a Balkánon és a Kárpátokban maradtak fenn. A Pireneusi félsziget párduchiúz (Lynx pardina) állományát többen külön fajnak tekintik. Ez a populáció izolált elterjedési területén belül is erõteljesen megfogyatkozott. Érdemes megjegyezni, hogy az Európa Tanács által 1993-ban készíttetett A “The Threatened Mammals of Europe” c. jelentésben az Európai hiúz valamely okból (információhiány!?) nem szerepel. Magyarországon a hiúzt a nyolcvanas évekig kipusztult fajnak tekintették, ekkor a kárpáti állomány növekedése miatt újra megjelent hazánkban. Elõfordulása az Északi-középhegység területére korlátozódik. Szorosan kötõdik a zárt háborítatlan erdõségekhez. Az elõfordulás jellege évrõl-évre változik, meglehetõsen szórt, bizonytalan jellegû. Az utóbbi tizenöt évben végzett felmérések szerint rendszeres ill. alkalmi elõfordulását jelezték a Börzsöny, a Mátra, a Zemplén és Aggtelek térségébõl, szórványos elõfordulást regisztráltak a Bükkben és a Tarnavidéki dombságon. Állománynagyság   Az európai hiúzállomány valós nagyságának megbecslése a faj rejtett életmódja miatt még a farkasénál is nehezebb. Mindent összevetve a létszámuk 3-4000 példányra tehetõ. Ennek mintegy harmada a kárpáti régióban él. Az információhiány ill. a rendelkezésre álló adatok kétes megbízhatósága a magyarországi állapotokra is igazak. Létszámbecslés az elmúlt négy évtizedben nem történt. A rendelkezésre álló kilövési adatok, kérdõíves felmérési eredmények és a szórványos terepi megfigyelések alapján a hazai populáció létszáma az elmúlt három évtizedben rendkívül változó, ám emelkedõ, a farkasénál kiegyenlítettebb trendet mutat. Jelenlegi ismereteink szerint a 10-15 közötti egyedszám reális lehet. A szaporulat nagysága nem ismert. Védelmi helyzet A hiúz védelmének megítélése Európában egységes. A faj veszélyeztetett, az Európai Unióban védett (Berni Konvenció, 92/43/EEC Európa Tanácsi Direktíva a Természetes és Vad Fauna és Flóra Megõrzésérõl). Ugyanakkor megjegyzendõ, hogy az EU támogatási rendszerében (LIFE) a hiúz nem prioritás faj! Magyarországon a hiúzt a nyolcvanas évek végéig kipusztultnak tekintették, az alkalmilag megjelenõ példányok elejtése külön engedéllyel lehetséges volt. 1988-tól fokozottan védett, eszmei értéke 500 000 Ft. A védetté nyilvánítás óta legális elejtés nem történt.

A hiúz eltejedése Európában és hazánkban

A program részletei A program céljai rövid távon hosszútávon A program feladatai Egyszeri feladatok Rendszeresen végzendõ feladatok A program elsõ eredményei

A program céljai rövid távon Sokakban felmerülhet a kérdés: A farkas és a hiúz is védett, sõt, fokozottan védett állat Magyarországon: Mi a célja ezen felül ennek a védelmi programnak? Az, hogy egy állatfajt védetté/ill. fokozottan védetté nyilvánítanak, csupán az emberi által célzottan rájuk irányuló veszedelmet hivatott korlátozni. Mivel azonban a vadon élõ állatokra nem csak ez az egyféle, hanem számos más közvetlen vagy közvetett veszélyforrás hat, ezeket nemcsak jogszabályi védelemmel, de azok betartatásával, illetve a minél teljesebb körû, hatékony védelem érdekében egyéb eszközöket bevetve is intézkedni kell. A védelem tudományos megalapozása: Az elsõ lépés mindenképpen a ténylegesen veszélyeztetõ tényezõk számbavétele, hatásmechanizmusuk tanulmányozása. Meg kell ismerni és fel kell tárni a fajok környezeti igényeit, mozgáskörzetük nagyságát, állományuk nagyságát az ország területén. A szabályozás és a hatósági munka egységesítése és szigorítása: 2001 májusában fokozott védelmet kapott mindkét faj. A védelem kimondása és leirása azonban sajnos nem elegendõ, még mindíg az illegális kilövések jelentik a legfõbb veszélyt a hazai farkas és hiúzállományra. Ennek visszaszorítása érdekében szükség van a jogszabályok hatékonyabb betartatására, valamint a büntetések lehetõség szerinti szigorítására is. A farkas védelem személyi hátterének kiépítése: A minél hatékonyabb intézkedések kivitelezéséhez szükség van egy szakértõi hálózat kiépítésére, melynek tagjai kétes esetekben jogosultak eldönteni a keletkezett kárról, hogy azt farkas ill. hiúz okozta-e avagy sem. A lehetséges károkozás jövõbeni rendezésére szükséges egy rugalmasan és gyorsan mûködõ kompezációs rendszer kiépítése. Ez utóbbi kiépítése, valamint a vadgazdálkodók, és természetvédelmi szakemberek közöti viszony rendezése az FVM jóváhagyásával és felügyelete mellett történik. Ismeretterjesztés és tudatformálás: A farkas és a hiúz /és nagy általánosságban a ragadozók/ általános megítélése a nagyközönség körében jellemzõen negatív. A kialakult „ordas farkas” képen változtatni kell. Ennek eszköze elsõsorban nevelés. Nemzetközi kapcsolatok kialakítása: Mivel az állatok elterjedése az arra alkalmas körülmények elõfordulásához igazodik, nem veszi figyelembe az országhatárokat. Magyarországon az Északi-középhegység szerves egységet alkot a Kárpátokkat, ahonnan - feltehetõleg - a visszatelepülõ egyedek érkeznek. Keresni kell tehát a kapcsolatot szomszédos területek szakembereivel is.

A program hosszútávú céljai Az elsõdleges cél - általánosságban megfogalmazva - a farkas és a hiúz megtelepedésének elõsegítése, stabil állomány kialakítása az ország területén. A legsürgõsebb intézkedések megfogalmazása és végrehajtása mellett azonban szükség van a program hosszútávon elõretekintõ céljainak pontos megfogalmazására is. E célok kitûzése után ezen, mint egyvezérfonal mentén haladva egyszerûbben és körültekintõbben tervezhetõk a további intézkedések és szükséges vizsgálatok. A védelem háttér adatainak bõvítése: A hatékony védelem kiépítéséhez aprólékosan ismerni kell a faj speciális környezeti igényeit. A tudományos kutatások eredményeire támaszkodva a tervezett védelmi intézkedések pontosíthatók illetve a visszajelzések ismeretében - ha szükséges - módosíthatók. A hazai populáció stabilizálása: A területhasználati adatok alapján lehetõség nyílik a nagyragadozóvédelmi területek kijelölésére, a területeken a veszélyeztetõ tényezõk kiszûrésére. A hazai populációk utánpótlásának biztosítása: Az idetelepülõ állatok nagy része - feltehetõleg - Szlovákia területérõl érkezik. A stabil álloményok kialakulásának elõsegítése érdekében biztosítani kell az állatokszámára ezeknek az utánpótlási útvonalaknak a zavartalanságát. Ez útvonalak ismeretében kialakítható a szükséges ökológiai folyosó rendszer az utánpótlás lehetõségének biztosítára. A farkas társadalmi helyzetének javítása: A rövid távú célok közöt megfogalmazott oktatási- ismeretterjeszési munkáknak folytatódnia kell. A tömegtájékoztatás mellett azonban fel kell mérni az általános rossz megítélés kialakulásának okait, a lehetséges konfliktusok forrását. A farkas, ill. hiúz lakta területeken élõ gazdálkodók számára mûködésbe kell hozni egy kompenzációs ill. támogatási rendszert az esetleges károkozásból származó gondok enyhítésére.

Egyszeri feladatok A farkas és a hiúz fajvédelmi tervének elkészítése Magyarországon nem létezik fajvédelmi terv a védett emlõsökre, a fakas és a hiúz fajvédelmi tervének megírása a LIFE pályázat egyik elsõ feladati közé tartozik. A terv sorra veszi a korábbi elõfordulásokat, a faj magyarországi védelmi helyzetét és a veszélyeztetõ tényezõket. Ezek alapján védelmi feladatokat fogalmaz meg rövidtávra (2-3 év), közepes idõtartamra (4-6 év) és hosszútávra (7-10 év). A fajvédelmi tervek kidolgozásakor elsõdleges szempont, hogy az érintett különbözõ érdekcsoportok /természetvédelem, vadgazdálkodás/ állami és társadalmi szervei egyaránt ismerjék meg és fogadják el a védelmi koncepciót. A feladatok tervezését végzõ szakértõi csoport tagjait a Környezetvédelmi Minisztérium, a Földmûvelõdésügyi Minisztérium munkatársai valamint társadalmi szervezetek: WWF Magyarország, Országos Vadász Kamara és a SzIE VVT kutatói alkotják. A fajvédelmi terv célja, hogy egységes koncepciót alakítson ki a farkas (Canis lupus) és a hiúy (Lynx lynx) védelmére a hazai természetvédelem és vadgazdálkodás területén, elõsegítse a törvényi védelem szigorodását. A terepi monitoringban résztvevõ szakemberek felkészítése A természetvédelemben dolgozó szakemberek nagy gyakorlattal rendelkeznek a terepi munkákban, ám ritka az, aki a nagyragadozókhoz is ért. A felkészítés során meg kell tanulniuk a fajok ökológiai igényeit és élõhelyhasználatát, a terepi kiképzés során pedig a fajok különbözõ jeleit /nyomaik, csapáik, ürülékük, vizeletük, prédáik stb/ felismerését. A kiképzés célja, hogy az állományok felmérésére indított monitoringrendszer résztvevõi biztosan felismerjék a fajok jelenlétére utaló nyomokat és így biztos elõfordulási jelentéseink legyenek. Ezek alapján nyomon lehet követni a fajok terjeszkedését, igazolni lehet a stabil populációk meglétét, nem utolsó sorban igazolhatóvá válnak a két faj egyedei által okozot károk, illetve az illegálisan elejtett egyedek maradványai is.

Kárbecslési és kompenzációs rendszer kidolgozása Míg a nagyragadozók védelme jogilag jól meghatározott, addig a kompenzációs rendszer gyakorlati részletei még nem készültek el. Mivel a társadalom érzékeny a nagyragadozókkal történõ konfliktusokra, szükséges kidolgozni a kompenzáció részletes szabályait, gyakorlati módszereit. A nagyragadozók illegális elejtésének egyik fõ oka, hogy a vadgazdálkodók és az állattenyésztõk tartanak az esetleges károkozástól és ezáltal próbálják megelõzni azt. A kompenzációs rendszer egyrészt felméri mekkora károkat okoznak valójában ezek a ragadozó fajok, másrészt megjelöli a kárfelmérés és a kompenzáció megállapításának módszerét. Az intézkedések bevezetésével a vadgazdálkodók szemlélete átformálódik és elfogadják a területükön a nagyragadozókat, mint szükséges állatfajokat, amelyek a természetes ökoszisztémáknak elengedhetetlen részei. Farkas és hiúz adatbázis létrehozása Az intézkedések tervezéséhez nélkülözhetetlen a visszatelepülés részleteinek pontos ismerete (pontosan mikor és minek hatására kezdõdött a visszatelepülés?, mennyire függõek vagy függetlenek a hazai állományok a szomszédos országok állományaitól?, milyen sebeséggel milyen útvonalakon zajlik a visszatelepülés?) A tájékozódás azonban sokszor nehézségekbe ütközik, mivel eddigi tudásunk a farkas és a hiúz visszatelepülésével kapcsolatban csupán szórvány megfigyeléseken alapszik. A század közepéig alig van információ e két faj jelenlétérõl az országban, csak az 1980-s évek elején tapasztalható jelentõs állománynövekedést követõen kerültek a figyelem köpéppontjába. Az információhiányt ellensúlyozandó a múltra vonatkozó adatgyûjtés során igyekeztünk az összes lehetséges információforrást igénybe venni. A különbözõ forrásból származó információk megbízhatósága azonban más és más lehet. Az adatok összevetésekor ezért megbízhatóságuk alapján más-más kategóriába soroltuk a bejövõ adatokat. Külön kategóriába kerültek a szakemberek megfigyelései, az utólag ellenõrihetetlen amatõrök megfigyelései, és megint külön a bizonyítható kilövések. Nemzetközi kapcsolatok kialakítása A határmenti populációk vizsgálata, és a jövõbeni rádiótelemetriás vizsgálat zökkenõmentes lebonyolítása érdekében keresni kell a jó munkakapcsolat kialakítását a határ szlovák oldalán élõ és dolgozó szakemberekkel. Egy összehangolt monitoring felállítása és mûködtetése, egy közös adatbázis kiépítése sokban elõsegítheti a határmentén élõ populációk közötti kapcsolat tisztázását.

Rendszeresen végzendõ feladatok A farkas és a hiúz elõfordulásának kérdõíves felmérése A VVT-n már korábban is folyó postai kérdõíves állományfelmérés módszerének lényege, hogy a küldött kérdõívek kitöltésével a vadásztársaságok elnökeinek, fõvadászainak vagy vadászmestereinek kell válaszolni saját területüket illetõen a különbözõ védett és vadászható fajok állományának alakulásáról. A módszer elõnye, hogy viszonylag gyorsan és olcsón lehet nagy területrõl áttekintõ információt kapni a fajok aktuális elterjedésérõl. Az ilyen módszerrel gyûjtött adatok minden esetben összehasonlíthatóak és megbízhatóak. Az évenkénti rendszeres felmérés hivatott a többi vizsgálat eredményeit alátámasztani ill. ellenõrizni. A farkas és a hiúz elõfordulásának terepi monitoringja A kérdõíves felmérés áttekintõ jellegû adatai mellett szükség van a terület közvetlen terepi vizsgálatára is. Az eddigi terepi vizsgálatok eredményei azonban sok esetben nem összehasonlíthatók, mivel sokszor függenek az azt végzõ személy szaktudásától, a vizsgálatra szánt idõtõl, és egyéb körülményektõl. A program keretében indított terepi vizsgálat épp ezért egységes módszerek alkalmazásával, szakemberek által kivitelezett monitoringprogram indul a nagyragadozók által rendszeresen látogatott területeken. /jellemzõen az Északi-középhegységben/ A vizsgálat rendszeresen, szinkron módon folyik évente hat alkalommal, minden évben január, február, április, július, október, és december hónapok 15.-hez legközelebb esõ hétvégéjén. A vizsgálat során a résztvevõknek egy egységes jegyzõkönyvet kell kitölteniük (VI. melléklet), mely minden esetben az adott terület térképével van kiegészítve. A jegyzõkönyvben feljegyzésre kerülnek a talált életjel (talpnyom, prédamaradvány, ürülék, kaparás, szõr stb.) tulajdonságai és az észlelés körülményei, a térképen pedig pontosan bejelölhetõ a talált nyom helye. A jegyzõkönyv és az egyéb dokumentáció /fénykép, gyûjtött minta/ a VVT-n kerül elemzésre. Farkas és hiúz egyedek rádiótelemetriás nyomonkövetése Az állatok számára alkalmas élõhelyek feltérképezéséhez ismernünk kell a számukra feltétlenül szükséges környezeti feltételeket, ezért mindenképpen az állatok által választott élõhelyek tulajdonságainak elemzésébõl kell kiindulni. Ennek alapja a monitoringrendszer eredményeinek ilyenirányú elemzése. Ez az általános vizsgálat azonban nem fedi fel azt, hogy a vizsgált tulajdonágok közül melyek a fontosak adott állatfaj szempontjából, ill. azt, hogy a vizsgáltakon kívül mi jöhet még számításba az állat számára a terület kiválasztásakor. Ezek feltárásához részletesebb vizsgálatra van szükség. Részletesebb vizsgálatra az egyedi nyomkövetésen alapuló rádiótelemertiás technika alkalmas. A rádiótelemetriás vizsgálat során az állatokat egy egyedi jelet sugárzó rádiós nyakörvvel szereljük fel, melynek segítségével annak pillanatnyi tartózkodási helyét és aktivitását lehet nyomonkövetni. Íly módon ki lehet deríteni, az adott terület mely részeit használja szívesebben az állat, mikor, hol, mennyi ideig tartózkodik, melyek azok a részek, amelyeket kedvel, melyeket kerül el.

Oktatási és ismeretterjesztési tevékenység A nagyragadozók visszatelepülésének egyik nagy problémája az egyre terjedÅ turizmusból fakadó emberi zavarás valamint a népi-, néprajzi hagyományokon alapuló általános rossz megítélés. Enek lehetõség szerinti felszámolására, ill. átformálására az érintett területen tábla hivja majd fel az arrajárók figyelmét a két faj lehetséges jelenlétére, bemutatja amit a két faj ökológiájáról, biológiájáról tudni lehet, valamint felszólít az együttmáködésre. A turisták általános tájékoztatása mellett a VVT munkatársai csatlakoznak a Magyarországon máködÅ zoopedagógiai továbbképzésbe is, különbözõ ismeretterjesztõ táblák lesznek láthatók az állatkertekben is. A rossz megítélés megváltoztatására szükség van az érintett terület erdÅ- és vadgazdálkodói körében is, mivel ezek az emberek határozzák meg az említett területek erdÅ- és vadvédelmi kezelését. Ez utóbbi pedig nagyban befolyásolhatja a nagyragadozó fajok elterjedését, megtelepdését. Ugyanakkor viszont ezeket a gazdálkodókat érinti elsõsorban e nagyragadozók esetleges károkozása. Ennélfogva ezekben a körökben még nagyobb szükség van a tudatformálásra, hogy ne a nagyragadozók kiirtása legyen a vadgazdálkodók célja, hanem lássák be és fogadják el, hogy a nagyragadoyók természetes és nélkülözhetetlen részét képezik egy egészségesen mûködõ ökológiai rendszernek. A kutatási téma internet honlapjának elkészítése és karbantartása Az általános ismeretterjesztésben egyre nagyobb jelentõséggel bír az internet. A program legfrisseb eredményeinek bemutatása mellett lehetõség nyílik a két faj ökológiájának és biológiájának bõvebb bemutatására is az érdeklõdõk számára. A minél teljesebb és eredményesebb femérés érdekében kérjük, ha bármilyen információja van farkas, ill. hiúz elõfordulásáról az ország területén ossza meg velünk! Márkus Márta: mmarti@ns.vvt.gau.hu vagy Szemethy László: szlaci@ns.vvt.gau.hu Szent István Egyetem Mezõgazdaság és Környezettudományi Kar Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék 2100 Gödöllõ Páter Károly u. 1. Tel: +28 522-086 Fax: +28 420-189

A program elsõ eredményei Irodalmi adatok összegzése: Az elemzés során figyelembe vettük nemcsak a tudományos publikációk (cikkek, kutatási jelentések, szakdolgozatok) eredményeit, hanem a szakmai irodalom (Vadászlap, Nimród, stb.) alkalmi közleményeit is. Az adatok összevetésekor a különbözõ forrásból származó információk egységes rendszerbe foglalhatóságára törekedtünk, ezért külön kategóriába kerültek a megfigyelésekrõl szóló / utólag ellenõrizhetetlen / adatok, és külön a bizonyítható kilövések. (Az adatok elemzése során az 1900 és 2000 közötti csak a mai Magyarország területére esõ észlelési és kilövési adatokat vettük figyelembe) Az eredmények szerint mindkét faj esetében erõteljes létszámcsökenés észlelhetõ a század elején, majd a 80-s évektõl kezdve erõteljes növekedés tapasztalható úgy a kilövések mint a megfigyelések számában. Hiúz észelésérõl illetve kilövésérõl nem találtunk adatot 1915 és 1983 között, valószinûleg eltûnt az ország területérõl. Nem mondható el ugyanez a farkasról. 1900 és 2000 között minden évben történt farkas megfigyelés, és - kevés kivételtõl eltekintve - bizonyítható kilövés is. Ezek alapján nem igazolható a farkas 1930 utáni feltételezett eltûnése az ország területérõl. Az eltûnésrõl szóló általános meggyõzõdést valószínûleg az alakította ki, hogy ezek a kilövések ill. megfigyelések csak igen szûk körben voltak ismertek. Az 1980-s években tapasztalható állománynövekedéssel egy idõben születtek ugyanis az elsõ tudományos publikációk e témában, az ezt megelõzõ idõszakról inkább csak a vadásziradalomban tett utalásokból lehetett értesülni. Elõfordulási helyüket tekintve a nagyragadozók Magyarországon elsõsorban az Északi-középhegységben; Zemplén és Aggtelek térségében a leggyakoribbak. Hiúz elõfordulása jellemzõ ezeken kívül a Börzsöny területén, és alkalomszerûen a Bükkben is. Érdekesség, hogy többször is megjelent a Duna jobb oldalán a Pilis hegységben is. A farkas elõfordulása jóval több helyen volt tapasztalható az évek során. Ezek alapján feltételezhetõ, hogy két irányból érkeznek hazánkba. Egyrészt az ország déli része felõl /Szlovénia/ érkeznek egyedek: Bács-Kiskun- /1920-80/, Tolna- és Somogy /60-s évek/ megyei elõfordulások, másrészt északi irányból a már említett Aggtelek és Zemplén környékére, a Bükk és a Mátra térségébe, néha lehúzódnak Hajdú-Bihar ill. Szabolcs-Szatmár megyébe is egészen a román határig /60-70-s évek/.

Farkas és hiúz észlelések száma Magyarországon 1870-2000 között

Farkas és hiúz kilövések száma Magyarországon 1870-2000 között

Farkas és hiúz észlelések Magyarországon 1870-2000 között

Kérdõíves felmérés A 2002. évi kérdõíves felmérés eredménye jól összevág az ezt megelõzõ idõszak kutatási eredményeivel . Ezek szerint a nagyragadozók elõfordulása az országban jelenleg is az Északi - középhegység területén jellemzõ. /A LIFE vizsgálati területen kívüli adatok egy másik kutatási programból származnak!/ Az Aggteleki és a Zempléni térségben a farkas jelenléte állandó, létszáma azonban igen alacsony, ingadozó, a Bükk fennsíkon idõszakosan jelenik meg. Ezen kívül elõfordul a Duna-Tisza köze déli részén, és a Dráva-síkon is. Jelenléte ez utóbbi két területen inkább alkalminak mondható, ehhez képest Északi-középhegység beli megjelenése koncentrált és rendszeres. A hiúz elõfordulása az Északi-középhegységre korlátozódik. Megjelenése meglehetõsen szórt, az észlelések sok esetben bizonytalanok. idõszakos jelenlétét észlelték a Börzsönyben, Aggtelek és Zemplén területén, valamint a Mátrában és a Bükkben. Somogy megyei elõfordulása nem ellenõrzött, vitatható. Mivel egyenlõre nem tisztázott a hazánkban megjelenõ két faj egyedeinek kapcsolata a szlovákiai populációkkal, nem lehet tudni, hogy az észlelések idõszakos hiánya, illetve szórt jellege az állatok /fõképp a hiúz/ rejtett életmódjával hozható-e összefüggésbe, vagy valamilyen okból bizonyos idõre valóban eltûnnek a területrõl. A 2002 évi kérdõíves felmérés eredményei

Terepi monitoring A terepi vizsgálat kivitelezése sokszor nehézkes, sok idõt, energiát emészt fel, szoros együttmûködést igényel. Éppen ezért hosszadalmas és körlütekintõ elõkészítésre volt szükség, amely magában foglatja az útvonalak kijelölését, a munkát végzõ szakemberek kiválasztását és felkészítését, valamint az alkalmazadó módszer aprólékos tisztázását. A monitoring-útvonalak /transzektek/ kijelölése az elõzetes vizsgálatok eredményeinek figyelembevételévek történt. Jelenleg az Északi-középhegység 7 tájegységében /Börzsöny, Heves-borsodi dombság, Mátra, Bükk, Tarnavidéki dombság, Zemplén és Aggtelek/ összesen 25 transzekt van, ezeken a területileg illetékes Nemzeti Park természetvédelmi õrei végzik a megfigyeléseket egységes módszerekkel, évente hat, elõre megadott idõpontban /minden évszakban egyszer, télen, amikoris a nyomolvasás feltételei kedvezõbbek, havi rendszerességgel/ A bejárások az elõkészítési munkák után októberben kezdõdtek, azóta összesen 4 alkalommal került rájuk sor. /október, december, január, február hónapok folyamán/ Az észelések száma a vártnál alacsonyabb volt, hiúzról egyáltalán nincs, farkas elõfordulásáról csak az Aggteleki régióból érkezett adat. Ezekbõl még nem lehet messzemenõ következtetéseket levonni, de azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az aprólékos terepi vizsgálat sokkal pontosabban követi az állomány változásait, hamarabb jelzi az esetleges változásokat mint az éves rendszerességû kérdõíves vizsgálat.

Rádió telemetriás vizsgálat A rádiótelemtriás vizsgálat az adott állat egyedi nyomonkövetésére alkalmas. Az egyedi nyomonkövetés segítségével olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy egyes területrészeket milyen gyakorisággal, milyen célból, jellenzõen milyen napszakban keresi fel az állat. Ezt aztán összefüggésbe lehet hozni a terület adottságaival, így a vegetáció , a mikroklíma, a zavarás mértéke, zsákmányállatok elhelyezkedése, stb tulajdonságaival. E preferenciák ismertében megfelelõ kezeléssel a többi élõhelyet is a kedvelt részekhez hasolóvá lehet formálni. Ez nélkülözhetetlen a fajok élõhelyének sikeres megvédéséhez. A rádiótelemetriás vizsgálat hosszú elõkészítést igényel. A rádiós nyakörv felhelyezéséhez szükséges az állatok befogása, biztonságos altatása, a megfelelõ rádióadós nyakörvek és a vevõ beszerzése, valamint rendelkezni kell az állat követésére alkalmas terepjáróval is. A VVT beszerezte a farkas és a hiúz befogására alkalmas ládacsapdákat és lábfogó hurokcsapdákat, /A befogáshoz a magyarországi és nemzetközi állatvédelmi jogszabályoknak minden tekintetben megfelelõ csapdákat alkalmazunk./ valamint a befogáshoz, ésa vizsgálathoz szükséges engedélyeket. A csapdákat kihelyeztük az elõzetes megfigyelések alapján nagyragadozók által leglátogatottab területekre. A csapdák ellenõrzését a VVT kihelyezett munkatársa végzi. Az állat befogásakor és megjelölésekor is mindenkor szem elõtt tartjuk a felesleges többlet irritációk kerülését. A befogási stressz csökkentése és a sérülések elkerülése végett a csapdába került állatot a lehetõ leghamarabb (reményeink szerint két órán belül) biztonságos altató alkalmazásával elkábítjuk, majd teljes ébredés után a befogás helyszínén engedjük szabadon. A jelölést altatásban végezzük. A jelölésre használt rádiós nyakörvet speciálisan nagyragadozókra fejlesztették ki, egy 3-3.5 éves élettartamú rádióadó tartozik hozzá, valamint egy színkombináció, amely minden állat esetében egyéni (ez utóbbi az esetleges vizuális megfigyelés során a felismerést könnyíti). A mérések az állatok zavarása nélkül 1-3 km távolságból háromszögeléses módszerrel történnek, tehát az eredmények a faj természetes viselkedésérõl tájékoztatnak. Ennél szorosabb megközelítésre évente legfeljebb néhány alkalommal kerülhet sor, amikor ez a befogott egyed kondiciójának, vagy az esetleges szaporulat nagyságának ellenõrzéséhez ez elkerülhetetlen. A lokalizációk folyamatos feldolgozásával és térképi megjelenítésének elemzésével választ kaphatunk a két faj Magyarországon élõ egyedeinek területhasználatáról és élõhelypreferenciájáról, valamint tisztázható a magyar és a szlovák populációk kapcsolata is. A vizsgálat idõtartama elõreláthatólag 4-5 év, ez idõ alatt reményeink szerint sikerül annyi adatot összegyûjetni mind a farkasról mind a hiúzról, hogy az biztos alapul szolgáljon a hazai nagyragadozók megtelepülését elõsegítõ élõhelyhálózat kiépítéséhez. A vizsgálat elõkészítése után az állatok befogása reményeink szerint a tél folyamán megtörténik.

Ismeretterjesztés, tudatformálás A pályázatban vállalt kötelezettségünk a nagyközönség tájékoztatása, a program eredményeinek publikálása széles körben. Ezt különbözõ módszerekkel terveztük megvalósítani. Fontos a nagyközönség tájékoztatása a programról, informálása a nagyragadozók aktuális helyzetérõl. Ezzel lehet hatni a farkas és a hiúz általánosan tapasztalható rossz megítélésének visszaszorításának irányába, ami a védelem megalapját jelentheti.. A turisták tájékoztatására ismeretterjesztõ táblákat helyezünk ki az érintett területeken. Ezek a táblák röviden bemutatják a a nagyragadozók ökológiáját, szerepét az erdei életközösségekben, tájékoztatnak a kutatásról és megjelölik a téma további információforrásait. az erdõkbe, a turistautakra helyezett tájékoztató jellegû táblák mellett a figyelemfelkeltés szempontjából még hatékonyabb a szórólappal kombinált tábla, melyek kihelyezését a turistaközpontokban tervezzük. Hasonló táblák leszenk láthatók az érintett etrülethez közel esõ állatkertekben is, hogy az információ minél több helyre eljuthasson. A táblák és szóróanyagok egyenõre tervezés alatt állnak, a reménybeli kihelyezés tavaszra várható. A tábla és a szórólap megszövegezésének munkájába bevontuk a Jászberényi Állatkert zoopedagógusait is, mivel a nagyközönség megszólításában, az ismeretterjesztõ szövegek összeállításában széleskörû tapasztalatokkal rendelkeznek. A nagyközönség tájékoztatátasa mellett nagy jelenõséggel bír az érintett területken tevékenykedõ szakmai közönség informálás is. A nagyragadozók védelme érdekében mindenképpen szükségesezekkel az emberekkel a jó partneri viszony kialakítása. Egyrészt mert õk ismerik legjobban a kérdéses területet, így sok eddig nem regisztrált észlelésrõl lehet tudomásuk, másrészt azért, mert õket érinthetik legérzékenyebben a nagyragadozók visszatelepülésével párhuzamosan felmerülõ problémák. A nézteltérések kialakulását és az esetleges negtív hozzáállás kialakulását megelõzendõ a LIFE program keretében igyekszünk végiglátogatni a területen mûködõ erdészeti és vadgazdálkodási egységeket. Ismertetjük a program célkitûzéseit, részletesen felvázoljuk az aktuális feladatokat, és a minél szélesebb körû együttmûködés kialakítására törekszünk. Eddigi látogatásaikról (Pl.: Szini Erdészet, Szilvásváradi Erdészet, Pálházi Erdészet) elmondhatjuk, hogy mindegyik eredményesen zárult, a vadgazdálkodásban dolgozó kollégák támogatásukról és együttmûködésükrõl biztosítottak minket, és tájékoztatást kaptunk néhány eddig nem ismert farkas, ill. hiúz észlelésrõl is az utóbbi három évbõl.

Nemzetközi kapcsolatok A hazai és a szomszédos országokban élõ farkas és hiúz populáció kapcsolata jelenleg sem tisztázott. Nem tudjuk, mi volt a visszatelepülés megindulásának közvetlen oka, nem ismerjük pontosan sem a betelepülés útvonalát, sem idõbeli lefolyását. Nem tudjuk, vajon a szomszédos populációból a legjobb, legerõsebb egyedek hódítanak-e meg új területeket maguk számára Magyarországon, vagy a jobb helyekrõl kiszorult egyedek telepszenek-e meg itt csupán kényszerûségbõl. E kérdések megválaszolásához nem csak a hazai, de a szomszédos országok populációinak változását is részletesen ismerni kell. Ezenkívül határmenti populációk vizsgálata, és a jövõben befogandó állatok zökkenõmentes követhetõsége érdekében is fontos lehet a jó munkatársi viszony kialakitása a határ szlovák oldalán dolgozó kollégákkal. Elsõként az Aggteleki Nemzeti Parkkal szemben, a Szlovák Karszton alakult Nemzeti Park természetvédelmi õreivel kerestük a kapcsolatot. A megbeszélések során egyeztetésre kerültek a két oldalon használt létszámfelmérési módszerek, illetve az ezek során haszált jegyzõkönyvek. Mivel a Szlovákiában használt jegyzõkönyv a talált prédák tulajdonságainak felmérésében sokkal részletesebb, mint az itthon használt, az ott használatos jegyzõkönyvet lefordítattuk, és átvettük. Az állományfelmérési módszerek egyeztetése során az itthon használatos módszereket vették át a szlovák kollégák. Elmondhatjuk, hogy figyelemreméltó együttmûködési szándékot tapasztaltunk a szlovák kollégák részérõl. Távlati célunk egy összehangolt monitoring felállítása és mûködtetése, és egy közös adatbázis kiépítése. További hasonló találkozókat tervezünk több résztvevõ bevonásával.