Mobilitási hajlandóság a Közép-magyarországi régióban Csehné dr. Papp Imola Ph.D. Szent István Egyetem, Gödöllő Humántudományi, Nyelvi és Tanárképző Intézet
A vizsgálat előzményei A munkavállalók térbeli mobilitása: általában a munkaerőnek, az egyik régióból egy másikba irányuló, bármilyen mozgása. Megvalósulhat ingázás és belföldi vándorlás formájában. A kutatás célja: feltárni azokat a tényezőket, amelyek a munkaerő mozgását leginkább befolyásolják.
Előző kutatások tapasztalatai Viszt, 2005; Hárs, 2004; Kulcsár, 2006 a munkavállalási célú vándorlás (12%-kal) gyakoribb a férfiak, mint a nők körében, legelterjedtebb a 16–24 éves korcsoportban (42%-kal valószínűbb, mint a 30–39 évesek között) és a korral fokozatosan csökken, a régiók közötti munkavállalás sokkal nagyobb arányban jellemzi a magasan képzett személyeket, mint az alacsonyabb végzettségűeket,
Előző kutatások tapasztalatai a munkanélküliek újbóli elhelyezkedésük érdekében csak végső megoldásként választják a lakóhely-változtatást, a vándorlás valószínűsége egyenesen arányos a háztartási jövedelmek szintjével, amennyiben jobban képesek fedezni a munkahely és lakhelyváltoztatással összefüggő, és rövidtávon jelentkező költségeket, a vándorlási hajlandóság egyenesen arányos a munkába járással töltött idővel is, ami utalhat az egyének utazási idő-csökkentési törekvéseire.
Közép-magyarországi régió
Közép-magyarországi régió
Váci kistérség
A Közép-magyarországi régió kistérségei
Váci kistérség
Egy főre jutó GDP az EU 25 átlagában
Kistérségek fejlettsége
Vándorlási egyenleg
A vizsgálat feltevése
A munkanélküliségi ráta alakulása az egyes régiókban (2006)
A munkanélküliségi ráta nagysága régiónként
A munkanélküliségi ráta nagysága megyénként
A munkanélküliségi ráta nagysága kistérségenként
A vizsgálat jellemzői A vizsgálati minta jellemzője: az álláskeresők munkaerő mobilitásának vizsgálata a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ Váci Kirendeltségén, 160 fő A vizsgálati módszer: kérdőíves felmérés A vizsgálat ideje: 2007. szeptember
Feltevések a munkaerő-piaci mobilitási hajlandóság erősen korfüggő, vélhetően az idősebbek alacsonyabb hajlandóságot mutatnak a mobilitásra, mint a fiatalabbak. a magasabb iskolai végzettségű álláskeresők inkább mutatnak szándékot a mobilitásra, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek.
Az elemzett mintát az alábbi jegyek jellemzik A nemek szerinti megoszlás közel megegyezik. A megkérdezett 160 főből 86 fő (54 %) volt nő és 74 fő (46 %) volt férfi. A mintából kimagaslik a 25-34 éves korosztály, amely 50 fő (31 %). A vizsgált mintában a megkérdezettek életkorát tekintve a 25 évnél fiatalabb (28 fő, azaz 18 %) illetve a 35-44 (34 fő, vagyis 21 %) és a 45-54 (28 fő, azaz 18 %) év közötti korosztály közel megegyező arányban fordult elő. Legkevesebben az 55 év felettiek közül kerültek ki, amely 20 fő (12 %). A kérdőívet kitöltött álláskeresők, több mint háromnegyede (76%-a) városban él. A 160 főből, mindössze 38-an (24%) laknak községben. A vizsgált mintában túlreprezentáltak (42 fő) a szakközépiskolai vagy gimnáziumi érettségivel rendelkezők. A 160 fő közül a 8 osztályt mindenki elvégezte, ebből 30 főnek (19%) nincs ennél magasabb végzettsége. A csak szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők száma 40 fő (25 %). 68 fő (42 %) pedig középfokú végzettséggel rendelkezik. 22 fő (14 %) szerzett felsőoktatási végzettséget.
A vizsgálat eredményei
A vizsgálat eredményei
A vizsgálat eredményei
A vizsgálat eredményei
A vizsgálat eredményei
A vizsgálat eredményei
A vizsgálat eredményei
Összefoglalás Első hipotézisemben feltételezem, hogy a fiatalabbak magasabb hajlandóságot mutatnak a mobilitásra, mint az idősebbek. Nem igazolódott be. A vizsgálatból kiderült, hogy nincs alapvető összefüggés a kor és az ingázási hajlandóság között. Második hipotézisem, miszerint a mobilitást nagymértékben befolyásolja a képzettségi szint, beigazolódott. Iskolai végzettség szerinti csoportosításban, legnagyobb ingázási hajlandóságot az érettségizettek mutattak. Nem állapítottam fel hipotézist az ingázási hajlandóság és a munkanélküliség hossza közötti kapcsolatra, de a vizsgálatból kiderül, hogy ez a két tényező igencsak összefügg. Azok a munkanélküliek vállalták leginkább az ingázást, akik kevesebb mint 3 hónapja voltak munkanélküliek.
Következtetések, javaslatok A lakóhelyhez és lakókörnyezethez való erős kötődés miatt a munkavállalási célú utazások erőteljes támogatása hasznos eszköz lehet azok számára, akiknek életbevágóan fontos a mielőbbi elhelyezkedés. A távolabbi munkaerőpiacokról nehezen eljutó információk mellett sok esetben a tömegközlekedési lehetőségek színvonala vagy hiánya akadályozhatja a gyors munkába állást, ami felhívja a figyelmet a tömegközlekedés gyorsabb és rugalmasabb változtatásának igényére. A munkahelyek nem minden esetben jönnek létre a munkanélküliségi helyzetben megkívánt ideális állapotban és helyen, ezért a nagytérségi szintű, súlyos mértékű és tartós munkanélküliségi helyzet megoldására valószínűleg nem jelent egyedüli megoldást az ingázás elősegítése sem.
Felhasznált irodalom Csehné Papp Imola: Regionális és foglalkoztatási különbségek a rendszerváltástól napjainkig, IV. Európai Kihívások nemzetközi tudományos konferencia, Szegedi Tudományegyetem, 2007. okt. 12. Cseres-Gergely Zsombor: Elméleti megfontolások a munkavállalók területi mozgásának okaival és eredményeivel kapcsolatban, Munkaerőpiaci Tükör, MTA KTI, 2002 Hárs Ágnes: A magyar munkaerő-migráció regionális sajátosságai, MTA, KTI, műhelytanulmányok, 2004 Kulcsár Gábor: A munkaerő területi mobilitását akadályozó tényezők, Esély, 2006/3 Viszt Erzsébet: A munkaerő-mobilitás alakulása és hatásai a magyar munkaerőpiacra az EU-csatlakozás után, Munkaügyi Szemle, 2005/3
További információ Szent István Egyetem Gödöllő Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Humántudományi, Nyelvi és Tanárképző Intézet Csehné Dr. Papp Imola Ph.D. egyetemi docens 2100 Gödöllõ, Páter Károly u.1.(36-28)522-000/2049 E-mail:papp.imolagtk.szie.hu
Köszönöm a figyelmet !