Korai anya – gyerek kapcsolat Imprinting Harlow „drótanya” „szőranya”

Az anya érzékenyen reagáljon a gyermek "ragaszkodó magatartására„ John Bowlby - a gyermek ösztönösen törekszik a közelség és a testi kontaktus megteremtésére. Ennek biológiai funkciója a védelem és a biztonság keresése. Az anya érzékenyen reagáljon a gyermek "ragaszkodó magatartására„ Létezik egy szenzitív periódus, ami alatt a kötődésnek létre kell jönnie, máskülönben a személyiség fejlődése súlyosan sérül. "ragaszkodó magatartáson" a veleszületett viselkedésformák és reakciókészlet összességét érti, amelyek arra szolgálnak, hogy a gyermek anyja közelségét megszerezze illetve megtartsa, amikor annak szükségét érzi.

A kötődés kialakulásának viselkedésbeli kritériumai a gyermek nyugtalan, ha az anya magára hagyja és ez ellen minden eszközzel tiltakozik (szeparációs tiltakozás), míg a visszatérésére megkönnyebbüléssel reagál. akkor is az anya felé fordul, ha közvetlen kapcsolatba nem kerülhet vele, messziről hallgatja, figyeli minden mozdulatát. ha a gyermek sírására vagy hívogatására az anya helyett egy idegen közeledik felé, akkor a gyermek hirtelen kétségbeesetten sírni kezd, ami csalódottságát és biztonságérzetének elvesztését jelzi. Ez a 7.-9. hónapos korban megjelenő idegenektől való félelem abban is megnyilvánul, hogy idegenek jelenlétében a gyermek közelebb húzódik anyjához, kevesebbet mosolyog, és ritkábban gagyog.

A biztonságos kötődés kialakulásához szükséges "egymásra hangolódás" szempontjából nagy jelentőségű lehet az az eltérés, amit a gyermekek temperamentumuk szerint születésüktől fogva mutatnak. Könnyű csecsemő Nehéz csecsemő

Nehéz csecsemő Rendkívül intenzíven reagálnak mindenféle ingerre. Nem simulnak az anyai ölelésbe. Minden babusgatás ellenére nagyon nehezen csillapodnak le, alszanak el. Alvásuk szabálytalan, éjszaka többször felébrednek Néha órákon keresztül nem fogadnak el táplálékot, máskor az etetés után fél órával már követelik az ennivalót. A szülőből ez szorongást válthat ki, elbizonytalanodik („jótanácsok”) elveszíti azt a képességét, hogy ráhangolódjon a gyerekre Vagy feladja és elutasítja a gyereket

Könnyű csecsemő derűs, sokat mosolyog "még sírni is bájosan tudnak„ gyorsan alkalmazkodik, hamar megnyugszik és szemmel láthatóan élvezi a testi közelséget "simulékony" és nagyon "szabályos" Ettől az anya úgy érzi, hogy ő jó és eredményes szülő.

Korai kötődési mintázatok Ainsworth és munkatársai (Ainsworth, Bell, Stayton,1971) egyéves gyerekek korai kötődését vizsgálták az "idegen helyzet" módszerével. Ebben a kísérleti helyzetben azt figyelték, hogy a gyermek hogyan reagál arra, ha az anya játék közben otthagyja őt, és helyette egy idegen marad vele, majd az anya újra visszatér. A reakciók alapján három különböző kötődési mintát találtak.

A biztosan kötődők az anya jelenlétében nyugodtan játszanak, és bár kellő távolságra merészkednek tőle, a kapcsolatot végig megpróbálják tartani vele. A nyugtalanság egyértelmű jeleit mutatják, amikor az anya elmegy, és így a játékot is gyakran képtelenek folytatni. De ha az anya újból megjelenik, azonnal odabújnak hozzá és hamar megnyugszanak a karjaiban.

A bizonytalan-elkerülők csoportjába tartozó gyerekeket szinte alig érinti, hogy az anya velük van-e. Akkor mutatnak nyugtalanságot, ha egyedül hagyják őket, egyébként az idegen ugyanúgy megfelel nekik arra, hogy megnyugodjanak, mint az anya. A bizonytalan-elkerülő gyerek mintha nem is várna már érzékenységet vagy segítőkészséget, sőt tapasztalatai alapján "arra számít", hogy elutasítják, ha közeledik. Ezért, vágyva a meleg, elfogadó kapcsolatra, ugyanakkor az elutasítás fájdalmát elkerülendő, kísérletet tesz arra, "hogy életét szeretet és mások támogatása nélkül élje„.

A bizonytalan-ambivalens módon kötődő gyermekek nehezen kezdenek el játszani az anya jelenlétében is; sokat sírnak vagy nyafognak és nem mernek eltávolodni az anyától. Ellenállnak annak, hogy az idegen vigasztalja, vagy bármilyen kapcsolatba kerüljön velük, és teljesen kétségbeesnek, ha az anya távozik. Amikor az anya visszatér, egyszerre keresik a közelséget és próbálják kifejezni dühüket. Képtelenek arra, hogy újra elmerüljenek a játékba, mert szemük sarkából állandóan azt figyelik félve, hogy ott van-e még az anya.

Az ambivalensen kötődő gyermek legfőbb jellemzője a tényleges bizonytalanság, hiszen számára a szülő hol elérhető, hol nem. Mivel a szülő a reakciója kiszámíthatatlan, az egyedül hagyott gyermek nem tud bízni abban, hogy a szülő újra visszatér, ha szüksége lesz rá. Ez a bizonytalanság állandó szorongásban tartja, hiszen rengeteg kellemes tapasztalata van arról, hogy milyen az, ha szeretik. Ahogy nem tud bizalommal közeledni, éppúgy nem mer biztonsággal távolodni sem. Az ilyen kötődés hátterében gyakran olyan szülő áll, aki a szeparációt, később a szeparációval való fenyegetést használja fő nevelési eszközként.

Újabban egy 4. típust is leírtak, ahol a szülő félelemmel teli, illetve félelemkeltő viselkedése határozza meg a kötődést. Tudattalanul megfordítják a kapcsolatot s azt várják a gyerektől, hogy az csillapítsa saját szorongásaikat. A gyerek oldaláról: Félelem közeledés az anyához, aki egyben fenyegető kerülés félelem….. Leggyakrabban bántalmazott gyerekekből lesz ilyen szülő

Az anya hiánya Rövid ideig tartó szeparáció (hospitalizáció) Tiltakozás Kétségbeesés Leválás A szeparációra az első 3 évben a legérzékenyebbek Teljes depriváció – ld. Harlow