A középkor és reneszánsz gyermekfelfogása

A gyermekkor történet egyik legvitatottabb kérdése a középkori gyermek helyzetének megítélése. A vélemények két csoportba oszthatók: 1. - a középkóri ember a gyermekeket kicsinyített felnőtnek (homonculus) tekintette. 2. - a gyermekkort már a középkórban sajátos értékkel felruházott életszakasznak tartották a szülők és a felnőttek.

1. –Ariés szerint a középkor vége felé és az újkor elején alakult ki a gyermekek iránti gyöngédség és szeretet amely egy újabb keletű érzés volt. - a középkori ember személyében a gyermekkor nem létezett.

- a korai középkor évszázadaiban az édesanyák nem alakítottak ki bensöséges kapcsolatot kicsinyeikkel.

2. – az eddigiekkel ellentétben DeMaus már humánosabbá és elfogadóbbá teszi az édesanya – gyermek kapcsolatot.

Ariés es DeMaus feltételezését, hogy a középkori ember nem ismerte volna a gyermekkort – ma már sok kutató vitatja. A választ Shulamith Shahar adja meg, aki szerint létezett a gyermekkór felfogása és ennek következtében léteztek nevelési elméletek és normák is.

A gyermekkép pozitív elemei - sok érv szól amellett, hogy a gyermekkor megítélése pozitív volt. - a középkori szerzők többségének felfogása szerint a gyermekkel 7 éves koráig gyöngéden kell bánni és nem szabad vele szemben túlzott fegyelmi és önmérsékleti követelményeket támasztani.

- a csecsemők magára hagyását az egyház jog és a zsinati határozatok tiltották. - korházakat és gyermekmenhelyeket hoztak létre. Az első árvaházat Dateo, Milánó püspöke alapította 787-ben. - a középkorban a gyakori gyermekbalesetek okát Shahar abban keresi, hogy az emberek gondolkodása más volt, mint a mai:nem voltak képesek előre látni azokat a körülményeket, amelyek balesetet okozhattak.

A gyermekkor szakaszai Középkóri szerzőket idézve Shahar a gyermekkor következő szakaszait írja le: Születéstől 7 éves korig – infantia (kisgyermekkor) 7-től 12 éves korig lányoknál, 7-től 14 éves korig fiúknál – pueriti a (gyermekkor) 12-től a felnőttkorig lányok, ill. 14-től felnőtt korig fiúk – adolescentia (ifjúkor)

A kisgyermekek életkörülményei a 13-16. században A Madonna- képek jelentős részén kimutathatók bizonyos tipikus vonások az anya – gyermek kapcsolat ábrázolását illetően. A Szűzanya szép fiatal asszony képében jelenik meg. A kis Jézus szinte mindig jól táplált fiúgyermek alakjában.

- az ókortól kezdve évszázadokon át fennmaradó szokás volt, hogy az újszülöttet hónapokon keresztül szorosan bepólyázták. - a szoros szalagok többnyire 4 hónapos koráig rajta maradtak és lábától a nyakáig mozdulatlanságra kényszerítették a csecsemőt.(kep) - a kisdedek többsége távol kerül anyjuktól, szoptatós dajkánal töltötték életük első két esztendejét.

- a dajkaságból visszatérve a szülői házba újabb nehézségekkel kellett szembenézniük: idegen édesanya. - A gyerekek többsége nem élt sokáig együtt szüleivel. -6-7 éves korban a szegényebb családok gyerekeit szolgálni küldték, a tehetősebbek iskolába kerültek vagy kolostorba.