Helyi örökség iránti felelősség a globális turizmus korában (Responsabilităţi în era turismului global)

A helyi örökség iránti felelősség a globalizáció kontextusában létezik. Newson-Turk-Kruckeberg által említett tíz alapfunkció közül a tizedikre is fel kell hívnom a figyelmet. Ez így hangzik:,,A közkapcsolatok szakemberének egyetlen mércéje: az etikai teljesítmény. (Annyira jó egy szakember, amennyire jó a hírneve.)"

A piacon levő cégnek, az általánosan elfogadott elvek szerint a nyeresége a legfontosabb teljesítménymérő. A cég,,etikai teljesítménye" sokkal megfoghatatlanabb, kevésbé mérhető, hiszen hosszú távú és sokösszetevős jelenségről van szó.

Éppen ezért a közkapcsolati szakember jelenléte, megbecsültsége azt is mutatja többek között, hogy a vállalatnál mennyire,,etika-érzékenyek". A vállalat,,etikai teljesítménye" az a sok teljesítmény egyike csak.

A közkapcsolati szakember tehát a cég,,lelkiismerete". Éppen ezért kell tisztába lennie mindazzal, ami globális jelenségként, kényszerként nemcsak a cégre, hanem azok helyi partnereire, célközönségeire is kihatással vannak.

Integrálódás és integritás – ez a két fogalom, az. hogy erre kell törekedni, ez kellene hogy meghatározza a közkapcsolati szakember viselkedését. A helyi cég a helyi környezetbe kellene hogy integrálódjon, ez egyértelmű. A lokalitás az alkalmazottak, a vezetők elsődleges életkörnyezete, ennek etikai integritását fenntartani alapvető cél kell hogy legyen. Ne szülessenek viták a cég működése, helyi hasznossága, adópolitikája, szociálpolitikája, kultúrát támogató magatartása, környezethasználata (-szennyezése) miatt. A

A nagy gond a politikai polarizáltság: mivel egyik vagy másik politikai táborba tartozni esetlegesen megrendelést és jövedelmet jelent, ezért eltekintenek az integritás elveitől. Amennyiben multinacionális cégről van szó, az integrálódás nem feltétlenül jelenthet célt – hiszen akadályozza azt, ami az ilyen tipusú szerkezeteknél fontos, a mobilitásukat. Mégis törekedni kell bizonyos partnerségre, alkura, ha nem is hosszútávú, de eseti együttműködésre.

Igen nagy gond a mesterséggel együtt járó, igen nagy lelkierőt és ítélőképességet igénylő,,megsokszorozott erkölcsök" jelensége. Ez minden közkapcsolati szakemberre egyaránt leselkedő veszély.

A közkapcsolati szakember két erkölccsel kell éljen: az irodai és a saját, a nappali és az esti erkölccsel. Az igazság, becsületesség, megbecsültség és tiszteletreméltóság fogalmak kontextusai megváltoznak. És ez vajon mennyire járul hozzá a lakosság, és mennyire a vállalat jólétéhez? A közkapcsolati szakember attól függően, hol dolgozik, egy ideig azzal van elfoglalva, hogy meggyőzze a lakosságot, vásároljanak presztizst és függetlenséget nyújtó személygépkocsit, majd néhány év múlva azt a közszállítást kell népszerűsítse, amelyik megszünteti a központ zsúfoltságát, kevésbé szennyez, és elérhető a közepes jövedelműek számára is." (Dagenais2002:233.)

Hogyan bírja a kialakuló feszültségeket a közkapcsolati szakember? Mennyi információ kell a döntéseihez, és mennyi lelkierő, hogy ne siesse el ezeket a döntéseket?

A közkapcsolati munka nagyvárosi foglalkozás. A nagyvárosok ma már mozaikszerű,,ethnoscape"-ok, kulturális közösségek, étkezési szokások, divatok, ideológiák multikulturális egyvelege.

,,A közkapcsolati szakembert érő legújabb kihívás az, hogy meg kell békülnie az alternatívákkal, meg kell értenie a másságot, és osztozkodnia kell a különbségekben. A világra való nyitottságot gyakran ellensúlyozza sovinizmus, xenofóbia, rasszimus, mások meg nem értése. Mint társadalmi közvetítőnek, a közkapcsolati szakembernek különböző társadalmak és kultúrák között kell hidakat építenie.“ (Dagenais 2002:224.)