A Kullancsok

A Kullancs A kullancsok (Ixodidae) viszonylag kevéssé gazda-specifikus, vérszívó ektoparazita állatok. Kifejletten főként az emlősök vérszívói, de – különösen a lárvák – olykor madarakból és hüllőkből is szívnak vért. Életük során két vagy három gazdaegyedből táplálkoznak, ennek alapján „kétgazdás” vagy „háromgazdás” fajokról beszélünk. A trópusokon egygazdás fajaik is vannak. Ez jelentősen befolyásolja az általuk terjesztett egysejtű-, baktérium- vagy vírusfertőzések járványtanát.

Fejlődési Ciklus Mint minden ízeltlábú esetében, a ciklus egyes szakaszait itt is vedlés határolja. A petéből lárva kel ki, melynek még csak 6 lába van, és nem szaporodik. Több lárvastádium után nimfa-stadiumok következnek, a nimfáknak 8 lábuk van, és nem szaporodnak. A kifejlett állat, vagy más néven imágó szintén 8 lábú, ivarosan szaporodik: párzás után petéket rak.

Kárpát-medencei fajok A Kárpát-medencében leggyakoribb a közönséges kullancs (Ixodes ricinus), amely a vérszívás során Lyme-kórt, vírusos agyhártyagyulladást, és mást fertőzéseket is terjeszthet az emberre. Közép-Európában a Dermacentor reticulatus különösen a tularémia kórokozójának terjesztése miatt jelentős. A partifecske-kolóniákban tömeges faj az Ixodes lividus, mely leegyszerűsödött és felgyorsult életciklusával a partifecske fiókáinak kizsákmányolására specializálódott. A Felső-Tisza-vidéken világhírű kutatások folynak a fecske-kullancs kapcsolat tanulmányozása terén.

Kárpát-medencei fajok Dermacentor marginatus Dermacentor pictus Dermacentor reticulatus (a kutya babesiozis fontos tejesztője) Haemaphysalis concinna Haemaphysalis punctata Hyalomma marginatum Ixodes acuminatus Ixodes canisuga (gyakran kutyán, rókán, borzon) Ixodes hexagonus Ixodes lividus (partifecskén) Ixodes ricinus (kifejlett állat emberen, kutyán, közepes- vagy nagytestű emlősökön) Ixodes trianguliceps (egéren, pockon) Ixodes vespertilionis (denevéren) Rhipicephalus bursa (lovon) Rhipicephalus sanguineus (pl. emberen, kutyán)

Orvosi jelentőség Az emberre jutott kullancs a ruhán, majd a bőrön észrevétlen haladva a vérszíváshoz kedvező helyet keres az emberi testen. Gyakran a hajban, a fülek mögött, vagy például a végtagok tövének hajlataiban állapodik meg. Szájszervével kis sebet vág a bőrön, rögzíti magát, és vért szív. Ez a rögzült, táplálkozó életszakasz napokig is eltarthat, majd a vérrel teleszívott kullancs elhagyja az embert és rejtekhelyet keres. Az emberek rendszerint még a vérszívás előtt, vagy a vérszívási szakasz kezdetén megtalálják és eltávolítják testükről a kullancsot. A legtöbb kullancs emberi kórokozókat nem hordoz. Ha a kullancs mégis fertőzött, akkor is kicsi az esélye annak, hogy a kórokozók már a vérszívás kezdeti szakaszában a sebbe jussanak. Olykor azonban mégis súlyos következményekkel járó fertőzéseket, például Lyme-kórt vagy vírusos agyvelőgyulladást (kullancsencephalitist) és agyhártyagyulladást terjesztenek emberre.

Vége