Az éretlenek (Les Sous-doués) rendezte: Claude Zidi

A modern európai nemzeti közoktatási rendszerek létrejötte 18. század Mindeddig csak néhány társadalmi réteg fiútanulóit oktatták Az iskoláztatás az elit utánpótlását szolgálta A francia forradalom idején az egyháztól a nevelést átvállalta az állam megerősödik az egyén feletti társadalmi kontroll egyre erősebb a nevelés által kialakított belső kontroll a külső kontroll intézményei is kialakulnak Cél: a lojális alattvaló műveltségének meghatározása

Három sajátos európai változat Angolszász iskolarendszer széttagolt (iskolák helyileg önállóak, magánszemélyek, egyletek és önkormányzatok működtetik) állami beavatkozás lehetetlen módszertani megújítók: Andrew Bell és Joseph Lancester Bell-Lancester módszer (=monitor módszer) segédtanítók felhasználása Európa-szerte átveszik az eljárást elitoktatás: bentlakásos magániskolák (zárt kollégiumok) állami középiskolák bevezetése: 1902

Francia oktatásügyi modernizáció centralizált az állam irányít (a nemzeti nevelés elvei szerint) katolikus egyház oktatási monopóliuma megtörik 1808: az országot 17 tankerületre (académie) osztják – székhelye: egy-egy egyetemi város az általános műveltség biztosítása kizárólag a középiskolák feladata az egyetemeken praktikus ismereteket oktatnak a fakultások professzorai az érettségi vizsgák vizsgabiztosai 1881: általános, világi, ingyenes, kötelező oktatás

Német iskoláztatás hátráltatta a területi széttagoltság alapja: I Frigyes Vilmos porosz uralkodó 1717-es oktatási rendelete 1763: porosz népiskolai rendelet (6-13 évesek oktatási kötelezettsége) középfokú iskolák reformja: 18. század vége központosított tanirányítás 1788: gimnázium záróvizsgája: érettségi középiskolai tanárok egyetemi képzése - megszűnik az ars-fakultás - helyette a filológiai szakok (és szeminárium) jön létre - a bölcsészkar a gimnáziumi tanárképzés helye lesz gimnázium feladata: magas szintű műveltség megszerzése

a 19. század végére mindenhol elkülönül Európában a nemzeti közoktatási rendszerek alap- és középszintje e duális rendszer eltérő nevelési-oktatási célokat fogalmaz meg saját módszertani megoldásokat tartalmaznak tömegiskola (általában 6 év) a kultúrtechnikák (irás, olvasás, matematizálás) elsajátítása és a nemzeti érzés fejlesztése (vallás, történelem) mindenki számára kötelező nem tesz lehetővé széleskörű továbbtanulást polgári rétegek felsőbb iskolái (a népesség 5-10 %-a) „művelődés és tulajdon” átörökítésére szolgálnak, kiváltságot jelentenek pl. a sorkatonai szolgálat rövidebb (1 éves) egyetemi felvételit tesz lehetővé 20. század elejével a nők számára is nyitott lesz iskolaszervezési formák megszilárdulása (évfolyamosztály, életkorra figyelő tanterv, tanári előadás, magyarázat, bemutatás, tanári irányítás, felelés, másolás, utánzás, memoriter, az uj ismeretek gyakorlása, ismétlés, teljesítmény szintmérése, értékelés)

Wilhelm von Humboldt (1767 – 1835) Egyetemi reformjának háttere a neohumanista művelstégeszmény elveti a rendi, felekezeti egyetemet de elveti a (francia) pragmatikus modellt is helyette: klasszika-filológia + nyelvfilozófia + filozófia (Fichte!) Az egyetem feladata: tudományos kutatás (ebbe az állam ne avatkozzon be) fejlesztés OKTATÁS (hivatalnoki elitképzés) az egyetemi képzés alapja a filozófiai fakultás lesz A pedagógiai: a filozófia része még (ebből volt kihasadni)