AZ URBANIZÁCIÓ KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN Dr. Aubert Antal

1. A szocialista urbanizáció elméleti keretei Létezett-e szocialista urbanizáció? --> Viták (Enyedi Gy. 1987, Lackó L. 1987, Szelényi I. 1985; 1996) A szocialista urbanizáció a globális urbanizáció része, nem képviselt új modellt (időben megkésett) - népesség gyors ütemű faluból városba történő áramlása, - a lakó- és munkahelyek a térben jól elkülönültek egymástól, - elővárosok, agglomerációk jönnek létre, - a városnövekedés lelassulásával kiterjed a közép- és kisvárosi hálózatra is, - az ipar dominanciája csökken, meghatározó a tercier szektor. A különbségek a központi irányítás-, ill. a piac térrendező szerepének eltéréseiből adódnak a két rendszer között: - a szocializmusban a városi föld része állami tulajdon, nem működik piaci alapú ingatlanár, - a településfejlesztés forrásai nem helyben képződnek, azt a központi elosztórendszer juttatja a településeknek, - a politika az egész településhálózatot befolyásolja, a spontán jelenségek esetlegesek.

2. A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI URBANIZÁCIÓ 1945 ELŐTT Európa regionális megosztottsága --> megkésett ipari fejlődés Kelet-Közép-Európa differenciáltsága a 19. században: - Szászország, Thüringia, Cseh-Morvaország, Felső-Szilézia városhálózata nyugat­európai mintát követ, - É-Németország (Mecklenburg, Elő-Pomeránia), mai Szlovákia, Magyarország és Erdély, a történelmi Lengyelország és a balti államok urbanizációja a 19. sz. végére lendült meg -> városhálózati szerkezeti problémákkal + (Bajorország, Ausztria) - a Balkánon (Duna-Száva vonalától délre) csak az I. világháború után indulhatott meg, szerény ütemű urbanizáció 1945 után még a falusi települések és az agrárszektor dominanciája jellemző a régióra: falusi lakosság aránya Jugoszláviában több mint 80 %-os Romániában, Bulgáriában 75 %-os Magyarországon, Szlovákiában, Lengyelországban 60 %-os Csehországban 50 %-os

3. VÁROSFEJLŐDÉS A SZOCIALISTA IDŐSZAKBAN (1945-1990) Az urbanizáció üteme gyors (ÉNY-DK lejtésben egyre nagyobb): - NDK: 1949-ben már 70 %-a várható --> + 7 % 1990-ig (77 %) - Csehország: 1950-ben 55 %-a várható --> + 10 % 1990-ig (65 %) - Magyarország: 1950-ben 40 %-a várható --> + 20 % 1990-ig (60 %) - Szlovákia: 1950-ben 40 %-a várható -> + 20 % 1990-ig (60 %) - Lengyelország: 1950-ben 40 %-a várható -> + 20 % 1990-ig (60 %) - Bulgária: 1950-ben 24 %-a várható -> + 43 % 1990-ig (67 %) - Románia: 1950-ben 24 %-a várható -> + 31 % 1990-ig (54 %) - Jugoszlávia: 1950-ben 20 %-a várható -4 + 33 % 1990-ig (53 %)

A városfejlesztés fő eszköze 1970-ig a szocialista iparosítás - óriási a belső migráció falu -> város között - magas természetes szaporodás - szocialista iparvárosok Kiegyenlítettebb a városfejlődés 1970-től 1990-ig - erőforrás-problémák -> decentralizáltabb településfejlesztés - nagyvárosi koncentráció oldása Prága, Varsó, Lódz) - várossá nyilvánítás felerősödött (Magyarországon: 1945-1968 között 13 település kapott városi rangot, 1968-1990 között több mint 100 település) - a városodottság üteme gyors, viszont a városiasodás és a falusi térségek modernizációja messze elmaradt Ny-Európától

4. A VÁROSHÁLÓZAT ÁTALAKULÁSA A SZOCIALISTA IDŐSZAKBAN Legkisebb volt az átrendeződés az NDK-ban és Csehországban, Magyarország: jelentős elmozdulások (egyedi példa Kelet Közép--Európában) - bővült a 20.000 fő alatti kisvárosok köre (16-ról 106-ra emelkedett 1990-ig) - Budapest „vízfej" szerepe mérséklődött (1949-ben minden 2. városlakó élt Budapesten, arányuk 1990-re 31,6 %­ csökkent) - a városfejlesztések nyertesei az 50.000 főnél népesebb városok (megyeszékhelyek) F- 1971. OTK erősen privilegizálta őket - 1990-re 166 város volt Magyarországon, a városhiányos térségek csökkentek. Szlovákia: a városhierarchia középső és felső szinte erősödött - 1950-ben a városlakók 60 %-a 20.000 főnél kisebb városokban élt -> 1991-re arányuk 29 %-ra csökkent - az 50.000 főnél nagyobb városok száma 1-ről (Kassa) 9-re emelkedett (Eperjes, Nyitra, Nagyszombat...) - a városhálózat csúcsa Pozsony és Kassa, együttesen a városlakók 22,6 %­ával.

Lengyelország: hasonló a trend az előző országéhoz - a 20.000 fő alatti városlakók aránya 20% - az 50.000 - 100.000 fő közötti városok aránya nem mozdult el lényegesen, - legjobban a 200.000 - 500.000 fő közötti városok részesedése növekedett 3 -ról 15-re, népességük 10 %-ról 18 %-ra emelkedett Románia: a nagyvárosok részesedése erősen megnőtt - a 100.000-nél nagyobb városok 6 %-ról 42 %-ra, - a 1.000.000 - 500.000 fő közötti városok száma 2-ről (Kolozsvár, Temesvár) 26-ra emelkedett Bulgária: a nagyvárosi városkategóriák nőttek, a kisvárosok súlya csökkent - 1950-ben a városi lakosság 50 %-a élt 50.000 főnél kisebb városokban, ez az arány 1990-ra 32 %-ra mérséklődött => A régió városhálózatában elsősorban a regionális centrumok és a megyeszékhelyek növekedése a jellemző, a kisvárosok népességmegtartó ereje (Magyarország kivételével) csökkent.

A nagyvárosok részesedése a városlakó népesség körében Ország 1950 1990 db % Bulgária > 100.000 3 36 10 47 Csehország > 100.000 5 7 Lengyelország > 200.000 25 20 38 Magyarország > 100.000 4 57 9 50 NDK > 100.000 26 27 Románia > 150.000 1 28 17 Szlovákia > 80.000 6 34

A fővárosok súlya alapján a régió két csoportba osztható Ország 1950 1990 Bulgária 25 19 Csehország 29 18 Lengyelország 9 7 Magyarország 47 32 NDK 10 Románia 28 17 Szlovákia 20 15

5. VAROSFEJLODES A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁN A városfejlődés feltételei 1990 után: - városok kiváltságos helyzete megszűnt, - alulról történő építkezési modell, - urbanizáció vezető ereje a piac, ill. a települések versenye, - külső elszigeteltség megszűnt --> tőke-, technológiaáramlás - közigazgatás középső szintjei „kiürültek", helyi szintek szerepe nőtt - terület- és településfejlesztés sokszereplőssé vált, a területi folyamatokat strukturális változások kísérik, - kedvezőtlen demográfia folyamatok a régióban, - társadalmi folyamatok a városokban (gettósodás...)

Az urbanizáció üteme 1990 után: A városlakók aránya (%) Ország 1990 2000 Bulgária 68 Csehország 65 70 Lengyelország 61 62 Magyarország 64 NDK 77 - Románia 55 Szlovákia 57

- az urbanizáció „letűnt" - erőteljes a várossá nyilvánítás (Lengyelországban 57, Csehországban 65, Magyarországon 56 település), - városból falura történő belső vándorlás - kényszerelvándorlás, szuburbanizáció -+ 2 típusa a régióban: - a fejlettebb államokban elsősorban a jóléti szuburbanizáció volt a domináns, - fejletlenebb államokban a „kényszer visszavándorlás" a jellemzőbb falusi településekre. - a városi lakosság elöregedése és a természetes fogyásból eredő népesség-vesztesség is jelentős, - felgyorsult a falusi térségek városiasodása (város-falu különbség csökkenése) -a differenciált területi (regionális) képet mutat (nem agrárakkumulációs forrásokon alapul)

A városhálózat átalakulása - a különbségeket alakító tényezők változtak: földrajzi helyzet, környezet minősége, a helyi gazdaság és társadalom állapota, a helyi politika, - csökkent a nagyvárosok népességkoncentráló ereje, - ugyanez érvényes a fővárosokról (kivéve Szófia), miközben gazdasági súlyuk erőteljesen növekedett! - a gazdasági növekedés térbeli pólusai a fóvárosok mellett a második vonalhoz tartozó központok (Győr, Székesfehérvár, Poznan, Wroclaw, Kassa, Plzen, Brno, Temesvár, .Kolozsvár, Plovdiv), - megnőtt a kis- és középvárosok száma, ill. súlya, így arányosabbá vált a városhálózat, - felgyorsult a városhálózat belső differenciálódása (Ny-i és K-i régiók átértékelődése és következményei, ipari válságtérségek, szocialista iparvárosok (Magyarországon 12 város), a helyi politika szerepe nőtt).