Mozgás-és táncterápia Pécs, 2006. december 16.

„ … az ember nem a szavaival s az agyával próbálgatja, hogy valakihez mennyire kerüljön közel, hanem csakis a teste mozdulataival: Önmaga és a másik majd’ minden porcikájának majd’ minden kérdése és válasza révén. … Úgy képzelem, hogy az emberek valamikor sokkal több érintéssel élhettek, mint manapság, … a másikat megérinteni csak akkor juthat eszünkbe, ha az gyerek, ápolni való öreg – vagy a szerelmesünk…” Závada Pál: Jadviga párnája

TERMÉSZETTUDOMÁNY MŰVÉSZET LÉLEKTAN

A táncterápia kialakulása Isadora Duncan Denishawn-tánciskola USA 20-as évek Martha Graham, Marian Chace. Mary Wigman (1886-1973)   Dienes Valéria (1879-1979) a 20-as évek Bergson filozófiája , matematika Raymond Duncan ókori görög mozdulatvilág saját rendszere: orkesztika (geometrikus testmodell)

Az Amerikai Táncterápiás Egyesület (American Dance Therapy Association, ADTA) definíciója: „a mozgás és tánc pszichoterápiás alkalmazása az egyén érzelmi, kognitív és testi integrációját segíti” - csoportos - egyéni

A modern tánc kezdete és hozzájárulása a táncterápia kialakulásához Isadora Duncan Denishawn-tánciskola: USA, 20-as évek Martha Graham, Marian Chace. Mary Wigman (1886-1973)  Dienes Valéria (1879-1979): a 20-as évek Bergson filozófiája , matematika Raymond Duncan: ókori görög mozdulatvilág saját rendszere: orkesztika (geometrikus testmodell)

Terápiás módszer feltételei:   Személyiségmodell    fejlődésmodell    betegségmodell    terápiás folyamat modell    folyamatos klinikai alkalmazás    jól felépített képzés   szakmai műhely fejlődésre való nyitottság

A táncterápia főbb áramlatai Jungiánius Humanisztikus Pszichoanalitikus

Mozgás- és táncterápiák: („Gyengéd” gyógyító módszer) a testi-mozgásos- élmény és kifejez(őd)és áll a középpontban -  terápiás kapcsolatban közvetlen testi, mozgásos kapcsolat (terapeutával, csoporttársakkal) -  a belső és külső tér megtöltése -  a mozdulat, „tánc” egyedi megszületése (alkotás élménye: egyedül, közösen) a létezés élménye

Korai fejlődés jellegzetességei: aktív folyamat, kapcsolatban zajlik fiziológiai-testi-mozgásos-érzelmi fejlődés egységben történik legkorábbi tapasztalataink a kapcsolatokról: mozgásos, zsigeri, érzelmi tapasztalatok

Egészséges fejlődés: „én-nem én” elkülönülése: eligazodunk saját érzéseink, gondolataink között, és a másik ember érzéseit, világát el tudjuk különíteni a magunkétól önmagunk megnyugtatására való képesség (feszültségtűrés-feszültségigény: önszabályzás) képesség bensőséges kapcsolatok kialakítására képesség az egyedüllétre kreativitás (munka, művészet, kapcsolatok stb.)

Hogyan jelenik meg a test? Mint a primer testi tapasztalat hordozója, a létezés élményének, a valóság megismerésének érzéki ágense Mint a testről alkotott belső reprezentációk, testfantáziák Mint a rejtett, tudattalan (személyes és közös kultúrális) tartalmak, szelfaspektusok szimbolikus kifejezője, közvetítője Mint a kultúra és a társadalom által meghatározott és befolyásolt testjelentések (mint pl. az ideális test, beteg-egészséges test, vágyott-vonzó, taszító, szégyellni való test, kommunikációban: közelség-távolság-, érintés-, tekintetjelentések stb.) közvetítője

Az „úttörők”: Marian Chace Mary Whitehouse Franciska Boas Blanche Evan Trudy Shop (eredetileg táncművészek voltak)

 Test-akció (mozgás: érzelmi válaszkészség  ) Marian Chace (1896-1970) Sullivan  Test-akció (mozgás: érzelmi válaszkészség  )  Csoportos mozgásos és verbális interakciós formák  terapeuta-kliens kapcsolat jelentősége – tükrözés (kinesztetikus empátia)  elfogadás  szimbólumok beépítése

Marie Whitehouse (1911-1979) Jung Tánc: önkifejezés, kommunikáció, felfedezés  kinesztetikus tudatosság  polaritás  aktív imagináció  autentikus mozgás  terápiás kapcsolat

A későbbi generáció néhány képviselője Elaine Siegel Zoe Avstreih Janet Adler Joan Chodorow Erma Dosamantes-Alperson Penny Lewis

Reprezentációk: Minden tapasztalásból lesz egy belső idegrendszeri lenyomat, amik az emlékezeti rendszerekben tárolódnak. ·   A világról szerzett tapasztalataink, ·   Jellegzetes kapcsolati mintázataink idegrendszeri leképeződései.

Reprezentációs rendszerek: Szimbolikus Asszociációk, fantáziák, verbalizálható tartalmak reprezentációs világ -képi -verbális    preszimbolikus Jelentésszerveződés, jelentésalkotás folyamata prereflektív Nem szimbolikus, nem verbális Primer testi tapasztalat reprezentációs világ: (-korai kapcsolatok mintázata -proceduális emlékezeti tartalmak) A jelentésalkotás folyamata a szimbolikus tartományban is zajlik

Primer testi tapasztalat  asszociációs és fantáziatevékenység 

Mozgás- és Táncterápia Magyarországon Történet

Integratív Kifejezés és Táncterápia - Wilfried Gürtler

Pszichodinamikus Mozgás- és Táncterápia pszichoanalitikus tárgykapcsolat- elméletek új szelf- és kötődéselméletek élettan, idegtudományok testtudati rendszerek 20. századi kisérleti színházi műhelyek ( Sztaniszlavszkij, Antonin Artaud, Jerzy Grotowski, Peter Brook, Eugenio Barba, Nagy József stb.)

AZ ÉNÉLMÉNY PSZICHONEUROFIZIOLÓGIÁJA

A mozgásterápia folyamata testtudati munka kapcsolati munka alkotás folyamata verbális feldolgozás

A primer testi tapasztalat tartománya Testtudati munka A primer testi tapasztalat tartománya Testi érzetek változásaira irányított figyelem Létezés élményének erősödése (szelfélmény) belső testkép finomodása mozgásrepertoár bővülése improvizációs készség fejlődése

Kapcsolati munka a „másik” jelenléte közös kapcsolati tér formálódása a közös tapasztalás, a „másik” reagálása a saját tapasztalat valóságosságát hitelesíti a másikkal való együttlét alapvető és különböző variációinak az átélése, és ezek fokozatos módosulásai az egyedüllét során e közös tapasztalások beépítése (kapcsolati reprezentációs világ elérhetősége, átalakulása)

Az alkotás folyamata A terápiás folyamat szerves része, kezdettől jelen van, fejlődik, a folyamat előrehaladtával fokozatosan láthatóvá válik Láthatóvá válása · a személyiség nem verbális élménytartományában már megtörtént korrekciók következménye, ·     a szimbolikus tartomány aktívabbá válik ·     a személyes történetek kibontakozása ·    a tudatosodási és a kreatív folyamat találkozása

Kiemelt tér: A kiemelt tér megtöltése a páciens jelenlétével, mozgásával Az időzítésre való képesség fejlődése Az alkotás élménye A mozgásos anyag szimbolikus szinten történő megmunkálása A térbe helyeződés - térbe kerülés a belső világ tisztázását segíti A terapeuta és a többi csoporttag jelenléte - figyelme megtartja, hitelesíti, és közös élménnyé teszi a kiemelt térben megvalósuló mozgás-alkotást. A megbeszélés e közös élményanyag további feldolgozását segíti.

A verbális feldolgozás a mozgásos tapasztalatok felidézését, az azokhoz fűződő asszociációk, emlékek, gondolatok megosztását, a közös mozgásos élmények felidézése mentén egymásnak szóló visszajelzéseket, melyek a közös mozgásos történést visszahozzák és ezáltal is hitelesítik, a mozgásban elinduló vagy megvalósuló áttételi dinamika felszínre kerülését, tisztázását, a csoportfolyamat előrehaladtával személyes történetek kidolgozását, az álmok átdolgozását, a közös csoporttörténet formálódását, azaz a csoporttörténetet, a terapeuta mélyítő beavatkozásait, értelmezéseit.

VEZETÉS

TERÁPIÁS KAPCSOLAT

„A lelki aktust nem illusztrálni kell, hanem megcselekedni.” „A színész akkor nő fel hivatása lényegéhez, amikor átlépi a mindennapi beidegződések korlátait, amikor az őszinteség, önfeltárás, kinyitás, önátadás aktusát hajtja végre - az őszinteség e szélsőséges aktusa magában az élő szervezetben, az impulzusokban a lélegzetben, a gondolat és a vér ritmusában ölt alakot, amikor rendezett és ezáltal tudatos lesz, nem forgácsolódik szét a formák káoszában és anarchiájában, ez az aktus (színház) teljes, akkor nem vak erőktől véd meg bennünket, hanem lehetővé teszi hogy a magunk teljességében reagáljunk, hogy teljesen önmagunk legyünk vagyis legyünk, kezdjünk el létezni.” Jerzy Grotowski

„Ezt a technikát nem lehet úgy felhasználni, hogy ne nyúlnánk hozzá az élő szövethez, amely nem más, mint a kifejezés előtti, pre-expresszív szint (livello pre-espressivo). Ennek elvégzéséhez ki kell tudnunk kapcsolni az agyunk egyik antennáját, hogy ne fogjuk föl az összes olyan üzenetet, jelentést, tartalmat, összefüggést, asszociációt, amelyet annak az előadásnak az anyaga küld, melyen éppen dolgozunk. Az agy, az ítél készülék egyik részének fel kell fedeznie a csendet. Az agy másik része úgy dolgozik mikroszkopikus képsorokon, mintha előtte az élet parányi részletei, impulzusok, levezetések, fizikai és idegi dinamizmusok alkotta szimfónia állna, de egy olyan folyamatban, amely még nem törődik az ábrázolással, az elbeszéléssel. Akkor, ebből a vibráló csendből egyszer csak kiemelkedik egy nem várt értelem, mely olyan mélységesen személyes, hogy névtelen. Ezek a metaforák értelem nélküli szavak maradnak, ha nélkülözik a technikát, a részletekre, a legkisebb feszültségekre irányuló figyelmet, a testi és vokális cselekvés tudományát. De ilyen fajta metaforák és megszállottság nélkül a technika, a tudomány, a maximalizmus, a részletek pontosságára való törekvés értelem nélküli színház marad.” Eugenio Barba