VEGETÁCIÓISMERET 9. előadás Dr. Bartha Dénes
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK a keleti erdőssztyepp zóna legnyugatibb nyúlványa elér a Kárpát- medencébe a makroklíma (ESZTY) hatását bizonyos edafikus tényezők (alapkőzet: homok, szik) módosíthatják, és jelentősek az antropogén hatások is az erdőssztyepp erdők a zonális erdőhatár déli, a regionális erdőhatár alsó részén helyezkednek el a mozaikos felépítésű társulások, az erdőfoltok sztyeppfoltokkal váltakozhatnak lombkoronaszintjében a KST dominál, hozzá más szárazságtűrő tölgyfajok elegyedhetnek (CS, OT) cserjeszintje fejlett, fajgazdag, zömmel xerofil fajokkal lágyszárú szintje közepes vagy magas borítású, a xerofil fajok az uralkodóak (erdei sztyepp és gyepi sztyepp fajok keverednek)
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK
LÖSZTÖLGYESEK
LÖSZTÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidékek árvízmentes hátságai, széles löszhátakon plakor helyzetben, alföldperemi és hegylábi részek, alacsony dombvidékek, előhegységek – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt) K: erdőssztyep klímaöv klímaregionális és klímazonális társulás A: lösz, (pannon agyag) H: többletvízhatástól független (VFLEN) T: humuszban gazdag barna erdőtalajok (CBE, KMBE, ritkábban BFÖLD), kőzethatású humuszkarbonát talaj (HK)
LÖSZTÖLGYESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: nyílt, mozaikos (helyenként löszgyepekkel, cserjésekkel váltakozó), alföldperemi, hegylábi és alacsony dombvidéki részeken zártabb, esetenként kétszintes – extrém termőhelyi részek felé letörpülhet - fajgazdag, xerofil fajok B: magas borítás, fajgazdag, szegélycserjések –, xerofil fajok C: magas borítás – fajgazdag, xerofil (részben löszjelző, ill. erdőssztyepp) fajok D: jelentéktelen
A: KST, (OT), (CS), (KTT), MJ, MSZ, KT, AL B: LÖSZTÖLGYESEK Faji összetétel: A: KST, (OT), (CS), (KTT), MJ, MSZ, KT, AL B: törpemandula (Amygdalus nana) parlagi rózsa (Rosa gallica) csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) tatár juhar (Acer tataricum) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) fagyal (Ligustrum vulgare) bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) csíkos kecskerágó (E. europaeus) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) kökény (Prunus spinosa)
LÖSZTÖLGYESEK C: sások-füvek D: - bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) magyar zergevirág (Doronicum erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) hungaricum) tarka nőszirom (Iris variegata) tavaszi hérics (Adonis vernalis) bugás macskamenta (Nepeta pannonica) pusztai meténg (Vinca herbacea) nagyezerjófű (Dictamnus albus) erdei gyöngyköles (Lithospermum macskahere (Phlomis tuberosa) purpureo –coeruleum) orvosi salamonpecsét (Polygonatum odoratum) szarvas kocsord (Peucedanum herék (Trifolium spp.) cervaria) sátorozó margitvirág (Chrysanthemum cormbosum) sások-füvek tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) barázdált csenkesz (Festuca rupicola) erdei szálkaperje (B. sylvaticum) vékony csenkesz (F. valesiaca) magas gyöngyperje (Melica altissima) sárgás sás (Carex michelii) D: -
LÖSZTÖLGYESEK Földrajzi elterjedés: Egykor az Alföld és Kisalföld löszhátain sokfelé. Ma már csak maradványállományok: Északi-középhegység (pl. Bükkalja: Kerecsend, Ostoros), erősen átalakultan Nagyalföld, Mezőföld, valamint további szórvány előfordulások
Ökológiai és földrajzi változatok: LÖSZTÖLGYESEK Ökológiai és földrajzi változatok: NYÍLT LÖSZTÖLGYES Löszgyepekkel mozaikoló, szegélycserjésekkel átmeneteket képező nyílt állományok, főleg a Nagyalföld belső, aridabb területein. ZÁRT LÖSZTÖLGYES Alföldperemi részeken, hegylábakon és alacsonyabb dombvidékeken kialakult zárt állományok, (cserrel és esetenként kocsánytalan tölggyel is).
LÖSZTÖLGYESEK Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: - K: nemesnyáras, akácos, erdeifenyves, feketefenyves Vízgazdálkodási fokot jelző növények: nincsenek
LÖSZTÖLGYESEK
LÖSZTÖLGYESEK
PUSZTAI CSERJÉSEK
PUSZTAI CSERJÉSEK Termőhelyi viszonyok: D: peremhegyek lábai, alföldi hátságok – általában alacsonyabb tszf. magasság (300 m tszf. magasság alatt) K: erdőssztyepp és cseres-tölgyes klímaöv A: lösz H: többletvízhatástól független (VFLEN) T: csernozjomok (KC, MLC, SC), karbonátmaradványos barna erdőtalaj (KBMBE)
PUSZTAI CSERJÉSEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: B: alacsony termetű (kb. 1 m magas), változó borítású – xerofil fajok (gyökérsarjas szaporodással polikormontelepek jöhetnek létre) C: a felnyíló foltokon és erdőszegélyeken nagyobb borítás, (a polikormonok alatt alacsonyabb borítás) – xerofil (főleg sztyepp és erdőssztyepp) fajok D: hiányzik
PUSZTAI CSERJÉSEK Faji összetétel: B: C: D: - törpe mandula (Amygdalus nana) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) kökény (Prunus spinosa) jajrózsa (Rosa pimpinellifolia) tatár juhar (Acer tataricum) parlagi rózsa (R. gallica) veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) C: macskahere (Phlomis tuberosa) borzas peremizs (I. hirta) magyar repcsény (Erysimum odoratum) nagyezerjófű (Dictamnus albus) selymes peremizs (Inula oculus-christi) tarka nőszirom (Iris variegata) tavaszi hérics (Adonis vernalis) pusztai meténg (Vinca herbacea) kökörcsinek (Pulsatilla spp.) deres tarackbúza (Agropyron intermedium) sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) szakállas tarackbúza (A. pectinatum) piros gólyaorr (Geranium sanguineum) tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) D: -
TÖRPEMANDULA - CSERJÉSEK CSEPLESZMEGGY-CSERJÉSEK PUSZTAI CSERJÉSEK Földrajzi elterjedés: Alföld, középhegységek alföldre néző lábai; sokszor másodlagosan jön létre. Változatok: TÖRPEMANDULA - CSERJÉSEK Ritkább társulás. CSEPLESZMEGGY-CSERJÉSEK Gyakoribb társulás.
PUSZTAI CSERJÉSEK
PUSZTAI CSERJÉSEK
SZIKI TÖLGYESEK
SZIKI TÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidékek (ma már) árvízmentes, de a talajvíztükörrel kapcsolatban álló, szikes lapályai – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt) K: erdőssztyep klímaöv A: öntés eredetű hordalék (agyag, homok, stb.), áthalmozott lösz H: változó vízhatás(VÁLT) T: szikes talajok (SZRSZC, RSZC), réti erdőtalaj (RÉTIE) mozaikosan
SZIKI TÖLGYESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: nyílt, mozaikos (helyenként szikes gyepekkel [sziki magaskórósokkal] váltakozó), gyenge növekedésű, elágazó, letörpülő (a gyenge záródás miatt), jobb termőhelyű foltokon kétszintes – fajgazdag, xerofil fajok B: magas borítás, mozaikos – fajgazdag, xerofil és xeromezofil fajok C: magas borítás, mozaikos – fajgazdag, xerofil–higrofil (részben sziki) fajok D: jelentéktelen
SZIKI TÖLGYESEK Faji összetétel: A: KST, MAK, FRNY, MJ, MSZ, KT B: tatár juhar (Acer tataricum) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) kökény (Prunus spinosa) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) fagyal (Ligustrum vulgare)
(magaskórósodásra is hajlamos sziki fajok) SZIKI TÖLGYESEK C: nyílt részek (magaskórósodásra is hajlamos sziki fajok) bárányüröm (Artemisia pontica) magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) sziki üröm (A. maritima) orvosi kocsord (Peucedanum officinale) sziki csenkesz (Festuca pseudovina) fűzlevelű peremizs (Inula salicina) réti őszirózsa (Aster sedifolius) sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos) sóvirág (Limonium gmelini) zárt részek (xeromezofil-lomberdei fajok) erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdei gyöngyköles (Lithospermum magas gyöngyperje (Melica altissima) purpureo-coeruleum) bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum szálkás tarackbúza (Agropyron caninum) latifolium) D: pintycsőrű moha (Brachythecium rutabulum) csőrös moha (Eurhynchium striatum)
SZIKI TÖLGYESEK Földrajzi elterjedés: Vélhetően egykor a Nagy- és Kisalföld szolonyec szikesein többfelé volt. Ma már csak maradványállományok vannak: Hortobágy (pl. Ohat, Újszent- margita), Körösök mente (pl. Hencida, Bélmegyer), Zagyva alsó folyása, Kisalföld (Kemenesalja). Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: - K: akácos, amerikaikőrises, ezüstfás, gyalogakácos Vízgazdálkodási fokot jelző növények: nincsenek
SZIKI TÖLGYESEK
SZIKI TÖLGYESEK
HOMOKI TÖLGYESEK
HOMOKI TÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidékek árvízmentes hátságai, ritkábban ártérből kiemelkedő térszinek sík, enyhén hullámos felszínein – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt) K: erdőssztyep klímaöv, a Nyírségben zárt tölgyes klíma A: savanyú vagy meszes homok H: nyílt változatnál:többletvízhatástól független (VFLEN), zárt változatnál: időszakos vízhatás (IDŐSZ) T: nyílt változat: humuszos homok talaj (HH), zárt változat: barna erdőtalajok (KBE, RBE), illetve talajkombinációk
HOMOKI TÖLGYESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: nyílt változat: alacsony záródású, letörpülő / zárt változat: gyakran kétszintes – mindkettő változat: fajgazdag, xerofil és xeromezofil fajok B: magas borítás – nyílt változat: fajgazdag, xerofil fajok / zárt változat: fajgazdag, xerofil és mezofil fajok C: magas borítás – nyílt változat: fajgazdag, xerofil (részben homoki) fajok /zárt változat: fajgazdag, xerofil (részben homoki) és mezofil (részben üde lomberdei) fajok D: jelentéktelen
A: KST, FRNY, MJ, MSZ, KT, (RNY), (NYI), (OT), EH* B: HOMOKI TÖLGYESEK Faji összetétel: A: KST, FRNY, MJ, MSZ, KT, (RNY), (NYI), (OT), EH* B: boróka (Juniperus communis) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) fagyal (Ligustrum vulgare) sóskaborbolya (Berberis vulgaris) kökény (Prunus spinosa) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) mogyoró (Corylus avellana) gyepűrózsa (Rosa canina) tatár juhar (Acer tataricum) ostorménbangita* (Viburnum lantana)
nyílt változat - nyílt részek HOMOKI TÖLGYESEK C: nyílt változat - nyílt részek (homokpusztai fajok) homoki csenkesz (Festuca vaginata) ágas homokliliom (Anthericum ramosum) barázdált csenkesz (F. rupicola) koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris) vékony csenkesz (F. valesiaca) magas kocsord (Peucedanum alsaticum) árvalányhajak (Stipa spp.) szarvaskocsord (P. cervaria) erdélyi gyöngyperje (Melica transsylvanica) citromkocsord (P. oreoselinum) illatos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) homoki nőszirom (Iris arenaria) illatos szentperje (Hierochloë odorata) sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)
zárt változat – és a nyílt változat zárt részei HOMOKI TÖLGYESEK zárt változat – és a nyílt változat zárt részei erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdei gyöngyköles (Lithospermum ligeti perje (Poa nemoralis) purpureo-coeruleum) szálkás tarackbúza (Agropyron caninum) kőmagvú gyöngyköles (L. officinale) gyöngyvirág (Convallaria majalis) enyves zsálya (Salvia glutinosa) széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) latifolium) bársonyos tüdőfű (Pulmonaria soktérdű salamonpecsét (P. odoratum) mollissima) erdei ibolya (Viola sylvestris) kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum) D: -
HOMOKI TÖLGYESEK Földrajzi elterjedés: Egykor az Alföld (Nyírség, Duna-Tisza köze, Tengelici-homokvidék), és Kisalföld (Szigetköz, Komáromi-síkság) homokvidékein sokfelé. Ma már csak maradványállományok.
NYÍLT HOMOKI (PUSZTAI) TÖLGYES ZÁRT HOMOKI (GYÖNGYVIRÁGOS) TÖLGYES HOMOKI TÖLGYESEK Ökológiai változatok: NYÍLT HOMOKI (PUSZTAI) TÖLGYES Erdőssztyepp jellegű, alacsony záródású, xerofil jellegű társulás. ZÁRT HOMOKI (GYÖNGYVIRÁGOS) TÖLGYES Záródott, xeromezofil jellegű társulás. Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: fehérnyáras K: akácos, nemesnyáras, erdeifenyves, feketefenyves, simafenyves, feketediós, vöröstölgyes
HOMOKI TÖLGYESEK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:
HOMOKI TÖLGYESEK A térkép a nyílt homoki tölgyes előfordulását mutatja.
HOMOKI TÖLGYESEK
HOMOKI ERDEIFENYVES
HOMOKI ERDEIFENYVES Termőhelyi viszonyok: A: kilugózódásra hajlamos homok H: többletvízhatástól független (TBLVHF) T: humuszos homok talaj (HH)
HOMOKI ERDEIFENYVES Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: nyílt, alacsonyzáródású, egyszntű B: hiányzó, vagy alacsony borítású C: kettős, meszes homoktakarón- bazifil és xerofil fajok, de a kilúgózódás következtében acidofil fajok is megjelennek D: -
HOMOKI ERDEIFENYVES A: EF, CS, KST, VK B: közönséges boróka (Juniperus communis) sóskaborbolya (Berberis vulgaris) egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
mészkedvelő xerofil homoki fajok HOMOKI ERDEIFENYVES C: mészkedvelő xerofil homoki fajok homoki csenkesz (Festuca vaginata) homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata) homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) homoki szegfű (Dianthus arenarius) naprózsa (Fumana procumbens) fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) homoki vértő (Onosma arenaria) pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana) mészkerülő fajok orvosi veronika (Veronica officinalis) fenyőspárga (Monotropa hypopytis) zöldes körtike (Pyrola chlorantha) gyöngyvirágos-körtike (Orthilia secunda) D: - Előfordulás: Bakonyszentlászló – Fenyőfő †
BORÓKÁS – NYÁRASOK
BORÓKÁS – NYÁRASOK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidékek árvízmentes hátságai, homokbuckák változatos felszíni formáin – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt) K: erdőssztyep klímaöv A: (durvaszemcsés) meszes homok H: többletvízhatástól független (VFLEN) T: futóhomok és humuszos homoktalaj(FH, HH)
BORÓKÁS – NYÁRASOK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: általában nyílt, de lehetnek zárt foltok, egyszintes, cserjésekkel, gyepekkel mozaikos – általában egyetlen faj B: alacsony vagy közepes borítás (a rossz vízgazdálkodás miatt) – xerofil fajok, a boróka helyenként hiányzik C: alacsony vagy közepes (állomány szélén magas) borítás – xerofil (nagyrészt homoki) fajok D: helyenként nagyobb foltokban xerofil és pszammofil fajok
BORÓKÁS – NYÁRASOK Faji összetétel: A: FRNY, KT, (KST) B: boróka (Juniperus communis) kökény (Prunus spinosa) fagyal (Ligustrum vulgare) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
(részben homokpusztai fajok) BORÓKÁS – NYÁRASOK C: sások – füvek fényes sás (Carex liparicarpos) magyar csenkesz (Festuca vaginata) árvalányhajak (Stipa spp.) barázdált csenkesz (F. rupicola) egyéb fajok (részben homokpusztai fajok) homoki kikerics (Colchicum arenarium) homoki ibolya (Viola arenaria) sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus) borzas len (Linum hirsutum) magyar szegfű (Dianthus pontederae) nyúlárnyék (Asparagus officinalis) farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias) pusztai kutyatej (E. seguieriana) soktérdű salamonpecsét (Polygonatum kónya habszegfű (Silene nutans) odoratum) piros madársisak (Cephalanthera rubra) kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum) officinale) magyar ebnyelvűfű (Cynoglossum hungaricum)
Alföld (Duna-Tisza köze) BORÓKÁS – NYÁRASOK D: szakálka moha (Barbula unguiculata) göndör moha (Tortella tortuosa) ezüst körtemoha (Bryum argenteum) gyommoha (Funaria hygrometrica) gazmoha (Ceratodon purpureus) magyar moha (F. hungarica) Földrajzi elterjedés: Alföld (Duna-Tisza köze) Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: fehérnyáras K: akácos, erdeifenyves, feketefenyves Vízgazdálkodási fokot jelző növények: nincsenek
BORÓKÁS – NYÁRASOK
BORÓKÁS – NYÁRASOK
B. Kultúrerdők és másodlagos cserjések
KULTÚRERDŐK
KULTÚRERDŐK - termőhelyeiken korábban természetes/természetszerű erdők álltak, vagy mezőgazdasági művelést folytattak rajtuk - rendszerint elegyetlenek, egyetlen fafajból állnak állományaik - legnagyobb részben nem őshonos fafajok, illetve nemesített fajták alkalmazásával létesítettek (de vannak nem saját termőhelyükön álló őshonos fafajokból létrehozott kultúrerdők is) - intenzíven kezeltek, gyakoriak az agrotechnikai beavatkozások - vágásfordulójuk közepes, vagy alacsony - gyepszintjük rendszerint fajszegény, többnyire bolygatást-zavarást jelző (gyom), illetve általános (zavarástűrő és generalista) erdei fajokból áll - gyepek helyén telepített faállományaik esetében a gyepszintben gyakran zavarástűrő gyepi fajok élnek tovább - kultúrállományok területe 1,3 millió hektár, az ország területének 13,9 %- a, a faállománnyal borított terület mintegy 70%-a
KULTÚR LUCFENYVESEK
KULTÚR LUCFENYVESEK - kiegyenlített klímájú termőhelyeken, völgyekben, patakok közelében, elöntésmentes helyeken - kielégítő növekedést többnyire mészmentes talajokon mutatnak - lehulló tűavarból nyershumusz keletkezik, ami savanyítja a feltalajt - állományai zártak, idős korban sem ritkulnak ki - a fényhiány miatt a gyepszint nudum-szubnudum
KULTÚR LUCFENYVESEK A: LF B: - C: mészkerülő fajok kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) pillás perjeszittyó (Luzula pilosa) körtikék (Pyrola spp.) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) árnyékvirág (Majanthemum bifolium) orvosi veronika (Veronica officinalis) réti csormolya (Melampyrum pratense) fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)
nedvesebb, bolygatott helyeken KULTÚR LUCFENYVESEK üde lomberdei fajok hagymás fogas-ír (Dentaria bulbifera) szagos müge (Galium odoratum) olocsán csillaghúr (Stellaria holostea) gombernyő (Sanicula europaea) erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides) erdei madársóska (Oxalis acetosella) nedvesebb, bolygatott helyeken szedrek (Rubus spp.) nagy csalán (Urtica dioica) Területrészesedés: Kultúrfenyvesek területaránya a faállománnyal borított terület 1,1 %-a, csökkenő.
KULTÚR LUCFENYVESEK
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK - állományaik jórészt erősen savanyú vagy erősen meszes, száraz, meleg, tápanyagszegény termőhelyeken találhatók - tűavarjuk nehezen bomlik, száraz tőzeget képez, ami részben savanyítja, részben szárítja a talajt - fiatal korban (az ültetési hálózat miatt is) erősen árnyalnak, ezért ekkor a gyepszint nudum, vagy szubnudum - idősebb korban (jelentős fényigényük miatt) állományaik kiritkulnak, ekkor a környező területek növényfajai visszatelepülhetnek
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK A: EF, LF B: - C: savanyú, száraz hegyvidéki termőhelyek törpecserjék csarab (Calluna vulgaris) fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) fűfélék erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) fonalas csenkesz (Festuca tenuifolia) erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) cérnatippan (Agrostis capillaris)
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK meszes, száraz, dolomit és mészkő alapkőzetű hegyvidéki termőhelyek félcserjék naprózsa (Fumana procumbens) napvirágok (Helianthemum spp.) kakukkfüvek (Thymus spp.) zanótok (Cytisus spp.) hegyi gamandor (Teucrium montanum) fű- és sásfélék deres csenkesz (Festuca pallens) tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) barázdált csenkesz (Festuca rupicola) árvalányhajak (Stipa spp.) vékony csenkesz (Festuca valesiaca) törpe sás (Carex humilis) száraz, mészmentes homokos síkvidéki termőhelyek ezüstperje (Corynephorus canescens)
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK száraz, meszes homokos síkvidéki termőhelyek fényes sás (Carex liparicarpos) barázdált csenkesz (Festuca rupicola) élesmosófű (Chrysopogon gryllus) árvalányhajak (Stipa spp.) homoki csenkesz (Festuca vaginata) hegy- és dombvidéki félszáraz-üde-félnedves termőhelyek erdei iszalag (Clematis vitalba) szedrek (Rubus spp.) komló (Humulus lupulus) magas aranyvessző (Solidago gigantea) nagycsalán (Urtica dioica) sasharaszt (Pteridium aquilinum) Területrészesedés: A kultúr erdei- és feketefenyvesek a faállománnyal borított terület 11,6%-t foglalják el.
KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK
EGYÉB KULTÚRFENYVESEK
EGYÉB KULTÚRFENYVESEK - fajkészletük és dinamikájuk hasonlít a lucfenyvesekéhez - gyakrabban ültetett fafajaik: SF, VF, DF, JF Területirészesedés: A faállománnyal borított terület 0,2%-án találhatók.
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK síkvidéken a fűz-nyár és a tölgy-kőris-szil ligeterdők helyén, illetve lecsapolt lápterületeken találhatók nemesnyárasok ezen kívül az üdébb alföldi tölgyesek helyén is vannak domb- és alacsony hegyvidéken a szélesebb völgytalpak üde termőhelyein fordulnak elő szabályos, tág hálózatban ültetettek agrotechnikai úton (pl.: tárcsázás, vegyszerezés) sűrű időközökben kezeltek két típusukat célszerű elkülöníteni: 1. ártéri és lápi termőhelyeken állók 2. homoki és lösz termőhelyeken állók
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK Ártéri termőhelyek: A: NNY, ZJ, AK, NYO B: gyalogakác (Amorpha fruticosa) hamvas szeder (Rubus caesius) C: liánok süntök (Echinocystis lobata) komlóképű aranka (Cuscuta lupuliformis) komló (Humulus lupulus) ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) fekete földitök (Bryonia alba) vadszőlő (Parthenocissus inserta) felfutó sövényszulák (Calystegia sepium) parti szőlő (Vitis vulpina)
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK magaskórósok nagy csalán (Urtica dioica) bojtorjánok (Arctium spp.) farkasalma (Aristolochia clematitis) sédkender (Eupatorium cannabinum) subás farkasfog (Bidens tripartita) gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) adventivek magas aranyvessző (Solidago gigantea) egynyári seprence (Stenactis annua) bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens napraforgók (Helianthus spp.) parviflora) őszirózsák (Aster spp.) kúpvirágok (Rudbeckia spp.) szerbtövisek (Xanthium spp.)
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK Homoki és lösz termőhelyek: A: NNY B: - C: magaskórósok selyemkóró (Asclepias syriaca) aszatok (Cirsium spp.) kender (Cannabis sativa) betyárkóró (Erigeron canadensis) bogáncsok (Carduus spp.) bojtorjánok (Arctium spp.) fűfélék tarackbúza (Agropyron repens) keskenylevelű perje (Poa angustifolia) siskanád (Calamagrostis epigeios) közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) csillagpázsit (Cynodon dactylon)
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK Földrajzi elterjedés: Elsősorban alföldjeinken találhatóak. Nemesnyárasok ritkábban dombvidékeken is előfordulnak. Területrészesedés: A faállománnyal borított terület 7%-t foglalják el.
NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK
AKÁCOSOK
AKÁCOSOK sík- és dombvidékeken, ritkábban hegyvidékeken találhatók állományaik a homok, vagy lösz alapkőzeten kialakult laza talajokat kedvelik az erősen savanyú, túlságosan kötött (agyagos), vagy szikes talajokon nem fordul elő kerülik a magas talajvizű részeket is állományaik többnyire elegyetlenek, mert az akácnak gyenge a társulásképessége
szárazabb termőhelyeken AKÁCOSOK A: A, NYO, (domb- és hegyvidéken – részben a cserjeszintben – MJ, MSZ, CS, GY, KH) B: üdebb termőhelyeken fekete bodza (Sambucus nigra) alásfa (Ptelea trifoliata) kései meggy (Padus serotina) szárazabb termőhelyeken közönséges boróka (Juniperus communis) kökény (Prunus spinosa) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) gyepűrózsa (Rosa canina)
egyéves nitrofil fajok AKÁCOSOK C: egyéves nitrofil fajok vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) ragadós galaj (Galium aparine) tyúkhúr (Stellaria media) zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) piros árvacsalán (Lamium purpureum) borostyánlevelű veronika (Veronica nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) hederifolia) hagymások – gumósok salátaboglárka (Ficaria verna) üstökös gyöngyike (Muscari comosum) kígyóhagyma (Allium scorodoprasum) kónya sárma (Ornithogalum boucheanum) mezei tyúktaréj (Gagea pratensis)
A faállománnyal borított terület 23%-án találhatók akácosok. fűfélék meddő rozsnok (Bromus sterilis) keskenylevelű perje (Poa angustifolia) magaskórósok magas aranyvessző (Solidago gigantea) kender (Cannabis sativa) egynyári seprence (Stenactis annua) fekete peszterce (Ballota nigra) nagy csalán (Urtica dioica) kányazsombor (Alliaria petiolata) szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca) kenderkefüvek (Galeopsis spp.) selyemkóró (Asclepias syriaca) liánok komló (Humulus lupulus) szulák-keserűfű (Fallopia convolvulus) Területrészesedés: A faállománnyal borított terület 23%-án találhatók akácosok.
Vízgazdálkodási fokot jelző növények: AKÁCOSOK Vízgazdálkodási fokot jelző növények: Megjegyzés: 1.# - Koratavaszi aszpektus növényei 2. A szélsőségesen száraz és igen száraz vízgazdálkodási fokozatnál az eredeti flóra (rendszerint pusztagyepi) fajai maradnak fenn („akáctemetők”)
AKÁCOSOK
FEKETEDIÓSOK
FEKETEDIÓSOK az ültetett feketediósok elöntéstől mentes ártéri termőhelyeken találhatók a tölgy-kőris-szil ligeterdők helyén, illetve üde alföldi, valamint hegy- és dombvidéki tölgyesek helyén fordulnak elő állományaik a feketedió fiatalon gyorsan növő, erősen fényigényes, gyenge társulásképességű és allelopatikus gyepszintjük nagyon hasonlít az üde akácosok gyepszintjéhez (mivel a feketedió gyökerén - hasonlóan az akáchoz - nitrogéngyűjtő baktérium él, [Frankia sp.]), de a nyári aszpektusban a nudum típus nem alakul ki
B: vörösgyűrű som (Cornus sanguinea) C: nitrofil fajok FEKETEDIÓSOK A: FD B: vörösgyűrű som (Cornus sanguinea) C: nitrofil fajok zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) piros árvacsalán (Lamium purpureum) fekete peszterce (Ballota nigra) rutén bordamag (Laserpitium pruthenicum) meddő rozsnok (Bromus sterilis) magas aranyvessző (Solidago gigantea) bódító baraboly (Chareophyllum temulum) tyúkhúr (Stellaria media) pelyhes kenderkefű (Galeopsis pubescens) bojtorjános tüskemag (Torilis japonica) ragadós galaj (Galium aparine) nagy csalán (Urtica dioica) nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)
általános lomberdei fajok FEKETEDIÓSOK általános lomberdei fajok erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum) berzedt sás (Carex pairaei) ligeti perje (Poa nemoralis) csomós ebír (Dactylis glomerata) erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) Földrajzi elterjedés: Állományait főleg a Nyírségben, a Kiskunság északi részén, folyóink magasabb térszínű részein (pl. Alsó-Duna ártér, Körös-vidék) és a és a Hanságban lehet megtalálni. Területrészesedés: A faállománnyal borított terület 0,4%-t foglalják el.
VÖRÖSTÖLGYESEK
VÖRÖSTÖLGYESEK az alföldön, domb- és hegvidéken egyaránt megtalálhatók állományai homok és lösz alapkőzetű, üde, mészmentes, laza talajokon állnak állományaik elegyetlenek és cserjeszintjük is hiányzik, mert a vörös tölgy az mellett, hogy fiatalon gyorsan növő és erősen fényigényes, jól árnyaló és gyenge társulásképességű állományaik gyepszintje nudum-szubnudum, az erős árnyalás és a nehezen bomló avar miatt
A faállománnyal borított terület 0,9 %-án állnak vöröstölgyesek. A: VT B: - C: kányazsombor (Alliaria petiolata) erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum) nehézszagú gólyaorr (Geranum robertianum) bojtorjános tüskemag (Torilis japonica) Földrajzi elterjedés: Elsősorban a Nyírség és Belső-Somogy homoktalajain, illetve Vas, Zala, Baranya lösztalajain találjuk, de kisebb állományai további hegy- és dombvidéki tájainkon is előfordulnak. Területrészesedés: A faállománnyal borított terület 0,9 %-án állnak vöröstölgyesek.
KULTÚRGESZTENYÉSEK
KULTÚRGESZTENYÉSEK - délies kitettségű meleg, napos, de mészmentes (pl: fillit, csillámpala, homokkő, andezit, kilúgozott lösz) alapkőzeten találhatók állományai - kétféle módon jöttek létre: 1. kiírtott erdők helyén többnyire szabályos hálózatba telepítve 2. szelídgesztenyét is tartalmazó erdők irtásával és a szelídgesztenyefák visszahagyásával - állományaik ligetesek, alacsony záródásúak, a szabad állás miatt a szelídgesztenyefák alacsonyak, terebélyesek, más fa- és cserjefajok rendszerint hiányoznak
KULTÚRGESZTENYÉSEK - szelídgesztenye nagyobb számban, vitatható őshonossággal a Nyugat- és Dél-Dunántúlon (Soproni hg., Kőszegi-hg., Zala, Mecsek), illetve szigetszerűen, mindig ültetetten a Duna-kanyarban (Visegrád, Nagymaros) fordul elő - a gesztenyeligetek az utóbbi évtizedekben pusztulóabn és eltűnőben vannak, részben gombakárosítók miatt, részben a rendszeres művelés felhagyása, elhanyagolása miatt - a kultúrgesztenyések jelentős tájképi és kultúrtörténeti értékek, megőrzésük azonban az előbb említett okok miatt nehézségekbe ütközik
nyíltabb részeken, tág hálózatú állományokban KULTÚRGESZTENYÉSEK A: SZG B: - C: nyíltabb részeken, tág hálózatú állományokban (kaszálóréti fajok) aranyzab (Trisetum flavescens) pelyhes zabfű (Helictotrichon pubescens) franciaperje (Arrhenatherum elatius) terebélyes harangvirág (Campanula patula) pelyhes selyemperje (Holcus lanatus) pasztinák (Pastanica sativa) sudár rozsnok (Bromus erectus) közönséges galaj (Galium mollugo) rezgőfű (Briza media)
zártabb foltokban, sűrűbb hálózatú állományokban (lomberdei fajok) KULTÚRGESZTENYÉSEK zártabb foltokban, sűrűbb hálózatú állományokban (lomberdei fajok) erdei ebír (Dactylis polygama) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) réti csormolya (Melampyrum pratense) hegyi sás (Carex montana) fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) ritka, védett fajok (főleg nyílt részeken) fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) békakonty (Listera ovata) agárkosbor (Orchis morio) kétlevelű sisakvirág (Platanthera bifolia) szártalan bábakalács (Carlina acaulis)
ŐSHONOS FAFAJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI - kétféle módon jöhetnek létre: 1. spontán úton – korábbi erdők helyén kialakított másodlagos gyepek, szántók, parlagok újraerdősödésével 2. mesterséges erdősítéssel – erdőfelújításal, erdőtelepítéssel - ide soroltak az egy adott tájban nem őshonos, de hazánkban őshonos fafajok állományai is - igen változatos termőhelyi viszonyok között jelenhetnek meg a síkvidéktől a középhegységekig - szerkezetük általában nem változatos – a spontán települők esetében azonban kialakulhat változatosabb szerkezet - elegyfafajok többnyire hiányoznak az állományokból – szálanként azonban néhány elegyfa megjelenhet (a spontán települőknél ezek elsősorban pionír fafajok)
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI - cserjék az állományok belsejében csak szórtan, kisebb foltokban vannak jelen, viszont a faállományok szélén cserjeszegély kialakulhat – a cserjeszint faji öszetétele nem jellemző - a gyepszint fejlettsége változó, főleg gyomjellegű, zavarástűrő és tág tűrőképességű, generalista fajok jellemzőek - a fás és lágyszárú növényfajok betelepülése attól függ, hogy szaporító- képlet forrásaik milyen messze vannak, illetve milyen mértékűek az erdőművelési beavatkozások - a spontán létrejött állományok esetében a fafajösszetétel is változatosabb lehet a szerkezethez hasonlóan
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI spontán létrejövő állományok jellemző pionír fafajai fehér fűz (Salix alba) rezgő nyár (Populus tremula) törékeny fűz (Salix fragilis) mézgás éger (Alnus glutinosa) fehér nyár (Populus alba) bibircses nyír (Betula pendula) ritkábban a fekete nyár (Populus nigra), (illetve többnyire nemes nyárakkal alkotott hibridjei) Délnyugat-Dunántúlon az itt őshonos erdei fenyő (Pinus nigra)
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI mesterségesen létrehozott állományok fafajai az előbbieken túl jellemző fafajok CS, KST, MK, MAK ritkábban előforduló fafajok HJ, KJ, NH, KH, (EH), GY, egyéb őshonos fafajok
ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI B: kökény (Prunus spinosa) varjútövis benge (Rhamnus catharticus) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) Területrészesedés: A faállománnyal borított terület 24%-án vannak ilyen állományok. Ez is jelzi azt, hogy mennyire intenzíven kezeltek erdeink.
ÖZÖN FAFAJOK ÁLLOMÁNYAI
ÖZÖN FAFAJOK ÁLLOMÁNYAI - spontán, vagy mesterséges úton létrejött olyan állományok, melyekben az özön fafajok uralkodnak (gyakran innen gyorsan tovább is terjednek) - igen változatos termőhelyi viszonyok között, síkvidéktől a középhegységekig szinte mindenütt előfordulnak - fafajösszetételükre és szerkezetükre az őshonos fafajú jellegtelen állományoknál elmondottak érvényesek, még fokozottabban - a fajszegénységet az özönfajok allelopatikus hatása is fokozza - ide tartoznak a BL, ZJ, AK, KM, NYO, EZ spontán felverődő és mesterséges állományai - átalakításuk, visszaszorításuk – a fajok agresszív volta miatt – csak durva, mesterséges beavatkozásokkal lehetséges Területrészesedés: A faállománnyal borított terület 0,8%-án találhatók ilyen állományok
EGYÉB KULTÚRERDŐK
A faállománnyal borított terület 0,4%-án találhatók ilyen állományok EGYÉB KULTÚRERDŐK - ritkán ültetett, nem őshonos fafajok elegyetlen, illetve őshonos fafajokkal kevert állományai tartoznak ide - nem őshonos fafajok, például: szlavón tölgy, magyar tölgy, mocsártölgy, ezüst juhar, turkesztáni szil, közönséges dió, fehér eper, juharlevelű platán, lepényfa, japánakác, törökmogyoró, narancseper, vadgesztenye, atlasz cédrus, virgíniai boróka, mocsárciprus, oregoni hamisciprus, keleti tuja, nyugati tuja - átalakíthatóságuk az alkotó fafajok agresszivításától és elegyarányától függ Területrészesedés: A faállománnyal borított terület 0,4%-án találhatók ilyen állományok
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK és ÖZÖNCSERJÉK ÁLLOMÁNYAI
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK - erdőírtások miatt az összefüggő erdőtömb más művelési ágú (szántó, legelő, kaszáló, parlag) területek közti keskeny sávban, köpenyben (szegélycserjések), illetve felhagyott mezőgazdasági területeken jönnek létre - fontos átmeneti élőhelyek, melyek létét a mező- és erdőgazdálkodás veszélyezteti, azonban durva beavatkozások után is, viszonylag gyorsan regenerálódnak - területük hazánkban több, mint 5 ezer ha - a fafajösszetétel alapján a száraz tölgyesek, illetve az üde lombos erdők szélein kialakuló másodlagos cserjések különíthetők el
száraz tölgyesek szélein kialakuló, száraz másodlagos cserjések B: kökény (Prunus spinosa) rózsák (Rosa spp.) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) C: ágas homokliliom (Anthericum ramosum) széleslevelű bordamag (Laserpitium édeslevelű csűdfű (Astragalus glycyphyllos) latifolium) sárkerep lucerna (Medicago falcata) nagyvirágú méhfű (Melittis grandiflora) bakfű (Betonica officinalis) szurokfű (Origanum vulgare) sarlós buvákfű (Bupleurum falcatum) szarvaskocsord (Peucedanum cervaria)
MÁSODLAGOS CSERJÉSEK sátoros margitvirág (Chrysanthemum borsfű (Clinopodium vulgare) corymbosum) kónya habszegfű (Silene nutans) kánya harangvirág (Campanula bérci here (Trifolium alpestre) rapunculoides) erdei here (Trifolium medium) tarka koronafürt (Coronilla varia) méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum) pirosló here (Trifolium rubens) sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) piros gólyaorr (Geranium sanguineum) Megj: A fenti száraz szegélycserjésekhez cserjefajaiban hasonló töviskes az egész országban elterjedt. A mezőgazdasági művelés felhagyása után parlagokon, legelőkön nagyobb területeket is elfoglal. Gyepszintjéből azonban az erdei, erdősztyepp fajok többnyire hiányoznak.
+a környező erdők könnyeben terjedő fajai is betelepülhetnek MÁSODLAGOS CSERJÉSEK üde lombos erdők szélein, illetve helyén kialakuló üde másodlagos cserjés B: mogyoró (Corylus avellana) fekete bodza (Sambucus nigra) rekettyefűz (Salix cinerea) vörösgyűrű som (Cornus sanguinea) kutyabenge (Frangula alnus) +a környező erdők könnyeben terjedő fajai is betelepülhetnek C: a gyepszint faji összetétele nem jellemző, lehet jellegtelen, illetve csaknem nudum is
ÖZÖN CSERJEFAJOK ÁLLOMÁNYAI
ÖZÖN CSERJEFAJOK ÁLLOMÁNYAI - az alábbi özöncserjefajok állományai fordulnak elő hazánkban gyalogakác (Amorpha fruticosa): vízjárta ártéri gyepeken arany ribiszke (Ribes aureum): főleg lazább talajokon parti szőlő (Vitis riparia): jellemző függönyöket alkothat jó tápanyag- és vízellátású területeken közönséges borostyánszőlő (Parthenocissus inserta): mint az előző szőlő faj ezek a fajok főleg síkvidéken fordulnak elő, és gyors terjedésüket allelopatikus hatásuknak is köszönhetik