Növényrendszertan 6. előadás Dr. Bartha Dénes 2017. április 4.

12. t: Zuzmók - Lichenophyta (Lichenes)

A zuzmók általános jellemzése két különböző típusú élőlény: moszat (fotobionta) (a) + gomba (mikobionta) (b) együttélése révén létrejövő új szervezetek a zuzmók

telepes felépítésű, szimbionta lények, alaki és élettani egységek a zuzmók alakját és védelmét a gombák adják

a zuzmók felépítése: felső kéreg + gonídiumok (moszatsejtek) + gombafonalak (hifák) = bél + alsó kéreg

a gombák az algasejtek által előállított szerves vegyületekkel táplálkoznak, az algasejtek a gombák által felvett vizet és ásványi anyagokat hasznosítják az alsó kéregből gyökérszerű hifafonalak (rhizina) eredhetnek  rögzítés Rhizina hosszmetszet Rhizina típusok

A hazai zuzmókban előforduló leggyakoribb algafajok a gonídiumok alkotói egysejtű vagy fonalas kék- ill. zöld moszatok A hazai zuzmókban előforduló leggyakoribb algafajok 1. Trebouxia; 2. Myrmecia; 3. Pleurococcus; 4. Coccomyxa; 5. Pseudochlorella; 6. Trentepohlia; 7. Phycopeltis; 8. Gloeocapsa; 9. Nostoc; 10. Scytonema.

a gombapartner túlnyomó részben tömlősgomba, a többi gomba altagozat csak elvétve fordul elő meghatározott gombafajok meghatározott moszatokkal alkotnak zuzmót

Apotécium hosszmetszet Peritécium hosszmetszet a moszatok önállóan is megélnek, a gombafajok viszont elvesztették már önállóságukat szaporodásuk moszat-, gomba- és zuzmómódon történik – a moszatok kettéosztódással és zoospórákkal szaporodnak, ivarosan nem – a gombák termőtestet (pl. apotécium, peritécium) fejleszthetnek, a spóra csak akkor hajt ki, ha gonídiumokkal összekerül, egyébként elpusztul Apotécium hosszmetszet Peritécium hosszmetszet

Lecanora (1) és Lecidea (2) típusú apotécium (et: epitécium; ht: hipotécium; hm: himénium; pt: paratécium; at: amfitécium)

– a zuzmószaporodás vegetatív úton négyféle lehet: teleprészekkel (teleptöredékkel) szorediumokkal (osztódó moszatok + körülvevő hifák a telep belsejében)  lisztszerű képződmények

Szoredium típusok

3. izidiumokkal (a telep felületén található kéreggel borított kinövések) hosszmetszet Különféle alakú izidiumok

Piknidium hosszmetszet Piknidiumok zuzmótelepen 4. piknidiumokkal (a telepbe besüllyedő gömb vagy körte alakú képletek  apró piknospórák) Piknidium hosszmetszet Piknidiumok zuzmótelepen

szerte a Földön elterjedtek, szélsőségesen termőhelyeken (pl szerte a Földön elterjedtek, szélsőségesen termőhelyeken (pl. sziklák, sivatagok, tundrák) különösen sikeresek lassan növekvő, hosszú életű szervezetek ellenállnak a kiszáradásnak (poikilohidrikusak), elsősorban fényigényesek a zuzmók speciális terméke a zuzmósav, mely a legellenállóbb szubsztrátot is kimarja

a zuzmók életterei: – epifita fajok - kéreglakók (kortikol)

- áglakók (ramikol)

- levéllakók (epifill)

– szárazföldi fajok - sziklalakók (szaxikol)

- talajlakók (terrikol)

elterjedésüket elsősorban az aljzat és a klimatikus tényezők szabják meg olyan helyeken tudnak megtelepedni, ahol nincs konkurencia más élőlény részéről rendszerezésükben a gombák szaporító szerveit, a telep felépítését, alakját veszik figyelembe négy osztályba sorozhatók a gombák alapján (Phycolichenes, Ascolichenes, Basidiolichenes, Deuterolichenes) 18 ezer fajukból hazánkban 700 faj él a zuzmókkal foglalkozó tudományág a lichenológia

A zuzmók mesterséges csoportosítása (a telep külső megjelenési formái) 1. Kéregtelepű zuzmók telepük egész felületével tapadnak az aljzathoz, leválaszthatatlanok

Repedezett (mezőcskés) telep az aljzat (szubsztrátum) lehet: kőzet, fakéreg, antropogén aljzat bizonyos fajok a kőzet vagy fakéreg belsejében élnek a telep lehet összefüggő, repedezett (mezőcskés), szemcsés, szemölcsös, szegélyezett, stb. Repedezett (mezőcskés) telep Szemölcsös telep

2. Leveles (lombos) zuzmók telepük az aljzatra lazán ráfekvő, könnyen leválasztható a telep levélszerű, lapos, dorziventrális, szélein ± felemelkedő az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, talaj

3. Bokros zuzmók telepük apró bokrokhoz hasonló, amely nem mindig rögzül az aljzathoz a telep sallangos, szalag alakú vagy fonalas, illetve elágazó vagy egyszerű, ill. felegyenesedő vagy lelógó

többnyire radiális vagy izolaterális szerveződésűek az aljzat többnyire talaj, ritkábban fakéreg egyes fajok a telep fölé felálló teleprészt (podetium) emelnek

A zuzmók ökológiai jelentősége a zuzmósav antibakteriális hatású a lakmusz is zuzmókból készül

pionír szervezetek (humuszképzés, talajkötés, kőzetmállasztás) állati takarmányok (pl. rénszarvas)

indikátorok  légszennyeződés (zuzmósivatagok) termesztett növényeken közvetve okoznak kárt (élőhelyek más kór- és károkozók számára)

műtárgyakat (pl. beton, vakolat, tégla) közvetlenül károsíthatnak egykoron bizonyos fajok emberi táplálékként is szolgáltak (mannazuzmók) nehézfémeket képesek megkötni

(Cormophyta, Telomophyta) Száras vagy hajtásos növények - Cormobionta (Cormophyta, Telomophyta)

a szárazföld jellemző növényei kloroplasztiszokat tartalmazó vízi szervezetekből alakultak ki mintegy 400 millió évvel ezelőtt spórákkal szaporodó képviselőik a mohák és a harasztok, magvakkal szaporodnak a nyitva- és zárvatermők

13. t: Mohák - Bryophyta

A mohák általános jellemzése kezdetleges felépítésű, valódi szárazföldi növények Leveles májmoha Lombosmoha spóratartó nyél

életciklusuk: spóra (haploid)  fonál- vagy lemezszerű protonéma  mohanövényke  archegónium + antheridium (kétostoros spermatozoida)  zigóta  sporogónium (toknyél + spóratartó tok)  spóra

„nemzedékváltakozás”: gametofiton + sporofiton Hph: haploid életszakasz; Dph: diploid életszakasz; R: redukciós osztódás

gyökereik nincsenek, helyettük csak rhizoidok vannak

testük vagy telepszerű, vagy szár- és levélszerű képletekre tagolódik

gyakori a vegetatív szaporodás (feldarabolódás, sarjmorzsák, sarjsejtek) is a mohanövénykék rendszerint sűrűn, párnaszerűen tömörülnek mintegy 23 ezer fajukból 600 él hazánkban a mohákkal foglalkozó tudomány a bryológia

1. o: Májmohák - Hepaticopsida (Hepaticae)

dorziventrális telepű növények a protonemából egy növény fejlődik a test lehet leveles vagy telepes (leveles és telepes májmohák)

Leveles májmohák típusai A: Ptilidium ciliare; B: Calypogeia neesiana; C: Bazzania trilobata; D: Gackstroemia magellanica; E: Jungermannia cordifolia; F: Marsupella emarginata; G: Lophocolea heterophylla

Telepes májmohák típusai A: Metzgeria sp.; B: Riccardia chamaedryfolia; C: R. prehensilis; D: Fossombronia pusilla; E: Riella helicophylla

a spórák között higroszkópikusan mozgó spóraszóró fonalak vannak

a levélkéknek (leveles májmohák) nincs középere a rhizoidok egysejtűek, nem ágaznak el

2. o: Lombosmohák - Bryopsida (Musci)

a gazdagon elágazó protonemán sűrűn egymás mellett állnak a mohanövénykék a növénykék mindig levelesek, radiális szimmetriájúak spóraszóró fonalak nincsenek a levélkének van középere általában a rhizoidok többsejtűek, elágaznak

1. ao: Tőzegmohák - Sphagnidae száruk dúsan elágazik, sápadt zöld színűek, víztartó sejtjeik vannak

Levél mikroszkópos képe Levél keresztmetszet

korlátlan hossznövekedésűek, a spóratartó tok nyeletlen rhizoidák nincsenek, alsó részük fokozatosan elhal

lápos helyeken nőnek  tőzeget képeznek hazánkban 20 fajuk él, védettek

2. ao: Valódi lombos mohák - Bryidae élénkzöld növények, elfekvő (oldalt termő) vagy felálló (csúcson termő) száracskákkal

az ivarszervek és sporangiumok a növényke csúcsán (csúcson termők - Acrocarpi) vagy az oldalhajtások végén (oldalt termők - Pleurocarpi) vannak

a sporogónium részei: talp, nyél, spóratok (tokfedő + fogacskák), süveg

Lombosmohák ivaros megoszlása A: egylaki szinöcikus; B: egylaki paröcikus; C: egylaki autöcikus; D: kétlaki

Egylaki lombosmoha (Bryum bimum) ivarszervei a szár csúcsán a: antheridium; b: archegónium; c: meddő támasztófonal (paraphysis)

A mohák ökológiai jelentősége határozott termőhelyi igényük van, ragaszkodnak az aljzathoz epiphyta mohák szárazföldi mohák – kéreglakók (kortikol) – talajlakók (terrikol) – áglakók (ramikol) – humuszlakók (humikol) – levéllakók (epifill) – sziklalakók (szaxikol) vízi mohák – tőzeglakók (turfikol)

sejtfaluk általában hemicellulózból épül fel  könnyű vízátjárhatóság levélkéik többnyire egyetlen sejtsorból épülnek fel poikilohidratúrás növények (gyors vízfelvétel - gyors vízleadás)  latens állapotba kerülhetnek szélsőséges termőhelyeken (pl. sziklák, futóhomok, magashegységek, sarkvidékek) pionír szerepet töltenek be a zuzmókkal együtt mohapárna jobban véd a párolgás ellen szárazanyagtömegük 2-15-szörösére is megduzzadhatnak

a hirtelen leeső csapadékot gyorsan elraktározzák az erdők mohaszintje fontos víztároló elterjedési területük rendszerint nagy  sok a kozmopolita faj talaj- és klímajelzők indikátorok (pl. kortikol fajok a légszennyeződést jelzik) tőzegképzők (Sphagnum fajok) állati táplálékok (pl. rénszarvasok) egyes fajok nehézfémeket (pl. rezet) jeleznek