III. Divízió: Tenericutes

osztály: Mollicutes (Sejtfal nélküli baktériumok) Az ide tartozó eubaktériumok közös megkülönböztető jegye a sejtfal hiánya, ezért G- festődésűek. A sejtfal hiánya miatt további közös sajátságuk az ozmotikus érzékenységük, penicillin és más sejtfalszintézisre ható antibiotikumokkal szembeni rezisztencia, pleomorfizmus és könnyen deformálható alak, ami lehetővé teszi, hogy baktériumszűrőkön is átmenjenek. További közös tulajdonságuk, hogy eukarióta sejtek parazitái, s komplex növekedési faktor igényük van. Telepjeik kicsik, lassan fejlődnek, s szilárd táptalajon megjelenésük mellbimbó vagy tükörtojás formájú. Általában mozgásképtelenek, de néhány fajuk csúszva változtatja a helyét, illetve ismét mások spirálisan elhelyezkedő fonalszerű képletek segítségével forogva mozognak.

Mycoplasma Mycoplasma hominis Mycoplasma salivarum Mycoplasma genitalia PPLO (pleuropneumonia liké organism)

Ureaplasma

Spiroplasma

Anaeroplasma

IV. Divízió: Mendosicutes

I. osztály: Archaebacteria (Ősbaktériumok) Ebbe az osztályba olyan prokarióták tartoznak, melyek morfológiailag és fiziológiailag is meglehetősen eltérő tulajdonságúak. Az eubaktériumoktól jelentősen eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Olyan extrém környezeti viszonyok mellett élnek, ahol a legtöbb élőlény elpusztul. Bár prokarióták, de filogenetikailag nagyon eltérnek az Eubaktériumoktól. A legvalószínűbb, hogy egy közös ősből származnak, de külön úton fejlődtek. Alakjuk szerint lehetnek kokkuszok, pálcák, fonalas vagy mycoplazmaszerű képletek. Festődésük szerint G+ és G- fajaik egyaránt vannak.

/. csoport: Metántermelő (metanogén) ősbaktériumok A föld légkörében előforduló metán 8-9%-át ezek termelik. Közös sajátságuk, hogy szén-dioxid (egyes fajok szén-monoxid vagy hangyasav) metánná történő redukálásával nyernek energiát, elektrondonorként hidrogént használva.

Methanobacterium Methanobacterium ruminantium

Methanobrevibacterium Methanobrevibacterium ruminantium

Methanococcus

Methanospirillum Methanosarcina

//. csoport: Szulfátredukáló ősbaktériumok Egyetlen nemzetségük ismeretes, az Archaeoglobus. Gram-negatív festődésű, sejt­faluk glükoprotein-egységekből épül fel. Elektrondonorként hidrogént, tejsavat, hangyasavat, glükózt is képesek hasznosítani. Elektronakceptorként szulfát, szulfit, tioszulfát szolgálhat, de elemi kén nem.

Archaeoglobus

///. csoport: Fokozottan sótűrő (halofil) ősbaktériumok Nagy sókoncentrációjú tavakban, holt tengerekben fordulnak elő. Növekedésükhöz legalább 2,5 M (15%) NaCl-koncentrációt igényelnek, de az optimális sókoncent-ráció 3,5-5 M (20-30%). Ugyancsak magas (0,025 M) a magnéziumigényük. Jellegzetes tulajdonságuk a vörös színük, amelyet a membránjukban lévő karotenoidoknak köszönhetnek. Bakteriorodopszint tartalmaznak membránjukban, amely fény hatására protonpumpaként működik, s a kialakuló protongradiens ATP-szintézisre használható. Aerobok, vagy fakultatív anaerobok. Általában kemoorganotrofok.

Halococcus Halobacterium

Natrobacterium Natrococcus

IV. csoport: Sejtfal nélküli ősbaktériumok Evolúciós szempontból is igen érdekes mikroorganizmusok. A Thermoplasma nemzetség fajai tartoznak ide, melyek valószínűleg az első élőlények ma is élő kései leszármazottjai. Valódi sejtfal nélküli, G- festődésű, fakultatív aerobok.

Thermoplasma Thermoplasma acidophilum

V. csoport; Erősen hőtűrő (termofil) ősbaktériumok Az ide tartozó fajok közös sajátsága az extrém hőtürésük. Hőmérsékleti optimumuk 70-105 °C. Sós kéngőzös hőforrásokban élnek.

Thermococcus és Pyrococcus

Thermoproteus

Desulfurococcaceae Desulfurococcus Staphylothermus

Sulfolobus