Nemzetközi kapcsolatok története 1945-1990 Nemzetközi kapcsolatok története 1945-1990. Fischer Ferenc: A kétpolusú világ A gyarmati rendszer szétesése – a „harmadik” világ születése. Palesztina és a közel-keleti konfliktusgóc a XX. század első felében

A nemzeti függetlenségi mozgalmak a II. vh. előtt Nagy földrajzi felfedezésektől kezdve, (hadi)-technikai fölény A világ „természetes rendje”: a „fehér faj” uralma Az európai expanzív imperializmus ideológiája: „Úgy gondolom, hogy a világ első számú faja vagyunk, s annál jobb, minél nagyobb részét uraljuk a világnak”. – Cecil Rhodes A hatalmas gyarmatbirodalmak a nagyhatalmi státus szimbólumai voltak.

Elindul egy dekolonizációs folyamat – függetlenségi harcok Az Amerikai Egyesült Államok Angliával szemben – 1783. Latin-Amerika a spanyolokkal szemben (1808-1826) A XX. sz. elején: a Föld népességének kb. 3/5-e és területének 4/5-e élt valamely európai hatalom direkt-indirekt fennhatósága alatt.

Gyarmati rendszer a XX. század elején

A Brit gyarmatbirodalom

Afrikai gyarmatok

A II. vh. döntő fordulatot hozott a gyarmati kérdésben: Az I. vh. után csak a vesztesek vesztették el a birodalmaikat A II. vh. után a győztesek is elvesztették birodalmaikat Európa (nagy gyarmattartók) súlyvesztése + belső, nemzeti erők, függetlenségi, nemzeti, forradalmi mozgalmak – történelem kínálta lehetőség

A gyarmati struktúra repedéseinek gyökerei Ázsiai nemzeti öntudatra-ébredés – Japán modernizációja, ipari nemzetté válása, katonai győzelme (1904-05) Csapás a gyarmatosítók haditechnikai fölényére, a fehér emberre (orosz forradalom hozzájárult „Ázsia ébredéséhez” (Kína: Kuomintang, India: Nemzeti Kongresszus, Indonéziai: Sarekat-Iszlám)

Gyarmati versenyfutás a területekért Gyarmati versenyfutás a területekért. Okok: nyersanyag-, Piac-, olcsó munkaerő-szükséglet, stratégiai szempontok, hatalmi presztízs A gyarmati népesség vészvétele a háborúkban (találkozások különböző ideológiai áramlatokkal) – a 12 milliós brit hadseregből 2,5 millió volt indiai) Wilson 14 pontja - függetlenség Kemal Atatürk (kemalizmus, nasszerizmus)

India a dekolonizáció úttörője (1947 aug. 15.) M. Gandhi szerepe (engedetlenségi mozgalom, erőszakmentesség, az ellenfél megszégyenítése, brit áruk bojkottja, éhségsztrájkok) – rokka, mint az indiai nemzeti öntudat szimbóluma A két vh. között megerősödtek azok a helyi elitek, akik az anyaországok egyetemein tanultak - „bumeráng-hatás” India a dekolonizáció úttörője (1947 aug. 15.) „bumeránghatás” India – Pakisztán (hindu – muzulmán) kettéválása Első miniszterelnök: Dzsavaharlal Nehru

A gyarmati rendszer szétesése A II. vh-ban felerősödtek a dekolonizációt elősegítő erők: A német támadások elvágták az európai országokat gyarmataiktól Gyors japán expanzió Indokínában és Indonéziában. Az angol haderők veresége Ázsiában („Ázsia az ázsiaiaké”) Atlanti Charta

Atlanti Charta „Fennálló kötelezettségeink kellő tiszteletben tartása mellett arra törekednek, hogy minden állam, legyen az nagy vagy kicsi, győztes vagy legyőzött, egyenlő feltételekkel vegyen részt a világkereskedelemben és jusson hozzá a világ nyersanyagforrásaihoz, amelyekre gazdasági virágzásához szüksége van…(…)…minden nemzet számára lehetővé teszi, hogy saját határain belül biztonságban éljen, amely biztosítékot nyújt arra, hogy minden ember minden országban félelem és szükség nélkül élhessen…” az Egyesült Államok elnökének és Nagy-Britannia miniszterelnökének közös nyilatkozata 1941. augusztus 14.

Az USA (volt gyarmatként) hadbalépése – ellenzi a gyarmatosítást („nyitott kapuk”, Atlanti Charta elvei fajra, vallásra tekintet nélkül minden népre érvényesek, a gyarmati rendszer anakronisztikus és antidemokratikus) A SZU is ellenzi A háborúban Japán Ázsia új gyarmatosítója lett (japán ellenes partizánmozgalmak) Japán kapitulációja után, Vietnám és Indonézia szabadnak nyilvánította magát.

1949 Indonézia végleges függetlensége (első elnök Ahmed Szukarno) Vietnám: három évtizedig tartó fegyveres küzdelem először a franciák, majd az amerikaiak ellen USA dekolonizációs politikája a hidegháború alatt módosult – „inkább kolonializmust, mintsem kommunizmust”. Az ENSZ a függetlenségi mozgalmak „koalíciós partnerévé” vált. 1948 dec. 9.: az ENSZ elfogadja a népirtás szóló egyezményt, dec 10.: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, 1945. június 26. „1. cikk. Az Egyesült Nemzetek célja, hogy… 2. A nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság, és önrendelkezési jog elvének tiszteletben tartásán alapuló baráti kapcsolatokat fejlessze… 3….az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben tartásának előmozdítása. 2. cikk. 1. A Szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik. 3. A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság nem kerüljön veszélybe.”

ENSZ-határozat a gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről Genf, 1960. december 14. „A Közgyűlés… ünnepélyesen kijelenti, hogy szükséges a gyarmati rendszer minden formájának és megnyilvánulásának mielőbbi és feltétel nélküli megszüntetése.”

Problémák a felszabadulás után A színes kontinensek a gyarmatosítók gazdaságának kiegészítőivé váltak. Torzulások a társadalmi-gazdasági szerkezetben Alárendelt szerep a nemzetközi munkamegosztásban. Monokulturális, beruházási, import, műszaki, nyelvi, kulturális függőség Ipari fejletlenség, nemzetté válás problémája, marginalizáció, vallási, kulturális, etnikai megosztottság.

Palesztina és a közel-keleti konfliktusgóc 1914 előtt nagyhatalmi érdekek keresztüzében I. vh. San Remo-i határozatok A II. vh. utáni erővonalak meghatározó tényezői: A térséget kontrolláló európai hatalmak meggyengülése Az USA aktív mediterrán politikája A SZU fokozódó érdekeltsége a térség iránt Zsidó kivándorlás – Nyugat- és Izrael-ellenes nacionalizmusok fellendülése A térség geostratégiai jelentősége Olcsó olaj

Előzmények a történelmi Palesztina területén lévő zsidó állam a római hódítás szétverte. Diaszpórák a világban – erős vallási hit: Messiás valamikori eljövetelének várása és visszatérésük szülőföldjükre, Izraelbe. Ókori-középkori kirekesztettség A felvilágosodás idején asszimilációjuk előrehaladott (XIX. Sz.) Európai nacionalizmusok, orosz antiszemitizmus erősödése: felmerül a szuverén zsidó állam létrehozásának terve, cionista mozgalom megszervezése XIX. Sz. végén politikai cionizmus – arab nacionalizmus ébredése = arab-izraeli konfliktus

1886 Theodor Herzl „Zsidó állam” c 1886 Theodor Herzl „Zsidó állam” c. könyv – „a zsidókérdés nem társadalmi és vallási, hanem elsődlegesen nemzeti kérdés..” hosszú távú feladat az önálló zsidó állam megteremtése 1897 „baseli program” célul tűzte ki a török fennhatóság alatt álló Palesztina zsidó telepesekkel történő betelepítését Az I. vh. előtt a cionista törekvések kudarcot vallottak. (a török uralom alatt Palesztina (29000 km2) területén 700000 arab 85000 zsidó élt. I. vh. után „Uganda-terv”: a brit gyarmati minisztérium 5000 km2 területet ajánlott fel Brit-Kelet-Afrikában

A cionista mozgalom terve: növelni a kisebbség arányát és többségi népcsoporttá válni. Földszerzés, a terület de facto zsidó gazdasági befolyás alá kerüljön (pénzügyi alapok, bankok) – Zsidó tulajdonba került földet arab nem vásárolhatott vissza. A modern cionizmus területi igényeit 3 évezredre vetítette vissza. Palesztina évszázadok óta arabok lakta terület volt. I. vh. után Törökország arab lakta területeit felosztották angol-francia érdekszférára mandátumok. 1917 „Balfour-nyilatkozat”: „egy nemzet ünnepélyesen odaígérte egy másik nemzetnek egy harmadik nemzet hazáját” Feszült arab-zsidó-angol viszony

II. vh. – zsidó menekültek, tulajdonviszonyok módosulása, kulturális, vallási különbségek 1936-ban palesztin felkelés – bevándorlási stop 1939 kvóták, korlátok (5 évre 75000 fő), földvásárlások korlátozása A cionista mozgalom orientációja az USA felé A háború után kedvező nemzetközi légkör

Államalapítás 1947. nov. 29.: Az ENSZ Palesztinát egy zsidó és egy palesztin államra felosztó határozatot hozott (a zsidó állam területén 510 ezer arab és 499 ezer zsidó, a palesztin állam területén 750 ezer arab és 9 ezer zsidó, a semleges zónában 106 ezer arab és 100 ezer zsidó élt) 1948 a brit befolyás megszűnése A arabok nem ismerik el az új államot I. arab-izraeli háború 1948-49 – palesztin menekültáradat 1948-74 között másfél millió zsidó bevándorló érkezett. – militarizált gazdaság

Golán-fennsík (szír terület, 1967 óta izraeli megszállás alatt) Ciszjordánia (részben Izrael által megszállva) Gázai-övezet (2005-ig izraeli megszállás alatt)