Nemzetközi kapcsolatok története 1945-1990 Nemzetközi kapcsolatok története 1945-1990. Fischer Ferenc: A kétpolusú világ Az enyhülés korszaka – a „második antagonisztikus kooperáció” (1969-75): az NSZK „új keleti politikája”, Kissinger nézetei a multipoláris világrendről, a helsinki értekezlet, a negyedik arab-izraeli háború – az olajfegyver bevetése

Az enyhülés, a „détente” kibontakozása 1969-től 1969 október: Willy Brandt SPD-FDP kormány – „neue Ostpolitik” Walter Ulbricht: „békés együttélés és szomszédság” politikája Szovjet-amerikai SALT-tárgyalások 1969 november az atomsorompó-szerződés ratifikálása A vietnámi háborút lezáró párizsi tárgyalássorozat Fordulat az amerikai-kínai kapcsolatokban Elindul a helsinki folyamat

Az NSZK „új keleti politikája” Az NSZK és NDK részéről elutasító reakciók a SALT-tárgyalásokban testet öltő szovjet-amerikai közeledés kapcsán Veszélyben a német egység? (az NSZK német politikáját a 60-as évek végéig a Hallstein-doktrína határozta meg.) A nyugat-német szociáldemokrácia megkezdte a „keleti politika” revízióját. Az európai status quo-t akceptálni kell! „A keleti tömb országaival való enyhülés egyetlen útja, ha Bonn a „Realpolitik” álláspontjára helyezkedik.

Brandt akceptálta a kelet-európai status quo-t. Kiegyezés a Nyugat irányába: K. Adenauer – Franciaország, Izrael 50-60-as évek Kiegyezés a Kelet irányába: W. Brandt – 70-es évek (ekkorra az NSZK már kereskedelmi és pénzügyi világhatalom volt) 1969-től az európai enyhülés ütemét Bonn határozta meg.

„keleti szerződések” – SZU, Lengyelország (a Hallstein-doktrína feladása) Az NSZK nemzetközi jogilag is elismeri az egykori német területek elvesztését (Kelet-Poroszország, Königsberg, Odera-Neisse határ); erőszakról lemondás

Szovjet-NSZK szerződés, Moszkva, 1970. augusztus 12. „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság politikája fontos céljának tekinti a nemzetközi béke megőrzését és a feszültség enyhítését. … ennek kapcsán az e térségben fennálló tényleges helyzetből indul ki. … vitás kérdéseiket kizárólag békés eszközökkel oldják meg és kötelezik magukat arra, hogy az európai és nemzetközi biztonságot érintő kérdésekben… tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetéstől… … az európai békét csak akkor lehet megőrizni, ha senki sem tör a jelenlegi határok ellen. … maradéktalanul tiszteletben tartják az összes európai állam területi sérthetetlenségét a mai határok mellett; Kinyilvánítják, hogy nincsenek területi követeléseik senkivel szemben sem és a jövőben sem támasztanak ilyen követeléseket; Sérthetetlennek tekintik ma és a jövőben az összes európai állam határait úgy, ahogyan azok a jelen szerződés aláírásának napján húzódnak, beleértve az Odera-Neisse vonalat, amely… a Lengyel Népköztársaság nyugati határát alkotja, valamint a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti határt.”

A lengyel-NSZK szerződés, Varsó, 1970. december 7. „… figyelembe véve, hogy több, mint 25 év telt el a második világháború befejezése óta, amelynek első áldozata Lengyelország volt… a következőkben állapodtak meg: 1. cikk. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egybehangzóan megállapítják, hogy a meglévő határ, melynek vonalát az 1945 augusztus 2-i potsdami értekezlet határozatának IX. fejezetében… Csehszlovákia határáig állapodtak meg, a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatárát képezi. 3. Kijelentik, hogy egymással szemben nincs semmiféle területi követelésük és a jövőben sem fognak semmilyen területi követelést támasztani.”

A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény – 1971. szeptember 3 A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény – 1971. szeptember 3. (Nyugat-Berlin szovjet követelésre jogilag továbbra sem lehetett az NSZK integráns része.) 1972. december 21. – NSZK NDK közötti alapszerződés, „Grundvertrag” az „egy nép - egy állam” tétel helyébe az „egy nép - két állam” lépett. 1973-ban már mindkét német állam tagja lehetett az ENSZ-nek Diplomáciai kapcsolatok kiépítése az NDK-val. Emelkedett a „belnémet” kereskedelmi forgalom

A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény, Berlin, 1971 A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény, Berlin, 1971. szeptember 3. „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya kijelenti, hogy polgári személyek és javak átmenő forgalma Berlin nyugati szektorai és a Német Szövetségi Köztársaság között közúton, vasúton és vízi utakon… a Német Demokratikus Köztársaság területén át a legegyszerűbb és leggyorsabb lebonyolódás céljából mentes lesz akadályoktól é előnyben fog részesülni. … a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok kormányai kijelentik, hogy az összeköttetéseket Berlin nyugati szektorai és a Német Szövetségi Köztársaság között fenntartják és fejlesztik, amikor is figyelembe veszik azt, hogy ezek a szektorok mint idáig, úgy a jövőben sem képezik a Német Szövetségi Köztársaság alkotórészét és továbbra sem tartoznak annak fennhatósága alá.”

Az NSZK és az NDK közötti alapszerződés (Grundvertrag), Berlin, 1972 Az NSZK és az NDK közötti alapszerződés (Grundvertrag), Berlin, 1972. december 21. „… a történelmi adottságokból kiindulva és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársaság alapvető kérdésekben, így a nemzeti kérdésben vallott eltérő felfogását tiszteletben tartva a következőkben állapodtak meg: 1. cikk. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi köztársaság az egyenjogúság alapján normális, jószomszédi kapcsolatokat hoz létre egymással… 4. cikk. Az NDK és az NSZK abból indul ki, hogy a két állam egyike sem képviselheti nemzetközi téren a másikat, illetve nem tárgyalhatnak annak nevében… 8. cikk. Az NDK és az NSZK állandó képviseleteket cserél.”

A csehszlovák-NSZK szerződés, Prága, 1973. december 11. „… elismerve, hogy az 1938. szeptember 29-én kötött müncheni egyezményt a náci rezsim erő alkalmazásával fenyegetve kényszerítette a Csehszlovák Köztársaságra, tekintettel arra, hogy mindkét országban új nemzedék nőtt fel… I. cikk. 1. Az NSZK és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kölcsönös kapcsolatainak figyelembevételével, a jelen Szerződés értelmében semmisnek tekinti az 1938. szeptember 29-én kötött müncheni egyezményt. 2. A szerződő felek kinyilvánítják, hogy egymással szemben nincs semmiféle területi igényük és ilyen igényeket a jövőben sem támasztanak.”

A szovjet-kínai ellentétek kiéleződése A SZU enyhülési politikája Európa irányába (gazdaságpolitikai okok) Sűrűsödő határincidensek Kínával Moszkva eurázsiai harapófogóban érezte magát. Szükséges a Nyugat-felé nyitás a SZU részéről 1969. március határháború az Usszuri-folyónál – veszélybe kerül a transzszibériai vasút, a távol-keleti szovjet hadiflotta ellátása Vasútépítések - BAM Közeledés Indiához (1970-es szovjet-indiai barátsági szerződés)

Az USA-SZU közös érdekek a nukleáris háború elkerülése Henry Kissinger nézetei a katonailag bipoláris, politikailag tripoláris és gazdaságilag pentapoláris globális hatalmi struktúrákról Az USA-SZU közös érdekek a nukleáris háború elkerülése Kissinger: „lehetőség van az 1970-es években egy új nemzetközi koordináta-rendszer kialakítására.” A merev, labilis, veszélyes bipolaritás helyébe lazább multipolaritás szükséges. Lehetőség van a korábbi, klasszikus „ötszögletű” globális hatalmi egyensúlyrendszer kialakulására. Az USA Kína révén próbálta elérni a SZU nagyobb kooperációs készségét.

Kissinger „vezérlő elve”: a hatalmakat nem ideológiájuk, hanem tényleges cselekedeteik és ellentéteik alapján kell megítélni. Nagy hatással voltak rá a XIX. sz. nagy diplomatái (Metternich, Bismarck): „Nincsenek állandó ellenfeleink, csak állandó érdekeink”, „Ellenségem ellensége az én barátom”. Ez az új nemzetközi rend „biztosabb és stabilabb világot eredményezhet, mint a bipoláris felállás, ahol egyik oldal nyeresége a másik oldal számára teljes veszteséget jelent.”

A kínai-szovjet-amerikai hatalmi háromszög problematikája. Az USA a 60-as évek végéíg feszült viszonyban állt Kínával. (Tajvan ENSZ-tagsága miatt) 1972. Nixon elnök Kínába látogat. Sanghaji nyilatkozat elfogadása

A sanghaji nyilatkozat, Sanghaj, 1972. február 27. „Kína és az Egyesült Államok között társadalmi rendszerük és külpolitikájuk tekintetében lényeges különbségek vannak. A két fél azonban egyetértett abban, hogy az országoknak, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre, kapcsolataikat a következő elvek alapján kell rendezniük: Egyik félnek sem szabad hegemóniára törekednie az ázsiai-csendes-óceáni térségben, és mindkét fél szembeszáll bármely más ország vagy országcsoport olyan irányú erőfeszítéseivel, hogy ilyen egyeduralmat hozzon létre. Egyik fél sem hajlandó arra, hogy valamely harmadik fél nevében tárgyaljon vagy a másik féllel, más országok ellen irányuló egyezményekre vagy megállapodásra lépjen. …a kínai fél megerősítette álláspontját: a tajvani kérdés a kínai fél és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok normalizálását akadályozó alapvető kérdés… …amerikai fél megállapította: az Egyesült Államok tudomásul veszi, hogy a Tajvani-szoros két oldalán élő valamennyi kínainak az a véleménye, hogy csak egyetlen Kína létezik és hogy Tajvan Kína része.”

Világgazdasági pozíciók módosulása: német és japán csoda A nyugat-európai Közös Piac és Japán szerepe H. Kissinger multipoláris világrend elképzeléseiben Világgazdasági pozíciók módosulása: német és japán csoda Gazdaságilag egy multipoláris világrend kialakítása lehetséges 1968-re sikerült a belső vámok leépítése a Közös Piacon belül. 1958-ban NSZK a Közösség termelésének 24,8 %-át adta, 1973-ra 32,7 %-ot

A bruttó világtermelés megoszlása 1960-1980 között (%) Ország 1960 1970 1980 Fejlődő országok 11,1 12,3 14,8 Japán 4,5 7,7 9,0 Kína 3,1 3,4 EGK 26,0 24,7 22,5 USA 25,9 23,0 21,5 Más fejlett országok 10,1 10,3 9,7 SZU 12,5 12,4 11,4 Más kommunista országok 6,8 6,2 6,1

Henry Kissinger a multipoláris világrendről „Az 1950-es és az 1960-as évek bipoláris világa tovatűnt. Európa és Japán felemelkedése, a kommunista nagyhatalmak közti rivalizálás, a katonai technológiák gyors fejlődése, az un. harmadik világ színre lépése és növekvő sokrétűsége új nemzetközi környezetet hozott létre… amelyben sok hatalmi központ létezik, régi és új ideológiai különbségek vannak jelen, amelyet beárnyékol a nukleáris veszély és behatárol a kölcsönös függés új imperatívusza. Az amerikai politika megkísérelte, hogy ebből egy új nemzetközi struktúrát formáljon, olyat, ami inkább az egyensúlyra épül, mint az uralkodásra, inkább a tárgyalásokra, mint a konfrontációra, valamint a globális kölcsönös függés tudatára…”

Japán gazdasági óriássá válása az 1960-70-es években A koreai háború „jótékony” hatása Hajóépítés fejlődése Acéltermelés (1950 – 5 millió t, 1960 – 20 millió t, 1965 – 50 millió t) A jövő a vegyiparé Elektronikai ipar fejlődése 1952-64 között a japán gazdasági növekedés meghaladta az évi 9 %-ot. – a profit visszaforgatása az új beruházásokba. Magas szintű oktatás levegőszennyezés

A helsinki értekezlet 1975 nyara: Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezlet ülése Helsinkiben 33 európai ország (Albánia kivételével) + USA, Kanada Az európai status quo de jure elismerése (a kettészakadt Európa, a SZU kelet-közép-európai érdekszférája) A SZU elismeri, hogy az európai hatalmi rendnek két nem európai integráns résztvevője is van (USA, Kanada).

Témakörök: Az európai biztonság kérdései Együttműködés a tudomány, a gazdaság, a technika területén Együttműködés humanitárius kérdésekben Tíz alapelvben állapodtak meg („európai békekódex”):

I. Szuverén egyenlőség II. Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszaktól való fenyegetéstől III. A határok sérthetetlensége IV. Az államok területi épsége V. A viták békés rendezése VI. A belügyekbe való be nem avatkozás VII. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát VIII. A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga IX. Az államok közötti együttműködés X. A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése A helsinki záróokmány tíz alapelve 1975. augusztus 1.

Gazdasági közeledés (a SZU beillesztése a tőkés világpiac-világmodell rendszerébe (?)) Az 1974-75-től kezdődő nyugati recesszió vonzóbbá tette a kelti piacokat. 1969-74: SZU-USA 58 tudományos-kereskedelmi megállapodás 1971-75: az USA-SZU közötti kereskedelem 200 millióról 2,3 milliárdra nőtt. 1978-ban a keleti export 75,5 %-át Nyugat-Európa adta, 11,4 %-ot az USA, 9,9 %-ot Japán. Hitelek – fokozódó eladósodás

A negyedik arab-izraeli háború, 1973. október 6-24.

1970-73: „sem béke sem háború” Egyiptom meglepetésszerű támadása (Jom Kippur) Moszkva és Washington kooperatív lépései a béke megteremtésére - „kéksisakosok” Az olajfegyver bevetése (áremelés 3-ról 12 $-ra, csapok elzárása) Árforradalom Hajsza az olajforrásokért, energiatakarékosság Izrael külpolitikai elszigetelődése