Mihail Szergejevics Gorbacsov (1931-napjainkig)

Élete: 1931. március 2-án született Privolnoye-ben, a Szovjetunióban. 1955-ben jogi egyetemet végzett, de szakmájában nem dolgozott egy napot sem, hanem inkább a politikai életet választotta. 1955-től 1962-ig Sztavropolban a Komszomol első titkára volt, 1970-ben pedig a Sztavropol-vidéki pártbizottság első titkárává nevezték ki.

A Thatcher és a Gorbacsov házaspár

Gorbacsovot 1978-ban, Moszkvában a Központi Bizottság titkárává választották; mezőgazdasági ügyekkel foglalkozott. Országos viszonylatban nem sikerült akkora sikereket elérnie az agrárpolitika terén, mint Sztavropolban sőt, az 1978-1983 közötti időszak agrárpolitikáját súlyos válság jellemezte. Moszkva

Azonban Gorbacsov pályája folyamatosan felfelé ívelt Azonban Gorbacsov pályája folyamatosan felfelé ívelt. Bekerült a Politikai Bizottságba, ahol Szuszlov és Jurij Andropov lettek a fő támogatói. Amikor Andropov főtitkár lett, Gorbacsovot tekintette lehetséges utódjának – arra számított, hogy Gorbacsovot mint fiatal politikust alkalmassá teheti arra, hogy folytassa az általa megkezdett utat.

1985. március 11-én választották meg az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) főtitkárává, amely tisztség viselése alatt hatalmas mértékű változások mentek végbe mind a Szovjetunióban, mind annak nemzetközi kapcsolataiban. Amikor Gorbacsov a párt főtitkára lett, a 60-as évek fiatal pártértelmiségeivel vette körül magát, mint például J. Ligacsov vagy Borisz Jelcin. 1989-ben a népi küldöttek évi kongresszusán Gorbacsovot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökévé választották.

1989. decemberében találkozott idősebb George Bush amerikai elnökkel Máltán, ahol közösen megegyeztek abban, hogy „a fegyverkezési versenynek, a bizalmatlanságnak, a pszichológiai és ideológiai párharcnak egyszer és mindenkorra vége kell, hogy legyen.” 1990. márciusában a Szovjetunió népi küldötteinek III. rendkívüli kongresszusán Gorbacsovot választották a Szovjetunió elnökévé, s létrehozták az államfői tisztséget is. Ezáltal Gorbacsov papíron nagyobb hatalommal rendelkezett, mint Sztálin vagy Brezsnyev, a gyakorlatban azonban kevésbé tudta használni ezt a hatalmat.

Az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság legfelsőbb Tanácsa elnökévé Jelcint választották, így Moszkvában két hatalmi centrum jött létre: a szovjet és az orosz. Képviselői, Gorbacsov és Jelcin között egyre inkább mélyült az ellentét, ami később nyílt szakítást eredményezett. Gorbacsov nem tudta tisztázni a puccsistákkal való kapcsolatát, ezért elveszítette a nép támogatását, Jelcin azonban egyre nagyobb befolyásra tett szert. 1991. augusztus 24-én Gorbacsov visszatért Moszkvába, hogy lemondjon pártfőtitkári tisztségéről.

1991. december 8-án Jelcin megegyezett az ukrán és a belorusz elnökkel, hogy a Szovjetuniót felszámoltnak tekintik, s létrehozzák helyette a Független Államok Közösségét (FÁK). Gorbacsov december 8-át követően egyeztető tárgyalásokat folytatott Jelcinnel – sikertelenül, így 1991. december 25-én lemondott szövetségi elnöki tisztségéről. Az elkövetkező 10 évben több országban megfordult, ahol a hidegháború enyhítésében játszott szerepéért neves egyetemek – mint az ottawai Carleton University, valamint a Durham University – doktori címben részesítették.

2001-ben megalapította az Oroszországi Szociáldemokrata Pártot, amelynek 2004-ig volt az elnöke. Ekkor párttársai eltávolították az elnöki székből, mivel nem értettek egyet az általa képviselt politikával. 2004-ben Borisz Jelcinnel együtt keményen kritizálta Valagyimir Putyin orosz elnök erőszakos csecsenföldi politikáját, mely Csecsenföld autonómiához való jogának erőteljes korlátozására irányult.