Erich Fromm humanisztikus pszichoanalízise
„Az ember minden korban és minden kultúrában egyazon kérdéssel kerül szembe: arra kell megoldást találnia, hogyan győzze le az elkülönültséget, hogyan valósítsa meg az egyesülést, hogyan haladja meg az egyéni életet és olvadjon egybe a világegyetemmel… A kérdés ugyanaz, mert ugyanaz a talaj, amiből kinő: az emberi állapot, az emberi lét feltételei.”
Fromm ember-képe A személyiséget (ő is) társadalmi produktumnak tekinti. Karakter az, ami az egyént a világhoz köti. Szakít a pszichoanalízis biofizikai emberszemléletével, de nem hoz létre teljesen új személyiség-elméletet. Az ember része a természetnek, de idegen is benne: állati és emberi. Elszigeteltsége az ember alap-problémája.
Az emberi létfeltételekből eredő szükségletek kapcsolatigény transzcendencia-igény gyökerezettség/hovatartozás igénye azonosulás-igény tájékozódási keret igénye Később még: hatékonyság igénye ingerlés és serkentés igénye karakter struktúra kialakítása iránti szükséglet (+ társadalmi karakter)