Az információtárolás módjai Információ kezelés Az információtárolás módjai

Amerikai Egyesült Államok- 1890-es népszámlálás 19. század vége: népszámlálási adatok feldolgozása (csaknem 7 évbe telt a feldolgozás)  Hermann Hollerith (1860- 1929) fejlesztett ki egy lyukkártyás berendezést, amely segítségével az adatok feldolgozás egy hónap leforgása alatt lehetséges volt az 1890- es népszámlálás során

Az ötlet: Vegyünk egy kartonlapot, amelyen 12 sorban és 45 oszlopban helyezhetünk el perforációkat (attól függően, hogy az adott pozíció perforált-e vagy nem, különféle jelentéstartalmakat tárolhatott) Az információ legkisebb egysége a bit (BInary digiT). Egy bitnek két állapota van: 1 és 0; igen és nem.

A lyukkártyás adatfeldolgozás a hatvanas évekig a számítógépes rendszerek alapvető adattárolási módja volt. A feldolgozandó adatmennyiség növekedése új tárolási módok kifejlesztését igényelte.  Így alakultak ki a mágneses elven történő adattárolás rendszere.

Mágneses elvű információtárolás A mágneses információrögzítés azon az elven alapul, hogy az ún. kemény mágneses anyagok (pl.: vas, nikkel, kobalt, króm- oxidok), a mágneses mező megszűnésekor nem állnak vissza normál állapotra, hanem maradandó mágneses tulajdonságot mutatnak, megőrzik a gerjesztő tér irányát. Ezzel a módszerrel digitális információkat rögzíthetünk.

Adatkiolvasás menete Az olvasófej elhalad a mágnesezett terület felett, attól függően, hogy az egyes régiók határfelületein fordul-e a mágnesezett szemcséken a mágneses tér iránya, a mágneses tér erővonalaiból adódóan 1 vagy 0 értéket olvashatunk ki. Ha két egymást követő régióhatár ellentétes mezőirányt mutat, akkor 1 az értéke, ha nem ellentétes a mezőirány, akkor 0 az értéke. (Manchaster kódolás)

A merevlemez kezdetben nem is korong alakú volt: egy dob palástját helyezkedtek el az információk mágneses jelek formájában. Ezek a dobtárolós memóriák voltak a mai winchester és operatív tár közös őse.

Az első igazi winchestert az IBM jelentette meg. Külalakjukat tekintve, a winchesterek 3,5” és 5,25” méretben készülnek. A légmentesen zárt dobozokban max. 8 mágnesezhető felületű korong található, amelyek régebben 4500, majd 7200 vagy 10 000 fordulatot tesznek meg percenként. (Külső hűtés kell.)

A háttértárak címzése Az adatok elérése és kiolvasása a winchesterről –a memóriákhoz hasonlóan- címek segítségével történik. A legelterjedtebb az ún. CHS (Cylinder- Head- Sector) címzési módszer. A mágneslemezen címezhető legkisebb adatterületet, a szektort úgy lehet elérni, hogy elsőként az író- olvasó fejeket arra a cilinderre pozícionáljuk, ahol a szektor megtalálható, majd a megfelelő író- olvasó fejet a szektorcím alapján a kérdéses szektorra állítjuk.

Optikai elvű információtárolás Ezeket az eszközöket a nagyobb információsűrűség elérése érdekében kezdték el fejleszteni a 60-as években, elsősorban katonai célokra. Működési elvük lényege: Az adatok nem mágneses jelek, hanem apró mélyedések formájában jelennek meg a diszkeken. A mélyedésekre vetülő lézer fény visszaverődéséből határozható meg, hogy a kérdéses kiolvasott adat 0 vagy 1 volt-e.

CD- Compact Disk 80-as évek elején került forgalomba, hangadatokat tároltak először rajta CD- ROM (Read Only Memory) Csak olvasható, amely számítógépes adatokat képes tárolni 120 mm-es átmérő, 650 MB kapacitás; de létezik 80 mm átmérőjű, 210 MB kapacitású változat is

DVD (Digital Versatile Disk- „Digitális Sokoldalú Lemez”) CD-R (Recordable) Írható CD DVD (Digital Versatile Disk- „Digitális Sokoldalú Lemez”) Technikai megoldásai a CD technológiából származnak Optikai módon történik az adattárolás Viszont a tárolókapacitásban különböznek a CD-től CD 650 – 800 MB DVD 4,7 – 17 GB A DVD lemezeken az információt hordozó mélyedések kisebb méretűek, mint a CD-knél, valamint az egyes sávok közötti távolság is kisebb.