Az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusa és jogrendszere

A közösségi döntéshozatal és jogalkotás Az EU jogalkotása igen összetett, bonyolult és időigényes folyamat. „ TANÁCSKÖZPONTÚ MODELL” A Bizottság kezdeményezi a jogalkotást és előterjeszti a javaslatát  a Bizottság javaslatáról a Parlament meghallgatása és bevonása után  a Parlamenttel közösen vagy egyedül a Tanács dönt. A jogalkotás legfőbb alapelve: a szubszidiaritás. Az EU döntéshozatali modellje négy szakaszra osztható: a jogszabály előkészítése, a döntéshozatal, a jogszabály végrehajtása és a végrehajtás ellenőrzése. Az előkészítés szakaszában a Bizottságé a főszerep, aki elkészíti a jogszabály-tervezetet és azt a Parlament és a Tanács elé terjeszti, illetőleg ha a tárgykörben érintettek akkor a Gazdasági és Szociális valamint a Régiók Bizottsága elé is. A döntéshozatal szakaszában a Tanács és a Parlament párhuzamosan megtárgyalja a javaslatot, majd a Tanács a Parlament véleményének (a GSZB és RB állásfoglalása) meghallgatása után meghozza döntését. Azt, hogy a Tanács mennyiben köteles figyelembe venni döntése meghozatala során a Parlament véleményét, azt az egyes jogalkotási eljárások szabályozzák. A Parlament az évtizedek során egyre több jogot harcolt ki magának a döntések befolyásolásában. A végrehajtás szakaszában a tagállamok a közösségi jogszabályt beillesztik a nemzeti jogrendszerbe és a tagállami hatóságok gondoskodnak a jogszabály gyakorlati alkalmazásáról. A Bizottság folyamatosan felügyeli és ellenőrzi a közösségi jog megtartását, végrehajtását, és amennyiben a tagállam annak nem tesz eleget a Közösségek Bíróságához fordul. Szubszidiaritás alapelve: Azokon a területeken amelyek nem tartoznak a Közösség kizárólagos hatáskörébe, a Közösség csak akkor és olyan mértékben avatkozik be, ha a célkitűzést a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és a célkitűzés nagyságrendjére tekintettel, az közösségi szinten jobban megvalósítható. Az elv gyakorlati alkalmazása azt jelenti, hogy mielőtt a Bizottság javaslatot tesz közösségi jogszabály megalkotására, megvizsgálja, hogy a tagállamok szintjén nem került-e már sor a közösségi célkitűzések megfelelő mértékű szabályozására. A Bizottság abból indul ki, hogy a nem kizárólagos hatáskörök esetében a szabályozás joga a tagállamoknál van.

A Bizottság döntés-előkészítő szerepe kezdeményezi a közösségi jogalkotást (kizárólagos kezdeményezési jog), előkészíti a jogalkotási javaslat szövegét, azt az EP és Tanács elé terjeszti, az EB képviselője a tanácsi és parlamenti üléseken jelen van, így: a módosító javaslatokat megismeri, javaslatát a tanács csak egyhangúan módosíthatja, ha az EB a módosításokkal nem ért egyet, akkor joga van javaslatát visszavonni,

A közösségi döntéshozatal és jogalkotás Az EU döntéshozatali mechanizmusa döntés vélemény TANÁCS Miniszterek Tanácsa TANÁCS A tagállamok nemzeti érdekei TAGÁLLAMOK kormányai EP (EU + EU állampolgárok érdekei állásfoglalás közös döntés COREPER COREPER Munkacsoportok Munkacsoportok Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény Nemzeti Parlamentek kezdeményezés kezdeményezés A Bizottság döntési, jogalkotási javaslatát egy adott kérdésben először mindig a tagállamok brüsszeli állandó képviseleteihez jutatja el, amelyek továbbítják azt az illetékes nemzeti kormányhivatalokhoz. Miután ezekben kialakulnak a nemzeti álláspontok, a javaslatot először a tagállamok különböző tisztviselőiből álló munkacsoportokban, majd magában a COREPER-ben vitatják meg. A munkacsoport megjelöli azokat a pontokat, amelyeket sikerült tisztáznia, és így azokat magasabb szinten nem kell megtárgyalni, és megjelöli azokat is amelyekben nem tudott megegyezésre jutni. A COREPER megvizsgálja a munkacsoportok előterjesztését, továbbá a jogszabály-tervezetről született parlamenti véleményt, a GSZB, RB állásfoglalását és minősíti az ügyet. Amennyiben egyetértés van a javaslat tárgyában, a javaslat vita nélküli pontként a következő tanácsi ülésszak napirendjére kerül. A vitatott kérdéseket is megvizsgálja, ha sikerül megegyezésre jutni, akkor vita nélküli döntésként terjeszti a Tanács elé, ha nem, akkor vitatott kérdésként terjeszti elő, vagy konkrét utasítással visszaküldi a munkacsoporthoz. Amennyiben a COREPER-ben már teljes konszenzus van egy adott kérdésben, akkor a miniszterek sokszor tárgyalás nélkül fogadják el a javaslatot. A Tanács a vita nélküli kérdésekről tárgyalás nélkül dönt, az elnökség megállapítja, hogy e kérdésekben már előzőleg döntés született. A vitatott kérdésekről tárgyalnak, amíg megegyezés nem születik, ha ez nem megy visszaküldik konkrét utasítással a COREPER-hez. BIZOTTSÁG A közösség érdekei Régiók Bizottsága Regionális és helyi érdekek

A Parlament hatásköreinek bővülése, a Parlament társjogalkotóvá válása Kezdetekben csupán konzultatív szerepe volt. 1970. szerepet kap a költségvetés elfogadásában 1979. A közvetlen választás = erős legitimáció 1986. Az Egységes Európai Okmány bevezette az : - együttműködési hozzájárulási döntéshozatali eljárást A Maastrichti Szerződéstől kezdve minden szerződés újabb területekre terjesztette ki a Parlament jogkörét a döntéshozatalba

A közösségi döntéshozatal és jogalkotás 1. KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁS a legkisebb az EP érdekérvényesítő ereje 2. EGYÜTTMŰKÖDÉSI ELJÁRÁS jelentősége mára csökkent 3. HOZZÁJÁRULÁSI ELJÁRÁS vétójogot jelent az EP számára 4. EGYÜTTDÖNTÉSI ELJÁRÁS az EP a Tanáccsal egyenrangú döntéshozó a. INFORMÁCIÓS ELJÁRÁS b. KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁS c. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS Jogalkotási eljárások Az előadó ismertesse a jogalkotási és döntéshozatali eljárásokat a tankönyv alapján. Az előadó hívja fel a vizsgázók figyelmét arra, hogy nem kell részletesen ismerniük az egyes eljárásokban alkalmazott határidőket, szavazási formákat, az eljárások menetét. Azt kell tudni, hogy az EP-nek az egyes eljárásokban milyen szerepe van. Döntéshozatali eljárások

(consultation procedure) Konzultációs eljárás (consultation procedure) EEO-ig egyetlen eljárás, jelentősége csökkent, de még mindig fő eljárás, konzultációs eljárás során a Bizottság kezdeményez, és a Tanács fogadja el a döntést, kötelező kikérni a Parlament véleményét, bár ezt a véleményt nem kötelező figyelembe venni. ugyanakkor a Parlament késlekedhet véleményével, amellyel nyomást gyakorol a többi döntéshozóra,

Együttműködési eljárás (cooperative procedure) az EEO vezette be, az MSZ erősítette meg, A Bizottság kezdeményezésére a Tanács döntéstervezetet fogad el, amelyet kötelező a EP elé utalni. Az EP max. három hónap alatt megvitatja a tervezetet, és visszaküldi a Bizottságnak, majd a Tanácsnak, Ha az EP véleménye pozitív, a döntés megszületik, ha negatív, akkor a Tanácsban konszenzus, (egyhangú döntés) kell az EP véleményének figyelmen kívül hagyásához.

Hozzájárulási eljárás (assent procedure) Az 1986-os Egységes Európai Okmány vezette be a Parlament vétójoggal rendelkezik a Miniszterek Tanácsa által hozott bizonyos fontos döntések tekintetében, vagyis indok nélkül elutasíthat egy-egy kérdéskört. Parlament egyetértése szükséges a Tanács döntése előtt A hozzájárulás erős döntési jogkört biztosít

Együttdöntési eljárás (codecision) A Bizottság javaslatát egyszerre terjeszti a Tanács és a Parlament elé, amit ezek a testületek párhuzamosan, de egymástól függetlenül vitatnak meg. Tanács megküldi a Parlamentnek a kérdésre vonatkozó közös álláspontját, amelyre az módosító javaslatokat tehet. 1. ha a Parlament nem ért egyet a Tanács álláspontjával, a döntés nem születik meg az adott témában. 2. ha a Parlament nem fűz hozzá semmit, a döntés automatikusan megszületik.

3. ha a Parlament módosító javaslatokat kíván hozzáfűzni, fel kell állítani egy egyeztető bizottságot, amelyben egyenlő arányban képviseltetik magukat a Parlament és a Tanács képviselői. Ha az egyeztető bizottságban egyetértésre jutnak a felek, döntés csak akkor születik, ha a Parlament és a Tanács külön-külön is elfogadja a döntéstervezetet. Az együttdöntési eljárás során van a Parlamentnek a legszélesebb jogosítványa, mivel társ-jogalkotó szerepet kap.

Az 1957-es Római Szerződés előírja Információs eljárás Az 1957-es Római Szerződés előírja néhány esetben, hogy a döntéshozatal során a Parlamentet informálni kell, a döntésbe beleszólási joga azonban nincs.

Költségvetési eljárás A Parlament a Tanáccsal közösen megosztott hatáskörrel rendelkezik az Unió költségvetésének elfogadásában. Az Európai Bizottság elkészíti a költségvetés tervezetét, aztán a Parlament és a Tanács elé terjeszti megvitatásra. A költségvetési eljárás során a Parlamentnek lehetősége nyílik a Közösség költségvetésén módosítani, vagy elvetheti azt. Amennyiben a Parlament nem fogadja el újra kell kezdeni. A Parlament elnöke írja alá.

vállalt, hogy néhány esetben a Egyeztetési eljárás egyik alapszerződés sem említi, azonban a Tanács kötelezettséget vállalt, hogy néhány esetben a Parlamenttel egyeztetve hoz döntést. Jogalkotás során felmerülő vitás kérdések rendezése, kompromisszum létrehozása. Komitológia „bizottságosdit” jelent, a Tanács a döntési jogot átruházza a kezdeményezőre, vagyis a Bizottságra, ha a döntést gyorsan kell meghozni.

Közösségi jog

Jogalanyai: természetes és jogi személyek Jogforrásai: jogszabályok A KÖZÖSSÉGI ÉS A NEMZETKÖZI JOG VISZONYA Nemzeti jog Jogalanyai: természetes és jogi személyek Jogforrásai: jogszabályok Közösségi Jog = egyedi jogrend, amelynek saját intézményei, jogalkotási eljárásai és jogforrásai vannak Jogalanyai: tagállamok, természetes és jogi személyek, Jogforrásai: Szerződések és saját jogi aktusok Nemzetközi jog = az államközi viszonyokat szabályozza Jogalanyai: államok, Jogforrásai: nemzetközi szerződések Az Európai Közösségek joga különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind az államok belső (nemzeti) jogrendjétől. A nemzetközi joggal ellentétben – amely elsősorban az államközi viszonyokat szabályozza, és ennek megfelelően jogalanyai az államok – a közösségi jog a tagállamokra, valamint magán-, illetve jogi személyekre egyaránt vonatkozó jogok és kötelezettségek összessége. A közösségi jog a tagállamokat és azok állampolgárait egyaránt kötelezi. A közösségi jog másik nagy eltérése a nemzetközi jogtól, hogy szemben ez utóbbival, mely általában nemzetközi szerződésekre épül, a közösségi jog forrásai között a Szerződések mellett döntő szereppel bírnak a Közösség saját jogi aktusai, a közösségi intézmények által alkotott másodlagos jogforrások. A közösségi jog olyan egyedi jogrend, amelynek saját intézményei, jogalkotási eljárásai és jogforrásai vannak. A közösségi jog elsőbbséget élvez a tagállamok belső nemzeti jogrendszerének szabályaival szemben. Az elsőbbség azt jelenti, hogy amennyiben a közösségi jog összeütközésben áll a tagállamok egyes jogszabályaival, akkor a közösségi jogot kell alkalmazni.A közösségi jog elsőbbségének elve az utóbb megszülető nemzeti jogszabályokkal szemben is érvényesül. A nemzeti jogalkotó a közösségi jogszabályt egyoldalúan nem változtathatja meg, és nem hatálytalaníthatja. Előfoglalás elve: egyes jogterületeken, ahol a közösségi jog már kimerítően szabályoz, illetve ahol kizárólagos a Közösség hatásköre, ott a továbbiakban már nincs is lehetőség nemzeti jogalkotásra. Az előfoglalás leginkább olyan területeken jellemző, amelyeknél a Szerződés közös politikák (külkereskedelem, verseny, mezőgazdaság, halászat, közlekedés) felállításáról rendelkezik. A közösségi jog jelentős része közvetlenül hatályos a tagállamokban. A közvetlen hatály azt jelenti, hogy természetes, illetve jogi személyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak a közösségi jogra, és kérhetik, hogy a nemzeti bíróság ítéletét a közösségi jogra alapozza. A közvetlen hatály kétféleképpen érvényesülhet: az egyik eset, amikor egy természetes vagy jogi személy valamilyen állami aktussal szemben hivatkozhat a közösségi jogra a nemzeti bíróság előtt (“vertikális közvetlen hatály”); a másik eset, amikor természetes és jogi személyek egymás közti pereikben is kérhetik, hogy a nemzeti bíróság ítéletét a közösségi jogra alapítsa (“horizontális közvetlen hatály”). Jogharmonizáció: Az EU célja a nemzeti jogrendszerek hasonlóvá tétele, közelítése. A jogharmonizáció az egységes piac működését szolgálja. A jogharmonizáció fő eszköze az irányelv. Emlékezzen vissza a hallgató arra, hogy az integráció fejlődése témakörben szó esett a Fehér Könyvről, amely az egységes piac megvalósításának tervét tartalmazta, és a tagállami jogszabályoknak mintegy 300 irányelv alapján való összehangolását jelentette.

A közösségi jog forrásai ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK: A SZERZŐDÉSEK Alapító szerződések, azok módosításai és a csatlakozási szerződések 2. Általános, közösségi jogelvek (alapjogok - Karta, jogállami garanciák) MÁSODLAGOS (KODIFIKÁCIÓS) JOGFORRÁSOK: A KÖZÖSSÉGI JOGSZABÁLYOK EGYÉB JOGFORRÁSOK ACQUIS COMMUNAUTAIRE A közösségi jog többféle jogforrásra épül: Elsődleges jogforrások: Az EU alapítószerződései és ezek módosításai Másodlagos jogforrások: a közösségi intézmények által alkotott jogszabályok. A másodlagos (kodifikációs) jogforrások közel 100 ezer oldalt tesznek ki. Cak akkor alkot jogot a Közössség, ha a jogalkotási tárgyat a RSZ valamely cikkéhez hozzá tudja rendelni. Egyéb jogforrások: nemzetközi egyezmények, amelyeknek az EK is részese, tagállamok közötti szerződések, a nemzetközi jog általános szabályai, az Európai Bíróság joggyakorlata, általános jogelvek (mint pl. az arányosság elve, a diszkrimináció tilalma, jóhiszeműség elve). Aquis communautaire: közösségi vívmányok, amely az EU teljes joganyagát jelenti. Az acquis communautaire normákból és joggyakorlatból áll, magában foglalja az elsődleges és másodlagos joganyagot, minden olyan jogszabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot amely a Közösségekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy sem. A közösségi vívmányok fogalma leginkább az EU-tagsággal összefüggésben jelenik meg, mivel ennek elfogadása, elismerése és adaptálása jelenti az EU-hoz történő csatlakozás feltételét. Ezért mindig az acquis összetevői képezik a csatlakozási tárgyalások tematikáját is, a csatlakozási folyamat pedig elsősorban az acquis átvételéről szól.

1. ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK: SZERZŐDÉSEK A Szerződések a tagállamok közötti kormányközi konferenciák eredményeként születnek  csak konszenzussal, minden aláíró államnak ratifikálnia kell, létrehozzák az intézményrendszert és biztosítják a működést Alapító szerződések: ESZAK (2002-ben hatályát veszítette) 1951 EGK (-> EK) 1957 EURATOM 1957 + Európai Uniót létrehozó Szerződés (EUSZ) (Maastrichti Szerződés) 1992

Kiegészítő, módosító és csatlakozási szerződések - 1. Csatlakozási Szerződés (1973, DK, UK, IRL) - 2. Csatlakozási Szerződés (1981, GR) - 3. Csatlakozási Szerződés (1986, Spo., Po. - 4. Csatlakozási Szerződés (1995, Finn, Au, Svédo.) - 5. Csatlakozási Szerződés (2004, 10 új ország) - 6. Csatlakozási szerződés (2007, Ro. Bulg.)   - Egyesítő Szerződés (1965) - Egységes Európai Okmány (1986) - Maastrichti Szerződés (1992) - Amszterdami szerződés (1997) - Nizzai Szerződés (2001)

A MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK: A KÖZÖSSÉGI JOGSZABÁLYOK A másodlagos jogforrások a Szerződésben meghatározott célok és feladatok megvalósítását szolgáló jogi eszközök, amelyek a közösségi intézmények jogalkotó tevékenysége nyomán születnek. fajtái Nem kötelező Ajánlások (recommendation) Vélemények (opinion) kötelező Rendelet (regulation) Irányelv (directive) Határozat (decision) A Közösség intézményei annak eldöntésekor, hogy egy adott közösségi intézkedést milyen jogszabályban szabályozzanak, azt vizsgálják, hogy mely jogi aktus révén lehet a Szerződés ezzel kapcsolatos célkitűzéseit a leghatékonyabb módon megvalósítani. Egyúttal azt is szem előtt tartják, hogy az intézkedés címzettjeinek a végrehajtás során a lehető legnagyobb mozgásteret kell biztosítani. Rendelet: olyan jogszabály, amely által a Közösség a legnagyobb mértékben beavatkozhat a nemzeti jogrendbe. Olyan általános hatályú közösségi jogi norma, ami teljes egészében, minden tagállamban kötelező és közvetlenül alkalmazandó, azaz a tagállamoktól nem igényli külön jogszabály kibocsátását, hatályba lépésétől minden további aktus nélkül minden részletében (ugyanazzal a szöveggel) alkalmazandóvá válik a tagállamok jogrendszerében. A rendelet a jogegységesítés eszköze. A rendelet automatikusan a belső jog részévé válik, a rendelet által szabályozott körben a tagállam nem alkothat jogszabályt. Irányelv: Az irányelv kompromisszumot képez az egységes közösségi jog követelményei és a nemzeti sajátosságok lehető legnagyobb mértékű megőrzése között. Míg a rendelet célja a jogi előírások egységesítése, addig az irányelv célja a jogi előírások közelítése. Olyan közösségi jogszabály, amely az elérendő célokat illetően kötelezi a tagállamokat, de a cél megvalósításának formáját, az eljárások és eszközök megválasztását és saját jogrendszerbe illesztését átengedi a nemzeti hatóságoknak. A rendeletekkel ellentétben tehát, a tagállamok kötelesek nemzeti jogalkotás útján az irányelvnek megfelelő jogszabályt kibocsátani meghatározott határidőn belül. Példa az irányelv alkalmazásáról: A Tanács 1991. május 14-én kibocsátott 91/250/EGK sz. irányelve a számítógépes programok jogvédelméről: (1) 1993. január 1-jéig a tagállamok meghozzák a jelen irányelv előírásai értelmében szükséges jogi és adminisztrációs intézkedéseket. Ezen intézkedéseinek meghozatalakor a tagállamok – a jogszabályok szövegében, vagy pedig azok hivatalos közzététele alkalmával – utalnak a jelen irányelvre. Ennek módjáról és részleteiről a tagállamok döntenek. (2) A tagállamok értesítik a Bizottságot azokról a nemzeti jogszabályokról, amelyeket az irányelv alá eső területen hoztak. Az irányelvek csak akkor rendelkeznek közvetlen hatállyal ha a nemzeti jogrendszerbe történő beillesztés előirányzott határideje lejárt. Határozat: a konkrét esetek szabályozásának eszköze. A határozat vonatkozhat tagállamokra, egyénekre, és a címzettekre nézve minden elemében kötelező. A határozatok általában adminisztratív jellegűek, egyéb közösségi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban alkalmazzák őket (pl. támogatások engedélyezése a közösségi alapokból, bírság kiszabása, dömpingellenes intézkedés, stb.). Nem kötelező jogforrásként lehetőség van ajánlások és vélemények kibocsátására is. Az ajánlás a címzettek részére cselekvési és magatartási elvárásokat fogalmaz meg, míg a vélemény álláspontot tartalmaz. A 2000. évben a Tanács összesen 262 jogszabályt bocsátott ki. Ezek közül: 182 rendeletet, 43 irányelvet, 37 döntést és határozatot. Végrehajtó hatásköre alapján a Bizottság is számos jogszabályt bocsátott ki. Ezek száma 2000-ben 1213 volt, melybő l606 volt rendelet, 38 irányelv, 557 határozat, valamint 12 ajánlás és állásfoglalás.

Rendelet (regulation) általános hatályú (tagállamokra, EU intézményekre, term. és jogi személyekre kötelező) közösségi jogi norma, egészében, minden részletében és minden tagállamban kötelező (a tagállamok nem tehetnek módosítást, kiegészítést, nem lehet szelektív alk.) közvetlenül alkalmazandó (nem kíván meg tagállami jogalkotást) egy adott kérdés pontos és részletes szabályozása,

Az irányelv (directive) az elérendő célokat illetően kötelezi a tagállamokat, de a cél megvalósításának formáját, az eljárások és eszközök megválasztását és saját jogrendszerbe illesztését átengedi a nemzeti hatóságoknak, az eredmény a kötelező, kompromisszum: a közösségi jog kötelezettsége és a tagállami szuverenitás között, nem közvetlenül hatályos, a tagállamok kötelesek nemzeti jogalkotás útján az irányelvnek megfelelő jogszabályt kibocsátani meghatározott határidőn belül (ált. 1-3 év),

A nemzeti jogrendbe illesztés metódusát az egyes tagállamok saját maguk döntik el: új jogszabályt hoznak-e, vagy egy meglévőt módosítanak, milyen nemzeti jogforrást alkalmaznak (törvényt? rendeletet?) Az irányelvek általában a rendeletekhez képest kevésbé részletezettek, céljuk, hogy általános elveket határozzanak meg egy adott terület szabályozására.

A határozat (decision) meghatározott címzettekhez szóló, konkrét ügyekre vonatkozó közösségi jogi aktus, teljes egészében kötelezi címzettjeit, a címzett lehet tagállam, de természetes vagy jogi személy is, a határozatok általában adminisztratív jellegűek, egyéb közösségi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban alkalmazzák őket (pl. támogatások engedélyezése a közösségi alapokból, bírság kiszabása, dömpingellenes intézkedés, stb.)

ajánlás vélemény címzetteihez egyfajta cselekvési és magatartási elvárásokat fogalmaz meg, nem tekinthető teljesen a közösségi jog elemének, olyan területeken terjedt el ahol még nem érett meg a helyzet a közösségi szabályozás kötelező érvényű formáinak alkalmazására vélemény álláspontot ad, gyakran valakinek a kérésére, Hatályát tekintve egyik sem kötelező, de a nemzeti bíróságok, ha a közösségi joggal kapcsolatos ügyekben járnak el, ha nem is normaként kell alkalmazniuk, de figyelembe kell venniük. Tartalmukat az EU Bíróság is figyelembe szokta venni.

ACQUIS COMMUNAUTAIRE az EU teljes joganyaga, acquis, magyarul közösségi (jogi) vívmányok, magában foglalja az elsődleges és másodlagos joganyagot, minden olyan jogszabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot (beleértve az EU Bíróság gyakorlatát), amely a Közösségekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy sem, az acquis összetevői képezik a csatlakozási tárgyalások tematikáját is, a csatlakozási folyamat az acquis átvételéről szól.