Víznevek, jellegzetes földrajzi pontok nevei, határnevek Faragó Imre FÖLDRAJZINÉV-ÍRÁS 5. előadás Víznevek, jellegzetes földrajzi pontok nevei, határnevek

Tulajdonnevek, természeti nevek–műveltségi nevek VÍZNEVEK A víznevek vízrajzi elemeket jelölő névtípus. Kartográfiailag minden olyan nevet víznévnek tekintünk, amelynek vonatkozási helye a vízrajzhoz kötődik. Tulajdonnevek, természeti nevek–műveltségi nevek Természeti nevek: a vizek természeti adottságaival, azaz például a folyóknak folyó voltával, medrük bizonyos sajátosságával, vizük színével, szagával, ízével, hőfokával, csobogásuk hangjával, folyási sebességükkel, környezetük növénytakarójával, jellemző állatfajával stb. vannak kapcsolatban. Minthogy az alapjukul szolgáló köznevek száma meglehetősen korlátozott, a természeti neveknek minősülő víznevek gyakran ismétlődnek, azaz többfelé is előfordulnak. Műveltségi neveket az embernek a tájban végzett különféle cselekvései magyarázzák, így például a földművelés, pásztorkodás, erdőirtás stb.

Tulajdonnevek, természeti nevek A földrajzi nevek legrégibb és legszívósabb csoportját a vízbőségüknél és hosszúságuknál fogva a jelentős folyók nevei alkotják. A hódítók és az új telepesek rendszerint átvették a vidék korábbi lakosai által használt vízneveket. Így kaptuk mi, magyarok készen a Kárpát-medence legfontosabb vízneveit: Duna, Tisza Dráva, Száva, Zala, Szamos, Maros, Körös, Temes stb. Ez a jelenség tehát főképp a nagyobb vízfolyások és állóvizek neveire vonatkozik. Az európai nagy folyamok neve a magyar nyelvbe szinte kivétel nélkül ókori nyelvekből, nevekből származik át, esetleg más nyelvek közvetítésével. Szűkebb környezetünkben, a Kárpát-térségben lévő nagy folyók magyar nevének legtöbbje Kiss Lajos szerint görög-latin eredetű és szláv nyelvi közvetítésű. Danuvius (lat.) »» Dunaj (szláv) »» Duna Tisszósz (gör.) »» Tisa (szláv) »» Tisza Dravos (gör.) »» Dráva (szláv) »» Dráva Márüsz (gör.) »» Moris (szláv) »» Maros Aluots (dák) »» Alutus (lat.) »» Olt Graunosz (gör.) »» Gron (szláv) »» Garam Wag (ógermán) »» Váh (szláv) »» Vág Savus (lat.) »» Sáva (szláv) »» Száva

Tulajdonnevek, természeti nevek Vegyesebb a kép a Kárpát-medence kisebb vízrajzi elemeinek néveredetével. A tulajdonnevek között szláv, török, magyar, német eredetűek is találhatók. A honfoglalás után a magyar nyelvben keletkezett Sajó, Berettyó, Hejő, Egregy, Szilágy, Fekete-ügy stb. újabb kronológiai réteget alkot. A víznevek legnagyobb részben, a régi víznevek pedig szinte kivétel nélkül természeti nevek, és mint ilyenek a vizek természeti adottságaival, azaz például a folyóknak folyó voltával, medrük bizonyos sajátosságával, vizük színével, szagával, ízével, hőfokával, csobogásuk hangjával, folyási sebességükkel, környezetük növénytakarójával, jellemző állatfajával stb. vannak kapcsolatban.

Tulajdonnevek, természeti nevek A magyar névadásból származó víznevek közül néhány példa: Almás »» vidékén a jellemző gyümölcs az alma volt Aranyos »» a folyó hordaléka az aranymosás kiváló alanya volt Árpás »» vidékén a jellemző termény az árpa volt Fehér-tó »» száraz időben a kiszáradó mederben a sziksó fehéren kiválik Hangony »» a név a hang főnév származéka, a folyó „nagy hangú” Nyárád »» vidékén jellemző a nyárfa Ér »» ’lusta folyású, iszapos medrű folyóvíz’ Homoród »» a név folyómeder alakjára utal Lápos »» ’mocsaras, ingoványos folyóvíz’, egyes vélemények szerint a bolgár lopos =’bojtorján’ névből Sebes »» „gyors folyású” folyóvíz

Tulajdonnevek, természeti nevek A szláv névadásból származó víznevek közül néhány példa: Balaton »» a Blatno grad = ’mocsárvár’ név első tagjából Cuha »» a suchy = ’száraz’ melléknévből Szuha »» a szuha = ’kiszáradó’ névből Túr »» a tur = ’őstulok’ főnévből Kovászna »» a kvas = ’kovász, élesztő’ főnévből Kraszna »» a krászna = ’szép’ melléknévből Ilosva »» a jelša = ’égerfa’ főnévből Beszterce »» bystrica, bystrina = ’hegyi patak’ főnévből Tapolca »» toplica = ’melegvíz’ főnévből Minthogy az alapjukul szolgáló köznevek száma meglehetősen korlátozott, a természeti neveknek minősülő víznevek gyakran ismétlődnek, azaz többfelé is előfordulnak.

Tulajdonnevek, műveltségi nevek A természeti nevekkel a műveltségi nevek állnak szemben. Ezeket az embernek a tájban végzett különféle cselekvései magyarázzák, így például a földművelés, pásztorkodás, erdőirtás stb. Előfordul, hogy valamely pataknak, folyónak és a lefolyása mentén elterülő határrésznek, lakott helynek ugyanaz a neve, s nem mindig könnyű eldönteni, melyik az elsődleges, melyik a másodlagos. Műveltségi nevek Kiss Lajos néhány példáján keresztül:

• Az Eger városán átfolyó és a Tiszába torkolló Eger folyócska és Eger város nevének esetében a víznév elsődlegessége mellett kell döntenünk azért, mert leginkább a vizek szokták nevüket fa nevéből, jelen esetben az égerfa nevéből kapni. • A Sióba ömlő Kapos folyó és Kaposvár neve közül is a folyónév az elsődleges: már Szent István korában oklevélbe került mint olyan folyó neve, amely mentén határvédelmi gyepüket alakítottak ki és azokon kapukat nyitva gátolták, illetve ellenőrizték az ellenséges csapatok mozgását. Kaposvár csak a XV. században jutott mai, a folyó nevét kölcsönző előtagjához, addig Rupoltújvárként emlegették. E név személynévi előtagú. • A Kapos egyik mellékfolyójának a Koppánynak a neve látszólag személynévi eredetű, de valójában az eredetileg Füzegynek nevezett patak, amely név a fűz növénynévből ered, csak később, kapta a Törökkoppány név alaptagját, s így lett településnévi eredetű. • A Gömörben található Balog folyócska neve látszólag a ’balkezes’ jelentésű Balog nemzetség nevéből származtatható, valószínűbb, hogy a névadás fordítva történt és a Türingiából ide származott Balogok maguk vették át a folyócska nevét, amelyet a vízrajzi helyzet magyaráz: a Balog a Rima baloldali mellékvize. • Hasonló névadási körülményei vetődnek fel a felvidéki Lőcse város és vízének a Lőcse patak nevének eredeténél. A patak szlovák neve Levoča, amely a szláv lévo =’bal’ főnévből származtatható. Valóban, a Lőcse a Hernád bal oldali mellékvize.

Tulajdonnevek, műveltségi nevek Egy-egy folyót nem mindig hívnak ugyanúgy a forrástól a torkolatig, hanem egyes szakaszainak más-más neve lehet. Az ókorban a Duna felső szakaszát, ez egyes szerzők szerint Bécsig, mások szerint a vaskapuig terjedt, Danuviusnak nevezték, alsó szakaszát, pedig Isternek hívták. Később a Danuvius név átvonódott a folyó alsó szakaszára is. Különösen érdekes a Bodrog név és jelöletének „esete”: A Bodrognak voltaképpen nincs forrása, csak más nevű forráságai vannak. A folyó felső vízvidékén az Ung, a Laborc és a Tapoly fut, ezek az Ondavába és a Latorcába ömlenek. E két folyó egyesülésétől nevezzük a vízfolyást Bodrognak. Ez a névanyag a mai állapotot tükrözi. Másként volt ez a középkorban. A ma Ondavának nevezett folyó akkori neve is Bodrog volt, forrásánál pedig a Sárosi-határhegységen átvezető Beszkid-hágó alatt fekvő település neve Bodrogfő. A település mai szlovák neve Ondava, 1913-as magyar alakja Ondavafő, tehát idővel a magyar folyónevet a szlovák képzésű Ondava váltotta fel, Bodrogfő neve pedig a szlovák folyónévből képzett Ondavka lett. E névváltozásokból érzékelhető, hogy eredetileg a Bodrog egy „teljes folyót” jelölt, az eredettől, a Sárosi-határhegységtől egészen a torkolatig, Tokaj városáig.

A vízrajzi köznevek A földrajzi közneveket minden nép a saját nyelvén, a saját szóalkotásával nevezi. Így van ez a magyarral is. A magyar vízrajzi nevek (köztük a köznevek) összegyűjtésére Pesthy Frigyes hívta fel a figyelmet 1867-ben, majd Ortvay Tivadar tollából meg is jelent 1882-ben egy kétkötetes mű, amely e témával is foglalkozik. A magyar nyelvterület névrajzi szókincsét, főleg a közneveket, Strömpl Gábor igyekezett tisztázni. E munkákból és a későbbi kutatásokból is kitűnik, hogy a magyar vízrajzi köznevek hatalmas változatosságot, tájegységenkénti variabilitást és egymástól sokszor jelentős eltérést mutatnak. A magyar nyelv hihetetlenül gazdag vízrajzi köznevekben, de e nevek nagy részét – mivel helyileg kis területen terjedtek el és kis földrajzi objektumokat jelölnek – az átlagos magyar olvasó nem ismeri. Szabó T. Attila szerint a vízrajzi köznevek történeti szempontból az alábbi csoportokba sorolhatók: • Köznévi jelentésben ma is élő vízrajzi köznevek (árok, csorgó, feredő, folyam, forrás, gát, híd, itató, kenderáztató, nád, patak, sátés, tó, víz stb.) • Érett jelentéssel csak határnevekben meglévő vízrajzi eredetű köznevek (fő, mocsolya, sár, sás, selymék stb.) • Kihalt jelentéssel ma is meglévő, határnevekből kimutatható víznevek (erge, hintó, jó, renget stb.) • Csak történeti nevekben előforduló vízrajzi köznevek (lágy, tő stb.)

A vízrajzi köznevek Az előző példákból jól látszik a magyar nyelv vízrajzi nevekben való gazdagsága és az is, hogy e köznevek jelentős része már csak történetileg víznév. Sajnos a magyar köznyelv az utóbbi két évszázadban, de fokozottan az elmúlt fél évszázadban jelentős szegényedésen esett át e nevek jelentése és használata tekintetében. Ez a szegényedés a térképi ábrázolásban is fennáll. Következik ez abból, hogy mivel a földrajzi köznév adja meg a földrajzi objektum, jelen esetben a vízrajzi elem jellegét, szó formájába öntve, a térkép nem tartalmazhat olyan, már nem használatos földrajzi köznevet, amelynek jelentése nincs benn a köztudatban. A másik oldala a térképi megjelenítésnek, hogy a vízrajzi köznevek jelentős része az ármentesítési és lecsapolási munkálatok miatt szűnt meg, úgymond vált feleslegessé, egyszerűen azért mert az az objektum amit jelölt, a terepen megszűnt létezni. Hiszen egy lapályos térszínű helyen fekvő település határában lévő, alacsony vízállású állóvíz lecsapolásakor és kiszárításakor, az addig a népnyelv által „atkás” köznévvel illetett, sok akadékos gyökeret tartalmazó vízfenék megszűnt, helyét lehet, hogy mezőgazdasági művelés vette át. Így a volt állóvíz területén a különböző „atkás” köznevű helyek megszűnésével egy-két generáció alatt a köznév helyét más, például a termőképességre utaló nevek vehetik át, amelyekhez egyszerűen a dűlő, vagy lapos, esetleg tó köznév kapcsolódik. Az előbbiekben vázolt folyamatnak nem tudjuk útját állni. Egyszerűen a fejlődés hozza a névszegényedést és ezt – mivel kis, helyi esetekről van szó – nyomon követni és beavatkozni szinte lehetetlen.

A vízrajzi köznevek A víznevek szerkezeti felépítésének uralkodó típusa a különböző korszakokban más és más lehet. A régi magyarban jellemző volt a jó (=’folyó’) vízrajzi köznév. Utótagként szerepelt számos folyónevünkben: Berettyó (Berek-jó), Disznajó, Disznójó, Hejő (Hév-jó), Székelyjó stb. A jó képzővel bővült alakja a Jód. Ugyancsak a régi magyar nyelv sajátja volt az ügy – igy (=’patak, víz’) köznév, amely a székelyföldi Fekete-ügy vízfolyás nevének utótagja. Gyakran jelentkezett régi víznevekben az aszó (=’időszakos vízfolyás’), pl. Burszó – Berekszó, Sikaszó – Szikaszó, Héjaszó (a hév víz pataka stb.). Számos régi víznév keletkezett a –d vagy –gy képzővel: Egregy, Füzegy, Kórógy-ér, Nyárád, Szilágy stb. Ma is produktív víznévképző köznevekből alakult ki az Ér (pl. Millér =’mély ér’), a Fok (a Sió régi neve), a Patak (pl. Fekete-patak), a Pece (a bihari Hájó – Hévjó újabb neve), a Sár (a Lajta régi neve), a Séd (pl. Süttő – Séd-tő) stb. A víznevek eredetmagyarázatakor, hasonlóan más földrajzi nevekhez, nem a mai hangalakból, hanem az elérhető legrégebbi adatokból indulnak ki a kutatók.

„Új” víznevek – műnevek – „modern” nevek Szintén az árvízmentesítés, lecsapolás, vízrendezés, öntözés munkálatai és műtárgyai hozták a vízrajzi nevek új, mesterséges eredetű csoportját: a csatornák, árapasztók és más műtárgyak neveit. Ez esetben jellemzőek a tól–ig jellegű nevek (pl.: Szárazér–Porgányi-csatorna stb.) illetve a számnevet tartalmazó nevek. Ezeknek természetes tartalma már nincs, mint földrajzi nevek műszaki eredetűek, történeti szempontból értéktelenek. Szintén új keletű nevek az egész világon és a Kárpát-térségben is a víztárolók, duzzasztások nevei. Ezek esetében íratlan szabály a magyar nyelvben, hogy bármekkora méretű is a duzzasztással létrejött vízfelszín, nevét mindig a duzzasztási pont nevéből kapja. Ezek szerint a név eredete lehet határnév vagy jellemző földrajzi pont neve (pl.: Láz-bérci-víztároló, Begécsi-víztároló stb.), de lehet településnév is (Markazi-víztároló, Biai-tó stb.). A mesterséges állóvizek földrajzi köznevei általában a víztároló és a tó. Ha idegen terület víztárolójának magyar nevét kell megalkotnunk, akkor az előzőekben leírt elvet alkalmazzuk, vagy a duzzasztási pont nevéből képezzük az új objektum magyar nevét. pl.: Král’ova »» Vágkirályfai-víztároló (Král’ova=Vágkirályfa) stb.

A tengerfelszínek földrajzi nevei A tengerfelszínek földrajzi köznevei egy kivételével mind magyar eredetű szavaink. A legáltalánosabb és leggyakoribb a tenger köznevünk. A tenger szó a magyar nyelv más részeiben is előforduló, rengeteg sokaságot, túlzó módon kifejezett mennyiségek általános jellemzésére. A világtengerek jellemzésére, az óceán szót, mint földrajzi jellegű köznevet, a magyar nyelv – más nyelvekhez hasonlóan – a görög okeánosz szóból kölcsönözte. A ma óceán köznévvel illetett földrajzi neveink – három ilyen van: Atlanti-óceán, Csendes-óceán, Indiai-óceán – köznévi része, az óceán szó csak a múlt század második felétől kezd minden óceán tekintetében meghonosodni nyelvünkben. Azelőtt az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán mint tengerek szerepeltek „Átlánticu tenger”, „Indiai tenger”. A Csendes-óceán neve váltakozott, hol „Tsendes tenger”, hol „csendes oceanus”-nak írták. A világtengereken kívül, más tengerfelszínek nevei a magyar atlaszkartográfia és oktatási térképek készítésének kezdetétől már jórészt szerepeltek, esetleg helyesírásuk volt némileg eltérő a maitól. Minden tengernevünk fordítás (Csendes-óceán, Földközi-tenger, Korall-tenger, Fekete-tenger stb.), illetve részfordítás (Atlanti-óceán, Indiai-óceán, Grönlandi-tenger stb.). A tengerfelszínek neve a magyar nyelvben a legkevesebbett változott nevek csoportja. Talán csak a ma Balti-tengernek nevezett nevünk esett át változáson, először a németből került be a magyar használatba az Ostsee fordításaként: Napkeleti-tenger, majd Keleti-tenger, mára szintén németből fordítva a Balti-tenger honosodott meg.

JELLEMZŐ FÖLDRAJZI PONTOK NEVEI és a HATÁRNEVEK A víznevek vízrajzi elemeket jelölő névtípus. Kartográfiailag minden olyan nevet víznévnek tekintünk, amelynek vonatkozási helye a vízrajzhoz kötődik.

A kis földrészleteket jelölő nevek jelentősége a tudományokban A határnevek és a jellegzetes földrajzi pontok nevei a legváltozatosabb, leggazdagabb és egyben a legsérülékenyebb, legjobban változó névcsoportjai a magyar, de minden más nyelvnek is. Legősibb neveink tartoznak e körbe. Eredetük minden esetben természetes, művi hatásoktól mentes, az egyes határrészek természeti, gazdálkodási, történeti jegyei alapján keletkeztek. Az előző tulajdonságok alapján gondolhatnánk e nevek részben állandóak, illetve kevéssé változnak. Viszont az élet fejlődése, az életmód és gazdálkodási változások átformálják a tájat, a határt. Az új gazdálkodás, az új beépítések, a táj fizikai változása következtében a nevek változhatnak a, de ez a változás a neveket sokszor lassabban érinti, számos területen előfordul, hogy érintetlenül hagyja. Ezért e neveink kimeríthetetlen kincstárai a néprajzi, gazdálkodástörténeti, településtörténeti, morfológiai kutatásoknak. E nevek mutatják meg egy hajdanvolt elpusztult falu helyét, ezek utalnak régi vízjárta területekre és számtalan olyan letűnt jellemzőre, amelyet ma a területen járva már nem is fedezhetünk fel. Nem kartográfiai besorolás: HELYNEVEK

A FORRÁSOKBAN ÁLLAMI BEAVATKOZÁSOK megjelenésük a 60-as évektől „A helynevek nagyobb részben eredetileg a föld köznévi megjelölései voltak, és ezért bizonyos határok között a név használójának alkalmi megszerkesztésükre volt lehetősége. A hosszas használat folytán azonban a nevek nagy részének alakja megmerevedett, és ma már ezt használja az egész nyelvközösség egyöntetűen. A neveknek e megmerevedett alakját a telekkönyvezések idején rögzítették írásos formában. Ennek ellenére a névgyűjtésekkor számos esetben tapasztalták, hogy sok határrésznek több névi változata is használatban van. Gyakran nyelvjárási és köznyelvi vagy régi és új változatok élnek egymás mellett.” Najgebirge Od Újfaluških vrškov Oroszi-závoz Adott település nemzetiségi jellemzőit is sugallja! A FORRÁSOKBAN ÁLLAMI BEAVATKOZÁSOK megjelenésük a 60-as évektől

A földrajzi köznevek Kartográfiai szempontból nagyon fontos megtudnunk, felkutatnunk az egyes köznevek jelentését hiszen sokuk, jellemző földrajzi térszínhez kötődik. Nem mindegy, hogy az egyes „különleges” köznevekkel jelölt összetételek a térképen milyen természeti, domborzati, gazdálkodási formához kötődnek.

cser = nádas terület dűlő = utak közé fogott szántóföld fertés = időszakos tócsa fenék = vízzel kitöltött mélyedés fő = hegytető, völgykezdet, tóvég gorond = kis dombhát, suvadt földtömeg görgény = völgytorok győr = mocsárvár, földvár haladék = lapos mélyedés haláp = vizenyős rét kerek = kis erdő kopács = bozót lák = tó, mocsár láz = erdei tisztás, kaszáló mál = déli hegyoldal

megye = mesgye, határ, vég, szél muzsla = sűrű, harasztos terület nyak = hegynyereg, útszűkület nyír = mocsár óta = legelő pilis = hegy, hegycsúcs, kopasz ponk = púp, halom, tető rez = hegy, hegycsoport, fennsík szék = szikes tó tázlár = kopasz, tar töpe = hegy ügy = folyó vaskapu = hegyszoros verő = déli hegyoldal závoz = meredeken felvezető út

A határnevek forrásai Magyarországon a határnevek összegyűjtésével és feldolgozásával évtizedek óta foglalkoznak, több megyéről jelentek meg néprajzi névgyűjtemények, amelyek térképvázlatokat is tartalmaznak. Ezek jó forrásai a határneveknek, de az egész mai országterületet tekintve teljes értékű alapanyagok sok vidékről csak kéziratos formában vannak. Az 1970-es-80-as években folyt először kartográfiai szempontú határnévgyűjtés. E munka eredménye lett a Kartográfiai Vállalat által 1982-ben elkészített Földrajzinév-tár II. címet viselő 1:150.000-es méretarányú megyénkénti bontású térképsorozat, amely egységes elvek szerint tartalmazza a fontosabbnak ítélt (nagyobb kiterjedésű) határneveket. Ma 1:10.000-es méretarányú névgyűjtés folyik, de a folyamatos pénzhiány nagyon lassúvá teszi a folyamatot. Határnevek forrásai lehetnek még a nagyobb méretarányú topográfiai térképek, nem csak a ma megjelenő GK és EOTR-szelvények, hanem korábbi topográfiai térképművek is.

A határnevek forrásai: FNT II. Magyarország földrajzinév tára II. 1:150 000

A határnevek forrásai: néprajzi névgyűjtemények Komárom megye földrajzi nevei (részlet)

Szabó T. Attila írja egy tanulmányában: „Nem egy település határában a Vár, Vár-hegy, Palota, Kincses, Kincses-domb meg más helynév ősi települések helyét jelölheti. Ilyen helyeken a kutató szakértő szeme sokszor már a felszínen is az őskor emberének településnyomait, szerszám- és edénymaradványait fedezheti fel. Hozzánk közelebb eső korok hajdani emberi településeinek emlékét őrzik az itt-ott feltűnedező Pusztafalu, Pusztatemplom meg általában a –falva, -háza, -telke utótagú helynevek. Az e helyeken egykor pislákoló emberi élet a török—tatár pusztítások, a falvak egész lakosságát irtogató, régen gyakori pestis meg más okok következtében lobbant ki, és vált a terület emberi településből pusztává.” A földrajzi nevek alaki és tartalmi tekintetben is különböző mértékben konzervatívak, és megőrzik keletkezésük korának nyelvi elemeit, névalkotó sajátságait, valamint az ember életének, a vidék jellegzetességeinek korabeli megnevezéseit. Ezért a nevek alakjának, típusának, jelentéstartalmának elemzésével lehet következtetni a név keletkezésének korára. A nyelvtudomány felderítette a magyar nyelv kihalt képzői eleven korának idejét, és ezzel megállapíthatjuk a velük alkotott földrajzi nevek idejét. A nevek gyakran megőriznek olyan személyneveket, amelyek mér kihaltak azon a vidéken, de a régi névjegyzékekből e családok ittlétének ideje, vele a földrajzi név keletkezésének kora, néha meghatározható.

A nevek értelmének megváltozása, elferdülése A határnevek és jellegzetes földrajzi pontok nevei a hosszú, századokig tartó fejlődési folyamat következtében, értelmüket tekintve elhalványodhatnak, a szavakat alkotó betűk kophatnak, cserélődhetnek. Így a szó, a név régi értelmét sokszor már csak a névtudós tudja megfejteni. Környezetünkben minden kisebb-nagyobb területrésznek, helynek, tereptárgynak külön neve van. A lakosság e nevek emlegetésével hivatkozik a határ vagy a település bizonyos részeire. Az ilyen nevek úgy keletkeznek, hogy a szóban forgó terület egykori lakossága a földrajzi jelleg, a gazdálkodási állapot, valamilyen helyi jellegű esemény vagy más mozzanat figyelembe vételével alkotott egy-egy, a hely földrajzi adottságaira nézve jellemző vagy valamely helyi esemény emlékét rögzítő tulajdonnevet. Éppen ezért érthető, hogy eredetileg, a keletkezés idejét tekintve értelmetlen név nincs. Ha tehát ma ilyennel találkozunk, ennek csak a nevek külső formájában történt változások, a névadáskor még élő, de már jó ideje kihalt szóknak a nevekben való megőrzése, illetőleg jelentésmódosulása, a természeti, földrajzi viszonyokban beállott változás, a más nyelvekből való helynévkölcsönzés vagy más itt fel nem sorolható mozzanat lehet az oka.

A névhasználat Rendkívül nagy jelentőségű a határnevek ás jellegzetes földrajzi pontok neveinek körében a név ismerete és az ebből fakadó névhasználat. A lakosság egyes rétegeinek névismerete mindig nagymértékben különbözött egymástól. Ez így volt a múltban és így van a jelenben is. A névismeret függ az emberek foglalkozásától, munkaterületétől, korától, nemétől, helybeli voltától és végül egyéni hajlamától. Ma e nevek többsége írásbelileg is használatban van, megjelenik a telekkönyvekben, néprajzi gyűjtésekben, térképeken, névgyűjteményekben. Korábban nagyobb számban voltak azok, amelyek csak „szájhagyomány” útján terjedtek és lettek ismertek. Még néhány évtizeddel ezelőtt egy település határának neveit a lakosság nagyobb része ismerte. Főképpen a mezőgazdaságból élő települések lakossága ismerte e neveket, sőt pontosan meg tudta mutatni, hova vonatkoztak. A társadalom átrétegződése és a munkalehetőségek differenciálódása, a városiasodás folyamata nagy gátat vetett a nevek ismeretének. Sokszor az ingázó vagy éppenséggel elvándorló fiatalok nem tartották modernnek, időszerűnek, hogy szülőhelyük földrajzi neveit használják és őrizzék, ezért a nevek nagy számú ismerete elkezdett háttérbe szorulni. Így a nevek szélesebb körű átöröklése és hagyományozása a XX. század második felére nagyon leszűkült és ez jellemző ma is. Ennek következtében a helynevekre ma a használatból való kiesés jelenti a legnagyobb veszélyt.

A nevek változása A táj változásával és az emberi társadalom egyre gyorsuló átalakulásával az ember által elnevezett kis földrészletek nevei is megváltozhatnak. Ezen a változáson nem csak a nevek alapvető átalakulását, hanem a név módosulását is értjük. A helynevek változásának vizsgálatánál el kell különítenünk, hogy a környezet megváltozása vagy más tényező okozza a név megváltozását. „Például, ha egy település egyik, ma már beépített részét Solymostó-nak nevezi a lakosság, ez a név a mai állapotot tekintve a helyre nézve egyáltalában nem jellemző, hiszen a szóban forgó helyen ma nemcsak, hogy nincs állóvíz, de minthogy tudvalevően a sólyom nem vízimadár – nem jelentkezik a madárfajta sem. A helytörténeti adatok és a szókincs ismerője számára azonban nyilvánvaló, hogy a helynév egy gesztenyeszerű csemegét szolgáltató vízinövény, a sulyom nevével alakult. Az eredeti Sulymos-tó forma tehát csak az állóvíz eltűnte s vele együtt a sulyom növény, illetőleg növénynév kiveszése után alakulhatott át a lakosság fura „értelmesítése” eredményeként Solymostó-vá. Ugyanígy, ha a Kárász-tó-nak nevezett területen ma hullámzó búza suhog, a Kád bükke területén meg kopár, kiégett legelőn keresgél a csorda füvet, a Nyíres-en pedig csak egy-egy satnya bokor enyhíti a táj sivár egyhangúságát, biztosak lehetünk, hogy nem a névadók adtak annak idején a helyhez nem illő nevet, hanem a hely gazdálkodási viszonyaiban beálló változás az oka annak, hogy a név ma egészen más jellegű területre vonatkozik, mint amilyen jellegű a névadás évszázadokkal ezelőtti időszakában lehetett.”

A nevek változása A helynevek nagyobb részben eredetileg a föld köznévi megjelölései voltak, és ezért bizonyos határok között a név használójának alkalmi megszerkesztésükre volt lehetősége. A hosszas használat folytán azonban a nevek nagy részének alakja megmerevedett, és ma már ezt használja az egész nyelvközösség egyöntetűen. A neveknek e megmerevedett alakját a telekkönyvezések idején rögzítették írásos formában. Ennek ellenére a névgyűjtésekkor számos esetben tapasztalták, hogy sok határnévnek több változata is használatban van. Gyakran nyelvjárási és köznyelvi vagy régi és új változatok élnek egymás mellett.

A névváltozatok alapvető típusai (1) Jelölt és jelöletlen összetételek: az előtag lehet köznévi és személynévi eredetű. Általánosságban jellemző, de vannak egyedileg eltérő esetek, hogy a jelölt összetételeket felváltják a jelöletlenek. Dálegyház—Dálegyháza, Eperjes-hát—Eperjes hátja, Cirok méhes—Cirok méhese, Máma-ér—Máma ere, Szabó András-sziget—Szabó András szigete. (2) Jelölt és jelöletlen összetételek i képzős formával: a változatok úgy keletkeznek, hogy a a jelölt és jelöletlen név mellé, a településnevek analógiájára, a határnevekhez is hozzájárul egy i képző. Biberés-fok—Biberési fok, Mikócsa-halom—Mikócsai-halom, Tömpös-sziget—Tömpösi-sziget, Lele síkja—Lelei-sík. (3) Képzős és képző nélküli változatok: A –d képzős és a képző nélküli alakok egyidőben és a különböző korban is váltakoznak. Kisfalu—Kisfalud, Zugolyi-erdő—Zugolyi-erdőcske. (4) Nyelvjárási ingadozás: a nyelvjárási ingadozás következménye, hogy régebbi és újabb nyelvi és köznyelvi alakok élnek egymás mellett. Földeák—Füldeák, Innenső jángor—Innekső jángor—Innencső jángor, Mogyorós-hát—Magyarós-hát, Fölső-sziget—Felső-sziget, Új-högy—Új-hegy, Vörös ökör—Veres ökör, Fehér-ház—Fejér-ház, Maros—Marus, Bánom—Bánum. (5) Zöngés és zöngétlen változatok: viszonylag ritkán előforduló változat, Inczefi csupán egy példát említ: Kingéc—Gingéc. (6) Rövid és hosszú mássalhangzós változatok: általában a rövid mássalhangzós a gyakoribb. Pana—Panna

A névváltozatok alapvető típusai (7) Az eredeti névalak ás obszcén változatának kialakulása: az eredeti név hangalakjából könnyen létrehozható az obszcén hangalak, legtöbbször egy hang hozzáadása által. Ingó—Fingó, Ardics—Szardics. (8) Új közszó megjelenése az összetételben: egy fogalom megjelölésére új közszó vagy szóképző elem terjed el, így a földrajzi névre is kihat ez a változás, mert a régi név nem szigetelődik el teljesen a köznevektől. Diófás-szőlő—Diófás-hegy, Gunyhó-szőlő—Gunyhó-hegy, Réti kocsma—Réti csárda, Réti-hajlat—Réti-hajlás. (9) Keresztnevet tartalmazó név eredeti és becézett változata: Nagy István-halom—Nagy Pista-halom. (10) Többtagú nevek rövidült változatokkal: a rövid megjelölésre való törekvés következtében a többtagú név utótagja, az alapelem esik ki, és az egytagúvá vált név veszi át mindkettő szerepét. Az ilyen névváltozatokat a köznyelv sokszor egymásssal párhuzamosan használja. Borsos ere—Borsos, Porgény-ér—Porgény, Ingai-hegy—Ingó, Ökör csorda járás—Ökörjárás, Panna hát laposa—Panna lapos, Bogdány foka torka—Bogdány torka. (11) A névváltozatok egyik nagy csoportja a fentiektől alapjaiban eltér azzal, hogy a területen élő emberek egymással párhuzamosan használják őket. Ebbe a csoportba azok a névpárok tartoznak, amelyek folyamatosan egymás mellett élnek, együttes használatban vannak. A névváltozás indítéka sokféle lehet: tulajdonviszonyok megváltozása, művelési jellemzők változása, a területen történt jelentős esemény stb. A párhuzamos nevek együtt élése nem tart örökké, mert az egyik általában nagyobb súlyúvá válik, így a másik háttérbe szorul, majd kihal.

A nevek kihalása A földrajzi nevek kihalása éppen olyan természetes folyamat a nevek életében, mint az új nevek keletkezése. Éppen ezért a két változás a nevek állományát egyensúlyban tartja, a kihaló nevek helyett újak keletkeznek. Ez a természetes rend csak akkor változik meg, ha az ember életében vagy a földön olyan mélyreható változások történnek, amelyek az egyensúlyt megbontják, a nevek nagyarányú pusztulását okozzák. Ilyen változás volt az állattartásról a földművelésre való áttérés, továbbá a XIX. században a Duna és a Tisza szabályozása, majd a XX. század közepétől a kollektivizált mezőgazdaság erőltetése. A nevek kihalásáról általánosan elfogadott nézet, hogy a kihalás a névadás indítékának megszűnése miatt következik be.

A helynevek típusai (névtani csoportosításban) A nevek tipológiája jelentéstani rendszerezésen alapul, az alaktani szempontok csak másodrendűek. 1) Természeti nevek Víznevek Állóvizek Folyóvizek Mocsarak Mesterséges vízmedrek Földnevek Felszínnevek (térszinformák) Talajnevek Testrésznevekből lett nevek Helyzetviszonyító és alakmeghatározó nevek Növény- és állatnevekből alakult földnevek 2) Műveltségi nevek Foglalkozásnevek Birtoklástörténeti nevek Létesítménynevek Eseménynevek 3) Asszociáló nevek 4) Kategorizálhatatlan nevek